Rozi ijedelme is nagy volt, de a kíváncsisága még nagyobb.
- Hát te meg ki vagy, és hogy kerültél ide?
A póni fáradtan letottyant kerek fenekére, és zavartan próbálta kipiszkálni az orrába szorult kaktusztüskéket.
- Nem is tudom. Hallottam, hogy valaki szólongatott, elindultam, és most itt vagyok. Nincs valami ennivalótok? Rettenetesen éhes vagyok. Vajon mivel látták vendégül az éhes pónit?
- Azt már bizonyára tudod, hogy a kaktusz és a szőnyegrojt nem ehető - vigyorgott kajánul Hecsedli. Szóval, ő itt Rozi, a gazdám, én Hecsedli vagyok, de te ki is vagy?
- Öööö, a nevem, mindjárt mondom ám, hogy is volt, talán Fittyfiritty... Nem, inkább Pitypalatty... Naaa....
Rozinak elkezdett valami derengeni.
- Talán Tapptarapp? - kérdezte csendesen.
- Igeeen, ez az, köszönöm! Szóval a nevem Tapptarapp, és ötletem sincs, hogy kerültem ide, viszont továbbra is borzasztóan éhes vagyok.
Ha kíváncsi vagy a történet folytatására, megtalálod a Lovasélet májusi számában!
