Ute Tietje Westernlovaglás (2004 tavasz)

Gyakorlati ismeretek

Írta Ute Tietje, fordította Csermákné Lócsy Krisztina

Megjelent a PRoxon Média gondozásában egy könyv, amely a hazánkban is egyre népszerűbb westernlovaglás rejtelmeibe igyekszik bevezetni az egyelőre errefelé még különlegesnek számító lovaglási stílus iránt érdeklődőket. "Gyakorlati ismeretek kezdőknek és a western stílusra átnyergelőknek" a könyv alcíme, amely már sejtetni engedi, hogy aki kézbe veszi a kiadványt, nemcsak "westernló- történeti" ismeretekre számíthat, de gyakorlati tanácsokat is kap a lovaglás, a különböző helyzetekre felkészítő gyakorlatok, sőt a már amatőr szinten is űzhető westernsportok terén is.

Biztos kezekben

A szerzőpáros, pontosabban a könyv szerzője és szaktanácsadója nem akármilyen tapasztalatokkal rendelkező westernlovas. Ute Tietje tréner, német bajnok westernlovaglásban. Németország egész területén vezet westernlovas kurzusokat és elméleti szemináriumokat, így többéves tapasztalattal rendelkezik a westernlovaglás oktatása terén. Elkötelezettsége az EWU (Erste Westernreiter Union; Első Westernlovas Szövetség) iránt az egyik legkeresettebb felkészítőjévé tette az EWU rajtengedély-vizsgázni szándékozók körében. A kiegészítéseket  Pete Kyle, western riding világbajnok profi tippjei jelentik az olvasó számára. Megítélésünk szerint haszonnal forgathatják majd a kiadványt a kezdő szabadidő- és túralovasok, de azok is, akik nem kezdőként, hanem gyakorlott lovasként szeretnének áttérni egy számos előnnyel kecsegtető, új stílusra. Fontos megjegyezni, hogy habár vérmérséklet tekintetében elvitathatatlanok a western lófajták előnyei, következetes gyakorlással bármilyen ló megtanítható a "western nyelvre", tehát nincs szükség arra, hogy az új stílus miatt bárki is megváljon eddigi kedvencétol.
A Westernlovaglás címu 128 oldalas, ábrákkal és fotókkal gazdagon illusztrált könyv az alábbi fejezeteket tartalmazza:
. Westernlovaglás - egy más lovaglási stílus
. Milyen lófajták alkalmasak?
. Az oktató kiválasztása
. A helyes ülés és segítségadások
. Különböző gyakorlatok és a versenyprogram lovaglása
. Lovaglás terepen
. A western versenyszámok
. Western szakszótár
Ezekből adunk most közre szemelvényeket.

A lovas és a ló kiképzése

A westernló kiképzésének az a célja, hogy egy olyan lovat kapjunk - legyen az quarter horse, paint horse, appaloosa vagy más lófajta -, amely minimális segítségadásokkal, hosszú száron lovagolható. Ehhez a lovas korrekt ülése elengedhetetlen. Kíméletes alapkiképzés során a lónak megtanítják, hogy minimális, jelzésszerű segítségekre reagáljon, és hosszú száron egy nyugodt, állandó iramot tartson fent. A szárakat csak korrigálásra használják, és amint a kívánt eredményt elérték, azonnal utánaengednek. A lónak tarkóban átengedőnek kell lennie, és meg kell hajolnia.
A westernlovaglás alapvetően a segítségadásokban különbözik a klasszikus stílustól. A klasszikus lovaglással ellentétben a western stílusban rendszerint a segítségeket (pl. szár-, testsúly-, hangsegítség) csak rövid ideig és egyszer kapja meg a ló, és mindaddig követi azt az utasítást (pl. vágtába való beugratás) további segítségadások nélkül, amíg meg nem kapja a következő segítséget valami új feladat elvégzésére. A hang nemcsak dicséret vagy utasítás lehet, hanem mint segítség is különösen fontos szerepet játszik.
A fent említettek azt jelentik a lovas számára, hogy kezdettől fogva nagy hangsúlyt kell fektetni a helyes ülés elsajátítására, hogy a lovát finom segítségadásokkal tudja lovagolni. A klasszikus lovaglással ellentétben a western stílusban a lovas ülése nem aktív, hanem passzív. Továbbá a lovasnak meg kell tanulnia egyensúlyban ülni a lovon. A száraknak lazán lógniuk kell, amelyet sok lovas ösztönösen kapaszkodásra használ helytelenül.
A westernlovaglás ideális a szabadidőlovasoknak is, mert itt lehetőségük nyílik arra, hogy feszültségek nélkül, nyugodtan lovagoljanak a szabadban. Hosszú száron lassú ügetésben vagy vágtában a lovasnak lehetősége kínálkozik arra, hogy a kényelmes westernnyeregből a természet szépségeit élvezze.
A westernló kiképzése a kölcsönös bizalmon alapul, amely során az ember a "helyes utat megmutató" szerepét kell hogy jelentse a ló szemében. Úgy kerülhetünk közel a lóhoz, ha felismerjük félelmeit. Ha a lovat partnerként tekintjük és tisztességesen bánunk vele, az ún. "horsemanship" a félelmeket csökkentheti, és a bizalmat építheti.

Egy kis nyeregismeret

Többféle típusú és kinézetu westernnyereg létezik. Mindegyik nyereg alapja a spanyol konkvisztádorok nyerge, amelybol a mai, rancheken használt munkanyereg is származik. Ez az egyszerű nyereg olyan kényelmes volt, hogy megerőltetés és sérülések nélkül órákat és napokat lehetett lovagolni benne.
A másik nagy elonye a westernnyeregnek, hogy nagy a felfekvési felülete, így a lovas testsúlya optimálisan oszlik el a ló hátán. Azok a lovak, amelyek klasszikus nyereg alatt hátfájásokkal küszködtek, westernnyereggel elengedetten mennek, mert a westernnyereg nem a hátizomkötegeken, hanem a bordaíveken fekszik. A westernnyereg hátránya a nagyobb súly, és az a tény, hogy a hevedert és a kengyeleket tulajdonképpen csak a földről lehet állítani.
Versenyszámtól függően különböző nyeregtípusok léteznek. Ezen túl megkülönböztethetjük a nyergeket a nyeregváz szerint, az ülőfelület nagysága alapján, vagy hogy milyen lófajtára készült.
Régen a nyergeket favázzal és nyersbőrbevonattal készítették, manapság gyakran műanyagvázas nyergekkel találkozhatunk. Ez valamivel könnyebb, mint a fából készült váz, és amennyiben tényleg kiváló minőségű anyagról van szó, semmivel sem marad alul a favázhoz képest. A lovon felfekvő részek - az ún. nyeregszárnyak - egymással bezárt szöge határozza meg, hogy melyik nyereg milyen lóra alkalmas. A markamra magassága és szélessége rendeltetésszerűen változik. A nyeregszarv alatti rész (fork) formájának is különféle módosulatai léteznek. A nyeregszarv fából vagy bőrbevonatú fémbol készül. A szabadidőlovasnak célszerű olyan nyeregben lovagolnia, amely alacsony nyeregszarvval rendelkezik, hogy ne akadályozza a lovast a mozgásban.

REININGNYEREG Ez a típusú nyereg viszonylag kicsi nyeregszarvval rendelkezik, és a nyeregszarv alatti rész is alacsony, így az biztosan nincs útban a lovas kezeinek. A nyereg legmélyebb pontja az ülőfelület hátulsó felében helyezkedik el, és jól kialakított hátsó kápája van.
ROPINGNYEREG Bár Európában néhány rodeóverseny kivételével nincsenek roping versenyszámok, mégis nagyon sok roping munkanyereg került behozatalra. Ezen nyergek hátránya, hogy viszonylag nehezek, viszont rendkívül kényelmesek, és ezért a szabadidőlovasok körében igen népszerűek. A nyeregváz és az erős elülső felépítmény a nyeregszarvval nagyobb teljes tömeget eredményez, mint a többi nyereg esetében. Mint a cuttingnyeregnél, itt sem hiányozhat a hátsó heveder, mert munka közben a nyereg így stabilabb.
SHOW-NYEREG vagy EQUITATIONNYEREG Elsősorban western pleasure, western horse­man­ship, trail és western riding versenyszámoknál használják. Mivel elsősorban versenyeken használják - amint a neve is mutatja -, díszesebb mintázattal vagy ezüstveretekkel gazdagított.
OLDTIMER NYEREG Magas hátsó kápával rendelkezik, ami a régi kaliforniai nyereg tipikus ismertetőjele. A nyeregszarv bőrrel betekert, és az alatta lévő rész magas. A hevederkarikák konvencionálisan helyezkednek el, és a nyereg hátsó hevederrel is rendelkezik.
SZABADIDOS NYEREG Így nevezik azt a kevert típusú nyerget, amelyet az egyik versenyszámra sem szakosodott szabadidőlovasok igényei szerint alakítottak ki. Díszítése kevésbé feltűnő
CUTTINGNYEREG A kevésbé mély ülőfelületével, a magas, vékony és függőleges nyeregszarvval, a nagyon vékony kengyelekkel ez a nyeregtípus kizárólag a cutting versenyszámra alkalmas.

Hogyan vásároljunk westernnyerget?

A westernnyergek típusuk, kidolgozottságuk, díszítettségük és márkájuk szerint többféle árkategóriában mozognak. Mivel egy westernnyereg rendkívül tartós, egy igényes, használt nyereg jobb választás, mint egy kevésbé igényes új, de olcsó nyereg.
Fontos, hogy a nyerget fel lehessen próbálni arra a lóra, amellyel használni fogja a lovas, és ki is lehessen próbálni. A nyeregnek a ló és a lovas számára is megfelelőnek kell lennie. Az ülőfelület nagysága "inch"-ben van megadva. A nyerget alátét nélkül is fel kell próbálni a lóra.
A nyeregszárnyaknak teljes felülettel fel kell feküdniük a vállakkal párhuzamosan. A markamránál legalább egy-két ujjnyi szabadságnak kell lenni. Ha a nyereg túl széles a lóra, akkor túlságosan rácsúszik a marra és a vállakra. A szűk nyereg gátolja a vállakat a mozgásban, és nyeregtöréshez is vezethet...

Tereplovaglás

Sokan azért szeretnének megtanulni lovagolni, hogy élvezzék a szabad természetet tereplovaglás alkalmával, és a mindennapok gondjait maguk mögött hagyhassák. Emellett néhány embernek elég konkrét elképzelése van a lovaglásról.
Ott ül a nyeregben a lovas egy olyan lovon, amely hosszú száron nyugodt marad, és egyszeruen csak élveznie kell az ébredő természetet. A ló jármódja puha és kellemes, így a lovas bármelyik jármódban könnyedén megtalálja a megfelelő ritmust. A ló nem bukdácsol át a terepen adódó, kisebb, földön lévo akadályokon, nem menekül hanyatt-homlok egy felreppenő műanyag zacskótól vagy a szélben csattogó kötél elől, vagy valami hirtelen elobukkanó ismeretlen tárgytól, élőlénytől. A ló apró mozdulatokkal is irányítható. Egy könnyed testsúlysegítségre, esetleg egy finom szársegítségre vágtából egybol visszaáll lépésbe attól függetlenül, hogy egyedül van-e vagy több ló társaságában.
Ez az ideális eset, nemcsak azért, mert a lovas a szabadidejét kellemesen tölti el, hanem mert a mai forgalmas világban az ember az egészsége felett is dönt ezzel.
Három western versenyszámról van szó: western pleasure, western horsemanship és trail. Az a ló és lovas biztosan élvezni fogja a terepet, aki ezekre a versenyszámokra ki van képezve.
"Miért kéne az én lovamnak azt tudni, amit a versenyeken kérnek?" - kérdezné egy szabadidőlovas, aki nem szándékozik versenyeken elindulni.
Ha valakinek valaha is volt alkalma arra, hogy egy ilyen irányú kiképzést kapott lóval élvezze a tereplovaglást, akkor tudja értékelni ennek előnyeit, főleg, ha eddig szinte kizárólag csak terepen lovagolt, és valószínűleg a legtöbb lovas ezt teszi.
A pleasure ló megtanulta, hogy ne rohanjon el, hanem hosszú száron egy egyenletes iramot tartson fenn minden jármódban, és hosszú ideig tud nyugodtan álldogálni.
Az, hogy egy úton való átkeléskor a ló akár egyedül van, akár több ló társaságában, nyugodtan és figyelmesen tudjon állni, amíg át nem lehet haladni az úton, a sűrűn lakott részeken a stresszmentes és veszélytelen lovagláshoz mindenféleképpen elengedhetetlen.
Terepen lovagolva mindenesetre jól jön, ha a ló nyugodtan tud állni, mert ha a lovas például találkozik valakivel, akivel szeretne egy pár szót váltani, nincs annál kellemetlenebb helyzet, ha a lovasnak a topogó lovát örökké vissza kell fognia.
Következetes tréninggel bármelyik lófajta megtanítható arra, hogy nyugodtan álljon...

Profi tipp - Pete Kyle: A nyeregnek jól kell illeszkednie a lóra, és ápoltnak kell lennie, hogy a ló ne sérüljön meg tőle, és ne okozzon nyeregtörést. A lovasnak meg kell győződni róla, hogy a megfelelő zablát alkalmazza-e, és a zabla megfelelően illeszkedik-e a ló szájába. Ha a lónak a nem megfelelő felszereléstől vagy a helytelen szerszámozástól fájdalmai vannak, nem képes a tole megkövetelt feladatokra koncentrálni.

Profi tipp - Pete Kyle: Négy fontos szabály az első kilovagláshoz
1. Első alkalommal soha ne menjünk terepre egyedül!
2. Mérsékelt iramban, csak lépésben és ügetésben lovagoljunk.
3. A lovas olyan lóra üljön, amit már ismer.
4. A lovasnak legyen ismerős az út.      

Megvásárolható webáruházunkban:
Ute Tietje - Westernlovaglás