Lovasélet

„...Tartsuk érzékenyen lovunkat!..."
„...Mindig legyünk nyitottak!..."
és „Soha ne hagyjuk abba a tanulást!"

A fenti alcímben említett három mondattal lehetne summázni a móri lovas központban idomítókurzust tartó Arthur Kottas üzenetét úgy a résztvevők, mint a lovasok számára általánosságban véve.

A Bécsi Spanyoliskola egykori első főbelovaglójának személyében egy olyan, elsősorban lovasemberhez mint „díjlovashoz" lehetett szerencsénk, aki sajnos egy ritka - általános, közel teljes körű lovastudással rendelkező -, „kihaló fajhoz" tartozik. Akik a korábbi években kaptak az alkalmon, azok George Morris és Joe Fargis személyében találkozhattak hasonló lovasnagyságokkal. Az üzenet szinte mindegyikük esetében, ha szavakban más is volt, de tartalomban ugyanaz. A különbség csak annyi volt, hogy az általuk tanultakat eltérő hasznosítási irányban csúcsosították ki, ugyanakkor bebizonyították, amelyet következetesen ki is hangsúlyoztak, hogy kétfajta lovaglás van: a helytelen és a helyes. Az utóbbit Arthur Kottas megfogalmazása szerint csak folyamatosan kereshetjük, de két élet szükséges ahhoz, hogy emberként elsajátítsuk! Úgy gondolom, mindenképp külön dicséret jár azoknak, akik a helyes út keresésének elősegítése érdekében hozzájuk hasonló személyeket hívnak meg Magyarországra, illetve azoknak, akikben az igény egyáltalán felmerül!
Arthur Kottas a díjlovaló szakág lovasainak kérésére érkezett hazánkba, amelynek megszervezésében Dallos Bea játszott kiemelkedő szerepet. A kurzus helyszíne - 2005. március 11. és 13. között - a móri lovas központ volt, amely megfelelő körülményeket biztosított az eseményhez. A kurzus elsősorban korosztályos válogatott lovasok számára volt nyitva. A fennmaradó helyet ugyanakkor válogatott keretekbe nem tartozó lovasok is feltölthették.
A három napig tartó kurzuson összesen 6 lovas vett részt 8 lóval. A lovasok és lovaik a következők voltak: Kafka Nándor Carusóval és Recorddal, Vági Emese Prince Charminggal és Donatellóval, Kerekes Ágnes Romanoffal, Nagyházi Júlia Renoirral, Szabó Melinda First Ladyvel, Markó Mariann Taido AS II-vel.
A lovasok időbeosztás szerint egyesével érkeztek a fedeles lovardába, ahol külön-külön foglalkozott Arthur Kottas a lovakkal és lovasaikkal. Az első napon mindenkit megkérdezett, hogy hol tartanak lovaikkal, és milyen problémákon szeretnének javítani. Az egyes problémák javításával önmagukban is foglalkoztak, illetve egyes programok, programok részleteinek lovaglása során is. Nagyon fontos kiemelni azt az ideális hozzáállást, ahogy a lovasokkal foglalkozott, amelyből edzőknek és lovasoknak egyaránt meríteni kell, mert üzenetértékkel bírt. Nyugodtság, kiegyensúlyozottság, következetesség, önfegyelem, fókuszálás, ugyanakkor játékosság, barátságosság és szeretetteljes hozzáállás jellemezte tanítását, amely tulajdonságokat viselkedésével és szavaival megpróbálta átsugározni a lovasokba, rajtuk keresztül pedig lovaikba. A megfelelő hozzáállással kapcsolatos üzeneten túl a feladatok és azokon belüli korrekciók megoldásának módjára ismét felfigyelhetnek lovasaink. Hiszen lótól és lovastól függetlenül megjegyezendő hasonlóság volt felismerhető bennük! Feladat előkészítése a korrekció elmagyarázásával, a feladat kérése, korrekció, helyes kivitelezés esetén azonnal dicséret és pihenő.
Lovaglástechnika terén úgy az edzések, mint a szombat esti „közönségtalálkozó" során egyaránt többször kiemelte annak fontosságát és szerepét, hogy lovainkat ne lovagoljuk mélyen, mert az ellenkezik kiképzési céljainkkal, miszerint azt kívánjuk elérni, hogy lovaink hátsó lábaikon hordják magukat. Ugyanakkor kihangsúlyozta azt is, hogy a korai feligazodásnak is komoly hátulütői lehetnek, miszerint időt kell adni, hogy lovaink hátulja kellően megerősödjön a teher megfelelő hordásához. Ennek elkapkodása hát- és hátsóláb-sérülésekhez vezethet. Ennek a mértékletes érzés betartásának legjobban azon iránymutatása felel meg a legjobban, amely szerint: „Adj megfelelő időt lovadnak, ugyanakkor ne is vesztegesd az időd!". Két szélsőséges példát mesélt el ezzel kapcsolatban. Az egyik, amely szerint azokkal a fiatal ménekkel, amelyikeket gyönyörű, ígéretes, szinte érett mozgással mutatnak be ménvizsgákon, a gyors munka miatt szinte sosem találkozik magas szintű versenyeken a későbbiekben. A másik véglet, amelyet Angliában élt át, miszerint egy hölgy egyszer odalépett hozzá, és a következőket kérdezte: „A kancám 16 éves. Gondolja, hogy lassan elkezdhetek vele vágtázni?"
Az este során Kottas elmesélte, hogyan képzik lovasaikat a Spanyoliskolában, kezdőtől egészen a belovaglókig, és hogyan lesz valakiből első főbelovagló, mint aki ő is lehetett, persze szerencsével, ahogyan ő aposztrofálja. A kiképzéssel kapcsolatban ismét üzenetet kaphattunk. A beérkező belovagló-jelöltek első évükben istállómunkát végeznek, amelynek során megtanulják lovaik körüli felelősségeik megfelelő ellátását. Takarmányozás, trágyázás, állatorvosi és egyéb kezelések, szerszámozás és így tovább. Ezt követően 2-3 éven át futószáron lovagolnak a jelöltek, mivel Kottas szavaival élve: „Nem a lovon ülést kell elsajátítsuk, hanem ülésünkkel a lóval eggyé válást!". Ha a jelölt ügyes, akkor a 3-4. évben lovas asszisztenssé válhat. Ekkor megkapja első fiatal ménjét, amelyet segédlettel nagydíjig kell képeznie. Amennyiben az első nem sikerült, akkor még egy ménnel egy újabb esélyt kap. Ha az sem sikerült, akkor el kell tanácsolniuk. A sikeresek belovaglókká válnak. Azok, akik pedig már föld feletti gyakorlatokat is végeznek, tehát a magasiskolát gyakorolják, főbelovaglók lesznek. Közülük egy szerencsés rövidebb-hosszabb időre pedig első főbelovagló is lehet, mint ahogyan Arthur Kottas is volt. Ezzel kapcsolatban elmondta, hogy ebben a pozícióban az egész iskola irányítása, menedzselése és a fiatal mének kiválasztása is hozzá tartozik. Megjegyezte, hogy ez a pozíció egyedül egy tényező, az emberek miatt nem volt hálás számára. Ahogyan ő mondta: „Az emberekkel nehezebb volt a dolgom, mert én nem vagyok diplomata, és mindig megmondtam, amit gondoltam, s ez nem minden esetben tetszett az embereknek. A lovak viszont őszinték, ezért velük ez mindig működött!".
Anekdotázását követően a lovasok tettek fel különböző, konkrét problémákkal, kiképzéssel és eszközökkel kapcsolatos kérdéseket. Válaszaival kapcsolatban ismét meg kell valami fontosat jegyeznünk, amely ismét a ló és lovas megfelelő közös munkájának egyik iránymutatója, hiszen szinte mindegyik ugyanazzal a szóval kezdődött: „Az attól függ!...". Tehát minden összefügg mindennel, és mindent figyelembe kell venni, amikor egy adott útirány vagy korrekció használata mellett döntünk. Fontos a ló fizikai és mentális alkata, izmoltsága, készsége, képzettségi foka, saját magunk elméleti képzettsége, gyakorlati tudásunk, fizikai és mentális alkatunk és kivitelező képességünk. Az időjárás és a frontok ránk és lovunkra gyakorolt hatásáról már nem is beszélve! Tehát az előbbiek és még sok más figyelembevétele mellett kell a megfelelő gombot az adott kabáthoz megtalálni!

A közönségtalálkozót követően két interjút készítettem. Az egyiket Arthur Kottasszal, amelyet kérdésem tartalma miatt - Miért hívta meg háromszor Linda és Pat Parellit a Bécsi Spanyoliskolába? - a Savvy-rendszer hétköznapjai című rovatomban közlök. A másik interjút a kurzuson résztvevő egyik fiatal reménységgel, Vági Emesével készítettem.

Mi az apropója a kurzuson való részvételednek? A fiatal lovasok válogatott keretének vagyok tagja, és ebből kifolyólag kaptam lehetőséget a részvételre.

Hallottál-e már Arthur Kottasról korábban? Igen! Számtalanszor találkoztunk nemzetközi versenyeken, ahová a lányát kíséri el, aki szintén versenyez. Nagyon tetszett lánya ülése, és ahogyan a lovai mennek, ezért mindenképp szerettem volna részt venni ezen a kurzuson.

Két lóval érkeztél a kurzusra: Donatellóval és Prince Charminggal. Én az utóbbival láttalak a kurzuson. Mit tudsz elmondani Prince-ről, céljaitokról, illetve arról, hogy mi volt a célod vele kapcsolatban a kurzuson? Prince Charming 12 éves. Tavaly ősz óta lovagolom. Azóta rendszeresen indulok vele Szent György- és Intermediere díjakban. Amikor megkaptam Prince-t, már egyszer indult Nagydíjban. A kurzussal az volt a célom, hogy S kategóriás feladatokat gyakoroljak Arthur Kottas felügyelete mellett, kifejezett hangsúlyt fektetve a piaffe-ra és a passage-ra.
Céljaink között szerepel a 2005. évi, olaszországi Barzagóban megrendezésre kerülő Fiatal Lovas EB-n való szereplés.

Mi a benyomásod a kurzussal, Arthur Kottasszal kapcsolatban? Beváltotta-e a hozzáfűzött reményeket? Mindenképpen érdemes és hasznos volt eljönni! Életem eddigi legtartalmasabb, legtöbbet nyújtó kurzusa volt. Arthur Kottas az eddigiektől eltérő módon összefüggéseiben oktatott, amely mindig érthetően tartalmazta a mit miérteket!

Mi az, amit vezérfonalként hazaviszel magaddal a kurzuson tanultakból? A kívánt eredményeket minden lónál eltérő módon kell elérnünk, ami azt jelenti, hogy sablonszerűen ne dolgozzunk lovainkkal! Mindig lovunkhoz alkalmazkodva kell a feladatokat gyakorolni! Minden kicsi sikert, eredményt észre kell venni, és jutalmazni kell! A munka három fő részből áll, amelyiknek minden egyes részére egyforma hangsúlyt kell fektetni. Ezek a bemelegítés, a munka maga, majd pedig a levezetés! A munka során ne lovagoljunk végig összeszedetten! Feladat - pihenés - feladat - pihenés!

Köszönöm az interjút, és további sok sikert kívánok lovaiddal a mindennapi munkában és a versenyeken egyaránt!

Megjegyzés

Amennyiben Arthur Kottas szakértelme, képessége és hozzáállása tetszik, és követendő példa - márpedig miért ne lenne az -, akkor el kellene fogadni azt is, hogy ehhez az általa elmondott hozzávezető út tartozik, amely egy év istállómunka, ahol a partnerré váló lénnyel kapcsolatos valamennyi felelősséget elsajátítják, majd több év futószáras alapozás, amelyet több év, mindennapi hozzáértő felügyelet melletti lovaglás követ. Ha a gondosan kiválogatott lovasoknak ezekre az alapokra van szükségük eredményes lovaglásukhoz, akkor talán a Spanyoliskola falain kívül nekünk is megközelítően hasonló hozzáállást kellene gyakorolnunk lovasainkkal, magunkkal, és nem elkezdeni versenyezni az első ló meglátása után egy-két éven belül!