A póniló-tenyésztés Magyarországon (2004 tavasz)

Kis lovakkal a nagy sikerek felé

Írta dr. Mihók Sándor, fotó Rásky P., Novák P., Ch. Jansen, Bodolai I., Vécsei Lné, Balogh G., Varga Z.

A XX. század gazdasági fejlődése átalakította a lóhasználatot, megváltoztatta az embernek a lóhoz való viszonyát. Az emberi kultúra vitathatatlanul legnagyobb alakja egyre inkább a társállat szerepét tölti be. A vele való kapcsolat lelki harmóniát kölcsönöz, jelentősen befolyásolja a személyiség fejlődését.

Kicsiben kell kezdeni

Különösen a gyermekek sokoldalú nevelése és képzése kötődhet a lóhoz, azért, hogy egy élményekben gazdag, teljesítményorientált, sikeres ifjúsági kor után érkezzenek a felnőtt kor közelébe, hogy többségük életét végigkísérje a lótenyésztés, vagy legalábbis a rendszeres lóhasználat. A lóval való foglalkozás, a lovaglás különösen alkalmas az ifjúság érzelmi, állóképességi erőállapotának gyarapítására, szellemi, testi képzésére, az egymással és az állattal való együttműködésre, az empátiás készségük fejlesztésére. Ebben a funkcióban sokat tehetnek és a világ fejlett lovaskultúrájú országaiban sokat is tettek a pónik és kislovak. A normál méretű lovakhoz hasonlóan ebben a szerepkö­rükben is kiemelkedő teljesítményre képesek. Külföldi példák sora bizonyítja, hogy a versenyszerű sportokban tökélyre fejlesztették teljesítményüket, a szabadidő sportban, a tömegsportban pedig alkalmazhatóságuk tárháza beláthatatlan. A jóléti társadalmakban a lóállomány egyharmada ebből a populációból kerül ki.

Méretek: Méret szerint a póni- és kislófajták olyan populációk, amelyek bottal mért marmagassága nem éri el a 148 centimétert, vagyis marmagasság szerinti változékonyságuk feltűnően nagy. Finom különbségek figyelembevételével a valódi pónik nem nagyobbak, mint 122 centiméter. Az ennél nagyobb marmagasságúak, de a 148 centiméter alatt maradók kislovaknak neveztetnek. (A meg nem nőtt, 148 centimétert el nem érő félvér lovak egyedei nem kislovak!)
A póni névvel illetett sportpónik felső mérete egyre jobban közelít a 148 centiméterhez.

Nem "gonosz státusszimbólum"

A magyarországi helyzet némileg más, mert az egész lótenyésztésünkre jellemző módon lassan következnek és érnek be az átalakulási folyamatok.
Nincs ez másként a pónitenyésztésben sem, ami nem meglepő, mert egy Magyarországon nem tradicionális állattenyésztési területről, lóhasználati formáról van szó. A benne lévő lehetőségek nem, vagy csak részben ismertek, és máig kiaknázatlanok. A mögöttünk hagyott évtizedek pedig bebizonyították, hogy az ember-ló viszonyában a lovassportok váltak meghatározóvá, és ezen belül a teljesítmény­centrikusság került előtérbe. Aki a lovas szakági versenyekben eredményes akar lenni, annak korán kell a minőségi lovaglás alapjait elsajátítania. Ez egyre inkább elképzelhetetlen gyermekek és pónik nélkül.
Nem állják meg helyüket azok a - sokszor lovas körökben is hangoztatott - vélemények, amelyek szerint a póni gonosz, s a mozgáskultúrája miatt alkalmatlan lovas élmény nyújtására, vagy csupán státusszimbólum, az anyagi jólét egyik kifejezési formája.
Ezzel szemben az igazság az, hogy a lovaglás iránt vonzalmat érző gyermekeknek olyan lovas jártasságot ad a póni körüli mindennapos munka, a póni rendszeres lovaglása, amivel lényegesen előbb kerülhet felnőtt hátas közelébe. Így már gyermekkorban olyan lovaglástechnikai elemek elsajátítására nyílik lehetőség, amelyeket 16-18 évesen már képtelenség megtanulni, mindenekelőtt (és főleg lányoknál) alkati sajátosságaik miatt. A helyes felfogással és helyes rendszerben való felépítéssel a pónin való lovaglás előkészítője az ifjúsági és felnőtt lovaglásnak.
A gyermek korai lovaglástanulását nem a nagytermetű ló szolgálhatja, hiszen a gyermek és a ló méretbeli különbsége miatt nem találnak partnert egymásban. A pónikon sokkal jobban érvényesülnek a gyermekek jelzései, a comb- és deréksegítségek. Összbenyomásuk is harmonikusabb. A segítségek hatékony alkalmazása azok helyes rögzülését is segíti. Nem szabad azonban feledni, hogy kellően kiképzett lovak nélkül, a lovaglás alapjait rosszul elsajátított lovasokkal, versenytapasztalat hiányában nem képzelhető el eredményes gyermeklovassport.
A póninak versenycélú lovaglása vagy hajtása mellett mégiscsak fontos alkalmazási területe a szabadidő- és a tömegsport, sőt a tenyésztés öröméért végzett, de nem öncélú pónite­nyésztés is.

Nemesedő tulajdonságok

A "póni" szó egyébként gyűjtőfogalom, aminek az értelmezése, jelentése az idők folyamán sokat változott, és nyilván ma is változik. Valamikor egy olyan kistermetű lovat jelentett, amelyiknek belső tulajdonságai, de külső megjelenése sem különbözött látványosan a háziló vad ősétől. Később az ember tenyésztőmunkájával alig befolyásolt, többnyire kedvezőtlen környezeti feltételek között élő, primitív (helyi) - lásd a Shetland szigetén honos, vagy Anglia zord klímájú helyein élő pónifajtákat - fajtát értették alatta. Az utóbbi néhány évben a póni primitív fajtakénti értelmezése csaknem teljesen elvesztette jelentőségét. Az ember ízlésének, tenyésztői ambíciójának köszönhetően, a használati igényeknek megfelelően a pónik számottevően változtak, nemesebbek lettek. Teljesítményükben az ember elvárásainak megfelelően alakultak. Csak megbízható munkatulajdonságaik, s tartással, takarmányozással szembeni szerény igényük, valamint testrészeik arányában megmutatkozó eltérések különböztetik meg őket nagyobb méretű fajtársaiktól.
Mai értelmezés szerint a pónik többsége egyre inkább a szabadidő sportra, a gyermekek lovassportjára különösen alkalmas genotípust takar, amelyek természetesen jól körülírható fajtába rendeződnek, vagy fajtákat feltételeznek. Messzemenően fajtatiszta tenyésztésük iránti igény vagy követelmény napról napra, egyre inkább megfogalmazódik.

Egyesületben a jövő

A hagyományok hiánya miatt az 1980-as évek elejétől Magyarországon megjelent póni formájú apró lovak valójában funkció nélkül tengődtek, tenyészértéket sem képviseltek. A lovas szakemberek többsége a beléjük fektetett munkát nem érdemlő és meg nem háláló állatokként vélekedett róluk, tulajdonosaik pedig állattenyésztési műveltséggel, vagy/és sportbéli, lovaglási, pláne hasznosítási ismeretekkel nem rendelkeztek. Ebben a rendezetlen, szerencsés helyzetnek nem nevezhető állapotban, a jobbítás szándékával, az állattenyésztés örökérvényű szabályai (részbeni) betartásának igényével, a hazai pónilótenyésztés fejlesztésének elősegítésére jött létre 1986-ban a tenyésztőegyesület.
Az állattenyésztési törvényben foglaltak szerint, a földművelésügyi miniszter megbízásából a Póni és Kislótenyésztők Országos Egyesülete tenyésztőszervezete, illetve fajtafenntartója lett a shetland póninak, a welsh póni különböző változatainak, a hucul, a haflingi, a fjord kislónak. Nagy erővel segítjük a hazai sportpóni kialakulását, és tenyésztőszervezeti kérelmünk van a connemara póni és az izland kisló fajtafenntartására.

Egy távoli szigetcsoport: Shetland

A shetland póni a hegyvidékkel tarkított, 117 szigetet magában foglaló, kifejezetten satnya vegetációjú Shetland-szigeteken alakult ki. Eredeti típusa 87-107 centiméter marmagasságú, testfelépítésében egy hidegvérű lovat mintázó, mély és széles törzsű, középhosszú nyakú, apró fejű ló. Ismertetőjegyei közé tartozik a feltűnően dús sörény, üstök- és farokszőrzet. A fedőszőrök nyáron aprók, simák, télen igencsak hosszúak.
A másik típus összes jellegében könnyebb, vékonyabb csontú, 10-13 centiméter szárkör­méretű, bottal mért 86 centiméter marmagasság alatti póni.
Minden színben megengedett, de a párductarka nem ősi színe a shetland póninak.
Eredetileg málhahordó állatnak használták (testsúlyának 40-50%-át képes elhordani), majd a XIX. században megszámlálhatatlanul kerültek Anglia ólombányáiba.
A mai, megváltozott értékrendben a shetlandi a piciny gyerekek ideális pónilova. Mérete, jóindulatú természete folytán a gyermek játszótársa, aki megtanulja mellette a lóval való bánást, a szerszámozást, a lóra ülést. Az egészen fiatal gyermek ülésbiztonságot szerez a shetland póni hátán. A fajta igen megfelelő első ló, de 7-8 éves gyermeknek már nem való, mert túl nagy ennek a piciny lónak a hátán, másrészt apró léptei miatt nem ad lovaglási élményt. Kiváló fogatló. Nemcsak a nemzetközi, hanem a hazai pónifogatsportban is találunk ezt megcáfolhatatlanul alátámasztó példát.
A fajta nagyon nagy szolgálatot tehetne az úgynevezett vezetőszáras osztályban.
A magyarországi shetland póniló állomány töredéke van egyesületi ellenőrzés alatt. Sokan vélekednek úgy, hogy kicsinységével kivonhatja magát az állattenyésztés törvényszerűségei alól. Az ellenőrzött állományt az 1515 Sátán, 1516 Elan, 2217 Notos mének formázták. Nagy tenyészhatásúnak tűnik a 3838 Erik nevű sárga tarka ménünk, és reményekkel tekintünk az utóbbi évek legjobb megjelenésű, Nívó nevű mén tenyészműködése elé.

Anglia csücskében

A welsh póni Anglia nyugati partjánál fekvő, zord klímájú hegyek borította Wales tartomány őshonos pónija. A vadon élő pónik szépségük, igénytelenségük, kitartásuk és erőkifejtésük miatt egyre nagyobb jelentőségre tettek szert. Kezdetben málhahordók, majd marhapásztorok hátaslovai lettek, a XX. század második fele pedig meghozta számukra a kiteljesedést. A szabadidősport, a gyermeklovassport (hátas és hámos egyaránt) meghatározó fajtája lett. A welsh póni Európa, de talán a világ legnépszerűbb pónifajtája.
1902-ben megalakult a Welsh Pony and Cob Cociety. 1961-ben lezárták a törzskönyvét, vagyis ma már csak az a ló tekinthető welsh póninak, amelyik erre a törzskönyvre visszavezethető.
Elnevezése gyűjtőfogalom, ugyanis a welsh póni négy változatban ismert.
Az "A" változat az ősi, úgynevezett eredeti típus, az egyik legnépszerűbb változat. Nem lehet magasabb 122 centiméternél.
A "B" jelű, az úgynevezett welsh riding póni nagyobb méretű, ám feltétlen "pónis" megjelenésű, marmagassága 3 éves korban 137 centiméter fölé nem emelkedhet.
A "C" változat marmagasságban egyezik a "B" pónival, de tömegesebb, összbenyomásában "burkoltabb" póni.
A "D" változat nem lehet kisebb 137 centiméternél. Magyar szemmel értékelve nem póni jellegű.
A magyar tenyésztésben az "A" és "B" változatnak van jelentősége, a másik kettő feltehetően a jövőben sem fog érdemleges szerepet játszani.
A welsh póni szoborszerűen szép, nemes megjelenésű, büszke tartású, finom szervezetű, élénk vérmérsékletű, amellett jóindulatot sugárzó kisló. A tarka kivételével valamennyi színben elfogadott.
Mindegyik változatára jellemző a sokoldalúság, a könnyű kezelhetőség, kiváló munkakészség, a takarmányozás és tartás iránti mérsékelt igény. Vérmérsékletük kiegyensúlyozott, mozgásuk energikus, térnyerő. Az "A" változat ügetésében némi akció megfigyelhető, a "B" változat ügetése nyújtottabb, vágtája hosszabb.
Az alkalmazásuk területe a szabadidő sport. Az "A" és "B" változat gyermekek hasznos sportlova. Nagyfokú népszerűségükhöz hozzájárult, hogy a sportpóni-előállítás kulcsfajtáját képezték és képezik a fejlett pónitenyésztéssel rendelkező országokban.
Nálunk is a legnépszerűbb pónikhoz sorolható. Érdemleges számú tenyészállomány az "A" változatban van nálunk. A "B" változatú kancák száma mindenképpen húsz alatt van. A sokszor hirdetett welsh kancák, különösen a "B"-nek mondottak legfeljebb ahhoz hasonlóak, de nem sorolhatók a fajtába tartozókhoz.

Változatok értékei

A két változatban rejlő sportbéli lehetőséget nem merítik ki sem a tenyésztők, sem a lovassportokba igyekvő fiatalok. Mindkettő kitűnő fogatló és hátasló. Az "A" változat talán inkább a fogatsportra, a "B" változat pedig a nyereg alatti használatra megfelelőbb. Néhány, valóban welsh póni eredményesen versenyzik a hazai pónifogatsportban (pl. a Póni Fogathajtó Országos Bajnokság III. helyezettje, Nagy Roland is welshit hajt). Nincs, legfeljebb elvétve találunk közülük egyedeket az ugró, díjlovagló- vagy military szakágakban. A "B" változatnál (lovasának és a ló képzettségének, alkatának megfelelő pálya esetén) aligha találnánk jobb lovat a 13-14-(15) éves versenyző korosztály számára.
Az "A" változat ideális lova az ún. vezetőszáras versenyeknek. Ennek lényege a 3-8 éves közötti korosztály önálló lovaglásának elősegítése, felnőtt ellenőrzése mellett. Az osztályban történő lovaglást az egyenkénti bemutató követi, lépésben és ügetésben. Fordulatokat és megállásokat kell az előlovaglásba iktatni.
A vezetőszárat hátul csatolják a kantárba, és lazán lóg, csak a gyerek biztonságára szolgál. A vezetőszár-osztály által a gyermek megismeri a pónit, megtanul vele bánni, elsajátítja a szükséges alapismereteket és készségeket. Felnőtt jelenlétében a gyermek nagyobb biztonságban érzi magát, másfelől a felnőtt vezető a póni esetleges (nem jellemző) fegyelmezetlenségét nyomban korrigálni tudja. A vezetőszáras osztály a legfiatalabb korosztály komolyan veendő lovasversenye lenne, de nem alakult ki eddig az az érdekközösség, amelyik az ebben rejlő lehetőséget felismerte volna. Pedig ez a lovassportok népszerűsítését jelentené, továbbá piaci keresletet is gerjesztene, vagyis a magyarországi lótenyésztés és lovassportok társadalmi elismerésének javításához a maga szintjén igen hatékonyan tudna hozzájárulni.

Jó tudni: A vezetőszáras osztály, mint az egészen apró gyerekek sajátságos versenye, Angliából ered. A welsh "A" póniknak és 3-8 év közötti korosztálynak találták ki. A versenyszabályzatnak az angol fegyelemnek megfelelően határozott rendje van, és minden apró részletre kiterjed. Ezek közé kell sorolni a gyermek és a felnőtt ruházatát, a ló felszerelésének ápoltságát, és különösen a ló viselkedését, amennyiben a legjobb természetűnek, együttműködni igyekvőnek és könnyű lovaglásúnak kell lennie. A többi ló környezetében mintaszerűen kell viselkednie.

Hét hucul vonal

A hucul a Kárpátokban, a Tisza, a Prut, a Cseremosz, a Brodina forrásvidékén, Bukovina, Galícia, Magyarország határterületén élő hucul nép kezén kialakult, jól jellemezhető primitív lófajta. A hegyi környezetben végzett folytonos munka, a rendkívül hideg télben és forró nyárban több mint 2000 méter magasságban való állandó szabadtartás, a nagyon is szerény takarmányozás, az a bánásmód, amellyel minden primitív kultúrájú nép bánik a maga lovával, roppant igénytelen, hihetetlen ellenálló, mindezzel együtt nagy munkabírású és munkakedvű típust alakított ki. Roppant találó és ma is érvényes jellemzés jelent meg róla már 1876-ban, miszerint bátran viszi terhét a meredek hegyoldal ösvényein, biztosan lépked a szakadékot áthidaló pallón, és vígan üget a vadregényes tölgyesek és fenyvesek hűvös útjain.
Évszázadokon át a fajtában számos mén fedezett, mégis a tudatos tenyésztőmunkát, a törzskönyvi nyilvántartásokon alapuló tenyésztést az 1890-es évek végétől számítjuk.
A fajtának hét ismert geneológiai vonala van, név szerint a Hroby, Goral, Prislop, Ousor, Pietrosu, Gurgul, Polan.
Bottal mért marmagassága 135-145 centiméter, övmérete 160-180 centiméter, szárkörmé­rete 17-19 centiméter. A méretekből egyértelműen kivehető, hogy a fajta kicsisége ellenére sem kelti csökött ló benyomását.

Meghatározó Európában

Nyilvánvaló, hogy a fajta eredeti használati köre az idők során átalakult. Lengyelországban, Szlovákiában az erdőgazdaságok munkalóként továbbra is használják, de mindkét országban lovassportokban is szerepel. Lengyelországban a fogatsportban nagyra értékelik, és széles körűen használják. A fajta Magyarországon is nagyon népszerű. Sajnálatos, hogy a népszerűségét nem a gyermeksportokban tapasztalt kiváló használhatóságával szerezte, hanem mint a kisegítő gazdaságok elsőrendű igáslova.
Szerencsére találunk hazai ellenpéldát is, amennyiben egy hucul fogat 2003-ban a Póni Fogathajtó Országos Bajnokságban Kovács Dávid révén II. helyezett lett. Az Aggteleki Nemzeti Park két hucul kancája a fajta nemzetközi gálájára, Gladiszowba "lábon" jutott ki.
Az Aggtelek-Gladiszow közötti, 302 km-es utat (változatos terepfelszín mellett, nagyrészt hegyvidéken) a fogat négy és fél nap alatt tette meg. A következő napon a fajtagálán mindenféle fáradtság jele nélkül, valóban "vígan" ügettek az utánuk kötött rönkhordó hegyi szekér előtt.
A hucul Ausztria számos lovasiskolájában gyermekek lovagoltatására használt kisló. Manfred Schulze két hucul lóval, a Pietrosu IX-72 kancával és egy Pietrosu IX-55 herélttel tette meg "világ körüli" útját néhány évvel ezelőtt. A több mint 7000 kilométeres távot a két ló egyetlen sántaság vagy kólikás fájdalom nélkül teljesítette.
Ezek a tények igazolják a fajta kiválóságát, és helyes bánásmóddal sokirányú használhatóságát.
A magyarországi állomány - 100 körüli nyilvántartott kanca - létszámában meghatározó Európában. Nemcsak a létszám meghatározó azonban, hanem genetikai értéke is. Európa fontos géntartalék-állományának tekinthető.

Egy univerzális fajta

A haflingi származási helye Tirol. A terület őshonos lovai képezték a fajta alapjait, amelyek a tiroli paraszt hegyi málhás lovaként végezték mindennapi munkájukat. Tudatos tenyésztése az 1800-as évek utolsó negyedében indult, de geneológiai vonalai az 1900-as évek után alakultak ki. A fajta ma is virágzó geneológiai vonalainak alapítói Bolzano, Nibbio, Willi, Stelvio, Anselmo, Massimo és Student.
A haflingi ló egyedülálló megjelenésű, amennyiben a világossárgától a sötétsárgáig terjedő fedő szőrszín mellett egyértelműen fehér, hosszú szőrökkel kell rendelkeznie. A fején a jegyek kívánatosak, de nem feltételként szabottak, ugyanakkor a feltűnően jegyes fej akár a tenyésztésből való kizárást is maga után vonhatja. A lábakon a jegyek nem kívánatosak, de szolíd mértékig nem kifogásolhatók. A fajta tenyész­irányának elvei 1945 óta változatlanok, nevezetesen az univerzális ló tenyésztése a fő értékmérő. Nyereg alatt és fogatban egyaránt használhatónak kell lennie, a vele való bánásmód nem igényelhet nagyfokú szakképzettséget, és bizonyos fokú rendszertelen használat mellett is bármikor feltétlen munkakészséget tanúsít. A fajtát négy földrészen, a világ 17 országában, 22 tenyésztőszervezet irányításával tenyésztik, mintegy 250 000 haflingi lovat regisztrálva.
A haflingi fajta ékes bizonyítéka a szelekció sikerének. Élő dokumentációja annak, hogy ha létezik tenyészcél, ha a fajtának meghatározzák egy megváltozott környezetben a neki megfelelő, de a korábbiaktól mégis eltérő használati módot, ha folyamatos a tenyészkiválasztás, akkor az állomány genetikai struktúrája az ember céljának megfelelő irányba tolódik el. A haflingi esetében a legszigorúbb fajtatiszta tenyésztést követelik meg. A fajtán belüli tenyész­kiválasztással, idegen génbevitel nélkül elérték, hogy a tiroli paraszt apró, hidegvérű jellegű lova mára 140 centimétert meghaladó, átlagos marmagasságú lett (144 cm alatt mént - ez az érték Tirolban 146 cm - nem állítanak tenyésztésbe). Modern változata nem emlékeztet a hidegvérű jellegre, eltűnt a barázdált far, a nehézkes, burkolt fej. Szép nyakillesztés mellett a mozgása laza, energikus talajfogása határozott, de könnyű fogású lett. Mind ügetésben, mind galoppban a mozgást a hátsó lábakból kiinduló lendület jellemzi, támogatva ezt laza háttal és szabad lapockamozgással.

Tenyésztési nehézségek

Itthon 60-70 tenyészkancát tart nyilván az egyesület. Ez a genetikai anyag a szaporulatával együtt a világátlagtól jobb, az élenjáró tenyésztőegyesületekétől hátrébb helyeződik. Kancáink, ménjeink származása nem eshet kifogás alá, de a kancák jelentős része 1-3 generációval régebbi típust mutat, mint ami ma kívánatos. Gyakori a lejtős, csapott far, kedvezőtlen a nyak alapjának és hosszúságának aránya. A hazai tenyésztésből fiatal tenyészmén felállítására kevés remény van - a kétségkívül elfogadható mének ellenére -, mert ez a kancaanyag a ma kívánatos fenotípust ivadékaiban csak véletlenszerűen üti meg.
Úgy tűnik, hogy a minket is elért "haflingi láz" forróságában tenyésztőink gyakran - a kifogástalan származás mellett - olyan kancákat vásárolnak, amelyek az exportáló országban már nem a kívánatos típust képviselik. A német importoknál további veszély is leselkedik a vásárlókra. Itt tenyésztett haflingiak igen tekintélyes hányada arab telivér génhányadú. (2-3 generációval előbb a németek a típus modernizálását a fehér sörényű, sárga arab telivérekkel kívánták gyorsítani.) Ezek tetszetősségét és sokszor igen figyelemreméltó sportértékét nem vitatva, a haflingi lovat tenyésztők világszövetsége 2006 vagy 2008 után nem fogadja el törzskönyvében, nem ismeri el haflingi kancáknak az ilyen egyedeket. Megnőtt a kínálat ezekből a lovakból, de nem fogják előrevinni a magyarországi tenyésztés színvonalát.
A hazai haflingi ló tenyésztése kapcsán, a használatot illetően kevesebb tudatosságot lehet érzékelni, mint más fajtáknál. Arányait tekintve nagyon kevés tenyésztőnek, tulajdonosnak dolgoznak a lovai fogatban és/vagy nyereg alatt, és a lovassportokban is elvétve lehet a fajta egyedeivel találkozni. A fajta persze itthon is széles skálán használható, mint ahogyan pozitív példa akad is. Az egyestől a hatos fogatolásig, a tandemtől a koppantón át a dupla tandemig mennek haflingival fogatban, ugyanezek a lovas­íjászatban vesznek részt. A westernlovaglásban feltűnően eredményes kanca is akad közöttük, és egy tenyészménünk sportlovak között minősült a díjugrató szakágban a fiatal lovak tenyészversenyére.

Terápiára lenne jó

A fjord található a legkevesebb létszámban regisztrált kislovaink között. Norvégia, Dánia Svédország honos kislófajtájának az 1900-as évek elején adták ki az első méneskönyvét. Ez a hideg- és melegvérű fajták között átmenetet képviselő ló kevesebb küllemi változáson ment keresztül, mint más fajták, bár lovaglási tulajdonságai kétségkívül javultak, az ezzel összefüggő alkati jellegvonások változtak, egyidejűleg marmagassága is nőtt, mert az egykor 130-135 centiméter bottal mért marmagasságú ló ma már 140 centiméter körül van, gyakorta magasabb is.
A tetszetősen tömeges, kizárólag fakó színben tenyésztett kisló jellemzője a fekete hátszíj, amelyik valójában a tarkótól indul. Az üstök közepe fekete, két széle fakó színű, s a hátszíj folytatódik a farokszőrökben, amelyek a sörényhez hasonlóan középen feketék, két szélen pedig a fedőszőrök színével harmonizálnak.
Kedvezőek értékmérő tulajdonságai. Konstitúciója kiváló, munkabírása, igénytelensége páratlan. Különleges jóindulata, tanulékonysága kellemes temperamentummal párosul. Vérmérséklete miatt nagyon jól megfelel a terápiás lovaglás céljára. További értéke nagyfokú fajtatisztasága. A hazai tenyésztésben kevesebb mint 20 kanca és három mén áll. Egy igényesen összeállított bemutató fogat rendszeresen népszerűsíti a fajtát. Terápiás lovaglásban való hasznosítása elindult, de mintha elakadt volna. A korábbi években az amatőr fogathajtásban jó teljesítményt felmutató fogat szerepelt.

Önmagát tartja fenn

A sportpóni sem földrajzi területhez, sem nemzethez, sem hosszú tenyésztői múlthoz nem kötődik. Megjelenése törvényszerű mindazokon a helyeken, ahol a gyermeklovassportnak kultusza van. A kezdetben shetland, majd welsh (vagy hasonló megjelenésű lovakon, mint dortmoor, exmoor) pónikon lovagló gyermekek, kinőve azokat, olyan típusokat óhajtanak, amelyek méretüknek, lovastudásuknak, vélelmezett sportsikereiknek jobban megfelelnek, és megjelenésükben, mozgásukban, lovagolhatósági tulajdonságaikban a sportfélvérekre hasonlítanak.
A sportpónitenyésztés kiinduló egyede - a tenyésztési célból eredően - a fajtatiszta pónikanca, vagy a különböző pónifajták szerencsés génkombinációjából született egyed. Ezeket főleg arabbal (telivér, shagya-arab, esetleg anglo-arab) ritkábban angol telivérrel, olykor angol félvérrel fedeztetik. A póni génhányadot aszerint növelik vagy csökkentik, hogy milyen korú és lovaglótudású gyermeket akarnak ráültetni, illetve a gyermeklovassportok melyik szakágában tervezik a párost indítani.
A sportpóni génszerkezetének kialakításában a résztvevő fajták aránya nincs meghatározva, de alapvető követelmény a 25 százalék feletti póni génhányad. A méretben felállított követelmény pedig a 148 centiméter alatti bottal mért marmagasság. Tenyésztése éppen úgy nemzetközi génbázison nyugszik, mint a különböző sportlovaké. A legnagyobb és legrégebbi tenyésztési hagyományokkal rendelkező országokban (Anglia, Németország, Hollandia) a típus a fajtává rendeződés állapotába jutott, és ezekben az országokban már önmagában fenntartva tenyésztik.

Csak felső mérethatára van

A sportpónitenyésztés kérdését a hazai tenyésztőszervezet sem tudja és nem is akarja megkerülni. E pónitípus létrejöttének egyik hazai igénye egyezik a fentebb vázoltakkal. Ugyanakkor tényként kell(ett) elfogadnunk a nagyszámú, ismeretlen származású pónik jelenlétét. Ezek átalakítására, az egyöntetű(bb), fenotípusos megjelenés és teljesítés irányába történő formálására csakis itt lehetett rájuk számítani, e téren lehetett azokat figyelembe venni. Ezekre a sokszor jellegtelen, de többnyire kifogástalan munkahasználati tulajdonságú pónikra javasoltuk az egységes örökítésű arab fedezőméneket vagy welsh pónikat, esetleg angol telivéreket. Származásban is teljesíthetőbb feltételeket szabtunk. A három generációig visszamenőleg ismert származású kancákat már főtörzskönyvesnek fogadjuk el. Jelenlegi helyzetünkben viszont már megtehetjük, hogy a fedezőmének e típusban is 5 generációig ismert származásúak lehetnek.
A magyarországi sportpónipopuláció mozgásában, lovaglási tulajdonságaiban, az egyes sportdiszciplinákra való alkalmasságában távol áll a nemzetközi élvonaltól, de generációról generációra távolodik a kiindulási anyagtól. Tenyésztés és importok eredményeképpen rendelkezünk már nemzetközi mércével is mérhető egyedekkel. Bár a sportpóninak csak felső mérethatára van, az egységes kép és teljesítmény kialakulása, kialakítása érdekében törekedni kell egy mérettartomány meghatározására. E tekintetben a szakmai érvek ki is jelölik a csomópontokat. 122 centiméteres mérethatárig rendelkezésre áll a welsh "A" változat. 137 centiméterig a welsh "B" kitölti a teret. Szinte törvényszerű, hogy a sportpóninak a 137-148 centiméteres intervallum közé kell esnie. Ebben a tartományban szabad területet fed le. A három kislófajta (hucul, haflingi, fjord) bár hasonló nagyságú, de lehetőségeikben nem helyettesítik a sportpónit.
Azokban az országokban, ahol az ifjú lovasokkal nemzetközileg vagy országos szinten versenyképes sporteredményeket mutatnak fel, a sportpónik a felső mérethatár körül tömörülnek.
Tervünk a jövőben a sportpóni tenyésztési szabályzatában több módosítást végrehajtani, aminek következtében - reményeink szerint - a tenyésztési előrehaladás felgyorsul. A mérettartomány meghatározásán túl a szelekciós kritériumoknak egyezniük kell a sportlótenyésztésben vallottakkal és alkalmazottakkal.
Ezek a lépések megtehetők, mert több mint 10 éve a tenyésztők rendelkezésére állnak (álltak) azok a mének, amelyek a fenti elvárásoknak megfelelő ivadékok sorát hagyhatták maguk után.
A tenyésztőegyesület legfőbb feladata ugyanis a tenyésztési koncepciók megfogalmazása, a feltételek lehetőség szerinti biztosításával a tenyésztési szabályzatok betartatása.

Szigorúan fajtisztán tenyésztve

Mint említettem - és köztudott -, Magyarországnak nincsenek őshonos pónifajtái, így a tenyésztési szabályzatok a fajtát kitenyésztő ország előírásai, elvárásai alapján fogalmazódnak meg.
Valamelyest más a helyzet a hucullal, mert az ország jelenlegi határai között 1922 óta tenyésztjük, szinte megszakítás nélkül, igaz, változó tenyészkanca-létszámmal. A hucul tenyésztési szabályzatát nemzetközi egyesület írja elő, amelyben a Póni és Kislótenyésztők Országos Egyesülete alapítótag, és kezdettől fogva kezdeményező szerepet játszik, éppen a tenyésztési szabályzat egyes pontjainak meghatározásában.
A sportpóni tenyésztési szabályzata a hazai lehetőségek figyelembevételével került összeállításra, nem is őrködik betartásán rajtunk kívül senki, de a nemzetközi tendenciákkal ellentéteset követni szakmai felelőtlenség lenne. Nem is tesszük ezt meg.
A tenyésztési szabályzatok kapcsán a sportpóni kivételével változtathatatlan elv a szigorú fajtatiszta tenyésztés. Itt nincs helye semmiféle keresztezgetésnek, idegen génbevitelnek. A keresztezés ugyanis hosszabb időre eltünteti a fajtát, hogy azután majd más használati céllal, esetleg generációk múlva, egy újabb változatban jelenjék meg.

A kor igényeihez igazodva

A pónilótenyésztés egy-egy fajta fenntartásáról szól, a fajta tenyésztése mellett döntőknek ezt tudomásul kell venni, innen már nincs kitekintgetés. Az egyes fajták fenntartása nem lehetséges olvasztótégelyszerűen működő, szintetikus tenyésztéstechnikával (a sportpóni kivétel). A pedigrék tisztaságának védelme azonban nem jelentheti és nem jelenti munkakészségükben kifogásolható, a gyermek általi használatot megkérdőjelező lovak tenyésztését. A pedigrék tisztaságának a védelme a változatlanság fogalmát sem jelenti. A használati cél érdekében, a kiinduló genetikai bázisra alapozva, új szelekciós módszert alkalmazva lehet a mai kor igényeit szem előtt tartó változatot kitenyészteni. Ez a folyamat zajlik szemünk előtt a haflingi ló esetében, amelyik egy apró, ám tömeges, hidegvérű jellegű, igás és málhahordó fajtából nemes, könnyed, univerzális szabadidő ló lett.
A fajtafenntartás szakmai igényét fel nem ismerők között gyakorta érvként hangzik el, hogy a (póni)ló használati értékét nem a pedigréje határozza meg, nem a pedigré a fontos, hanem a jó ló. Az összefüggések ismerete nélkül a kijelentés meggyőzőnek is hathat, jóllehet az igazság annyi benne, hogy a jó (póni)ló a fontos. A szülők teljesítményének, örökítő képességének ismerete nélkül nem lehet jó lovat tenyészteni. Csak találni lehet jó lovat. A felmenők tenyész- és sportértékének tudatában tervezhetők a következő generációk. Tenyésztés nélkül, csak válogatással, hosszabb távon lehetetlen megalapozott sikereket elérni a használat területén.