Az 50 éves klub (2004 tavasz)

Határőr Dózsa Sportegyesület

Írta Krebs András, fotó Hajdú Krisztina, Oravecz Judit, archív

A tavalyi esztendő jubileum és egyben mérföldkő a kiskunhalasi sportegyesület történetében. A közelmúltban ünnepelte megalakulásának 50 éves évfordulóját. Öt szűk esztendő után az egyesület - a klub tagjainak lelkes támogatásával és a várossal karöltve - 2003. május 1-jén megrendezte a hagyományos CSI Nemzetközi Díjugrató Lovasversenyt, immár 33. alkalommal. Mind a szakma, mind a közönség és a város általános megelégedettségére. A sikeres vizsgaelőadásnak köszönhetően a kiskunhalasi nemzetközi verseny ismét elfoglalta méltó helyét a hazai díjugrató versenynaptárban, és vált újra a tavasz egyik legfontosabb versenyévé.

Válogatottak sora már a kezdetektől

1953-ban egy fiatal tisztet Kiskunhalasra vezényeltek a határőrség lovasiskolájába parancsnoknak. Ez a fiatal, agilis tiszt a zebegényi születésű Hirling József volt, aki az akkori állományból - és a rendelkezésére álló lovakból - már az év őszén megalakította a Határőr Dózsa SE-t. Azóta természetesen rengeteg eredmény, élmény, kudarc és siker övezte a parancsnok és kollektívája munkáját.
Eleinte szabadidős tevékenységként, sorkatonákkal és szolgálati lovakkal kezdték a sportolást. Ennek ellenére már 1959-ben, Bábel József személyében, magyar bajnokot avattak.
Az emlékezés nem lehet teljes, hiszen az elmúlt ötven év eredményei és eredményes sportolóinak névsora könyvnyi anyagot ölelnek fel. A teljesség igénye nélkül ki kell azonban emelnünk Suti István, Varró József, Krizsán János, Horváth József, Hriazik Pál, Kalmár Pál, Keszthelyi Gábor, Matajsz János, Hirling János, Nagy István, Németh B. Balázs nevét.
A fiatalabb korosztály is igen neves, Bajkai Sándor, Mezei Miklós, Tuska Pál, Ambrus Imre, Fazekas István, Füzér Gábor, Sós Attila, Sebők János, Nagy Andrea, Fodor Gábor. De az egyesület sportolója volt: Bálint László, Kapoli István, ifj. Herczog Emil, Sovák Péter is. Ezek a nevek jól csengenek ma is a lovassportok szerelmesei fülében. Nem véletlen, hogy számtalan felnőtt és ifjúsági, egyéni és csapatbajnokságot nyertek a versenyzők az elmúlt évtizedekben. Mindezt három szakágban, mert nemcsak díjugratásban, hanem militaryban is az ország meghatározó klubja a kiskunhalasi a mai napig. Fogathajtásban Szegedi Gábor tette le a névjegyét, aki nemcsak kettesfogathajtó világbajnokságának, hanem pusztafogatának köszönhetően is lett világhírű sportoló.
A kiemelkedő nemzetközi versenyeket is csak a teljesség igénye nélkül lehet említeni, mert számtalan rendkívüli eredményt hoztak a dózsások számára. Csak felsorolás jelleggel: olimpiai részvétel Rómában, Münchenben, Moszkvában, Barcelonában, Atlantában. Világbajnokságokon fogatarany Balatonfenyvesen, Hágában military csapat 8. hely, a katona vb-n Rómában díjugratás egyéni arany, military csapat bronz. Díjugratásban és militaryban számtalan felnőtt és ifjúsági EB-részvétel. Díjugratásban Kelet-Európai Liga-győzelem, NATO-bajnokság arany- és bronzérem stb.

Ha május 1., akkor Kiskunhalas

Az első meghívásos nemzetközi lovasversenyt 1966-ban rendezte a sportkör, majd ezután  évről évre egyre több és jobb lovas és ló érkezett a legjobb hazai klubokból és a környező országokból. Később a meghívásosból nemzetközi verseny lett, mely CSIO-W Világkupává nőtte ki magát. Az elmúlt sikeres évtizedeknek köszönhetően Halast a csipke mellett a lovassportjáról ismerték meg Európában. A májusi nemzetközi verseny mellett itt kezdődött el a hazai tenyészversenyek és az ob-döntők sorozta és tradíciója. A munka elismeréseként 1973-ban dr. Romány Pál, az akkori földművelésügyi miniszter a klubnak Szabó Iván, Munkácsy-díjas szobrászművész "Lovasnő" című szobrát adományozta, melyet a városközpontban állítottak fel. 1998-ban a balkáni háború miatt a versenyek sorozata megszakadt. 2000-ben a határőrség a lovasiskolát is megszüntette, a lovakat kivonta a szolgálatból. Így nem véletlen, hogy a 2003-ban megrendezett CSI verseny újjászületést és fordulópontot jelentett a híres klub életében. A város és az igazi lószerető emberek segítségével újra szólt a csengő a versenypályán.
A rendezvényre a régi bajnokok mind eljöttek. Az 50 éves évfordulót emlékkiállítással tették még színvonalasabbá, melyet dr. Balogh László, a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés elnöke nyitott meg. A régi ereklyék, tablók sokaságából, a számtalan tiszteletdíjból csak ízelítőt lehetett kiállítani. A csapatzászló, a régi felszerelések és az érmek impozáns látványt nyújtottak.
A meghívottak ezután a fedeles lovarda falán elhelyezett emléktábla mellett emlékeztek a régi eredményekre és a nagyszerű lovakra. Szimbólumként közösen fát ültettek a parkban, mely a jövőépítés első lépése lehet, hogy az objektum - akkor már három éve zárt kapuk mögött - ismét a lovassportot szolgálja. Ugyanis a fedeles lovardában páncélozott harcjárművek sorakoznak már évek óta. Az épületeket, az istállókat és egyéb lovas objektumokat a határőrség sajnos csak a rendezvények idejére biztosítja a versenyzők részére.
A közösen megtekintett versenyek után az "öregfiúk" a fehér asztal mellett, Hirling József nyugállományú ezredes - a sportkör Örökös Tiszteletbeli Elnöke - körül üldögélve anekdotáztak és elevenítették fel a régi versenyek és lovak emlékét.

A Határőr Dózsa ma

A Határőr Dózsa Sportegyesület neve a 2003-as versenyszezonban is jól csengett, "méltón régi nagy híréhez". A megváltozott körülmények miatt köztudott, hogy a lovak magántulajdonúak, és ki-ki saját istállójában és tréningpályáján dolgozik. A lovak és a sportolók szétszórtan találhatók Halason és a környező településeken. Azok a szakemberek és lovasok, akik a lovaglást és a ló körüli tevékenykedést szakmájuknak és hivatásuknak tekintették, szerencsére mind-mind megmaradtak a ló körül. Ebben a nehéz helyzetben is tenyésztenek és tartanak lovat, vagy oktatnak fiatal versenyzőket a jövő lovassportja számára. Akik pedig "meg tudják különböztetni a valódi számlát a fiktívtől", azok a versenyszervezésben vesznek részt.

Tavalyi eredmények

A klub megőrizte militaryban már évek óta meghatározó szerepét. Mindez az évközi minősítő versenyek nagyszerű eredményei után a bajnokságokban is tükröződik. A középiskolás egyéni bajnok ifj. Tuska Pál lett, míg a csapatban vele aranyérmet nyert Bakaity Vajk az ezüstérmet szerezte meg. Janik József az amatőr bajnokságban éves teljesítménye alapján bronzérmes. Egyenletesen és jól teljesítettek Liptai Eszter, Huczek Katalin és a Cseppentő testvérek is.
Bakaity Vajk az "A" nyitott kategóriában Lógóssal bronzérmes, míg Pietróval a kezdő lovak között a 4. helyen zárt.
Az ifjúságiak között ifj. Tuska Pál a bajnokságban a bronzéremig jutott, és csapattársával, ifj. Szikszai Lajossal a válogatott tagjaként részt vettek a Pardubicében megrendezett Ifjúsági Európa-bajnokságon.
A felnőttek között Szikszai Lajos Pityke nevű lovával különösen a nemzetközi versenyeken hívta fel magára a figyelmet. Paksi Zoltán a felnőtt bajnokság 6. helyezettje, míg a kellemes meglepetés ifj. Tuska Pál Gábris nevű lovával megszerzett ezüstérme. Ilyen fiatalon, 17 évesen még senki nem ért el ilyen nagyszerű eredményt a felnőttek között.
Díjugratásban különösen a "B" kategóriás versenyeken jeleskedtek az egyesület versenyzői. Vörös Krisztina, Liptai Eszter, Méri Zsuzsa, Bakaity Vajk a Bács-Kiskun megyei versenyek meghatározó egyéniségei voltak.
Ifj. Tuska Pál Lampion nevű lovával az Ifjúsági Országos Bajnokságon két bronzérmet nyert, mind a stílus, mind az összetett bajnokságban felléphetett a dobogóra. Tagja volt a 4. helyezést elért megyei csapatnak.
Távlovaglásban Dózsa Tamás a megyei versenyeken jeleskedett és ért el jó eredményeket.

Felejthetetlen lovak

Levél, Obeliszk, Orlov, Pó, Pillangó, Ragyogó, Betty, Nótás, Vosztok, Szikrázó, Zsena, Királymező. Mind egytől-egyig jól csengő nevek, melyekkel a nemzetközileg is jegyzett eredményeket érte el a sportkör. Nem lehet teljes a felsorolás, hiszen 1000-1500 sportló felnevelésére került sor az elmúlt 50 év alatt. Csak az elismerés hangján szólhatunk róluk, hiszen mind-mind nagy egyéniség volt a pályán, melyek a lovasával kiegészülve alkottak maradandót.

A tervekről: Nehéz róluk beszélni, mert szűkülő a bázis, egyre kevesebb a ló és a "hadra fogható" ember. Nem lehet előre tudni, hogy mit hoz a holnap. Szponzor híján a dózsások kénytelenek rendre eladni a legígéretesebb lovaikat, hogy az emelkedő versenyköltségeket biztosítani tudják. De elszántságban nincs hiány, szeretnének a "szeren maradni" az elkövetkező 50 évben is!