Lovasélet

A cikk a Lovasélet 2008. novemberi számában jelent meg.

Izgalmas bajnokságokat láthattunk a hétvégén a Sóskúti Lovassport Clubban. A legtöbb kategóriában egyáltalán nem volt lefutott az eredmény - a versenyzők tudása olyannyira közel állt egymáshoz, hogy valóban a pillanatnyi formán, koncentráltságon múltak az érmek. Fárasztó volt ez a verseny mindenki számára: reggel 7.30-kor kezdtünk, és hat óra után avattuk fel az utolsó bajnokokat is.

 

Népes volt a mezőny, és nem segített az sem, hogy a szakbizottság döntése értelmében egy versenyszám nem számíthatott két kategóriába: így a versenyzőknek dönteniük kellett a két bajnokságon való részvétel között, vagy ugyanazokat a számokat egy napon kétszer lelovagolni. A legtöbben a második lehetőséget választották, és talán ez volt az egyetlen józan érv amellett, hogy megbékéljenek a hirtelen jött hidegfronttal - így talán egy fokkal (vagy talán hússzal is?) kezelhetőbb volt a töménytelen mennyiségű start, mint a jól megszokott kánikulában. 
Az általános iskolások hajnalok hajnalán keltek vasárnap. 4 órakor ki az ágyból, megetetni a lovat, álmosan befonni, még egyszer memorizálni a programot, nézni a napfelkeltét... de jó, hogy holnap csak fél hétkor kell kelni a suliba... Az aranyérem végül Bakonyi Lili (Investate Rt.) nyakába került, aki az Áldás Utcai Általános Iskola tanulója, és No Limitet, Garai Máté „jó öreg" póniját lovagolta. Lilinek igencsak össze kellett szednie magát, hogy legyőzze az első nap még élen álló Kristóf Rékát (Go Fast Hungary), Piccolina lovasát. Hasonló harc folyt a bronzéremért Zengő Réka (Go Fast Hungary), Nagy Fanny (Mátai Ménes) és Végh Wanda (Dóra LK) között. A hatodik helyet az aprócska Honvéd Szilvia (Sandstone Horses Team) vívta ki a hatalmas fríz, Kasper hátán. Az érmek és a vágyott kupák voltak persze a legfontosabbak, de a legkisebbek rögtön szaladtak a pontozólapokért, és egyeztettek: „én 8-ast is kaptam!", „nekem meg szinte minden 7-es volt, ilyet még nem is lovagoltam!" - jól jött számukra minden pozitív visszajelzés. Erős volt a mezőny, 13-an versengtek a legjobbnak járó elismerésért - placcon lenni egyáltalán nem volt egyszerű. Mindenki, aki piros-fehér-zöld szalagot kapott, és lóháton hallgathatta végig a magyar himnuszt, büszke lehet magára.
Azután 3 perc szünet, és már feljebb is léptünk egy korosztállyal a középiskolásokra, ahol szintén éles küzdelem folyt az aranyért, ami végül a második helyről feltörekvő Garai Máté (Dóra LK), a József Attila Gimnázium tanulója nyakába került Rockwell-'s Son nyergében. A páros vasárnapi teljesítménye egyértelműen jobb volt a szombatinál, tágabb keretben, kifejezettebb lendülettel mutatták be a programot. Az ezüstérmet az egyenletes teljesítményt hozó Decsi Enikő (Xenophon LK), a bronzérmet pedig az idei évben feltűnő Hardy Gabriella (Kinizsi SK) érdemelte ki, továbbá az ez évi legjobb formáját hozta a kis különbséggel negyedik helyre szorult Nagy Alexandra (Simonpuszta LK) is.
Bajnokavatás, kupák, érmek... két perc szünet - váltás a főiskolá­sokra. Komáromi Anikót (Xenophon LK) nem sok versenyen láthattuk az utóbbi években - iskola, nyelvtanulás, Málta, lábtörés... Richbourg mindeközben 21 éves lett, és most olyan formában van, mint aki késő csikókorát éli. Kirobbanó, energikus. De lehet, hogy csak kissé későn érő típus... A páros láthatóan élvezte a versenyzést, és az előző kategóriákkal ellentétben az IBS Nemzetközi Főiskola hallgatója biztonsággal és elég nagy fölénnyel nyerte az aranyat. Nem panaszkodhat azonban az ezüstérmes Kerekes Ágnes (V&S Lovasmajor) sem „Nofi"-ra, azaz Romanoffra, akivel az idei évben végig nagyon korrekt programokat lovagoltak (legalábbis amiket én láttam...). A bronzérem Horváth Katalin (Xenophon LK) és Makro nyakába került, Kenesei Krisztina (Cserénfa LK) pedig éppen csak lecsúszott a negyedik helyre Donderrel.
Utólag még jobb megoldásnak látom és bölcs ötletnek, hogy az első hat helyezettet hívtuk be a bajnokavatásokra a szokásos és kötelező három helyett - a teljesítményeket és a küzdelmet látva így volt helyes, megérdemelték, hogy kiemeljünk minden placcos versenyzőt.
Itt pár percre átadtuk a terepet a traktornak, és a két bajnokság közötti határmezsgyére léptünk, vagyis a fiatal lovak versenyére, akik ugyan Pest megye keretein belül versenyeztek, de eredményük nem számított hozzá a bajnoki pontokhoz, hiszen a programok elbírálása és megítélése más rendszerű - elsősorban a ló adottságairól és megfelelő képzettségi szintjéről szól.
A Pest megyei bajnokság pontszámítása egy igen sokéves hagyományon alapszik - ámde úgy tűnik, ebben a formában ez volt az utolsó. Meglepő, hogy átdolgozását pontosan azok a győztes sportolók vetették fel, akiknek a jelenlegi rendszer kedvez. Bennük merült fel először, hogy a döntőre közel eleve elrendelt formában érkeznek a versenyzők, és nem kellene senkit elkedvetleníteni, illetve megfosztani attól a lehetőségtől, hogy a bajnokság végeredményén akár az utolsó pillanatban is fordítani lehessen.
Az idei évben a döntővel együtt 6 megyei forduló volt, a versenyzők pedig minden kategóriából és versenyről hozták magukkal a legjobb minősítő pontjaikat - amennyiben legalább két alkalommal 55% fölött minősültek. Ez azonban a magasabb osztályokban versenyzőknek jelentős fölényt jelentett. Érdekesség, hogy a junior kategória győztese főként nagydíjból, a fiatal lovas bajnok nehézosztályból, míg a felnőtt aranyérmes alsóbb osztályokból gyűjtötte pontjait.
Az új rendszer szerint - amely még kidolgozás alatt áll - a versenyzőknek ismét minősülniük kell majd a döntőre, azonban ott tiszta lappal indulnak, és vagy korosztályok szerint adott versenyszámokban, vagy bármely kategóriában, de nem minősítő pont, hanem százalékos teljesítmény alapján versenyeznek majd egymással.
A 2008. év felnőtt bajnoka Modránszy Erika (Szent György LK) lett, akit méltó példaként állíthatunk a hazai versenyzők többsége elé. Nem túl vastag pénztárcával, nem pöttyös labdára emlékeztető ruganyosságú lovakkal, hanem egyszerű, korrekt, figyelmes lovaglással érte el eredményeit átlagos képességű, egészséges lovakon. Így is lehet a klasszikus lovagláshoz közelíteni. Megérdemelte a bajnoki címet. Második helyen Nébel Viktória végzett (Csömöri LTKE), akinek a neve szintén jól cseng már. Szinte minden osztályban versenyez, több lovat képez, teljesítménye folyamatosan fejlődik, versenyről versenyre tanul, amiben szerencsére Horváth József nagy segítségére van. Ráadásul mindig öröm, mosoly, kiegyensúlyozottság sugárzik róla... A bronzérem a Sótonyi Kata (BLK)-Vendel pároshoz került. Ismét egy példa: a mai állatorvosi feltételek mellett nem kell egy lovat leírni, csupán szeretet és a megfelelő szakember szükséges hozzá. A páros mindkét tagja túlvan egy-egy lábtörésen - senki meg nem mondaná róluk. Sőt, mintha valami lendületet adott volna ez az eredményekhez.
Fiatal lovas kategóriában Budai Alexandra (Xenophon LK) arathatta le már több év munkájának gyümölcsét. Idén közép- és nehézosztályban is magabiztosan versenyzett Big Lighttal. A korosztály második helyén Horváth Katalin (Xenophon) végzett Makróval, aki szerintem ezzel a versennyel kezdett csak igazán magára találni. Eddig sokat kellett idomulnia nagy mozgású lovához, a versenyző egyensúlyozott lendület, állapot és kontroll között. Most azonban igazán harmonikus előlovaglásokat láthattunk tőle. Schuch Lili (Xenophon LK) a harmadik helyen végzett, ám valahol ez mégis több annál. Olyan sokat tett le az asztalra az idei évben, hogy ezt valószínűleg nem lehetett egy szezonon át végig bírni, és úgy tűnt, hogy mostanra kifáradt a páros. A lovaglás korrektsége megmaradt, de elkoptak kissé a fénypontok. Kis pihenő után egy ébredés majd visszahozza őket.
A junior kategóriában Decsi Enikő (Xenophon LK) fényévekkel elhúzott azzal, hogy korosztályát meghazudtolva korrekt nagydíjakat lovagolt az idei évben. Jó koncepció és szerencse, hogy ellenpontozásként fiatal lovakat is lovagol és versenyeztet - nem szerencsés, ha valaki „egylovas lovassá" válik. Őt ez a veszély nem fenyegeti. Németh Zsolt (BLK) érdemelte ki a második helyet, és megszerezte az 1-es licencet is az idei évben. Szerintem az a lehetőség, hogy nagynégyszögben indulhat jövőre középosztályban, tovább lendíti majd előre a teljesítményét, hiszen a jelen minősülési koncepció szakmailag eleve hibás és hátráltató, mert beszorítja a lovakat és a versenyzőket a sokkal nehezebb, technikásabb és lendületgyilkosabb kisnégyszögbe, pontosan a tanulás és az érés legfontosabb fázisában. Hortobágyi Adrienn (Gödöllői SE) végzett a harmadik helyen. Az ő teljesítménye kissé hullámzott az év folyamán, szerencsére az év vége egy felfelé menő szakaszban éri el a párost. Mindenesetre megérdemelte a bronzérmet. Legalább.
A három kategória bajnokait este avattuk egyszerre. Meg kell köszönni Machay János, a Pest Megyei Szövetség elnökének hozzáállását, aki jelentős készpénz díjjal támogatta mindhárom kategória minden érmes versenyzőjét, ráadásul jelenlétével is megtisztelte az eseményt és a végső ceremóniát. Tette mindezt igen gálánsan a versenyzők érdekében, annak ellenére, hogy az idei évi megyei tagdíjak jelentős részét még nem rendezték a klubok. Én azt mondom, tekintsük ezt megelőlegezett bizalomnak, és aki teheti, mielőbb pótolja ezt a feledékeny mulasztást.
„We are the champions...", érmek, gratulációk, kézfogások. „Isten, áldd meg a magyart...", csönd, büszkeség, állva tiszteletet adó közönség, megelégedettség, múltba révedő gondolatok, jövőbe szárnyaló vágyak. Kupák, érmek, piros-fehér-zöld szalagok, és megint csak emlékek, edzések, jó és rossz pillanatok, vágyak... Azután a tiszteletkör alatt Demjén Ferenc lovas himnuszával búcsúzunk az eseménytől, „a lelkünk addig vágtat, amíg hajtanak a vágyak... győz a remény, és a baj menekül, ülj fel egy lóra, s repülj!..."