A lóistálló építése 1. rész (2006. ápr.)

Írta Kovács Miklós

Talán még sincs egészen igazam a címben foglalt blikkfanggal. Két olyan gondolattal találkoztam a minap, amiért - elvetve az effajta pikírtséget - újrafogalmaztam mindent, amit eddig az istállóépítés témakörében bevezetőnek szántam.

Az egyik: Az istálló a lovaknak egyik "szükséges rossz" és természetellenes élettere, .s a hobbilótartóknak, sportolóknak a szó legjobb értelmében vett "játszótere", a kikapcsolódás helyszíne, a lovardában folyó munkának fontos előkészítő helyisége" (Ernst J.- Fehér D.: Sérülések és balesetek megelőzése a lovak körül).
A másik: .a ló számára a legbiztonságosabbnak vélt hely a megszokott istállója! Ezt olyan szélsőséges és tragikus esetek is bizonyítják, amikor oda - akár a tűzön át is, miután már előzőleg kihajtották, kiverték onnan - nemegyszer visszarohant. Máskor a kint pánikba esett ló akár lovassal, akár lovas nélkül is a számára védelmet nyújtani vélt istállójába vágtat.
Amit itt leírok, nem "szentírás", kíváncsian keresem az általam eddig nem ismert megoldásokat, némely dologban sokan más lehetőségeket látnak helyesnek, magam az alábbiakban megfogalmazottak mellett teszem le a garast.
A továbbiakban - a fentiekre figyelemmel is - azt nem tárgyalnám, hogy istállózzuk-e a lovat, vagy ne, mennyit és mikor, kinek van ebben vagy abban igaza ("mindig annak, akivel éppen beszélek, meg nekem" - Kurucz János dr.). Nincs értelme annak, hogy itt ekörül forogjon most a vita, és elszabaduljon a pokol, annak viszont igenis van, hogy ha már istállót építünk, akkor azt hogyan tegyük.
Nem könnyű újat mondani a lovak szemszögéből nézve azok után, amiket ebben a vonatkozásban Kovácsy és Monostori professzor urak a múlt század végén kiadott, lótenyésztésről szóló könyvükben nagy gondossággal és részletességgel leírtak.
Aktualitásuk illusztrálására idéznék: "Mi is voltunk gyakorló állatorvosok, s vajmi sokszor hagytuk oda könnyes szemekkel az olyan gazda istállóját, aki azt a kucsma nagyságú lyukat, amely télen bundadarabbal vagy szalmával, fűrészporral el volt tömve, ablaknak nevezte, s aki azt a négyszögletű rést, melyen kétrét görbülve kellett ki- vagy belépni, ajtónak hívta; könnyes szemmel hagytuk oda talán a szánakozás, de még inkább amiatt, mert szemeinket a sötét, levegőben szegény istálló bűze kimarta..."
".habár mi ismerünk jó és rossz építési anyagot, s habár hajlandók vagyunk mindenütt a jobbat aján­lani, mégis az építtetőre kell bíznunk a falnak való anyag megválasztását éppúgy, mint az istálló más részeinek felépítéséhez szükséges materi kike­resését is, mert hiába, ha valahol, itt már a körülmény és a zseb nagyon is döntő valami."
(Megszívlelve a "zseb" kérdésében felvetetteket, már itt előrebocsátanám, hogy az alkalmazható építőanyagok az építési módok részletes tárgyalásánál a "jóság" kérdésében meg nem tántorodva, abból jottányit sem engedve, gondot fogok fordítani a gazdaságosság kérdésére is, nemkülönben a helyi és tájjellegű lehetőségek kihasználhatóságára.)
No de mégis mi az, ami időközben változott, és így az új istállóépítéseknél feltétlenül tekintetbe kell venni?
Elsőként: Az igáslovak, haszonállatként, katonalovakként tartott lovak ideje lejárt. Ma az istállózott lovak sport- vagy hobbilovaglás céljából tartatnak ill. tenyésztetnek, és lakuk (ahol is az állásban tartás ma már tilos!) általában lovarda része.
Olyan szoros az összefüggés az épített környezet (hardver) és a működtetés között (szoftver), hogy egy nagyszerűen megépített istállóban is hullhatnak a lovak, ha egyebekben a hanyagság gyökeret ver, a táplálás, gondozás, tisztántartás, odafigyelés nem megfelelő. Magam odavinném a lovamat, ahol még nem járt állatorvos, vagy ritkán, vagy csak szemlét tartani. (ott is tartom, Papánál.). Ilyenformán a lovardatulajdonos, lovasbirtokos számítógépes nyelven szólva egy rendszergazda, akinek a feladata a hardver és a szoftver összehangolása, az így összeálló egész hibátlan működésének biztosítása.
Másodrészt: Az akkoriban felhasznált anyagok jó része vagy feledésbe merült, vagy szinte beszerezhetetlen, vagy nincs szakember, aki bánni tudna velük. Ugyanakkor új anyagok jelentek meg, ezek materiális természete általában pontosan definiált, méretezési lehetőségeink az építéstudomány fejlődése okán nagy biztonságot nyújtanak, legyen szó akár erőtanról, hő- és páratechnikáról, tűz- és villámvédelemről, még az is tudható, hogy a felhasznált anyagok károsak-e, vagy milyen mértékben károsak az egészségre.
Van villanyunk, fejlett fűtési, hűtési, vízellátási, szennyvízkezelési lehetőségünk, mindezek még kiépített közműhálózat híján is.
Harmadrészt: Az istállók építésénél nemcsak a lovak jólléte veendő figyelembe, hanem a lótartók, sportolók, lovasedzők, hobbilovasok, vendégek, a lovászok, és más lovardai téblábolók igényei, az emberi higiénia biztosítása is.
Negyedrészt: Naprakész és gyorsan változó humán- és állategészségügyi előírásokkal kell számolni, németesen európai sterilitásra törekvő korunk néha olyan túlzásokba is esik, amelyek sokszor képtelen és részben megoldhatatlan kívánalmakat támasztanak. Nevezetesen például a humán egészségügy előírná, hogy zárt tárolót építsünk mondjuk 40 ló trágyájának, az arra kirándulók kényes orrát, valamint a légycsapókat kímélendő, amelyet aztán a mezőgazdasági szakhatóságok előírásai 60-80 napig a tárolóban pihentettetnének kihelyezés előtt. Ekkora házat nem lehet a lósz.trágyának építeni. Nem állítom, hogy nem kell vigyázni a földi és földalatti értékeinkre, vizeinkre, ivóvízbázisainkra, viszont azt igen, hogy disztingválni kellene, ám a hivataloknak sajnos nagyon nagy az inerciájuk.
Egy hidrogeológus ismerősöm mint lólaikus, nem értette, miért nem lehet döngölt föld az istálló padlója, mondván: ami beszivárog ott, az fel is dolgozódik a természet rendje szerint, s bár néhány ezer évig ez nem jelentett gondot, mégis talán nem ő tudja jól.
Érdekes, hogy a karámot és a kifutót még senkinek sem jutott eszébe szigorúan leszigeteltetni, pedig ott is ugyanaz csurran-csöppen. Attól félek, hogy ami késik, nem múlik, és sajnos az emberi butaságnak nincs határa, főleg, ha hivatalt is ád hozzá a jó isten (minő paradoxon.). Tapasztalataim szerint viszont a legnagyobb hozzáértéssel a természetvédelmi hatóságoknál és az állategészségügyi állomásoknál fordultak a megoldandó problémák felé, legtöbbször segítő szándékkal, itt nem "zöld" pártok lelkes-naiv aktivistáival, hanem két lábbal a földön járó szakemberekkel találkoztam.
Ötödrészt: Eleinkkel szemben sajnos sokszor hajlamosak vagyunk kisebb jelentőséget tulajdonítani annak, ami annak idején igenis a legfontosabb szempontok közé tartozott, hogy az antibiotiku­mok, tetanusz vakcina, görcsoldók, fájdalomcsillapítók, egyebek híján egy kis sérülés vagy táplálási hiba is végzetes lehetett. Legtöbbször már a "romapatika" sem segített. Igazából - úgy gondolom - ma is úgy, olyan gondossággal kellene építenünk, lovat tartanunk, mintha ezekkel nem rendelkeznénk.
Hatodrészt: Rendelkezünk korszerű tűzoltási technikával, berendezésekkel, felszerelésekkel, tűzoltóhálózattal (.és rengeteg tűzvédelmi előírással). Lehetőségünk van a füst- és tűzjelzésre, jelentkezésének már korai szakaszában is.
Hetedrészt: A közút, vasúthálózat sűrűsége, az egyéb épített környezet állatainkhoz való relatív közelsége sok veszélyforrást rejt. Ha elszabadult lovaink pánikba esve keresztül-kasul rohangálnak az utakon, végzetes balesetet szenvedhetnek (példa erre néhány tűzeset, amikor is a kihajtott vagy elmenekült állatok közül sok közúti baleset áldozata lett).
Az istálló építésének tárgyalását kétszer két oldalról közelíthetjük meg. Egyrészt tárgyalhatnánk helyiségenként, helyiségcsoportonként, másrészt az épületszerkezeti elemek (fal, padló, tetőszerkezet) sorbavételével, mindezt egyszer az ember, másszor a ló szempontjait értékelve. Ebben a dolgozatban a második utat járnám végig, az épületszerkezetek kialakítását, az adott funkció feltételrendszerének megfelelően a felhasználható anyagok, szerkezetek bemutatásával, azok építési követelményeit részletezve.
Az istálló ugyanakkor nem csak épületszerkezetekből áll, ezekhez a mi esetünkben rendkívül szorosan kapcsolódnak - már-már épületelemekként - a különböző felszerelések, berendezések, berendezési tárgyak (például még a kötőféket is az épület részének tekintem).

Axiómák, amelyeket tudomásul kell venni, és istállóépítésnél is elsőrendű tudnivalók:
. Az istállóban és a lovardában minden elsősorban a balesetmegelőzésről és egészségvédelemről szól, s csak azután minden másról, kényelemről, kellemről.
. A ló természete ellen való - még szélsőséges - körülményekhez valójában és látszólag is jól alkalmazkodik, így ezeket a körülményeket hajlamosak vagyunk számára megfelelőnek tekinteni. Ennek az árát (pl. rejtélyes eredetű betegségek, sérülések, viselkedési devianciák stb.) a fentiekkel összefüggést nem látva fizetjük meg.
. A ló természete szerint télen-nyáron a szabadban, csapatban élő állat, akit mesterséges körülmények közé kényszerítettünk, részben szocializáltunk - bár ez nem feltétlenül barátunk kedve ellenére való -, éppen ezért hozzánk való alkalmazkodásával, barátságra törekvésével visszaélni nem illő.
. A ló természete szerint társas, baráti viszonyra törekvő lény, az egymás közötti nézeteltéréseket főleg figyelmeztetéssel rendezi, ehhez való alkatrészei a fogai, ill. lábai (odaharap, odarúg). Alvási ideje rövid és szakaszos (igazából éjjeli állat), kevés kivételtől eltekintve állva pihen, ill. alszik, fekve kevés időt tölt. Táplálkozási igénye folyamatos, erre való szervei alapvetően a föld szintjéről való legelészéshez, iváshoz vannak kialakítva, prédaállat mivoltából fakadóan "ijedős", menekülőállat, szorult helyzetében könnyen pánikba esik.
. A lónak saját jó egészségben tartásához, megfelelő vérkeringés-ellátásához szinte állandó mozgásra van szüksége.
"Gondoljunk csak bele, milyen messze esik a hátsó patája a szívétől." - Kurucz János dr.).
. A lónak ahhoz, hogy körbeforduljon, kb. a testhosszával azonos helyre van szüksége. 1,60-1,70 marmagasságnál ~2,4-2,5 m (vezetőszáron további 50 cm) hely szükséges (fordulási sugara min. 1,50 m). Ezért, valamint a szervizigényeket is figyelembe véve a legkisebb elfogadható folyosóméret 3 m. (Ennél szűkebb helyen már csak nagyon lassan, óvatosan - "topogva" - szabadna fordulni, főleg egy hirtelen, szűk körbefordulás sérülés- és balesetveszélyes.)
. A lónak bőségesen rendelkezésre álló tiszta, oxigéndús, pormentes levegőre van szüksége. Az istálló szén-dioxid-tartalmával arányos a többi egészségkárosító anyag jelenléte. A hideget, meleget jól viseli. A közhiedelemmel ellentétben nem annyira huzatra, légáramra érzékeny, inkább a gyors, kis testfelületet érő hőmérséklet-változást nem tudja korrigálni, főleg nyálkahártyás szervei érzékenyek.
A ló - és általában az állatok - messze nem emberi módon érzékeli a klímaviszonyokat.
. Az ember átlagos ténykedése idején 20 °C körüli hőmérsékleten és kb. 55%-os r. páratartalom mellett érzi magát a legjobban. A lónál ez kb. 14 °C. Azért jó lenne ezt már egyszer egy lóval is tisztázni, mint még oly sok más dolgot is.
. Tűzön nem megy át, még akár ha csak át kéne ugrania, inkább bennég a bokszában.
. A ló lába kényes műszer, akár kismértékű, de tartósan fennálló deformitásokra is érzékeny, ezért a bokszban a padlónak felfogásom szerint síknak és vízszintesnek kell lenni, karámban, kifutóban, legelőn (itt legalább részben) bőséges vízszintes és jó talajú területet kell biztosítani.
. A ló, ha jobb elfoglaltsága nincs és unatkozik, sajátos játékokkal, "rosszalkodással" múlatja az időt. Mondjuk addig okoskodik, amíg ki nem nyitja a bokszajtaját, aztán sorban a többiét is, vagy a rostos, illetve fából való dolgokat - ha hozzáfér - elrágcsálja, de akácot például nem eszik.
. Biztosak lehetünk benne, hogy a ló a legkisebb baleseti forrást is előbb-utóbb (de inkább előbb) "megtalálja". Abszolút biztonság nincs. Ahhoz talán testhezálló dobozba kellene zárni, bár gondoljunk csak Hudinire...