Lovasélet

Tartalomjegyz�k
Díjlovaglás lépésről lépésre
Díjlovaglás lépésről lépésre 2. rész
Díjlovaglás lépésről lépésre 3. rész
Minden oldal

 

Pontosan hogy is néz ki egy gyakorlat? Hogyan kell a lovasnak adott feladatot korrekten végrehajtania? Milyen gyakori hibák fordulnak elő? Mindezekre a kérdésekre szeretnénk a következő sorozatunkban választ adni. A kiképzések során mindenekelőtt az elengedettséget és a támaszkodást tartsuk a középpontban.
Díjlovagló sorozatunkban próbálunk egy mindenki által érthető magyarázatot adni a különböző gyakorlatok elsajátításához, lovaglás előtti megértéséhez, átgondolásához. Természetesen mindenre itt sem találhat a lovas választ, azt a napi edzések során kell keresnie, utánakérdeznie.
Minden feladat végén csillagokkal megjelölt, Feltételek címszó található. Ebben adunk felvilágosítást arról, a csillagok darabszámával súlyozva, hogy a lovaglás során mely tulajdonságokat kell jobban szem előtt tartani, a korrekt lovaglás során megkövetelni, és ezzel egyben javítani is. Így az olvasó képet kaphat arról, amit lovasként aznap a lovával el szeretne érni.

14. Ugrásváltás

A feladat célja
A lovas a lova elengedettségét és az egyenesre igazítottságát tudja megvizsgálni. A felgyülemlett feszültség gyakran a lábcsere pillanatában vezetődik le, valamint az elengedettség és az egyenesre igazítottság hiánya megakadályozza az ugrásváltás egyenletes végrehajtását. A biztos ugrásváltás előfeltétele a magasabb szinten megkövetelt folyamatos ugrásváltásnak.

Végrehajtása
Az ugrásváltás a magasabb szintű gyakorlatokhoz tartozik. A lebegő fázis legmagasabb pontján kell az azonos oldalon lévő elülső és hátulsó lábaknak egyidejűleg átugrani, és az „új" vágtát megkezdeni. Minél kerekebb a vágta, annál szebb az ugrásváltás is, aminek a legjobb esetben a vágta ritmusában, messze előre és felfelé, egyenesre igazított átugrásnak kell lennie.

Segítségek
Az ugrásváltáshoz adott helyes segítségek egy jól kiképzett lónál egy dolog, a tanítás kialakításánál ez egészen más. Ez utóbbihoz sok tapasztalat szükségeltetik, csak haladó lovasok gyakorolják. Az egyszer megtanult hibát, mint pl. az utánaugrást, nagyon nehéz újra rendbe hozni, mert ez a mozgásforma a lóba nagyon berögzül. A korrekt ugrásváltás feltétele a jó térölelő és kiegyensúlyozott vágta, mert csak ekkor tud a lebegő fázis elég hosszú lenni, mely megkönnyíti a ló számára a lábak cseréjét. Fiatal csikónak szabad futkározás során az ugrásváltás adja az egyik legjobb játékot, ekkor tökéletes egyensúlyban van. Lovas alatt ezt az egyensúlyt szisztematikus munkával lehet csak újra visszaszerezni, felépíteni. Ha a lovas már itt, az alapkiképzésben hibát követ el, mindez később, az ugrásváltás kidolgozásánál fogja megbosszulni magát.
Ha a lovas egy, már kiképzett lóval szeretne ugrásváltást lovagolni, legjobb, ha ellenvágtából vált helyes lábra, mert a legtöbb ló ezt könnyebben teljesíti. Kézváltás esetén a fél pályán a lovas a patanyomhoz visszavezető szöget jobban tudja variálni, mint egész pályán történő ugrásváltás esetén. Amikor a lovas az ugrásváltás pontjához közeledik, több félfelvétellel felkelti a ló figyelmét. Az eddigi külső lábat kissé előbbre helyezi, és a lábszárral már egy kicsit több nyomást (nem oldalsót, hanem rövid, előrehajtó impulzusokat) fejt ki, mint „normális" vágtánál. Ezáltal a külső hátulsó lába, ami az ugrásváltás után az új belső lesz, már egy kissé elő lesz melegítve, ezzel az ugrásváltás segítségére könnyebben átugrik. A csere pillanatában a lovasnak nagyon sok apró, egymással összhangban lévő segítséget kell egyidejűleg adnia, melyek: a szárral állítja a lovat a belső csizmához, az addigi belső lábszár - ami a hevedernél volt - elcsúszik kissé mögé, mialatt az eddig külső csizma a hevederhez jön, az „új" belső kéz egy kicsit enged, ezzel az „új" belső hátulsó láb is átugrik, és a vágtaugrás így felfelé történhet. Az ugrásváltás alatt a lovas csípője és súlya minimálisan az új, belső oldalra tolódik, de ezt csak óvatosan! A túlzott testsúlyeltolódás a kiképzett lovakat is kibillentheti az egyensúlyából, mely rontja, ill. megakadályozza az ugrásváltást.
Fiatal lovaknál gyakran még több, egyértelműbb segítségeket kell adni, hogy megértse a feladat lényegét. Itt a felsőtest még erősebb bevetése néha érvényre juthat, mert így kibillenti a lovat az egyensúlyából, és ezzel könnyebben átugrik a másik lábra. Az ugrásváltás komplett segítségadása elég összetett, ezért tapasztalatlan lovas csak hozzáértő irányításával lovagolja. Ezenkívül ne mindig ugyanazon a ponton lovagoljuk, mert a ló hajlamos lehet a segítségek előtt, magától átugrani. Azoknál a lovaknál, melyek szép kiegyensúlyozottan, összeszedetten vágtáznak, de az ugrásváltás mégis nehezen megy (alkalmasint, mert hosszú időn keresztül csak ellenvágtában edzettek), ajánlott a középső körön ellenvágtából helyes lábra végezni az ugrásváltást.

Gyakori hibák
Az elülső és a hátulsó lábak nem egy időben cserélnek, és a földre érkezésük is egymás után történik. Az „új" belső hátulsó láb cserél először, majd csak ezt követi az első láb, az azonos oldali elülső és hátulsó láb időben kissé késleltetve érnek földet. A hátulsó lábakra való támaszkodás egyidejű, a segítségek és az ugrásváltás között eltelik legalább 1 vágtaugrás, vagy a segítségek előtt történik az átugrás, magas far, lapos vágtaugrás, megakadás, ingadozó mozgás, nem egyenes vonalon történik, a ló ügetésre vált, kéz ellen dolgozik, elrohanás, túlzott feszültség.

Sajátosságok
Magasabb szintű gyakorlat, a ló kiképzési állapota szerint a bemelegítő fázis végén vagy a munkafázisban alkalmazható, összeszedett tempóban szokás lovagolni, de munka- és középvágtában is lehet, megkívánja a feltétel nélküli irányíthatóságot.

Feltételek
Ütem: *, elengedettség: **, támaszkodás: **, lendület: **, egyenesre igazítás: ***, összeszedettség: ***.

15. Farat ki

A feladat célja
A farat ki segíti a hordozóerősséget, elengedettséget és az összeszedettséget, a belső hátulsó lábat mindig újra a súlypont alá lépésre készteti, egyidejűleg az oldalsó törzs- és nyakizomzatot effektív tornáztatja. Ezzel segíti és javítja a hosszirányú tarkóhajlítást. A farat ki gyakorlat jobb és bal oldali gyakori váltása legjobb a vállat be és farat be cseréjének kombinációjával, a ló számára az egész testet megmozgató gyakorlat, ezenkívül a lovas számára kiváló koordinációs gyakorlat. A tapasztalt kiképzők is szívesen használják ezeket a kombinációkat a piaffe-ra és passage-ra való felkészítés során, valamint a teherbíró erő javítása céljából.

Végrehajtás
A farat ki gyakorlatnál a ló a mozgás irányában van állítva és hajlítva, a hátulsó lábbal marad a patanyomon, mialatt a mellső láb a pálya középpontjához van vezetve. A legjobb, ha a lovas a vállat be gyakorlatként ellenállításban tudja bemutatni. Ezt is, mint minden oldaljárást, mindig elegendő előremenő tendenciával kell lovagolni. A farat ki gyakorlatban a ló belsőre van állítva és a belső lábszár köré van hajlítva, ahol a „belső" itt mint az ellenvágtában, nem a pálya belsejét jelenti, hanem a ló rövidített belső oldalát. Korrekt kidolgozáshoz a ló hajlékonyan, ütembiztosan, lendülettel tele, folyamatosan megy, és mindig a segítségekre, a lábait lehetőség szerint mélyen átlépve, keresztezve teszi. A farat ki, mint a farat be, 4 patanyomon vezet.

Segítségek
Az előkészületnél nagyon hasznos, ha a lovas elképzeli, hogy egy egyszerű vagy dupla kígyóvonallal, vagy egy vállat be gyakorlattal akar-e kezdeni. Tehát a lova mellső lábait oldalra a patanyomról elvezeti, rögtön az „új" külső szárral megtartja, a lovat szegély irányába állítja, és kicsit jobban megterheli az „új" belső ülőcsontját, mialatt az eddig belső (most már külső) lábszárat megóvóan visszaveszi, és ezzel a keresztező hátulsó lábakat a patanyom mentén lépteti. Egyidejűleg előrehajtó segítséget ad az eddig külső csizma, ami innentől már belső lesz, és a hevedernél az új belső lábszár előrelépésre készteti a lovat. Az előre- és oldalra hajtó segítségek kombinációján keresztül kell a lónak a patanyomhoz 30 fokos szögben, egyenes vonalon állnia, és előre-oldalra hajlítva mennie. A farat ki feladat befejezésekor a lovas lassan az állítást és a hajlítást feladja, és a ló mellső lábait újra a patanyomra vezeti. Azonkívül az ezidáig külső csizmával megtart, ez újra belső lesz - a hátulsó lábak továbbra is a patanyomon -, és megakadályozza, hogy hirtelen oldalra, a pálya középpontja felé lendüljön. A farat ki feladat kissé komplikált, így csak M szint felett követelik meg. Mindenekelőtt ennél a gyakorlatnál a lendületvesztést kerülni kell, ami a legtöbbször a túl sok kéz befolyásolásából és a túl kevés előre- és oldalrahajtó derék- és lábszársegítségből tevődik össze. A feladatot nemcsak összeszedett tempóban, hanem munkatempóban is lovagolni kell.

Gyakori hibák
Hirtelen indítás, túl sok állítás, a ló a külső vállára esik, túl kevés állítás, túl kevés hosszirányú hajlítás, rosszul hajlított és állított ló, ütemzavar, egyenletesség hiánya, vonalat elhagyja, lendületvesztés, sietés, fáradtság, kéz ellen tart, tarkóban elferdül.

Sajátosságok
Alapgyakorlat, megkívánt M szint, oldalsó mozgathatóság, erőnlét fejlesztése, felépítése.

Feltételek
Ütem: *, elengedettség: *, támaszkodás: **, lendület: **, egyenesre igazítás: **, összeszedettség: ***