Fazekas Imre 1000. győzelmére készül (2004 tavasz)

A lovat szeretni és tisztelni kell

Írta Krebs András, fotó Seipert Judit

Történetünk főhőse, Fazekas Imre már gyerekkorában arról álmodott, hogy majd felnőttként olyan szakmát fog választani magának, amiben legnagyobb örömét leli. Már fiatalonlenyűgözték a lovak, így egyenes út vezetett a Kincsem Parkba, a lóversenypályára. Nem lehetett belőle zsoké, mert elnehezedett. Így került az ügetőre. 1984 óta hajt versenyben. Az eltelt húsz év alatt közel ezer versenyt nyert, és a pálya legjobb és legeredményesebb hajtójává vált.

Névjegy

Név: Fazekas Imre
Születési hely és idő: Cegléd, 1957. szeptember 12.
Családi állapota: nős, egy lánya van.
Iskolai végzettsége: Lótenyésztő Szakmunkás Iskola.
Hajtó pályafutásának kezdete: 1984.
Idomári pályafutásának kezdete: 1991.
Idomári sikereinek a száma (2004. február 15-ig): 1543.
Hajtósikereinek a száma (2004. február 15-ig): 990.
Idomárchampion (10): 1992, 1994, 1995, 1996, 1997, 1998, 1999, 2000, 2001, 2002.
Hajtóchampion (5): 1992, 1997, 2001, 2002, 2003.
Segédhajtó champion (2): 1985, 1986.
Kedvenc lovai: Natív, Salus, Talány, Zala Szépe, Zádor, Detroit, Elegant Lady.
Legnagyobb sportélmény: Detroit derbygyőzelme 2000-ben.
Legfájóbb sportélmény: 1995-ben a nagy esélyes, Allyhills Hico hibázása a Derbyben. "1996-ban vétlen voltam egy bukásban a Derby előtti hetekben, így esélyes lovamat nem tudtam hajtani a klasszikus futamban."
Kedvenc könyve: minden lovas szakkönyv, azon belül is a patkolással foglalkozók.
Kedvenc lovasújsága: Magyar Turf, Lovasélet.
Kedvenc étele: babgulyás, csülkös pacal.
Kedvenc itala: jó vörösbor.
Hobbi: főzés, bográcsozás.
Álmok: hajtani a világ egyik legrangosabb versenyében, Párizsban, a Prix d'Amerique-ben.

Ön a magyar mezőny legsikeresebb idomárhajtója már több mint egy évtizede. Lovai sorra nyerik a nagydíjakat. Ilyen eredményekkel a háta mögött a fejlett ügetősporttal rendelkező országokban ünnepelt sztár lenne. Ehhez képest nálunk a szűk szakmán és a nem túl nagy létszámú közönségen kívül szinte senki sem tudja, hogy ki az a Fazekas Imre.
Sajnos ez egy régi probléma, de remélem, nem tőlem várja rá a választ, hogy miért jutott el idáig a lóverseny ismertsége, elismertsége és megítélése az elmúlt évtizedek alatt hazánkban. Mikor én kezdtem, a fél ország tudta, ki az az Imperiál, és hogy mi az a lóverseny. Egy sima versenynapot is több ezer ember izgult végig.

Meséljen a kezdetekről! Már gyerekkoromban imádtam a lovakat, szülőfalumban, Újszilváson, iskola után mindig a szomszéd két kocsilovával szórakoztam. A tanulás nem igazán érdekelt, a lovak annál inkább. Pucoltam és lovagolgattam őket. Ez természetesen meghatározta a pályaválasztásomat. Egy újságban olvastam, hogy lovastanulókat és lovászokat keresnek a galopp-pályán. Bár szüleimet erősen kellett győzködnöm, végül sikerült. 1971. július 19-én felvettek Pestre a Lóverseny Vállalathoz mint lovastanulót.

Lovastanulót? Ma már sajnos nincs ilyen jellegű lovasképzés a lóversenyben. Milyen útravalót kaptak az iskolában? Gyerekként a lovaglás és nem a kocsikázás érdekelt. Bentlakásos rendszerben foglalkoztak velünk, olyan volt az egész, mint egy szakkollégium. Az utánpótlás-nevelésre nagyon figyeltek. Szigorú abrakmesterünk, id. Bodó Károly nagyon figyelt ránk. 4.30-kor keltünk, 5.00-kor már az istállóban kellett lenni. A pontosságra és a rendre nagyon figyeltek. Ebéd után 17 óráig dolgoztunk, majd este 20-kor itattunk.
A képzés mellett a feltétlen lószeretetet nevelték belénk. Első mesterem, Stircula József arra tanított, hogy a lovat nem azért kell szeretni, mert sikereket érünk el vele, hanem azért, mert a társunk, akivel együtt dolgozunk. A lovat szeretni és tisztelni kell. Minden lónak olyan körülményt kell biztosítani, ahol mi is jól éreznénk magunkat, ahol a munka fáradalmait ki tudja pihenni. Minden ló egyforma, legyen az kis képességű vagy klasszis, mindegyikkel egyformán kell bánni. A fiatal lovak felkészítésében és menedzselésében pedig Papp Sándortól tanultam a legtöbbet.

Ilyen jó alapok után milyen lovas eredményeket ért el? Az istállószolgálat mellett három hét után már az udvarban ügethettem, a második hónapban már galoppot mehettem a pályán. Lovaglási engedélyt másfél év után kaptam. A súlyommal akkor még nem volt gond, a 42 kilós alapsúlyból még a 3,5 kilós engedményt is le tudtam venni. Kaptam lehetőségeket, de a hendikepekben mindig a leggyengébb lovak vitték az alacsony súlyokat, így majd mindig esélytelen lovakon ültem. Ennek ellenére a Gloriette nevű kancával sikerült versenyt nyernem még az első évben. Ezt még 14 győzelem követte. Kedvencem egy kis erőszakos telivér, Bogáncs volt, akivel öt versenyben győztem. Ezekben az években a szabadidőmben már átjártam hajtani az ügetőre, és ahogy cseperedtem, a súlyom is folyamatosan nőtt. Már csak 60 kg-ot tudtam vállalni, így egyre kevesebb lehetőséget kaptam versenyekben, mert az ilyen súlyokra a zsoké is szívesen felül. Télen mindig hitegettek, hogy ez meg az lesz a te lovad, de amikor a versenyre került a sor, akkor az általam felkészített lovakra a zsokékat lovasították ki. Ez egy kicsit el is vette a kedvemet, így  Gurbel Lipót ügetőidomár invitálására és biztatására az ügetőpályára mentem át dolgozni.

Nem okozott gondot az átállás? 1979-ben már az ügetőn dolgoztam. A szakágváltás nem, inkább a katonai szolgálat okozott problémát. Sokat hajtottam már előtte is munkában, de mikor '80-ban behívtak, hát az nem jött jókor. A segédhajtólicencet 27 éves koromban kaptam meg, 1984 elején.

Emlékszik még az első versenyére? Felejthetetlen év volt. Ekkor nősültem, és a bemutatkozásom is fantasztikusan sikerült. Első versenyemet január 28-án rögtön megnyertem, és a következő évek is jól alakultak. '85-ben 19, '86-ban 22 győzelemmel utánpótlás-champion lettem. Gurbel Lipót egyre több lovat bízott rám, amelyekkel én foglalkoztam hét közben is. Hamar kinyertem az ötven versenyt, mely után sokáig hivatásos hajtóként versenyeztem. Mesterem mellett sokat tanultam Matucza Lajostól, aki nemcsak elmondta, hanem meg is mutatta a hajtószakma minden titkát.
        
Mikor lépett előrébb, mikor lett idomár? A rendszerváltás már megtörtént, de a vállalatot és a lovakat ekkor még nem, illetve részben privatizálták. 1991-ben kaptam idomári engedélyt, mezőhegyesi, rádiházi és somogysárdi lovakkal kezdtem el a munkát.

A rossz nyelvek szerint azért lett már fiatalon is sikeres idomár, mert sok lovat kapott, illetve több tulajdonost el tudott csábítani. Irigyek sajnos minden szakmában vannak, így nálunk, az ügetőidomárok között is. '91-ben 10 lóval és 7 boksszal kezdtem. Ezek között is voltak selejt lovak. Úgy gondolom, a rangomat és az elismertségemet az elvégzett munkámmal vívtam ki. Volt egy Piktor nevű lovam, melyet a ménesvezető már el akart vinni a pályáról. Én könyörögtem neki, hogy adjon még egy kis időt a lónak. Piktor meghálálta a bizalmat, és sikerült még sok versenyt nyernie. Erre a ménesvezető is felfigyelt, így a következő évben több lovat bízott rám. Ez a jó kapcsolat azóta is tart a rádiházi Kabala Ménessel és dr. Török Lászlóval. Még ebben az évben két nagyszerű svéd importtal erősödött az istálló, Rózsa Péter jóvoltából. Salus és Speedy Foster megalapozta az istálló nevét. Sorra nyertem velük a nagyversenyeket, s már az első idomári évemben második helyen végeztem az idomári ranglistán.

A folyamatos eredményességhez mennyiben járult hozzá, hogy ön patkolja saját kezűleg már több mint tíz éve a lovait? Megszokott dolog ez az idomárok körében? Úgy gondolom, hogy sokat számít, hogy én patkolok. Sajnos a kényszer vitt rá, mert nem találtam egy megfelelő kovácsot. Ez a probléma sajnos ma is valós. Volt egy nagyon tehetséges, de rossz patájú, rossz lábszerkezetű lovam, Milliomos, akire lassú munkában is mindenféle védőfelszerelés kellett. Egyszer egy patkolás után a rossz patájú lovat a kovács még jobban "elintézte", már lépésben is verte a lábát. Ekkor mondtam a kovácsnak, hogy szerintem nem így kellett volna, ő ekkor fogta, és hozzám vágta a felszerelését, hogy csináljam magam. El is döntöttem, hogy ha törik, ha szakad, megtanulok patkolni. Több mint tízéves tapasztalattal elmondhatom, hogy sokkal jobb és biztosabb a jármódjuk a lovaimnak, kevesebb balansz kell rájuk. Úgy gondolom, hogy akik nap mint nap foglalkoznak ügetőlovakkal, azoknak hasznos, ha tudnak patkolni. Szerencsére most már egyre több idomár patkol.

Ha már említette a kollégákat, milyen viszonyban van velük? Kollégák, de egyben riválisok is. Ez sok konfliktust szülhet. Az irigyekkel és vádaskodókkal nem tudok mit kezdeni. Legkedvesebb riválisom Büki Gábor, akivel nagyon sportszerű párharcokat vívtunk évekig, sokszor kölcsönösen segítettük egymást. Ha kikérik a véleményemet, akkor szívesen elmondom, hogy én mit csinálnék, ami természetesen nem biztos, hogy jó. Korábbi segédhajtóim eredményes trénerek lettek, Dénes Áron nagyon sikeres, már két derbyt nyert, de Kele Judit is egyre eredményesebb. Mostani két segédhajtóm, Rácz János és Tudor Dániel is ügyes, szorgalmas gyerek. A mai segédhajtó-mezőnyben szerintem a mostani champion, Tóth László a legügyesebb. Jó értelemben véve erőszakos, határozott hajtó, nagyon jó százalékkal hajtja meg a sanszokat.
     
Rengeteg mindent elért már ebben a szakmában. Mi motiválja még elsősorban? Elsősorban az, hogy ebből él a családunk. Feleségem amatőr hajtó, valamint az istálló menedzseri feladatait látja el. Lányom még tanul, de ő is amatőr státusban versenyez tavaly óta. Elérhető közelségbe került az 1000. hajtógyőzelmem, most ez lebeg egyre jobban a szemem előtt. Ha ez sikerülne, akkor én lennék a mai aktív hajtók között az első, aki eléri ezt a bűvös számot. Ami azonban minden hajnalban motivál, az a munkám szeretete és a fiatal lovaim, akikben mindig a következő évek nagy lovát látom.

Ez a menedzseri munka miben nyilvánul meg? Az összes adminisztrációt, számlát a nejem kezeli. Ő intézi, hogy mely lovak jönnek fel pihenőről, és a pénzügyi dolgokat is ő rendezi a tulajdonosokkal. A versenykiírás alapján együtt döntünk, hogy melyik ló hol fut. Az adminisztrációval nagyon sok gondot vesz le a vállamról. Ha ezekkel nekem kellene foglalkozni, akkor a legfontosabb dologra, a hajtásra nem maradna időm.

Hogyan lehet ma bekerülni a Fazekas istállóba? Elég nehezen, szerencsére. Úgy gondolom, hogy ezt az ötvenes létszámot nem szabad bővíteni, mert minden tulajdonos elvárja, hogy minél többet én hajtsam a lovát tréningben és versenyben. Nagyon jó tulajdonosaim vannak, akik folyamatosan bíznak rám fiatal lovat, és velem együtt bíznak a jövőben, az ügető felemelkedésében.

Apropó, jövő! Májustól itt az unió, és az új osztrák pálya, Ebreichdorf. Mi várható? Bízom benne, hogy a nagy szabadságból később majd profitálunk. Az osztrákok csodapályájáról nagyon sok jót hallottam. Versenykiírásuk még nincs, de remélem, a jobb lovaimmal kint is tudunk majd futni. Néhány tulajdonosom szerencsére tudja vállalni a külföldi futtatással járó többletköltségeket. Az itthoni új pályáról sajnos már nem tudok ennyi jót elmondani. Szeretnék az új Kincsem parki pályában kellemesen csalódni, és ott jókat versenyezni. Mindenesetre rajtam és a lovaimon semmi sem fog múlni.

Legnagyobb hajtósikerek a hazai nagydíjakban: Sennyey Géza Emlékverseny: Zala Szépe (2000) . Tavaszi Hendikep: Prima (1992), Sramli (1996), Zádor (1997), Dömös (2003) . Bródy János Emlékverseny: Talány (1994), Zala Szépe (1999) . Májusi Nagydíj: Speedy Foster (1992), Zádor (2000) . Tavaszi Díj: Butterfly (1998), Füzike (2002), Gratis (2003) . Nemzeti Díj: Detroit (2001) . Négyévesek Nagydíja: Aszkéta (1998), Elegant Lady (2002) . Sprinter-kupa: Salus (1992), Talány (1995), Zádor (1999) . Ügetőderby: Detroit (2000), . Pannónia Díj: Zádor (1998), Detroit (2000), (2001), Elegant Lady (2002) . Szent István Díj: Detroit (2001) . Hungária Díj: Salus (1992),  Detroit (2000) . Őszi Kanca Díj: Salus (1992), Zala Szépe (1999) . Kétévesek Nagydíja: Óvatos (1988), Gratis (2002), Houston (2003) . Köztársasági Díj: Speedy Foster (1991), Zádor (1999) . Őszi Kanca Díj: Zanussi (1995), Zala Szépe (1999), Elegant Lady (2002) . Ménesek Díja: Detroit (2000), Elegant Lady (2002), Globus (2003)

Legnagyobb élmény: Számos nagy sikerben lehetett része. A pálya legjobb lovait hajthatta itthon, és a környező országok pályáin. Legnagyobb versenyélményének a legnagyobb és az egyik legpatinásabb tenyészverseny, az Ügetőderby megnyerését tartja. 2000 augusztus első vasárnapján a rádiházi tenyésztésű, hároméves, sötétpej ménnel, Detroittal (Grundy's Ebony-Lady Flame) küzdelemben verte Dánielt és Diamond Rivert. A legendás, 2100 méteres futamot 1:20,5-ös kilométerátlaggal teljesítette. Az 1 000 000 forintos első díjat és az értékes tiszteletdíjakat a tulajdonos, Ondrék András, a tenyésztő, dr. Török László és Fazekas Imre idomárhajtó vehette át Kovács István profi ökölvívó világbajnoktól. Detroittal még abban az évben megnyerte a rangos Hungária Díjat és a Ménesek Díját. Detroitot abban az évben az év ügetőlovának választották.
 
Zala Szépe, a magyar Seabiscuit: A jó ló, a klasszis ló teszi naggyá a hajtót és az idomárt - tartják a lóversenyben dolgozó öregek. A nagy öregek még azt is gyorsan hozzá szokták tenni, hogy egy tehetséges idomár csak akkor válhat igazán jó, elismert szakemberré, ha egy leírt, problémás lóból versenylovat, igazi klasszist tud faragni. Fazekasnak egy hasonló idomári bravúrt sikerült véghezvinnie a '90-es évek második felében. Történt egyszer, hogy a "Z" betűs évjáratnak volt egy jó származású, nagyreményű lova, Zala Szépe (Roged Lobell-Látszat), akiben nagyon bízott a tenyésztőtulajdonosa, a Rádiházi Ménes és az akkori idomárja. A formás kanca azonban nem igazán mutatkozott a versenyekben. Két- és háromévesen állandó egészségi gondokkal küzdött, sokat ugrott, és többször lemaradt. Számottevő eredmény híján a kancát leselejtezték. Ekkor jött a képbe Bolyos Gábor és Csilló Béla ügetőtulajdonosok, akik Fazekas tanácsára megvették a kancát, s ő némi pihenő után elkezdte a munkát a lóval. Sok lépés, hosszú, lassú munka, valamint többszöri átpatkolás után négyévesen elkezdték a közös versenyzést. Zala Szépe versenyről versenyre javult, napi főversenyeket nyert. Egy év múlva Bolyos Gábor a vételár sokszorosáért kivásárolta a csupa szív kanca teljes tulajdonjogát. Zala Szépe, mint a jó bor, évről évre jobb lett. Hét tenyész- és kiemelt versenyt nyert. (Igazi Seabiscuit-sztori, mint a Vágta című filmben - a szerk.) Zala Szépe a pálya egyik legjobb lova lett öregkorára. Magyar pályán máig az egyetlen kanca, mely 1.16.0 alatt ment. Visszavonulásáig minden futása és fergeteges finise élményszámba ment. A kanca jelenleg Rádiházán, anyakancaként éli életét, első Valley Guardian csikójával.