Csodák igenis vannak (2003 tél)

Dús László

Írta Lékó Sándor

Ha a Sors be akarta bizonyítani, hogy egyetlen ember esetében is képes a legváratlanabb fordulatokra, akkor Dús László esetében "kiválót" produkált. Ő az a festőművész, aki a meg nem értést elviselhetetlennek tartva, "egy feleséggel, egy kisgyermekkel és két bőrönddel" elhagyta Magyarországot, azaz - akkori szóhasználattal élve - disszidált, hogy Amerikában próbáljon szerencsét. Ahogy mondani szokás, "odaát" be is futott, de sikerei csúcsán olyan csapás érte, amit százból kilencvenkilencen nem tudnak elviselni, szervezetét megtámadta az SM, azaz a sclerosis multiplex nevű betegség. Mostanra azonban - négy éve újra itthon él - oly szépen rendbejött, hogy látogatóit maga főzte kávéval kínálja és kalauzolja végig legújabb alkotásait rejtő műtermén. Pedig...

Pedig itthon élhette volna a művészek "szokásos" életét. Bernáth Aurél tanítványaként végezte el a képzőművészeti főiskolát, 1967-ben szülővárosában a zalaegerszegi művészeti program vezetője, egy évre rá már az Egervári Művésztelep megalapítója lehetett. Képeit kiállították itthon és külföldön, többek között későbbi "választott hazájában", Clevelandben is. Idővel talán a "hivatalos" szakma is elismerte és felkarolta volna, de úgy érezte, a diktatúra gúzsba köti kezeit, ennél a teljesen bizonytalan, ám szabad világ csak jobb lehet.
Nem mondhatjuk, hogy tárt karokkal fogadták a tengerentúlon. Egy évig kereste a helyét, mígnem New Yorkban találkozott Leo Castellivel, akit "a világ legnagyobb galéristájának" tartanak. Attól kezdve hihetetlenül meredeken ívelt felfelé karrierje és (el)ismertségi görbéje. Volt úgy, hogy egyetlen hónap alatt harmincezer (igen, egy hármas és utána négy nulla!) dollárt is megkeresett. Amerikában egy idő után már Moholy-Naggyal és Vasarelyvel együtt tartották számon, ami önmagáért beszél.
- Az érvényesüléshez tehetségre, kemény munkára és szerencsére van szükség - állította egy korábbi interjújában, de ezt a hármasszabályt még ma is vallja.
Műveit egymás után vásárolták meg híres intézmények, így találunk Dús-festményeket a washingtoni Szépművészeti Galériában, a houstoni NASA Űrközpontban ugyanúgy, mint a chicagói Művészeti Főiskolán - nem beszélve a magángyűjtők által megvásárolt alkotásokról.
"Festészetére a hetvenes évektől alapvetően az amerikai expresszionizmus nyomta rá bélyegét. Különös egyéni értékei a lazán nagyvonalú felelősség (amelyen Bernáth Aurél szelleme is érződik) és képeinek kiegyensúlyozott, magabiztos kompozíciója. Litográfiáit és akvatintáit fekete-fehérben, vagy néhány színre redukálva is meggyőző festőiséggel adja elő. Akvarell- és akrilképeihez igen gyakran maga készíti papírjait" - írja róla a Művészeti lexikon.
Mikor a lovakhoz fűződő kapcsolatáról kérdezzük, igencsak messzire, több mint öt évtized távlatába kellett visszamennie az időben és emlékeiben.
- Úgy emlékszem, már egészen kicsi koromban is arra kértem a szüleimet, rajzoljanak nekem lovat. Később aztán, úgy tízéves koromtól, magam is megpróbálkoztam ezzel. Sokat jártam ki Rádiházára, ahol egy csodálatos ménes adott naponta megújuló témát számomra.
A sok gyakorlás nem is volt hiábavaló, hiszen későbbi mestere, Bernáth Aurél egy alkalommal a "legjobb magyar lórajzolónak" nevezte Dús Lászlót, akit - immár Amerikából visszatérve -itthon is elismerés övez. Az általa a hetvenes évek elején vezetett, csupa fiatalokból álló rajzszakkör sok ifjú tehetség útját határozta meg, s most, hogy hazatért, "bezárult a kör". Elsősorban egykori tanítványainak köszönhetően, az Izsák Általános Művelődési Központban galériát neveztek el a hatvanas éveibe lépett mesterről.
Feleségétől elvált, vagyonát Amerikában hagyta. Lánya ma Los Angelesben él, elismert művészemberként. Tavaly elnyerte a Music Television házi Oscarját egy televíziós klip művészeti vezetőjeként.
Erre mondják, hogy az alma nem esik messze a fájától.