Lovasélet

"…most már tudom, miért hívta meg Kottas háromszor Parelliéket a Bécsi Spanyoliskolába!" Az, hogy milyen azonosság vagy esetleg különbözőség van Parelliék és Kottas között, az munkásságuk, hozzáállásuk és szemléletük tanulmányozása, megfigyelése alapján történhet csak. Parelliékkel kapcsolatban már a legelső alkalommal, amikor élőben láthattam őket, tudtam, hogy ez maga a teljes és széles körűen alkalmazható ló- és lovasképzési rendszer. Bebizonyítja, hogy a ló az ló, bárhol is legyen a világon, négy patája van, és mindegyikre ugyanúgy hat a gravitáció!

Tehát mindegyikhez folyamatos és állandó tudás bővítése mellett kell hozzáállnunk, mindenféle extra titok keresése nélkül. Megfigyelhető, hogy Arthur Kottas is egy ugyanilyen állandó tanulásra és nyitottságra próbálta ösztönözni a kurzuson megjelenteket. Nem véletlenül említette meg, hogy volt olyan alkalom, amikor egyazon napon díjlovaglásban, díjugratásban és galoppversenyben is indult. Ezeket mellesleg meg is nyerte, de a lényege inkább az, hogy a lovat mint társ élőlényt abszolút meg kell ismernünk annak érdekében, hogy kitűzött közös céljaink a legjobban sikerüljenek! Itt ismét egybevágnak szemléleteik, ugyanis egy következő parellizmus szerint: „A lovak tanítanak minket, mi pedig tanítjuk a lovakat!". Ezért nem helyes a gyerekeket elrontva, már a kezdetektől úgy beállítani lovasoktatásaikat, hogy az csak kifejezetten erre vagy arra a szakágra célorientált. Ugyanis akkor ők csak annyiad emberek lesznek a lovak világában. Érdekes, hogy ez sokáig jellemezte a lovasok kiképzését Magyarországon is. Ugyanígy a lovasok a kulcsszó Parelli képzésében és a Spanyoliskoláéban is. Parelli szerint: „Nagyon fontos az embereket megfelelően tanítani annak érdekében, hogy a föld egy jobb hely legyen a lovak számára! Ugyanis a lovakon nem tudunk addig segíteni, vagy velük megfelelően dolgozni, ameddig az embereket, lovasokat nem oktatjuk megfelelően!". Ami nem más, mint ismerd meg lovadat, szokásait, viselkedését, mielőtt felülsz rá. Ebben és a lovasok általános és természetes alapkiképzésének fontosságában ismét egyezőséget láthatunk Kottas és Parelli között, amelyet mi sem bizonyít jobban, mint amit Kottas spanyoliskolai lovasképzésük időigényéről és tartalmi követelményéről mond el. Ez az, amely ahhoz a kiváló lovagláshoz szükséges, ami miatt őt a világ minden tájára folyamatosan hívják! Ez a képzés pedig - ha a sorok között olvastunk - nem versenyzéssel kezdődött, hanem a kiválasztást követően 1 év istálló- és a lovak körüli általános munkával. Semmi sem megfelelőbb a szeretett lény megismerésére, mint etetni, kezelni és trágyázni őt, figyelni, ahogyan egymással viselkednek. Parelli ezért mondja azt, hogy figyeld meg azt, ahogyan a lovak egymással viselkednek, és tégy te is ugyanúgy! A lovak körüli munka során aztán ténylegesen kitudódik, hogy valaki mindent meg kíván-e tenni annak érdekében, hogy abszolút megismerje azt a lényt, akitől olyan partnerséget kér, amellyel a piaffe-on, passage-on keresztül még magasabb fokú feladatokat hajtsanak végre együtt, vagy csak egyszerűen fel akar ülni egy állatra, akitől annak megismerése nélkül, egyszerűen el akarja várni a feladatok elvégzését. Pedig megfelelő megismerésük nélkül csak áhíthatjuk a harmonikus, könnyed, finom együttlétet, amelyre mint mennyországra, minden lovas vágyik. Parelli azt mondja erre, hogy: „Hát igen! Mindenki a mennyországba szeretne jutni, viszont meghalni senki sem akar!". Ezt az alaposságot támasztja alá, ahogyan a belovaglók kiképzése folytatódik, 2-3 év futószárazás és egyéb alapozáson keresztül. A kontrollált és megfelelő alapok elsajátítását követően fiatal mént kapnak a jelöltek, akiket az ezt megelőző időszakkal megegyező szakmai felügyelet mellett képezhetnek Nagy-díj szintig. Akinek nem sikerül elsőre, annak pedig egy következő ménnel még egy esélyt adnak. Tehát attól függően, hogy valakinek elsőre vagy másodikra sikerül kiképezni megfelelően lovát, a Spanyoliskolába történő első belépést követően 8-12 év is eltelhet, és mindez abszolút hibátlan szakmai felügyelet mellett.
Tanárom, Monspart Gábor számtalanszor említette, hogy közép (M) kategóriáig valamennyi lovasnak specializáció nélkül egymás szakágaiban kellett tudni versenyezni. Ez a széles körű tudást előirányzó képzés sokáig természetes volt hazánkban is. Még a '70-es, '80-as évek lovasiskolai lovasainak szinte kötelező volt díjlovaglásban, díjugratásban és militaryban is elindulni. De a voltizsálástól és a fogatolástól sem lehettek teljesen idegenek. Nagyjából eddig tartott a „természetes" lovasemberek korszaka kis hazánkban. Nyugaton ez még korábban befejeződött, és a specializáció a jobb tenyésztés segítségével elkezdte megölni a teljes körű - természetes - lovas tudás elsajátításának látszólagos szükségtelenségét! Ugyanakkor az tisztán észrevehető és figyelembe ajánlható, hogy az egyes szakágak kiemelkedő nemzetközi nagyságai, akik folyamatosan a csúcson vannak, képesek lennének bármikor szinte bármely másik szakág versenyein sikeresen részt venni. Ez pedig nem köszönhető többnyire másnak, mint a megfelelő, teljes körű lovasiskolai alapoknak, amelyről úgy Parelli, mint Kottas vagy az őket megelőző Joe Fargis, George Morris és Némethy Bertalan kurzusai, oktatásai szóltak, szólnak. Erről a közönségtalálkozót követő magáninterjúban Kottas a következőket nyilatkozta: „Cowboyok? Meglehet, hogy igen, és Linda és Pat Parelli külsőleg is azok. Ugyanakkor mindkettőjük minden szakágban szupersztár lehetne, lovas tudásukból kifolyólag! Tehát érdemes rájuk odafigyelni, mert van mit tanulnunk tőlük!".
Parelli szintekbe tagolt képzési rendszerének első három szintjét követően következik a specializáció különböző szakágak irányába, amelyen keresztül játszi könnyedséggel jut el a Parelli-diákok jó része a piaffe-ig, passage-ig és még sokkal tovább, kifejezetten, ha a ló és ember közötti kapcsolatok minőségének mélységét veszem figyelembe. Mintha csak a hajdani középkategória utáni szétválásnak lennénk ismét tanúi, vagy talán egy kicsit többnek!

Az olimpiai aranyérmes David O'Connor szavaival összegzem cikkemet, aki Parelliékkel közösen propagálja a megfelelő, természetes lóhoz való hozzáállást, egyben valamennyi sportlovát, így olimpiai lovait is ezzel a módszerrel alapozza:
„A mai világban az a baj, hogy azelőtt kezdünk el versenyezni, ami előtt megtanulnánk lovagolni, és azelőtt kezdünk el lovagolni, ami előtt megtanulnánk a lovakkal kommunikálni! Tehát először ismerjük meg azt az állatfajt, amelyiktől elvárjuk, hogy társunk legyen, és csak azután üljünk fel rájuk, ha már tudunk velük kommunikálni. Ezután pedig ha még mindig akarunk, akkor elkezdhetünk akár versenyezni is!"
„A lovak pedig a világ minden pontján ugyanazt a nyelvet beszélik, ezért a mi felelősségünk, hogy az ő nyelvüket elsajátítsuk, és nem fordítva!"
Parelliéket idézve ez pedig csak a LOVE, LANGUAGE és LEADERSHIP hármas egység, tehát a SZERETET, KOMMUNIKÁCIÓ és a DOMINANCIA egyforma arányú megléte mellett történhet!
Folyamatosan tanulni, nyitottnak és természetesnek lenni!