A Lovasélet 2008. márciusi számának tartalmából

Lebuktak a nyeregtolvajok

A Lovasélet tavaly szeptemberi számában adunk hírt arról, hogy a Lovasélet Iskola nyergeséből elloptak néhány nagy értékű nyerget és kézi szerszámokat. A lovas szolidaritásnak köszönhetően gyorsan meglettek a nyergek, majd valamivel később a tolvajokat is nyakon csípték a rendőrök. Mindannyiunk okulására most közzé tesszük a történetet. 28-29. oldal.

Csakhogy a tolvajok akkor látogattak meg, amikor véletlenül az elektromos riasztót nem kapcsoltuk be. Így a kereskedelmi forgalomban kapható egyszerű lakatok nem tanúsítottak tartós ellenállást és egyik reggel a konténert nyitott ajtókkal és négy nyereg hűlt helyével találtam.
A rendőrség a helyszínelésen kívül sokkal többet nem tett a betörők felkutatására, a sikerhez az egyéni kezdeményezés, a munkatáraim és az együtt érző lovasok segítsége vezetett. Szerencsére minden nyeregről volt fotónk és így egy gyors kampány során, mely kiterjedt a nyomtatott és elektronikus sajtóra, közzé tettük az ellopott nyergek fotóit.
Három hét múlva csörgött a telefonom, és egy férfi közölte velem, hogy a nyergek nála vannak. Olvasta a felhívásunkat, a fotók és a részletes leírás alapján beazonosította a nyergeket és azonnal megkeresett. Én meg hívtam a rendőrséget, hogy nyomon vagyunk. Mit válaszoltak!? Hozzam el a nyergeket és vegyek fel egy jegyzőkönyvet az átadásról. Az öröm és a csalódás vívódott bennem. Örültem, mert a nyergek mindenféle procedúra nélkül haza kerülhetnek, ugyanakkor csalódott voltam, mert nem ilyen eljárást vártam akkor, amikor a semmiből előkerül a nyom, amin elindulhat a rendőrség.
Az történt, hogy az esemény délelőttjén egy hobby lovas lehajtott a 8-as számú főút egyik Veszprém melletti parkolójába, hogy dinnyét vegyen az oda ideiglenesen kitelepült árustól. Egy fehér furgonból négy darab nyerget kínáltak neki jutányos áron 200.000 Ft-ért. Az akciós ajánlatot nem akarta kihagyni az alkalmi dinnyevásárló így hát megvette az új áron számítva 1,2 millió forint értékű szajrét (megjegyzem, hogy a négyből kettő nyereg vadonatúj volt). De mivel lakásán nem volt helye a négy darab nyeregnek, letárolta őket oda, ahova alkalmanként szokott járni lovagolni, egy bakonyi kisfaluba. Mindez a rendőrségi vallomásából derült ki, mert a lovarda vezetőjének kicsit másképp adta elő a történetet, miszerint ő a négy darab nyerget tartozás fejében kapta egy adósától.

A cikket teljes egészében elolvashatja a Lovasélet 2008. márciusi számának 28-29. oldalán

Kullancsveszély!

A jó idővel együtt sajnos megjelentek a kullancsok is. Ezek a parányi vérszívók számos betegséget, okozhatnak a lovaknak. Ezeket és a védekezés lehetőségeit tekintjük át az alábbi cikkben lapunk 22-23. oldalán.

A kullancsok petével szaporodnak, életüket 4 életciklusban élik le, melyek a pete, lárva, nimfa és kifejlett állat (imágó). A pete kivételével az összes fejlődési alaknak egyszer, néhány napig vért kell szívnia. A kifejlett állatok a gazdaállaton párosodnak, majd a hím elpusztul, és a nőstény több ezer petét rak le az aljnövényzetben, melyekből a klímakörülményeknek megfelelően márciusban fejlődnek ki a lárvák. Ezen stádiumban csak 6 lábbal rendelkeznek, majd további fejlődés során alakul ki a hiányzó 1 pár lábuk. Mint minden ízeltlábú esetében, a ciklus egyes szakaszait itt is vedlés határolja. A petéknek szerencsére csak nagyon kis hányada (néhány száz) jut el a nimfa stádiumig, míg kifejlett kullanccsá csupán 2- 5 egyed fejlődik. Egyes kullancsfajoknál a 4 életciklus 6 hónap alatt, másoknál 3 év során zajlik le. A még nem táplálkozott egyedek változatos színűek, 2-6 mm hosszúak, a kifejlett és vérrel teleszívott egyed 1-3 cm-ré is nőhet, míg tömegének akár a 120-szorosára is képes duzzadni, majd táplálkozás után lehullik áldozatáról. Élethosszuk 2-6 év, átlag 3 vérszívással, vagyis életük legnagyobb részét a gazdaállaton kívül töltik. Amennyiben nem érkezik megfelelő áldozat, úgy képesek akár 10-12 hónapig is táplálék nélkül elélni, várva a potenciális élőlényre.
Az áldozatok kiválasztásához az elülső lábaikon lévő, rendkívül fejlett érzékelőt, a Haller-szervet használják, mely biológiai-kémiai-fizikai radarként működik, érzékeli a közelben lévő állat által kibocsátott hőt, szén-dioxidot, mechanikus rezgéseket és egyéb jeleket is.

A cikket teljes egészében elolvashatja a Lovasélet 2008. márciusi számának 22-23. oldalán

A mének bemutatkoztak, a hagyomány elkezdődött

A soltszentimrei El Bronco Ranch-en a házigazda, Kurcsics István a nyugat-európai mintán alapuló western ménbemutató meghonosítására tett kísérletet a fedeztetési szezon előtt, hogy megkönnyítse a választást a kancatulajdonosoknak, és felgyorsítsa a kommunikációt a tenyésztők között. Képes tudósításunk az 55. oldalon olvasható.

A beharangozott 25-30 mén helyett mindössze 9 fedeztetési engedéllyel rendelkező mént, és 3 kétéves csikót vezettek fel (egy paint horse-ot, négy appaloosát és hét quarter horse-ot). Jó lett volna látni a lovakat mindhárom jármódban és szabadon mozogni is. Jók voltak a helyszín adta lehetőségek, csak a lovasok nem éltek vele.
A felvezetés után dr. Drén Csaba tenyésztésvezető tartott a három westernló fajta múltjáról és jelenéről tartalmas előadást. Megtudhattuk, hogy 2007-ben a HQHA nyilvántartásában 189 quarter horse fajtájú ló szerepelt, melyből 15-öt regisztráltak fedezőménként (az idén 17-et).
Tavaly Magyarországon 35 quarter horse fajtájú csikó született.
Amíg a fűtött sátorban tartott az előadás, a lovasok felkészítették lovaikat a nyereg alatti bemutatóra. Nyolc ménnel reining elemeket mutattak be kötetlen formábban, így volt, aki többet, és volt, aki kevesebbet csillantott meg lova képességeiből. A lovak képzettsége és fegyelmezettsége itt meggyőzőbb volt, mint a felvezetések során. Figyelembe kell venni azt is, hogy kevés westernlovasnak adatik még meg, hogy fedelesben tudjon tréningezni, ezért érthető módon február végén nem éppen versenyformájukban láthattuk a párosokat.

A cikket teljes egészében elolvashatja a Lovasélet 2008. márciusi számának 55. oldalán

Hazai fölény a Fehér Turfon

A téli szezon egyik első számú európai galopp versenye a svájci St. Moritzban megrendezett Fehér Turf, amit a város befagyott taván tartanak évtizedek óta. Az idén ismét rajthoz állt egy magyar ló, Tóban járó is. Helyszíni tudósításunk a 20-21. oldalon.

Magyar remények
A Jásdi istálló jóvoltából ismét volt magyar résztvevője a Fehér Turfnak. Az ötéves Tóbanjáró (Bakharoff-Tubarózsa) már az első versenynapon starthoz állt Stanislav Georgievvel a közeli negyedik helyen értek célba az 1100 méteres versenyben. Nagy Zoltán idomítottja sokáig vezető pozícióban galoppozott, majd hirtelen visszaesett, és az utolsó métereken sok teret ledolgozva jött fel. A biztató bemutatkozás után a kicsi, de lelkes magyar csapat bízott a bravúrban és a még eredményesebb folytatásban. A harmadik napon a sprint futam döntőjében a csoda elmaradt. Tóbanjáró a start után rossz pozícióba, a mezőny végére került, ahonnan már csak a hatodik helyre tudott felkapaszkodni. A magyar tenyésztésű telivér összességében nem okozott csalódást. Az itthoni mezőnyben a jobb hendikep futamokban eredményesen szereplő versenyző az erős nemzetközi konkurenciában megállta a helyét, és néhány percig a hazai galoppsportra irányította a nagyérdemű figyelmét.

A cikket teljes egészében elolvashatja a Lovasélet 2008. márciusi számának 20-21. oldalán

Ismerjük meg a lótápokat - 2. rész

A könnyű és közepes munkát végző hobbi ló takarmányozása

Jelen cikkünkben a legnépesebb tábor, a hobbilovak számára ajánlunk a hazai lótáp kínálatból különböző takarmányozási alternatívákat. Válogassanak velünk a 42-43. oldalon.

A hobbi lovak hagyományos takarmányozása a köztudatban még többnyire a klasszikus "huszár ötösön" 5 kg zab, 5 kg széna 5 kg szalma alapul. Ez azonban csak egy közepes, kb. 500 kg-os ló energia és fehérje szükségletét fedezi, nagyjából.
A lótakarmányozás alapja mindig a struktúrát biztosító magas rosttartalmú ballaszt, amelyet a széna és a szalma biztosít. A hobbi lóval etetendő széna 100 kg élőtömegre számolva minimum 1-1,2 kg jó minőségű széna legyen. Ez átlagos ló esetén 6-7 kg szénát jelent, melyhez étvágy szerint biztosítsunk jó minőségű szalmát is. Az ezekből nyerhető energia azonban viszonylag lassan és kis adagokban áll a ló rendelkezésére, mondhatni csak az alapjárathoz elég. Ezért az izommunkából fakadó többlet energia szükségletet, magasabb energiatartalmú abraktakarmányokkal kell biztosítani. A pluszban etetett abrak mennyiségét mindig a végzett munka arányában kell adagolni. A pluszban etetett abrak mennyiségét mindig a végzett munka arányában kell adagolni. Ez akár félreérthető is lehet a hobbi lótartóknak; úgy is értelmezhetik, hogy egy olyan napon amikor többet dolgoznak a lóval pl. túráznak egyszerűen többet adnak enni is neki. Ez problémához vezethet, hiszen a takarmányváltás, takarmányadagok változtatása mindig fokozatos kell, hogy legyen. Ezért még egyszer hívjuk fel a figyelmet a fokozatosságra a takarmányozásban és a munkavégzésben egyaránt.
A lóval etetett szokásos abraktakarmányok, kissé egyoldalú komponensekből tevődnek össze. Jellemzőjük a gyakran magas az emésztő enzimek számára nehezen átjárható keményítő tartalom, esetenként túl sok biológiailag kevéssé értékes fehérje tartalommal (pl. kukorica). Ezen kívül szinte minden esetben ásványi anyag vitamin és főleg nyomelem szegény táplálást jelentenek. Ráadásul a ló emésztő rendszere nehezen birkózik meg a nagyobb mennyiségű keményítő és a felesleges fehérje lebontásával. Tudni kell ugyanis, hogy a ló táplálék felvételét az energia igénye határozza meg. Így ha nem megfelelő a takarmány komponenseinek összetétele, előfordulhat, hogy mondjuk elegendő energiát, de több fehérjét, viszont kevesebb ásványi anyagot és vitamint fogyaszt, mint amire szüksége volna. A hiányos táplálásból eredő következmények nem jelentkeznek rögtön, és gyakran nem okoznak típusos tüneteket, (matt szőr, kedvetlenség, gyengébb teljesítmény stb.). Ami hosszabb távon mindenképpen problémát okoz, és sokba kerül a lovasnak. A lótápgyártó cégek tisztában vannak ezekkel a körülményekkel és arra törekednek, hogy az általuk előállított tápok, ízletes és pormentes formában kiegyensúlyozottan és könnyen emészthető formában tartalmazzák a ló számára fontos összetevőket, így az ajánlott adagban etetett lótáp biztosan fedezi a ló szükségleteit. Alkalmazva a modern takarmányozástan felismeréseit, ma már rendkívül sokféle összetételű lótáp van a piacon.

A cikket teljes egészében elolvashatja a Lovasélet 2008. márciusi számának 42-43. oldalán

Szövetségi kapitányt választottak.

A február elején tartott közgyűlésükön a hazai díjlovasok Komjáthy Györgyöt választották szövetségi kapitánynak. A közgyűlés legfontosabb eseményeiről beszámoló cikkünk a 4-5. oldalon olvasható.

Elsőként Vági László, szakági elnök kért szót. Mint elmondta, a tavaly megválasztott, és bíró, edző, versenyző, tulajdonos ideális összetételű szakbizottság egy év alatt tíz alkalommal ült össze. A tavalyi év eredményének tulajdonította, hogy sikerült a versenyrendszert, valamint a bíróképzést modernizálni. Az idei év elsőrangú feladatának az edzőkérdés megoldását nevezte 2007-től a versenyrendezés jogáért pályáztatni kell, ami jól bevált szisztémának bizonyult. A versenyek kritériumainak megfelelő voltát minden esetben egy szakbizottsági tag ellenőrizte. Gyakorlattá vált az internetes nevezés és az egyesületi weboldalon a napra kész tájékoztatás, valamint a versenyirodák továbbképzése is megtörtént "Új generáció a magyar díjlovaglásért" elnevezéssel tehetséggondozó programot indított a szakbizottság, melynek lényege, hogy lovastalálkozók formájában az új generáció tagjai (mint pl. Dallos Zsófia, Szeicz Erika, Horváth Ágnes, Kaffka Zsófia stb.) térítésmentesen tartanak élménybeszámolókat,
edzéseket, ezzel segítve a kezdő vagy tapasztalatlanabb lovasokat a díjlovassport iránt elkötelezetté tenni (további részletek: elkötelezetté tenni (további részletek www.magyardíjlovas.hu). Az elmúlt év versenye eredményei közül az ifi csapat EB-n elért 9. helyezését emelte ki, valamint köszönetet mondott a Budapesti Világkupán önzetlenül résztvevő díjlovasoknak. Végezetül a szakág pénzügyi helyzetét tekintette át, melyből kiderült, hogy tavaly a díjlovas szakág mintegy 1,8 millió Ft-ot költött, és közel 1,2 millió Ft tartalékkal rendelkezik.

A cikket teljes egészében elolvashatja a Lovasélet 2008. márciusi számának 4-5. oldalán

Az önállóságra szavaztak

Februárban immár második alkalommal találkoztak a díjugratók a fülöpházi Biczó csárdában. Ezúttal az éves szakági közgyűlésre került sor, ahol a beszámolók mellett a legfontosabb programpont a szakág nagyobb önállóságáról döntő szavazás volt. A tét nagyságát és fontosságát mi sem jellemezte jobban, minthogy rekord számú 105 egyesület képviseltette magát. 6-7. oldal.

Pataki Mihály elnök röviden néhány érdekes statisztikai adatot ismertetett, melyből kiderül, hogy az országban sportra regisztrált lovak mintegy 70%- a tartozik a díjugrató szakághoz (2700 ló) és valamivel több mint 1300 lovas tartozik a szakághoz. A lovasok zöme 928 fő váltott B licencet, 233 A és 155 nemzetközi licenc került ezen kívül kiváltásra. 2007-ben minden eddiginél nagyobb, 37 000 volt a startok száma. Melyen belül valamelyest csökkent a C kategóriás startok száma viszont nőtt a többi kategóriáé. Ezen belül 50%-kkal nőtt az A kategóriás startok száma, ami egyrészt a sikeres versenyrendszer, másrészt az utóbbi években kinevelkedett tehetséges lovasok számának növekedése magyaráz. 3 évvel ezelőtt még csupán kb. 30 lovas addig mára kb. 100 lovas és 200 ló tudja az 140 cm feletti szintet teljesíteni. A legtöbb versenynapot Pest, Bács-Kiskun Somogy és Fejér megyék teljesítették.(.) Lovas körökben ritka kivételként a díjugrató szakág gazdálkodása nyereséges. Köszönhető ez a három éve nagy vitával bevezetett a startdíjakból levont és a versenydíjalapba kerülő 500 Ft-os hozzájárulásoknak, amelyek éves szinten mintegy 14 milliós bevételt hoznak. "Ez adja a szakág vérkeringését" fogalmazott az elnök. Annak idején szükségszerű döntés volt, mert így önállóan, állami támogatás nélkül is működőképes a szakág. Köszönet ezért az indulók zömét adó és ezzel legnagyobb összeggel hozzájáruló amatőr lovasoknak.
Összességében 2007-ben mintegy 58 millió Ft bevétele volt a díjugrató szakágnak. A legfontosabb tételek a versenydíjalap 14 milliós a lovas licencek 16 milliós, az ugróló licencek 50% -ából adódó, és a 2006-ról áthúzódó 6,5 millió forinttal együtt mintegy 16, 5 millió Ft-os összege adja. Ezen kívül az idei évi lólicencekből még kb. 4 millió Ft-ra számíthat a szakág az MLSz-től. A kiadások ezzel szemben 47 millió Ft-ot tettek ki, melyből legfontosabb tételek a 15 millió Ft az Ob-k támogatására, 5,9 millió a nemzetközi versenyek támogatására, 6,2 millió az A kategóriás és az 5-6-7 éves lovak versenyére. De jutott pénz az eredményes sportolók, köztük az ifi EB 4 Kovács Henry támogatására is. A szakág tehát figyelemre méltó mintegy 11 millió forintos eredménnyel zárta a tavalyi évet.

A cikket teljes egészében elolvashatja a Lovasélet 2008. márciusi számának 6-7. oldalán