Lovasélet

Dallos Gyula alighanem egyedülálló jelenség nemcsak a magyar lovasok, de az egész magyar sport világában is. A Xenophon (i. e. 434-355) által lefektetett, alapeszmék a lovaglás művészetéről alapján - ami jelenleg is a mai modern lovasművészet egyik alapja - alakította ki Dallos Gyula gondolkodását és kapcsolatát a lovakkal. A magyar sport nemzetközileg elismert nagykövete, azon belül is a díjlovaglás koronázatlan királya ez év tavaszán ünnepli 55. születésnapját.

Dallos Gyula, Magyarország örökös bajnoka

Az egyik legismertebb magyar lovas sportoló eddigi sporteredményei magukért beszélnek. A magyar bajnokságban 25 alkalommal volt első, 11 Világkupa-forduló-győzelme, 6 esetben a Világkupa döntőjében való részvétele, 1991-ben Európa-bajnokság egyéni 7. helyezés, 1993-ban Európa-bajnokság egyéni bronzérem, 1994-ben világbajnokság egyéni 7. helyezés - egyedülálló teljesítmény a hazai díjlovaglás eddigi történetében.
A klasszis versenyző erényéhez tartozik az emberek iránti nagyfokú tisztelet, segíteni akarás, a ló iránti mérhetetlen türelem és alázat.
A szombathelyi születésű sportoló tehetségesnek bizonyult a labdarúgásban, műkorcsolyázásban és a futásban, de végül, 1962-ben mégis a lovassportot választotta. Először a díjugratók, majd a militarysportolók között tűnt fel szorgalmával, tehetségével, amit akkori eredményei is bizonyítanak. Az 1972-es müncheni olimpiára még a military keret tagjaként készült. Amikor 1974-ben eltörte a lábát, egy korábbi elhatározását valósította meg. A lovassportok közül a díjlovas szakágat választotta. Döntését így indokolta: „A díjlovaglásban valami vonzó kettőség van. Egyrészről itt szükséges a legnagyobb elméleti felkészültség, másrészt itt a legintenzívebb és a legmeghatározóbb a lóval kialakított személyes kontaktus. A lovas részéről a legerősebb akaratátvitelre itt van szükség, hiszen a lovakat gyakran természetes mozgásuk ellen való mozgáskombinációkra kell rávenni. Ez a munka a ló és az ember együvé tartozása egy közös cél érdekében, egy különleges alkotó cselekvés, a ló és az ember barátságának szimbóluma."
Dallos Gyula mesteredző közel 20 éven keresztül volt a díjlovagló szakág szövetségi kapitánya. Tagja a Nemzetközi Díjlovasok Klubjának, a Nemzetközi Díjlovas Edzők Klubjának, a Magyar Edzők Társaságának. A Magyar Lovassport örökös bajnoka, Vas megye örökös bajnoka, Dunakeszi díszpolgára, Széchenyi-emlékérem és az Ádám Zoltán-emlékérem birtokosa. Vágya a Nemzet Lovasa életműdíj elnyerése. Hamarosan a boltokba kerül könyvének - Dallos Gyula lovasiskolája - második része.
Dallos Gyulával otthonában, Dunakeszin, családi körben kezdtük a beszélgetést. Dalloséknál a családi harmónia, a szeretet és az egymás iránti tisztelet meghatározóan kíséri életüket, tevékenységüket, sikerüket a sportban. Ez egy különleges életforma.
A korábbi években sikeres díjlovas sportoló, Bea asszony mellett Dallos Zsófi, a házaspár leánya, szülei példáját követve szintén a díjlovaglással kötelezte el magát. Nemzetközi rangos versenyek győzteseként, értékes helyezettjeként, magyar bajnokként követi szüleit.
- Az ember egész létét és életét a Jóistennek köszönheti, aki engem is megáldott egy hihetetlen magas szintű, ember és ló iránti szeretettel és a lovaglás iránti kedvező adottsággal. Ezenkívül a sors nagyon kegyes volt hozzám, mert egy olyan társsal, feleséggel ajándékozott meg, aki nélkül nem érhettem volna el sikeresnek mondható pályámat - kezdte a beszélgetést Dallos Gyula. - Megajándékozott bennünket a sors egy olyan gyerekkel, aki mindkettőnk tulajdonságait ötvözve született, és viszi tovább ezt az életutat, ami a legnagyobb öröm számunkra.

Mind a ketten a lovassporttal köteleztétek el magatokat. Törvényszerű volt Zsófi választása, vagy befolyásoltátok döntésében? Zsófi beleszületett a lovassportba. A ló és a lovassport szeretetét magával hozta. Pici gyermekkorától lóközelbe került, mi nem erőltettük. Több sporttal megismerkedve, tudatos kitartással készült és készül jelenleg is megvalósítani az elképzelését - folytatta az édesanya.

Zsófi, te ezt hogyan látod? Apuék már korán maguk elé ültettek a nyeregbe. Korán, úgy 6 éves koromtól kezdve lovagolok, de közben a művészi tornával, a tenisszel is megismerkedtem. 1985-től versenyzek a díjlovaglásban, jelentősebb eredményeim: kétszer voltam junior bajnok, többször ifjúsági bajnok, tízszer Budapest-bajnok, 1993-ban az ifjúsági EB-n egyéni 8., 1997-ben a junior EB „B" döntőjében 5., 2003-ban országos bajnok, többször voltam ezüstérmes, bronzérmes. 2003-ban az Osztrák Bundeschampionátuson első helyezést értem el. A hivatalos nemzetközi díjlovagló versenyeken és Világkupa-fordulókon többször szereztem értékes helyezéseket, illetve győzelmet. Kvalifikálódtam a 2005. évi Európa-bajnokságra és a Világkupa Közép-európai Liga döntőjére.
Amit eddig elértem, abban nagyon sok munka, tanulás és kitartás van, ezekben meghatározóak a szüleim érdemei. Segítségük nélkül nem érhettem volna el ilyen eredményeket.

Kedves Bea. Ismerjük kapcsolatát a díjlovassporttal. Többször volt érmes helyezett a magyar bajnokságokon, Nagydíj szinten lovagolt, több mint egy évtizeden keresztül a hazai élmezőnyben. Jelenleg milyen a kapcsolata a lovakkal és a sporttal? Jelenleg is közvetlen ló- és versenykapcsolatban élek, családi vállalkozásunk keretei között szervezem a hazai és nemzetközi versenyekre való utazásainkat, intézem a lótartás, felkészítés, versenyzés nem kis feladattal járó, ügyes-bajos dolgait. Aktívan részt veszek néhány hazai és nemzetközi verseny rendezésében, például 3 éve vagyok a kaposvári Díjlovagló Világkupa versenyigazgatója.
2004 januárja óta a díjlovagló szakág szövetségi kapitány tisztségét is ellátom. Elégedett, boldog emberként hasznosíthatom tapasztalatomat, tudásomat. Öröm számomra, hogy segíthetek azoknak, akik hisznek és bíznak bennem, együtt örülni, izgulni egy-egy szép teljesítményért, ez hasonlóan felemelő érzés, mint amit versenyző koromban átéltem, éreztem.

Aki 43 éve a lovassporttal kötelezte el magát, 38 éve díjlovas versenyző, miképpen összegzi az elmúlt évtizedeket? - fordulok Dallos Gyulához. A szombathelyi iskola jó alapot teremtett számomra. Szép eredményeket értem el kezdetben a díjlovaglásban, díjugratásban és a military szakágban. De végül is a díjlovaglást választottam. A szakágban komolyabb nemzetközi eredményeket először Bordallal értem el. Több nemzetközi Nagydíj-győzelmet és 12 magyar bajnokságot nyertünk együtt. A hortobágyi tenyésztésű (Bontur xx-Kitekints), kis termetű ló mozgása ugyan korlátozott volt, de technikailag kifogástalan mozgáskombinációkra volt képes. Bordal 25 évet élt, 23 évesen még Nagydíjban versenyzett Zsófival. Rangos nemzetközi versenyeken szép eredményeket értem el a német tulajdonban lévő Drukittal. Az akkori NDK-ból érkezett vágólóként, de 18 hónap múlva Nagydíjat nyertünk. Sok nemzetközi versenyen eredményesen szerepeltünk, és minősültem vele a Stockholmi Világjátékokra is. A hazai tenyésztésű lóról, Heródesről kevesen tudják, milyen nagy képességekkel rendelkezett. Heródesnek minden adottsága megvolt ahhoz, hogy nemzetközi klasszissá váljon. Korai elvesztése nagy csapás volt számomra és a sportágnak egyaránt. Nagyon szerencsés volt Aktionnal való találkozásom. A holland tenyésztésű Aktionnal 1989-től elindult a sportág hazai aranykora. A kezdeti nehézségek után a világklasszis képességű lóval minősültem a '91-es EB-re Donaueschingenben, ahol 7. lettem. '92-ben Aachenben 2. lettem.
11 esetben nyertem vele Világkupa-fordulót, 154 Nagydíj szintű feladatban győztem vele, és 12-szer nyertünk együtt magyar bajnoki címet. Világkupa-döntőn 6 esetben értünk el helyezést, '93-ban az EB-n harmadik, '94-ben a vb-n egyéniben hetedikként végeztünk. Két olimpián voltam kint Aktionnal, ötször tettem olimpiai esküt, de egyszer sem tudtam lovagolni. Aktion 2003-ban, 21 éves korában hagyott itt bennünket.

Hogyan látod a díjlovassport nemzetközi és hazai helyzetét? A nemzetközi élmezőnyben versenyzők száma az utóbbi évtizedben folyamatosan növekszik. A regionális és világversenyekre való minősülési szintet évről évre magasabbra emeli a Nemzetközi Szövetség, és még így is a nagy létszám miatt a lebonyolíthatóság határát súrolják a rangos versenyek. A szakág reneszánszát éli. Évente több ezren indulnak a különböző minősítő versenyeken, láthatóan a díjlovaglásra szelektált, nagyon jó képességű lovakkal és magas szintű tudással bíró versenyzőkkel. Ebben a folyamatban meghatározó elsőséggel versenyez egymás közt a német és a holland nemzet. Mindkét ország igen magas szintű lótenyésztéssel és sportszakmai háttérrel rendelkezik. Őket az amerikaiak, akik szinte állandó bronzérmesek, majd a dánok, angolok, svédek, franciák, svájciak követik. A lovassporthoz magas szintű lótenyésztés, magas szintű szakmai kvalitás és hihetetlenül nagy tőke szükséges, mert ez a legköltségesebb sportok egyike. A mai magyar díjlovassportot összehasonlítva a nagy tradíciókkal, múlttal rendelkező nemzetekkel, nagy különbséget látok, mert hiányzik a szükséges tőke mellett az átfogó, egyértelmű, egységes szakmai háttér.
Ezek figyelembevételével, szerényebb körülmények között tesszük a dolgunkat, mindent elkövetünk, hogy a világ élvonalába kerülhessünk.
A lovassport egy igen összetett feladat, az eredményekhez, a sikerekhez erős hitre, erős önkontrollra, adottságra, szorgalomra és alázatra van szükség. Az a versenyző, aki nem tud naponta áldozatot hozni a célokért, soha ne is reménykedjen abban, hogy világraszóló eredményeket fog elérni.

Milyen szerepe, feladata van az állami és a sportvezetésnek a lovassport konkrét segítésében és feladatainak megoldásában? Az állami feladat, hogy minél szélesebb bázist nyisson arra, hogy a lovassport hol tud megjelenni. A lovassportnak és a vele szervesen összekapcsolódó tenyésztésnek kell kiharcolnia azokat a szakmai érdemeket, amivel meg tud jelenni a világban. Direkt módon azon versenyzők alaplehetőségeit kell támogatni, akik potenciálisan helyzetbe tudják hozni lovassportunkat a nemzetközi versenyeken. A szakmának és a lótenyésztésnek ki kell termelnie azt az alanyt, amivel a hazai szakember megmutatja, hogy érett egy feladat végrehajtására, és ezt az eredményt tudja menedzselni az adott nemzet sportvezetése.

Milyen tervekkel és lehetőségekkel dolgozol és folytatod versenyzői pályádat? Saját lovainkkal, továbbá a hazai és külföldi lótulajdonosok, tenyésztők által képzésre vagy versenyzésre hozzám küldött lovakkal dolgozom, és ezekkel a lovakkal versenyzem a hazai és a nemzetközi versenyeken.
Idén két lovat mutatok be Nagydíj szintű versenyeken, és van egy 7 éves, Aktion apaságú, a Kerteskői Ménes által tenyésztett utánpótláslovam, amelyet szintén a Nagydíjra készítek. Ez a lovam Akela, amely az elmúlt két évben nyerte az 5 és 6 éves lovak tenyészversenyét.
Engem pályafutásom alatt mindig az vezérelt, hogy minél jobb fényben tüntessem fel a magyar lovassportot a világ- és a nemzetközi versenyeken, minél jobb példával járjak elöl a nemzetközi versenyeken, és minél jobb tanítványokat képezzek ki, akik jó eredményeket érnek el, ezzel is dicsőséget hoznak a magyar sportnak, a magyar lovassportnak, a magyar embereknek, Magyarországnak.
Dallos Gyula április 11-én tölti be 55. életévét. A cikk szerzője a lovasbarátok és a magyar lovas élet nevében szeretettel kíván neki jó egészséget, munkájában további sikereket.