Sikerrel az akadálypályán és terepen (2004 tavasz)

Díjugratás:

Ugrókiképzés • Az ugrás gimnasztikája • Készen az ugróversenyre • Ugratás terepen

Írta Susanne Strübel, fordította Rásky Péter, Oravecz Judit

A PRoxon Média gondozásában megjelent egy új lovaskönyv, amely a hazánkban is legnépszerűbb lovas szakág, a díjugratás rejtelmeibe igyekszik beavatni az érdeklődő olvasót. A siker garanciája, hogy a szerzőt nem kisebb nagyság segítette tanácsaival, mint Ludger Beerbaum, a díjugrató világ egyik legnagyobb mai ásza. A kötet hiánypótló mű a magyar könyvpiacon, közérthető stílusban, jól értelmezhető ábrákkal és fényképekkel számos értékes gyakorlati tanácsot nyújt a díjugratás kezdő és haladó művelőinek. Kedvcsinálónak közlünk az alábbiakban egy részt a műből.

A távolság helyes felmérése

A címben jelzett témával elérkeztünk a díjugratás egyik legfontosabb témaköréhez: Az akadályok közti távolságok helyes becsléséhez. Ennek alapvető feltétele, hogy a lovas tökéletesen ismerje a ló mozgásának folyamatát. Éreznie kell a ló vágtájának milyenségét, elsősorban annak fázisait és hosszát, méterekben is kifejezve. A lovasok egymás között csak úgy mondják: "Ezt a kombinációt két vágtaugrásból lehet megugrani." De mit is jelent ez?
Vágtaugrásokkal lehet az akadályok közötti távolságot leküzdeni, tehát a vágtaugrások mérete - hossza - az egyik leglényegesebb információ a lovas számára.
Meredith Michaels Beerbaum Amerikában tanult lovagolni. A kezdő díjugrató kiképzése elején már megtanulja a lovának a vágtaugrásait számolni. Erre a nagyszámú stílusverseny miatt van szükség, amiket ott rendeznek. Ennél a versenyszámnál nagyon fontos annak ismerete, hogy hány vágtaugrást tesz meg a ló az akadályok között, mert így sokkal jobban megtervezhetővé válik a harmonikus lovaglás.
A távolságok pontos becsléséhez tisztában kell lenni a vágta folyamatával, és ezen jármód pontos lábsorrendjével. Egy átlagos vágtaugrás hossza 2,70-3,60 m. Ez azt jelenti, hogy a ló vezető első lába kb. 2,70-3,60 m-enként érint talajt. A vágta háromütemű jármód (három patadobbanást hallunk), majd ezután következik a lebegő fázis, amikor a ló mind a négy lába a levegőben van.
Nézzük meg most egy jobb lábra vágtázó ló mozgásfolyamatát pontosan:
1. fázis: a ló a bal hátsó lábát előrelendíti, egészen a teste középpontja alá.
2. fázis: a ló előrelendíti a bal első és a jobb hátsó lábait.
3. fázis: a ló előremozdítja jobb első lábát.
Ezután következik az ún. lebegő fázis, majd az egész ismétlődik.
Gyakorlat: Vágtázzon nyugodt tempóban körben a lovardában, és közben számolja hangosan a vágtaugrásokat, mindig a nyeregből egyszerűen érzékelhető harmadik fázist figyelje (a ló a belső első lábát viszi előre). Eleinte segít, ha a ló előrelendülő belső lapockáját figyeljük, később próbáljuk meg tekintetünket előrefordítva érzékelni lovunk mozgásfolyamatát. Tegyük ezt alkalmanként kb. tízszer egymás után. Ezzel a gyakorlattal a lovas megtanul egyenletesen galoppozni, légzését kontrollálni, és a ló egyensúlyát megtartani. Ez ugyanis nagyon fontos kritérium lesz később, egy parcours ritmikus végiglovaglásánál.

Profi tipp - Ludger Beerbaum: "Az akadályépítők jól meggondolják azt, hogy hogyan építik fel a díjugratópályát. Alacsonyabb kategóriában, kisebb ugrásoknál a pálya vonalvezetése olyan, hogy az folyamatos, harmonikus lovaglást kíván a lovastól. A szabály itt az, hogy az ugrások közötti távolságokat úgy kell megtervezni, hogy a ló lépéseit ne kelljen alapvetően megrövidíteni vagy meghosszabbítani. Ez a kezdők esetében túl megterhelő volna. Az ő esetükben fontosabb az egyensúly megtartása. Lényeges az, hogy a lónak nem szabad sem elrohannia, sem túl darabosan mozognia, hanem folyamatosan, azonos alaptempóban kell haladnia."

A helyes elugrási pont

Egy akadály előtti helyes elugrási pont megtalálása nagy gyakorlatot igényel. Ahogy az előzőekben láttuk, a ló csak a vágtaugrás lábsorrendjének végén tud elugrani. Bár az ugrás lábsorrendje eltér a vágtáétól, de az egyszerűség kedvéért tekintsük most egy nagyobb vágtaugrásnak.
Az akadály leküzdése szempontjából természetesen fontos, hogy a ló a megfelelő pontról ugorjon el. A helyes elugrási pont minden akadály előtt mindig meghatározott távolságban található, az akadály magasságától és típusától függően. Egy ló magától aligha fog mindig erről a pontról elugrani. Meredek akadálynál az ideális elugrási pont körülbelül olyan távol van az ugrás előtt, mint amilyen magas az ugrás. Oxer esetében ez valamennyivel közelebb esik az akadályhoz. Kisebb ugrásoknál nincsenek maradandó következményei, ha egy pár centiméter nem stimmel. Minél magasabbak viszont az akadályok, annál fontosabb az ideális elugrási pont megtalálása.
Ha a ló vágtájának lábsorrendjét az ideális elugrási pont előtt fejezi be, akkor vagy túl korán (túl távolról) fog elugrani, vagy betold még egy kisebb vágtaugrást, ami pedig túl szűk elugrást eredményez. Ugyanez történik akkor is, ha a ló vágta lábsorrendje az akadályhoz túl közel végződik, és az ideális elugrási pont mögött ér véget. Ilyen esetben túl szűk ugrás, vagy magasabb akadály esetében ellenszegülés a várható következmény.
A kezdőknek pályafutásukat az elugrási pont folytonos figyelésével kell kezdeniük. Gyakorlottabb lovasoknak később ez már a szemükben van. Mindig a helyes elugrási pontot elkapni azonban hosszú gyakorlás eredménye.
Ludger Beerbaum körülbelül 11 évesen kezdett intenzíven lovagolni. Már sok-sok ezer ugráson van túl, és ennek sokéves tapasztalatából tudja: "Körülbelül 200 ugrás után kapja meg a lovas a helyes elugrás érzését." Egy olyan lovas példájával bátorít mindenkit, akit sok társa a kortárs díjugratás non plus ultrájának tart. "Magának egy John Whitakernek is szüksége van hosszabb kihagyás után egy kis időre, míg újra megkapja ezt az érzést." Jó tudni, hogy a profiknak is szükségük van gyakorlásra, gyakorlásra és még egyszer gyakorlásra. Lovagolni csak lovagolva lehet megtanulni.
Ahhoz, hogy a ló hátán a megfelelő pillanatban ösztönösen helyesen cselekedjünk, hogy a kellő időpontban támogassuk, és ne zavarjuk meg a lovat, nagyon jó érzék kell. Kevés lovas születik ilyen adottságokkal. Egy ilyen Franke Sloo­thaak, vagy egy másik, John Whitaker. Ludger Beerbaum például azt vallja magáról, hiányzó természetes tehetségét sok szorgalommal és munkával kellett kiegyenlítenie. A háromszoros olimpiai bajnok a legjobb példa rá, hogy a sok munka megéri a fáradságot.
Szakmai vezetés mellett történő szisztematikus gyakorlás során lehet megszerezni a díjugratáshoz szükséges rutint. Ennek ellenére nem vonható kétségbe, hogy a lovaglás során nagy szerepe van a lovas jó reakciókészségének, feltétlen akaratérvényesítő képességének, elhatározó erejének, akárcsak a türelmének, nyugalmának és koncentrációs készségének is.

Gyakorlatok a ritmusérzék iskolázásához

Profi lovasok, mint Ludger Beerbaum vagy Franke Sloothaak, tapasztalataiknak köszönhetően képesek lovuk vágtaugrásait az adott távolságokhoz igazítani.
Még egy kritériumra ki kell térnünk a távolságok tárgyalása során. Ez pedig az akadályok jellegéből adódó elugrási és talajfogási pontok különbsége. Például: a lónak az ugrás felett a levegőben megtett távolságai és a talajfogás távolságai az akadályok jellegéből adódóan különbözőek. Ezért például két meredek ugrás között több vágtaugrást tesz meg a ló, mint ugyanakkora távolságra levő két oxer között. Ugyanígy az elugrási pont is más oxer, ill. meredek akadály esetében.
1998 csapatvilágbajnoka, Marcus Beerbaum azt vallja, hogy a tanfolyamain résztvevő lovasoknak mindig a megfelelő távolságokat kell felkínálni, és nem szabad őket hagyni "csapdába esni". "Ezért ha különböző távolságokat építek, mindig egy földre fektetett rúddal jelzem előre a szükséges ritmust nekik" - magyarázza Ludger Beerbaum öccse. Tapasztaltabb tanítványainak elmagyarázza azt is, hogyan tudják a távolságokat változtatni. Mint egy gépkocsioktató beszél a "gázadásról", ha a vágtaugrásokat nyújtani akarja, és a "fékezésről", ha három helyett négy galoppugrást akar az adott távon látni. "Beszélgetek a lovasaimmal, és megkérdezem őket a lovaglás után, vajon tudják-e még, hány vágtaugrást kellett lovuknak megtennie. Sokaknak csak e beszélgetések után válik világossá, hogyan is reagált a lovuk. A nehézség abban rejlik, hogy minden lovasnak a lovával, mint önálló személyiséggel van dolga, akikre nem lehet általános érvényű megállapításokat megfogalmazni. Itt sajnos nincsenek aranyszabályok."

Profi tipp - Ludger Beerbaum: "Számolni a vágtaugrásokat, tanulni a ritmust, megérezni a távolságokat az akadályok között, mindez alaptémája, talán kulcskérdése a díjugratásnak. A pályabejárásnál mindig átbeszélem tanítványaimmal az akadályokat és a távolságokat, és megmutatom, hogy a mértékek nem általános érvényűek. Azt is megmutatom, mikor kell inkább előrelovagolni, vagy hol kell rövidíteni a vágtaugrásokat. Minden edzőnek újra és újra ezt kellene tennie lovasaival."

Távolságok kombinációknál

A kombinációk lovaglásánál nagyon fontos az első akadályra való rálovaglás. Mert ha nem sikerül a beugrás, a ló elveszti a szükséges lendületet. Ez ahhoz vezethet, hogy a következő akadály távolsága úgy módosul, hogy a ló a következő ugrásnál ellenszegül.
Ha egy pályán kombinációkat kell lovagolni, akkor jó, ha a pályabejárás után biztosan tudjuk a kombinációk elemei közti vágtaugrások számát, melyeket meg kell tennünk.

- egyensúly
- a lóval való velemenés
- egyenes vonalon történő talajfogás
- továbblovaglás a földre érkezés után

Mindezek fontos szempontok a harmonikus mozgásfolyamathoz, melyet egy kombináció a lótól és lovasától megkövetel. Az akadályok gyors egymásutánjában is gyors reakció- és koncentrációkészséggel, illetve ritmusérzékkel kell a lónak és lovasának egyaránt rendelkeznie.

Gyakorlatok a ritmusérzék fejlesztéséhez

Cavaletti körön
A kör négy pontjára rudakat helyezünk. Attól függően, hogy melyik patanyomon lovagolunk, a lónak (kívül) 5, (középen) 4 vagy (belül) 3 vágtaugrást kell tennie. Ez a gyakorlat segít ráérezni a ló akadályok közötti vágtaugrásainak számára.
Ferdén állított Cavaletti-rudak
Ennél a gyakorlatnál az egyenesre állított lóval kell áthaladni a ferdén fektetett rudakon. Itt az a nagy kihívás a lovasnak, hogy a rudak közötti vágtaugrások száma változó. Erre fel kell készülnie a sor átlovaglásánál. Az első-második és a harmadik-negyedik rúd közötti távolság 12 m. Itt három vágtaugrást kell megtenni. A második és a harmadik rúd között 15 m a távolság, itt négy vágtaugrásra van szükség.
Cavaletti a középvonalon
Ez a gyakorlat abból áll, hogy a rudakat a középvonalra helyezzük, és ezen lovagolunk kígyóvonalat. A feladat: meg kell tartani a ritmust a lovaknak az akadályok átugrása során.
Ez gyors reakciókat és jól belovagolt lovakat igényel, különben a gyakorlat nem fog sikerülni. Minden Cavaletti felett ugrásváltást kell végrehajtani.

Gyakorlat meredek ugrásokkal

Ez egy nagyon hatékony gyakorlat a ritmusérzék és a szemmérték iskolázására: egy meredek akadályt (1) állítunk a lovarda alsó részére.
Kb. 21 méterre (fedett lovardában elég 0,5-1 méterrel rövidebbre) köríven három másik akadályt építünk.
A lovas először az első akadályt ugorja át. Majd egy vágtaugrás után ráfordulunk a körben lévő első akadályra (2), és megugratjuk. Utána ismét az első meredek (1) akadály következik.
Majd a két vágtaugrás után körön lévő középső akadályt ugratjuk meg (3).
Harmadszor az első meredek után egyenesen előrelovagolunk, és 5 vágtaugrásból megugratjuk a következő (4) akadályt is.

Megvásárolható webáruházunkban:
Susanne Strübel - Díjugratás