Díjlovaglás lépésről lépésre

Tartalomjegyz�k
Díjlovaglás lépésről lépésre
Díjlovaglás lépésről lépésre 2. rész
Díjlovaglás lépésről lépésre 3. rész
Minden oldal

Sokszor már tébollyá válik, amikor egy ember a „valós" életben sikeres, halom pénzt keres a rátermettségével, aztán mikor kicseréli az íróasztalt a ló nyergére, még egy egyszerű kört is képtelen lelovagolni. Az is igaz, hogy a lovaglás egy terjedelmes szaknyelv által van megáldva. Sokaknak ezzel van a problémájuk, bár megfelelő edző mellett ennek nem szabadna előfordulnia. Díjlovagló sorozatunkban próbáltunk egy mindenki által érthető magyarázatot adni a különböző gyakorlatok elsajátításához, lovaglás előtti megértéséhez, átgondolásához. Természetesen mindenre itt sem találhat a lovas választ, azt a napi edzések során kell keresnie, utánakérdeznie.
Minden feladat végén csillagokkal megjelölt, Feltételek címszó található. Ebben adunk felvilágosítást arról, a csillagok darabszámával súlyozva, hogy a lovaglás során mely tulajdonságokat kell jobban szem előtt tartani, a korrekt lovaglás során megkövetelni, és ezzel egyben javítani is. Így az olvasó képet kaphat arról, amit lovasként aznap a lovával el szeretne érni.

1. Egész felvétel

A feladat célja
Az egész felvétel abszolút szükséges egy ló kontrollálásához: aki meg tudja állítani a lovat, kritikus szituációkat, és ezzel baleseteket kerülhet el. A díjlovas programokban az egész felvételek adnak felvilágosítást arról, hogy a ló átengedő-e, és a lovasnak korrekt-e a befolyása. Az egész felvétel minden jármódból a ló tornáztatása, a hátulsó láb a súlypont alá lép, a hát ívelt, és a ló a szárnak utánanyúlik.

Végrehajtása
Az egész felvétel minden segítség együttes működése megállás céljából. Ez akkor sikerülhet jól, ha a ló, mindegy, milyen jármódból, átengedően, megfeszülés nélkül azonnal megáll, azonkívül nyugodtan és biztosan áll a lovassegítségekre, a súlyt egyidejűleg mind a 4 lábára egyenletesen elosztja.

Segítségek
Az egész felvételnél tulajdonképpen az összes lovassegítség egyidejűleg dolgozik, mégpedig azonos időben. Ha a lovas egész felvételt szándékozik kiadni, a lovát először fél felvétellel elő kell készítenie, ekkor egy testsúlysegítséget ad, lábszárral előrehajtja a lovat, és egyúttal egy kitartó szársegítséget használ. A kitartó szársegítség kvázi a fék, de csak röviden, és mindig az előrehajtó csizmasegítséggel összekötve adható. Mivel a nyomás ellennyomást vált ki, a húzás ellenhúzást okoz. Ha a lovas húz, tehát csak a száron, a ló hátban hosszan előrekerül, a nyak és a test bevetésével ellenhúz úgy, mintha egy kocsit húzna. A lovas ekkor még többet húz, a ló úgyszintén... - már nem fog sikerülni a felvétel. Ha azonban a szársegítség kombinálva van az előrehajtó csizmasegítséggel, a ló hátulsó lábát alálépteti, és ezzel a terhet felveszi. A ló optikailag rövidebb lesz, „bezárja a lovas". Emellett a mellső láb tehermentesül, a szársegítség tulajdonképpen csak ekkor funkcionál „fékként". Fontos a kontrollált testsúlysegítség bevetése is a felvétel alatt. Ezzel a ló megrövidülhet, a hátának íveltnek kell lennie. Mindez csak akkor sikerülhet, ha a lovas nagyon nyugodt, és teljes egyensúlyban ül a lovon. Sok lovas hajlamos arra, hogy egész felvételnél a testsúlyát hátrahelyezi, és ehhez talán még a lábait előre ki is nyújtja. A ló persze nagyon érzékeny hátban, és a lovas ezen a terhelésen keresztül roppant nagy nyomást gyakorol a ló hátizomzatára. A ló ez alól a nyomás alól további előrefutással próbál menekülni. Ha ezeken túl még a lovas lábszára is előrecsúszik, a ló hátulsó lába kimarad, a háta belóg, és a nyomást még erősebbnek érzi. Olyan lovaknál, amelyek hajlamosak a szárra való túlzott támaszkodásra, egy enyhe és rövid ideig tartó előrehajlással kell a hátat tehermentesíteni.
A segítségeket az egész felvételhez addig kell ismételni, amíg a ló teljesen meg nem áll. Átengedő lovaknál már rögtön az első segítségkombináció után, kevésbé átengedőknél vagy még nem olyan régóta képzett lovaknál egy kis késleltetés előfordul, amit edzéssel lehet javítani.

Gyakori hibák
Elnyúló felvétel (lépésben vagy ügetésben), kéz ellentart, ferdeség, kimaradó hátulsó lábak, sok lovaskéz, lovas előreesik vagy hátradől.

Sajátosságok
Alapgyakorlat, a feloldó fázis végén és munkafázisban is alkalmazható, minden alapjármódból lovagolható, javítja a hordozóképességet.

Feltételek
Ütem: *, elengedettség: **, támaszkodás: ***, lendület: ***, egyenesre igazítás: **, összeszedettség: ***

2. Félfelvétel

A feladat célja
Különböző gyakorlatokat csak akkor lehet lovagolni, ha a félfelvétel már megfelelően működik. Korrekt félfelvételnél a kiképzési skála minden pontja egyidejűleg javítható.

Végrehajtása
Egy félfelvétel nem gyakorlat, ez inkább több segítség együttes kombinációja, amivel a lovas a lova figyelmét felkelti, és növeli a „kapcsolatot" a testsúly-, csizma- és szársegítségek között. Félfelvétel mindig akkor van, ha a lovas a lovától valamit szeretne - egy feladatot, több feligazítást vagy változtatást egyik jármódból a másikba. Ezért a lónak mindig ütemben kell maradnia, elengedettnek, és egy biztos, de könnyed támaszkodásban lennie a zablával.

Segítségek
A félfelvétel legjobban akkor sikerül, ha a lovasnál mindez teljesen automatikusan megy végbe, anélkül, hogy sokat gondolkozna rajta. A félfelvétel áll a megnövelt impulzusok, a testsúly-, a csizma- (kétoldali rövid nyomás) és a kitartó szársegítség (ököl állítva tartva, enyhén befelé fordítva) együttes kombinációjából, amit mindig a szár utánaengedése követ. Ezt hívják úgy, hogy a lovas egyidejűleg előrehajtja és vissza is tartja a lovat, ezáltal leheletnyit „összetolja" a lovát. Ha a ló elfogadja ezt a segítséget, a hátulsó lábával mélyen a súlypontja alá lép, ez teljesen észrevehető, érezhető. A következő gyakorlattól függ, hogy a továbbiakban az előre-, az oldalrahajtó vagy a kitartó segítséget kell-e intenzívebbé tenni. Akinek problémája van a helyes félfelvétel „érzésével", segíthet magának azzal, hogy közben a megállásra gondol. Abban a pillanatban, amikor a ló a segítséget a megálláshoz szeretné felhasználni, újra többet kell előrehajtani. Ha ez többször egymás után folyamatosan sikerül anélkül, hogy a ló megállna, akkor a lovas felfogta a félfelvétel lényegét.

Gyakori hibák
Kéz ellentart, kevéssé átengedő ló, kimaradó hátulsó lábak, kemény hát, túl sok lovas befolyás.

Sajátosságok
Alapgyakorlat, a koordinációt és a hordozóerőnlétet javítja.

Feltételek
Ütem: ***, elengedettség: ***, támaszkodás: ***, lendület: ***, egyenesre igazítás: ***, összeszedettség: ***

3. Hajlítás

A feladat célja
Sok gyakorlatnál a lovat csak egyidejűleg mindkét szárral lehet fordítani (támaszkodás). Hosszú idejű nyombiztonságon alapul (egyenes irány), a kívánt lendület és később az összeszedettség is elérhető a hajlítással, ha a ló jobban ki tudja magát egyensúlyozni, amivel tehermentesíti az ín- és csontrendszert.

Végrehajtása
A hajlítás nem gyakorlat, hanem sok feladatnak az előfeltétele. Hajlításban menő ló a testének hossztengelyével egy hajlított vonalra van állítva, és ezen mozog. A hajlítás mértéke ahhoz igazodik, hogy milyen nagy az íve. Elvileg egy hajlított ló tarkóban is mindig állított, de állítás nélkül nincs hajlítás.

Segítségek
Hajlításnál a legjobb a ló hossztengelyét a tarkótól a farokig magunkban masszívnak elképzelni, amiben azonban egy elasztikus szál is van. Ennek a szálnak az elhajlításához a kezdő- és végpontot egymáshoz kell közelíteni. Csak úgy sikerül, ha a szál közepén egy ellenállás található, ami forgáspontot képez, ezzel segítve, hogy a szál meghajoljon. Lovaglásnál ez a forgáspont a lovas belső lábszára, ami a belső hevederen fekszik. Pongyolán mondva: a belső szárral lesz a ló feje befelé hozva (szál kezdete), a hátulsó lába lezárva a heveder mögött fekvő lábszárral (szál vége). Mindezt egyszerűen egy kiflihez is hasonlíthatjuk. Tehát mind a 3 komponens - belső szár, külső és belső csizma - feltétele a korrekt hajlításnak. Ha egy komponens hiányzik, a hajlítás nem lehetséges. Éppúgy kevés, ha egy extrém módon lesz kiemelve.

Gyakori hibák
Túl kevés hajlítás, hajlítás teljes hiánya, kitérő hátulsó láb, külső vállára eső ló, túl sok állítás, a ló tarkóban elferdül, túl sok belső szár.

Sajátosság
Feltétele a lókímélő lovaglásnak és sok feladatnak, a laterális mozgathatóságot segíti.

Feltételek
Ütem: *, elengedettség: *, támaszkodás: **, lendület: **, egyenesre igazítás: ***, összeszedettség: **

4. Kiskör

A feladat célja
A kiskör az egyik legjobb gimnasztikai gyakorlat, mert itt több gimnasztikai elem egyidejűleg kapcsolódik össze, ezek a következők: a ló belső oldali izomzatának (nyak, törzs) megrövidítése és ezzel erősítése, a külső izmok nyújtása és ezzel a hajlíthatóság javítása, az egyes ízületek szögellései megnövekednek (belső far), ezzel egy időben a külső oldali ízületek megnyúlnak. Így a lovas mindkét kézen egyenletesen át tudja tornáztatni a lovát, amit az egyenesre lovaglás is éppúgy megkíván, valamint javítja az egyensúlyt, a hátulsó láb erőnlétét és ezzel az összeszedettséget is. A ló kiskör alatt mindig terhelve van, a belső hátulsó lábbal mélyen a súlypont alá lép.

Végrehajtása
A kiskört (6, 8 vagy 10 méter) egy szabályos köríven kell lovagolni. A lovas a lovat a belső csizmája köré a körvonalra állítja és hajlítja, a hátulsó láb marad a mellső patanyomán. A mindenkori jármód ütemének és lendületének kiskörön is meg kell maradnia.

Segítségek
A helyes segítségadáshoz hozzájön a kiskörnél még egy bizonyos térbeli képzelőerő is, hogy ténylegesen kört tudjon a lovas lovagolni. Már 1-2 méterrel a kezdési pont előtt a lovat enyhén belső állításba kell helyezni, mely az adott kezdési ponton a fordításhoz meg lesz erősítve azáltal, hogy a külső lábszár enyhén a heveder mögé csúszik, a belső csizma marad a hevedernél. A külső szárat enyhén engedjük, ezzel a külső oldali nyak és törzs izomzata megnyúlik. A külső szár és a külső csizma kontroll alatt tartja a ló vállát és a hátulsó lábait. Amint a ló az állítást és hajlítást elfogadja, a belső szárat rögtön engedni kell, ezáltal a belső hátulsó láb előrelépését lehetővé teszi, a vállszabadságot garantálja, és a lovat sem billentjük ki az egyensúlyából. Ezeket a segítségeket a kiskör gyakorlatának végéig egyenletesen fent kell tartani. Egyes lovak hajlamosak arra, hogy a külső vállukra esnek vagy oldalra tolódnak, mely egy jelzés is lehet arra, hogy a lovas belső keze túl kemény. Extrém esetben, mint más hajlított vonalon történő lovaglás során, az edzés alatt átmenetileg 1-2 métert ellenállításban kell lovagolni.

Gyakori hibák
Nem kerek kör, túl kicsi vagy túl nagy kör, szögletesség, kevés/sok hajlítás, kitérő hátulsó láb, külső vállára eső ló, oldalra tolódás.

Sajátosságok
Alapgyakorlat, feloldó fázisban nagyobb, munkafázisban kisebb kör lovaglása, vágtában csak „L" szinttől van megkövetelve.

Feltételek
Ütem: *, elengedettség: **, támaszkodás: **, lendület: *, egyenesre igazítás: *, összeszedettség: **

6. Egyszerű ugrásváltás

A feladat célja
Korrekten lovagolva jól átmozgatja a lovat, és javítja az átengedő készséget, mindenekelőtt akkor, ha a lovas gyakran, többször egymás után lovagolja. A különböző segítségek együttes alkalmazása során, a felvételek és fordulatok cseréjén keresztül a lovat hátulról előre, kézbe hajtva kell lovagolni, ennek hatására a lónak a hátulsó lábával fokozottan kell a súlypontja alá lépnie. Egyidejűleg a gyakori kézváltásokkal a ló testének mindkét oldalán az izomrészek felváltva könnyedén lesznek megrövidítve és megnyújtva, ami segíti az újbóli egyenesre lovaglást. Az egyszerű ugrásváltás nagyon jó előkészítés az összeszedett munkára, felépíti az izomzatot a hátulsó lábra, és javítja az átengedő készséget.

Végrehajtása
Az egyszerű ugrásváltás során a ló tiszta 3 ütemű vágtából a segítségekre figyelve, simulékonyan és megakadás nélkül, azonnal tiszta lépésre vált át, és 3-4 lépés után átállítva, áthajlítva, újra a lovas segítségére a másik kézen vágtára vált.

Segítségek
Akkor sikerül az egyszerű ugrásváltás, ha a ló biztosan együttműködik a segítségekre, és tiszta 3 ütemben vágtázik. A lovas elsősorban arra a pontra koncentráljon, ahol a galoppból a lépésbe való első átmenetet akarja meglovagolni. Ha ezt úgy hívják, hogy a „rövid oldal közepén egyszerű ugrásváltás", legyen a lépés átmenete röviddel az A, ill. a C előtt lovagolva, és 3-4 lépést követően, röviddel az A, ill. a C után újra vágtabeugratás következzen. Az egyszerű ugrásváltás bevezetéséhez a lovas több felvételt ad, amivel a ló figyelmét felkelti. Egyidejűleg a külső csizmát hagyja, ami a galoppban a heveder mögött fekszik, hogy előbbre, a kiindulási helyzetbe kerüljön. Egy rövid pillanat erejéig túlsúlyban van a kitartó szársegítség az egyidejűleg arányos előrehajtó csizmasegítséggel szemben. Ha ez helyesen van összehangolva, egy kicsit összetolja a lovat, a terhet a hátulsó lábak veszik fel, és vágtából közvetlenül lépésre vált át. Ebben a pillanatban a lovasnak újra gyorsan kell reagálnia, és a lépést kiengednie, amihez a lovas mindkét kezével enyhén enged, és csizmával kissé utánahajt. A ló a lovas keze után nyúlik, és lépésben megtalálja a saját ütemét. A rövid lépésfázis alatt a lovasnak gondolatban számolnia kell, és kb. a harmadikra, de legkésőbb a negyedikre, az újbóli vágtázáshoz kell adnia a segítséget: fél felvétellel a ló figyelmét felkelti, a belső ülőcsontját fokozottan megterheli, a belső szárral a lovat enyhén belső állításba állítja, egyidejűleg a külső csizmát a heveder mögé helyezi, mialatt a belső lábszár a hevedernél rövid impulzusokkal az előrehajtó segítséget fenntartja. Abban a pillanatban, amikor a ló be akar ugrani vágtába, a belső szárat enyhén engedni kell, hogy vágtánál ne akadjon meg a lovas kezében.

Gyakori hibák
Váltás nem a középponton történik, túlfutás, ügetés, elmosódott jármód (lépés alig felismerhető), túl kevés/túl sok lépés, a ló feszeng, elejére esik, ellentart, a vágta nem tiszta ütemű.

Sajátosságok
Magasabb gyakorlat, munkafázishoz alkalmazható, lovagolható munka- és összeszedett vágtából, koordináció és hordozóerő, átengedőség javítása.

Feltételek
Ütem: **, elengedettség: **, támaszkodás: ***, lendület: **, egyenesre igazítás: ***, összeszedettség: ***

5. Átváltás

A feladat célja
Ügetésben átváltásnál lehet a lovas segítségadásait és a ló átengedő készségét megvizsgálni. Ekkor a lovat jól át lehet mozgatni, illetve a gyakorlatot a piruett első lépcsőjeként is fel lehet használni. Az átváltás elősegíti a ló átengedőségét, és a belső hátulsó láb terhelhetőségét növeli.

Végrehajtása
Az átváltás egy félkörrel kezdődik, ami nem ívben, hanem egy egyenes mentén vezet vissza a patanyomhoz. A napi munka során az átváltást a pálya tetszés szerinti helyén lehet lovagolni, mégis ajánlatos kezdettől fogva ahhoz hozzászokni, hogy a feladatot egy kijelölt ponton hajtsuk végre, amit később a díjlovagló programokban megkívánnak. Ha ez a váltás egy hosszú oldal második sarkában helyezkedik el, akkor sarokból váltásnak mondjuk. Rövid oldal második sarkából történő átváltás lovaglása fiatal, kevésbé kiképzett lovaknál még nem ajánlott.

Segítségadások
Egy korrekt átváltás a lovastól koncentrációt, ügyességet és térlátást kíván. Röviddel a kinézett fordulópont előtt egy fél felvétellel kell felhívnia a lovasnak a lova figyelmét, egyidejűleg a belső oldalra állítja, melyben egy kicsit befelé megrövidíti a szárat, ezzel a fordulópont még jobban rögzítve lesz. A belső lábszár a hevedernél van, a külső a fordulásnál kissé a heveder mögé csúszik. A külső szár annyival enged, amennyit a belső szárral való állítás megkíván. A lovasnak figyelnie kell arra, hogy ne legyen többet állítva, mint hajlítva, mert csak ekkor lehet az átváltás első részét egyenletes köríven, korrekt hajlításban lovagolni. Ha a ló elfogadja az állítást és hajlítást, a belső kéznek rögtön újra „puhának" kell lennie anélkül, hogy a kapcsolat a ló szájával elveszne. Így sikerülhet elkerülni azt, nehogy a belső hátulsó láb kimaradjon, és a ló ne járjon tisztán a köríven. Az átváltás felénél a lovas a belső állítást lassan feladja, mindkét ülepét újra egyidejűleg terheli, és a külső lábszárát is újra a kiindulási pozícióba, a hevederhez csúsztatja úgy, hogy ezzel a lovat egyenesre lovagolja. Ebben az egyenes testtartásban kerüljön az átló a patanyomba visszalovaglásra. A patanyom elérésekor a lovas a lovat kissé a belső kézre állítja. Az utolsó állításnak alig észrevehetőnek kell lennie, mikor is a ló már lapos szögben a nyomhoz közelít. Mihelyt a ló hátulsó lába is újra a patanyomon van, a lovas felenged az állító és hajlító segítségekkel, és újra egyenesre lovagolja a lovat.
Néhány ló hajlamos arra - elsősorban vágtában -, hogy a patanyomra való átló visszalovaglásánál oldalt eltolódjon. Ezen segít, ha a lovat kicsit többet előrelovagoljuk, és edzés során néhány lépést, ill. ugrást enyhén ellentétes irányba állítva teszünk meg, vagyis nem a patanyom, hanem a pálya közepe az irányadó.

Leggyakoribb hibák
A fordítás túl korán vagy későn történik, a feladat első része nem kör (kerek), kimaradó hátulsó láb, nem tiszta jármód, túl meredek vagy túl lapos szögben történik a patanyomra való visszatérés, szűk fordítás.

Sajátosság
Alapgyakorlat, lovaglása összeszedetten és munkatempóban minden jármódban, hajlíthatóság és hordozóerő.

Feltételek
Ütem: *, elengedettség: *, támaszkodás: *, lendület: *, egyenesre igazítás: *, összeszedettség: *

Pontosan hogy is néz ki egy gyakorlat? Hogyan kell a lovasnak adott feladatot korrekten végrehajtania? Milyen gyakori hibák fordulnak elő? Mindezekre a kérdésekre szeretnénk a következő sorozatunkban választ adni. A kiképzések során mindenekelőtt az elengedettséget és a támaszkodást tartsuk a középpontban.
Díjlovagló sorozatunkban próbálunk egy mindenki által érthető magyarázatot adni a különböző gyakorlatok elsajátításához, lovaglás előtti megértéséhez, átgondolásához. Természetesen mindenre itt sem találhat a lovas választ, azt a napi edzések során kell keresnie, utánakérdeznie.
Minden feladat végén csillagokkal megjelölt, Feltételek címszó található. Ebben adunk felvilágosítást arról, a csillagok darabszámával súlyozva, hogy a lovaglás során mely tulajdonságokat kell jobban szem előtt tartani, a korrekt lovaglás során megkövetelni, és ezzel egyben javítani is. Így az olvasó képet kaphat arról, amit lovasként aznap a lovával el szeretne érni.

7. Váltsd a köröket

A feladat célja
Felvilágosítást ad a lovas befolyásolásáról és a ló mindkét oldali hajlékonyságáról. Edzés során a hosszirányú hajlítást lehet javítani, de főképp akkor, ha a lovas a feladatot többször, „egymás után" lovagolja. A köröknek nem szabad túl kis átmérőjűnek lenni, hogy ezáltal a ló ízületeit és szalagjait nehogy túlterheljük.

Végrehajtása
Díjlovagló feladatban a váltsd a köröket feladat a következőképpen van előírva: X-nél kiskör balra, majd kiskör jobbra - így jön létre egy „nyolcas" alakzat. Mindezt változatlan, egyenletes tempóban kell lovagolni, valamint mindkét körnek egyenlő nagyságúnak kell lennie. Csak az X-nél állítja a lovas a lovat - kb. 1 lóhosszat - egyenesre, majd ezt követően kezdi a nyolcas második kiskörrészét.

Segítségek
Ha valaki korrekten tudja a kiskört, csupán koncentráció kérdése a tiszta feladat lovaglása. Segítségek szempontjából a 2 gyakorlat nagyjából azonos, vagyis a belső szárat kissé megrövidítjük, a belső csizma a hevedernél, a külső a heveder mögött, ezzel a lovat meghajlítjuk, és belső állításba kerül. Az első kiskör végén a ló az X-nél röviden, kb. 1 lóhossznyit egyenesre van lovagolva, majd rögtön az új kiskörön a másik oldalra állítjuk és hajlítjuk.

Gyakori hibák
Rossz elosztás, különböző nagyságú ívek, csepp alak és nem kör, ferde visszajövetel az X-hez, nem egyenletes és következetes hajlítás, a ló a külső vállára esik, vagy átállításnál kéz ellen dolgozik.

Sajátosságok
Alapgyakorlat, nemcsak a bemelegítő fázis végén, hanem a munkafázisba is beilleszthető, munka- és összeszedett tempóban is lovagolható.

Feltételek
Ütem: *, elengedettség: ***, támaszkodás: **, lendület: *, egyenesre igazítás: **, öszeszedettség: *.

8. Körben válts

A feladat célja
A körben válts gyakorlattal a lovas a lóra gyakorolt hatását le tudja ellenőrizni, valamint kis területen át tudja tornásztatni a lovát.

Végrehajtása
A lovas a rövid oldal után a nagykör pontján elfordul, 10 m átmérőjű félkört lovagol a középvonal irányában (a nézés iránya kb. a rövid oldal), majd egyenesen csupán 1 lóhossznyit, ekkor a lovat másik kézre átállítja, és ugyancsak 10 méter átmérőjű kört lovagol úgy, hogy a szemben lévő oldal nagykör pontjához ér. Az egész feladat alatt a lónak biztosan kell a lovas segítségeire reagálnia, hajlékonyan kell az egyikről a másik mozgásirányra állítani és hajlítani.

Segítségek
Aki a fordítást és a kiskör segítségeit ismeri, annak a segítségadásokkal ennél a vonalvezetésnél sem lesz problémája. Röviddel a nagykör kezdéspontja előtt a lovas a lovát fokozatosan a belső kézre állítja, segítőleg támogatja testsúlyának a belső ülőcsontra való áthelyezésével. Eközben a belső lábszár a hevedernél marad, a külső kissé a heveder mögött fekszik. A belső csizma aktiválja a ló belső hátulsó lábát, a külső csizma körülhatárolja az enyhén engedett szárral együtt a külső hátulsó lábat és a vállat. Ebben a formában kell a fordulatot meglovagolni, egészen a középvonalig, ahol a lovat rövid időre egyenesre kell állítani, és ezt követően az új irányba hajlítani. Vágta esetén az ugrásváltás az egyenesre állítás pontján következik be. Ekkor az ez idáig külső szár újonnan belső lesz, az eddigi külső csizma a hevederhez csúszik, mialatt az eddigi belső lábszár biztosításként a heveder mögé kerül. Állításnál már meg kell célozni a nagykör pontját, ezzel a második ív olyan nagy lesz, mint az első. Feladatok: átülni, átcserélni, átállítani.

Gyakori hibák
Rossz ponton való kezdés, egyenlőtlen nagyságú ív, túl sekély körív, átállítás kevés hajlítással, kimaradó hátulsó lábak, a ló kéz ellen van.

Sajátosságok
Alapgyakorlat, a bemelegítő fázis végén és a munkafázisban is alkalmazható, lovagolható közép- és összeszedett tempóban, valamint mindhárom jármódban, laterális (oldalsó) mozgathatóságot követel a lótól.

Feltételek
Ütem: *, elengedettség: **, támaszkodás: **, lendület: *, egyenesre igazítás: **, összeszedettség: *.

9. Kígyóvonal

A feladat célja
Minden kígyóvonalnak nagy gimnasztikai hatása van a lóra, mely sorozatosan ismétlődő átállításokból és áthajlításokból áll. Ily módon a mindenkori belső oldalon található nyak- és törzsizomzat megrövidül, a külső pedig megnyúlik. A hátulsó lábak változó igénybevételei is elősegítik a ló mozgékonyságát és a spontán reagálást a lovassegítségekre. A kígyóvonal alkalmas feloldó feladatként is, a nagyobb ívek minden jármódban és tempóban is jól lovagolhatóak.

Végrehajtása
Minden kígyóvonalat tiszta ütemben és változatlan tempóban, valamint állításban és hajlításban kell végrehajtani. Minden irányváltásnál átállítás is szükséges. A lónak könnyű támaszkodásban, a lovas segítségeire figyelve, simulékonyan, a mindenkori meghajlított nyomvonalon, testének hossztengelyén hajlítva kell mennie.
• Az egyszerű kígyóvonalnál csak a fordításnál, azonkívül a kígyóvonal legkülső pontján, 5 méterre a patanyomtól, végül a patanyomon, mely pontokon könnyűügetés esetén a lovasnak a másik lábra át is kell ülnie.
A kettős kígyóvonal csak a nyolcas vonalig (2,5 m-re a patanyomtól) tart, de kétszer ugyanúgy. Ekkor a lovas a sarokból fordít, srégen a nyolcas vonalhoz lovagol, átállítja a lovat, és a hosszú oldal közepén (vagyis a B-nél vagy E-nél) visszatér a patanyomra. Itt újra átállítás és fordítás, és ugyanazon ív meglovaglása következik.
• Kettős kígyóvonalnál a lovasnak a középvonal mentén kell a rövid oldaltól fordítani, ugyanúgy, mintha a közepétől egy 10 m-es kiskört akarna lovagolni. Ebben az esetben a negyed kiskör elvégzése után a negyedvonalra (5 méterre a patanyomtól) érkezik, ahonnan a szemben lévő negyedvonalig kell lovagolni. Fordulat után innen megy vissza ismételten a középvonalra a negyedvonalig, és onnantól a rövid oldal közepéhez. A középvonalat így kétszer keresztezi. Minden irányváltásnál a lovat át kell állítani, és az új vonalon hajlítani.
• A kígyóvonal útja mindig a rövid oldal közepén indul és végződik, innentől, ill. idáig kell a sarkokat az ívek számának megfelelően kilovagolni. A hosszú oldal első sarka után a lovas elfordul, és a rövid oldallal párhuzamosan, a szemben lévő hosszú oldalra merőlegesen halad, majd a patanyomnál újra fordulat következik, visszajön, és így tovább. Könnyűügetésnél a középvonal átlovaglásakor kell átülni a másik lábra, vágtában pedig a megfelelő ugrásváltást véghezvinni.

Segítségek
Minden kígyóvonalnál a lovat a mindenkori belső kézre kell állítani és hajlítani. A feladatot mindig egy fél felvétellel kell megkezdeni, mialatt a lónak a belső szárral és a csizmasegítségekkel belső állítást adunk. A külső szár kissé enged, hogy a külső nyakizomzat nyújtása lehetővé váljon, azonban csak olyan mértékben, hogy a ló külső válla még kontroll alatt maradjon. Ahhoz, hogy az egyszerű, a kettős és a kígyóvonalnál a középvonal mentén az ív egyenletesre sikerüljön, segít, ha gondolatban a négyszöget hosszában 4 egyforma résznek képzeljük el. A negyedvonal tájékozódási segítségként a gyakorlatot megkönnyítheti.

Gyakori hibák
Nem megfelelő hajlítás, túl korai/kései átállítás, túl lapos ívek, vonalon túli fordítás, rossz állítás, külső vállára eső ló, a lovas hamis lovaglása (nem ül át a másik, helyes lábra), a pálya rossz felosztása.

Feltételek
Ütem: *, elengedettség: ***, támaszkodás: **, lendület: *, egyenesre igazítás: **, összeszedettség: *.

10. A sörény végigsimítása

A feladat célja
Ennél a feladatnál a bíró és a lovas egyaránt a ló elengedettségét, támaszkodását és engedelmességét tudja vizsgálni. Azok a lovak, melyek a testileg erős lovasoktól a kéz és a zabla között durva hatásokat kaptak, ebben a szituációban a kéz befolyásolása ellen védekezni fognak. A napi munka során a sörény végigsimítása a lovas számára is egy jó kontroll-lehetőség. Ha a ló sietéssel, elrohanással, fejcsapkodással vagy nemkívánatos reakciókkal reagál, akkor a lovasnak komolyan át kell gondolnia az eddigi munkáját, és sürgősen javítania kell mindezen.

Végrehajtása
A lovas a szárat és a szárat tartó kézfejét néhány lépés vagy vágtaugrás idejére a sörényélen hátulról előrevezeti, a karját kinyújtja, miközben ülve marad. A ló a simításkor homlokával a függőleges elé mehet, a tempó és a feligazítottság persze ugyanúgy fennáll, mint előtte.

Segítségek
A ló figyelmét félfelvétellel felkeltjük. A kezeket a sörény mentén hosszirányban előre kell mozdítani, és ugyanilyen finoman és simulékonyan újra a kiindulási pozícióba hozni.

Gyakori hibák
A feladat csak sejthető, nem egyértelmű, túl rövid vagy túl magas kéz, a ló a kéz ellen megy, csapkodja a fejét, vállára esik, elveszti a támaszkodást, elrohan.

Sajátosságok
Alapgyakorlat, bármely időben gyakorolható.

Feltételek
Ütem: *, elengedettség: **, támaszkodás: *, lendület: *, egyenesre igazítás, összeszedettség.

11. Szárakat kirágatni a kézből

A feladat célja
A feladat során fellépő hibák nagyon gyorsan leleplezik az alapvető kiképzési hiányosságokat, mindenekelőtt az ütemesség, a támaszkodás és az elengedettség területén. A példa kedvéért, ha egy lovas kemény kézzel, szárral és erővel kényszeríti tartásba a lovát, sohasem tudja korrekten bemutatni. Ezt a feladatot a napi munka során mindig újra be kell építeni, ezzel a lovas saját magát és a munkáját is le tudja ellenőrizni.

Végrehajtása
A szár kirágatása a kézből gyakorlatnál a ló a szárakat saját maga rágva veszi ki a kézből. Hagyni kell, hogy a ló a nyakát előre-lefelé mozgassa, mégpedig olyan mértékben, ameddig a pofája kb. a vállízület magasságába nem ér. A homlokvonal marad a merőleges előtt, az ütem, tempó és jármód változatlan marad.

Segítségek
A lovas az öklét kissé kinyitja, ezzel a ló a szárat előre-lefelé el tudja venni. A legszükségesebb segítségek a jármódnak megfelelően lesznek adva. Azoknál a lovaknál, melyeknek nem következetesen a hátukat dolgoztatták, nyilvánvalóan ennél a gyakorlatnál gyorsan előjön a problémája, és nem akarják (és tudják) magukat az előírt módon a lovas kezébe belenyújtani. A feligazítás és egyidejű hajtás közben a legtöbb ló jobban belenyúlik a kézbe, és jobban ki is merik nyújtani a nyakukat. Azoknál a lovaknál, melyek hajlamosak elsietni, a gyakorlatot először könnyűügetésben végezzük, a legjobb körön. A könnyűügetést úgy kell véghez vinni a ló ritmusának lassítása érdekében, hogy a lovas a nyeregbe való felálláskor egy pillanattal tovább marad fent, mielőtt újra visszaül a nyeregbe. Ez elég rossz érzés a ló számára is. A legtöbb lovat ez kellőképpen zavarja, reagálásként megpróbál a lovas üléstempójához igazodni, és ehhez lassítani.

Gyakori hibák
Nem egyértelmű a gyakorlat (a lovas nem enged elég szárat a lónak), támaszkodás hiánya (pl. fejrázás), a kelleténél több segítség, alig vagy egyáltalán nincs nyújtás, a ló feligazított nyakkal megy tovább, sietés, elrohanás, vállára esik, ütemzavar.

Sajátosságok
Alapgyakorlat, minden időben gyakorolható.

Feltételek
Ütem: *, elengedettség: **, támaszkodás: **, lendület: *, egyenesre igazítás, összeszedettség.

12. Nyújtott ügetés

A feladat célja
Edzés során a nyújtott ügetés jó lehetőséget ad a lendület fejlesztésére, a ló célzott tornáztatására, segíti és megtartja a ló menőkedvét, valamint tovább javítja az átengedőséget.

Végrehajtása
Korrekten lovagolva a nyújtott ügetés a középügetés első lépcsőfoka, javítja a hátulsó láb tolóerejét, és így ugyanazon ütemhez nagyobb térölelő mozgás társul, anélkül, hogy elsietné a ló. Ehhez megfelelő mértékben kell a ló keretét tágítani. A nyújtott ügetés a középügetéshez nagyon hasonló, a különbség csupán annyi, hogy nagyobb a térölelés, de kevesebb a felfelé való mozgás.

Segítségek
A nyújtott ügetés segítségei megfelelnek a középügetésével. A nyújtott ügetés előtt a ló figyelmét, mint minden gyakorlat előtt, félfelvétellel felkeltjük. Ezt követően a lovas derékkal és a hevederen fekvő csizma által rövid impulzusok adásával ösztönzi a ló hátulsó lábának előreléptetését. Az előkészítés során az ügetés fokozása vagy az átlón, vagy a hosszú fal mentén történik, így a ló már tudja, hogy többet kell előremennie. A sarkok gondos kilovaglásakor már a lovas a ló hátulsó lábait mélyen a súlypontja alá hajtja, mely lényeges része az előkészítésnek. Azonban az ügetés csak a sarok elhagyásakor, a ló egyenesre való állítását követően lesz megnyújtva, a kéz kis mértékű engedése és a hajtás fokozásának hatására. Felmerülő probléma a lovas hibás befolyása, mint a túl sok kéz, túl kevés előkészület (a hátulsó láb előrehajtása), ferde vagy nyugtalan ülés vagy durva segítségadás.

Gyakori hibák
Sietés, elrohanás, ütemhiba, vállára eső ló, kevés tolóerő, nem határozott nyújtás, vágtába való beugrás.

Sajátosságok
Alapgyakorlat, eleinte könnyűügetésben való lovaglása, a bemelegítő- és munkafázis végén is lovagolható, növeli a tolóerőt, motiváció az előremenő kedvre.

Feltételek
Ütem: **, elengedettség: **, támaszkodás: **, lendület: *, egyenesre igazítás, összeszedettség.

13. Középvágta

A feladat célja
A ló képes adott jármódban több lendületet kifejteni, és így a kialakuló izomhúzódásokat, izomösszeállást el tudja kerülni. Az időközben fellépő ütemproblémák a középgalopp megkövetelése közben megszüntethetőek. Ebből az elgondolásból ajánlott mindig újra az edzésprogramba beépíteni. Ezenkívül a középvágtától a munka- vagy összeszedett vágtáig való gyakori váltásokon keresztül a ló jól át lesz tornásztatva, a rövidítéseknél a hátulsó lábak több terhet vesznek fel (javítja a hordozóerőt), a fokozásnál ezzel szemben a hátulsó lábaknak több nyomást kell hátulról előre kifejteni (javítja a tolóerőt), mely feltétele a tértölelő, szabad vágtának.

Végrehajtása
A tempó és az ütem minden alapjármód alapja, így a középvágtában a 3 ütemnek tisztán felismerhetőnek kell lennie. Ezenkívül a vágtaugrás magas, egyenes irányú és térölelő. Korrekt középvágtában a ló kicsit többet nyúlik a lovas kezébe (kerettágítás).

Segítségek
Mint minden fokozott tempójú feladatot, a középvágtát is adott ponttól pontig lovagoljuk, amelyeknél a fokozás előtt és után tisztán láthatónak kell lennie a tempó különbségének. A sarok kilovaglása után (a középvágtát legtöbbször a hosszú oldalon vagy az átlón lehet megkövetelni) a lovas a keresztcsontjával és a lábszárral növeli az előrehajtást, és ezzel arányosan annyit enged a kézzel, hogy a ló növelni tudja a vágtaugrást anélkül, hogy elrohanna. A középvágta alatt a lovas az ülepével „tolja" előre a lovat a nyergen keresztül a vágtaugrás ütemében, így csípőből is támogatja a fokozást. A lovas által kifejtett „tolás" azonban egy nyugtalan felsőtesthez vezethet, mely kinézete kevésbé elegáns, és a ló mozgását is zavarja.

Gyakori hibák
Sietés, lapos, rövid távú vágtaugrások, elrohanás, a ló kéz ellen dolgozik, elferdülés (2 patanyomon való mozgás).

Sajátosságok
Alapgyakorlat, díjlovaglásban L, ill. A szinttől követelmény, javítja a hordozó- és tolóerőt.

Feltételek
Ütem:**, elengedettség: **, támaszkodás: **, egyenesre igazítás, összeszedettség.

Szünet!
Mindig iktasson be szünetet! A lovak is csak „emberek", megerőltető munkánál elfárad az izomzatuk (elsavasodás), és a koncentrációképességük is gyengül. Semmiféle eredményt nem hoz, ha újra meg újra ugyanazt gyakoroljuk, mert az idő múlásával csak egyre rosszabb lesz, és legrosszabb esetben még ellenállásba ütközhetünk. Ezért legkésőbb 15 perc munka után néhány perc lépésszünetet be kell iktatni, és nem minden esetben újra ugyanazt a feladatot gyakorolni. A változatosság pihentet, és növeli a tanulás sikerét!

„Lélegző kezek"
A nyugodt lovaskezet sohasem szabad összekeverni a merev, görcsös kézzel. A szár engedése pedig nem a szó szerinti elengedésüket jelenti. A legjobb, ha a kezdő lovas a kezét úgy képzeli el, mint ami lélegzik, vagyis a kézfej és az ujjak rugalmasak.

dijlovaglas_lepesrol_lepesre_3

14. Ugrásváltás

A feladat célja
A lovas a lova elengedettségét és az egyenesre igazítottságát tudja megvizsgálni. A felgyülemlett feszültség gyakran a lábcsere pillanatában vezetődik le, valamint az elengedettség és az egyenesre igazítottság hiánya megakadályozza az ugrásváltás egyenletes végrehajtását. A biztos ugrásváltás előfeltétele a magasabb szinten megkövetelt folyamatos ugrásváltásnak.

Végrehajtása
Az ugrásváltás a magasabb szintű gyakorlatokhoz tartozik. A lebegő fázis legmagasabb pontján kell az azonos oldalon lévő elülső és hátulsó lábaknak egyidejűleg átugrani, és az „új" vágtát megkezdeni. Minél kerekebb a vágta, annál szebb az ugrásváltás is, aminek a legjobb esetben a vágta ritmusában, messze előre és felfelé, egyenesre igazított átugrásnak kell lennie.

Segítségek
Az ugrásváltáshoz adott helyes segítségek egy jól kiképzett lónál egy dolog, a tanítás kialakításánál ez egészen más. Ez utóbbihoz sok tapasztalat szükségeltetik, csak haladó lovasok gyakorolják. Az egyszer megtanult hibát, mint pl. az utánaugrást, nagyon nehéz újra rendbe hozni, mert ez a mozgásforma a lóba nagyon berögzül. A korrekt ugrásváltás feltétele a jó térölelő és kiegyensúlyozott vágta, mert csak ekkor tud a lebegő fázis elég hosszú lenni, mely megkönnyíti a ló számára a lábak cseréjét. Fiatal csikónak szabad futkározás során az ugrásváltás adja az egyik legjobb játékot, ekkor tökéletes egyensúlyban van. Lovas alatt ezt az egyensúlyt szisztematikus munkával lehet csak újra visszaszerezni, felépíteni. Ha a lovas már itt, az alapkiképzésben hibát követ el, mindez később, az ugrásváltás kidolgozásánál fogja megbosszulni magát.
Ha a lovas egy, már kiképzett lóval szeretne ugrásváltást lovagolni, legjobb, ha ellenvágtából vált helyes lábra, mert a legtöbb ló ezt könnyebben teljesíti. Kézváltás esetén a fél pályán a lovas a patanyomhoz visszavezető szöget jobban tudja variálni, mint egész pályán történő ugrásváltás esetén. Amikor a lovas az ugrásváltás pontjához közeledik, több félfelvétellel felkelti a ló figyelmét. Az eddigi külső lábat kissé előbbre helyezi, és a lábszárral már egy kicsit több nyomást (nem oldalsót, hanem rövid, előrehajtó impulzusokat) fejt ki, mint „normális" vágtánál. Ezáltal a külső hátulsó lába, ami az ugrásváltás után az új belső lesz, már egy kissé elő lesz melegítve, ezzel az ugrásváltás segítségére könnyebben átugrik. A csere pillanatában a lovasnak nagyon sok apró, egymással összhangban lévő segítséget kell egyidejűleg adnia, melyek: a szárral állítja a lovat a belső csizmához, az addigi belső lábszár - ami a hevedernél volt - elcsúszik kissé mögé, mialatt az eddig külső csizma a hevederhez jön, az „új" belső kéz egy kicsit enged, ezzel az „új" belső hátulsó láb is átugrik, és a vágtaugrás így felfelé történhet. Az ugrásváltás alatt a lovas csípője és súlya minimálisan az új, belső oldalra tolódik, de ezt csak óvatosan! A túlzott testsúlyeltolódás a kiképzett lovakat is kibillentheti az egyensúlyából, mely rontja, ill. megakadályozza az ugrásváltást.
Fiatal lovaknál gyakran még több, egyértelműbb segítségeket kell adni, hogy megértse a feladat lényegét. Itt a felsőtest még erősebb bevetése néha érvényre juthat, mert így kibillenti a lovat az egyensúlyából, és ezzel könnyebben átugrik a másik lábra. Az ugrásváltás komplett segítségadása elég összetett, ezért tapasztalatlan lovas csak hozzáértő irányításával lovagolja. Ezenkívül ne mindig ugyanazon a ponton lovagoljuk, mert a ló hajlamos lehet a segítségek előtt, magától átugrani. Azoknál a lovaknál, melyek szép kiegyensúlyozottan, összeszedetten vágtáznak, de az ugrásváltás mégis nehezen megy (alkalmasint, mert hosszú időn keresztül csak ellenvágtában edzettek), ajánlott a középső körön ellenvágtából helyes lábra végezni az ugrásváltást.

Gyakori hibák
Az elülső és a hátulsó lábak nem egy időben cserélnek, és a földre érkezésük is egymás után történik. Az „új" belső hátulsó láb cserél először, majd csak ezt követi az első láb, az azonos oldali elülső és hátulsó láb időben kissé késleltetve érnek földet. A hátulsó lábakra való támaszkodás egyidejű, a segítségek és az ugrásváltás között eltelik legalább 1 vágtaugrás, vagy a segítségek előtt történik az átugrás, magas far, lapos vágtaugrás, megakadás, ingadozó mozgás, nem egyenes vonalon történik, a ló ügetésre vált, kéz ellen dolgozik, elrohanás, túlzott feszültség.

Sajátosságok
Magasabb szintű gyakorlat, a ló kiképzési állapota szerint a bemelegítő fázis végén vagy a munkafázisban alkalmazható, összeszedett tempóban szokás lovagolni, de munka- és középvágtában is lehet, megkívánja a feltétel nélküli irányíthatóságot.

Feltételek
Ütem: *, elengedettség: **, támaszkodás: **, lendület: **, egyenesre igazítás: ***, összeszedettség: ***.

15. Farat ki

A feladat célja
A farat ki segíti a hordozóerősséget, elengedettséget és az összeszedettséget, a belső hátulsó lábat mindig újra a súlypont alá lépésre készteti, egyidejűleg az oldalsó törzs- és nyakizomzatot effektív tornáztatja. Ezzel segíti és javítja a hosszirányú tarkóhajlítást. A farat ki gyakorlat jobb és bal oldali gyakori váltása legjobb a vállat be és farat be cseréjének kombinációjával, a ló számára az egész testet megmozgató gyakorlat, ezenkívül a lovas számára kiváló koordinációs gyakorlat. A tapasztalt kiképzők is szívesen használják ezeket a kombinációkat a piaffe-ra és passage-ra való felkészítés során, valamint a teherbíró erő javítása céljából.

Végrehajtás
A farat ki gyakorlatnál a ló a mozgás irányában van állítva és hajlítva, a hátulsó lábbal marad a patanyomon, mialatt a mellső láb a pálya középpontjához van vezetve. A legjobb, ha a lovas a vállat be gyakorlatként ellenállításban tudja bemutatni. Ezt is, mint minden oldaljárást, mindig elegendő előremenő tendenciával kell lovagolni. A farat ki gyakorlatban a ló belsőre van állítva és a belső lábszár köré van hajlítva, ahol a „belső" itt mint az ellenvágtában, nem a pálya belsejét jelenti, hanem a ló rövidített belső oldalát. Korrekt kidolgozáshoz a ló hajlékonyan, ütembiztosan, lendülettel tele, folyamatosan megy, és mindig a segítségekre, a lábait lehetőség szerint mélyen átlépve, keresztezve teszi. A farat ki, mint a farat be, 4 patanyomon vezet.

Segítségek
Az előkészületnél nagyon hasznos, ha a lovas elképzeli, hogy egy egyszerű vagy dupla kígyóvonallal, vagy egy vállat be gyakorlattal akar-e kezdeni. Tehát a lova mellső lábait oldalra a patanyomról elvezeti, rögtön az „új" külső szárral megtartja, a lovat szegély irányába állítja, és kicsit jobban megterheli az „új" belső ülőcsontját, mialatt az eddig belső (most már külső) lábszárat megóvóan visszaveszi, és ezzel a keresztező hátulsó lábakat a patanyom mentén lépteti. Egyidejűleg előrehajtó segítséget ad az eddig külső csizma, ami innentől már belső lesz, és a hevedernél az új belső lábszár előrelépésre készteti a lovat. Az előre- és oldalra hajtó segítségek kombinációján keresztül kell a lónak a patanyomhoz 30 fokos szögben, egyenes vonalon állnia, és előre-oldalra hajlítva mennie. A farat ki feladat befejezésekor a lovas lassan az állítást és a hajlítást feladja, és a ló mellső lábait újra a patanyomra vezeti. Azonkívül az ezidáig külső csizmával megtart, ez újra belső lesz - a hátulsó lábak továbbra is a patanyomon -, és megakadályozza, hogy hirtelen oldalra, a pálya középpontja felé lendüljön. A farat ki feladat kissé komplikált, így csak M szint felett követelik meg. Mindenekelőtt ennél a gyakorlatnál a lendületvesztést kerülni kell, ami a legtöbbször a túl sok kéz befolyásolásából és a túl kevés előre- és oldalrahajtó derék- és lábszársegítségből tevődik össze. A feladatot nemcsak összeszedett tempóban, hanem munkatempóban is lovagolni kell.

Gyakori hibák
Hirtelen indítás, túl sok állítás, a ló a külső vállára esik, túl kevés állítás, túl kevés hosszirányú hajlítás, rosszul hajlított és állított ló, ütemzavar, egyenletesség hiánya, vonalat elhagyja, lendületvesztés, sietés, fáradtság, kéz ellen tart, tarkóban elferdül.

Sajátosságok
Alapgyakorlat, megkívánt M szint, oldalsó mozgathatóság, erőnlét fejlesztése, felépítése.

Feltételek
Ütem: *, elengedettség: *, támaszkodás: **, lendület: **, egyenesre igazítás: **, összeszedettség: ***