Lovasélet

Június 6-8. között a székesfehérvári Kunos Lovarda adott otthont a Franke Sloothaak vezette edzőtábornak, amely nem jöhetett volna létre Győrffy Gábor segítsége nélkül, aki az ismert német lovasembernél, Paul Schockemöhlénél dolgozik a kelet-európai értékesítési részlegnél, és aki a fordítást is magára vállalta.

Az edzés három napja elméleti és gyakorlati oktatásból állt, az utolsó napon egy komplett parcours ugratással egybekötve. A rutinos német lovas a fő hangsúlyt az idomító- és elengedtető munka gyakorlására fektette, kiegészítve ugrógimnasztikával. Ha a résztvevő lovasok megakadtak egy-egy részfeladat teljesítésében, a mester felült a lóra, és bemutatta, hogyan is kellene ezt csinálni. Az edzés végeztével egyöntetű volt a résztvevők véleménye: hasznosan telt ez a három nap.
Az ismert díjugrató lovast az utolsó napon kértük egy rövid interjúra, hogy értékelje olvasóinknak tapasztalatait.

Névjegy:
Franke Sloothaak
Született: 1958. 02. 02., Heerenven, Hollandia
Állampolgársága: német
Lakhelye: Borgholzhausen
Foglalkozása: profi lovas
Családi állapota: nős
Gyermekei száma: 2
Hobbi: golf

Milyen benyomásokat szerzett az itt töltött három nap alatt? Először járok Magyarországon, ezért kicsit izgatott és kíváncsi voltam, hová érkezem, és milyen lovak és lovasok vesznek majd részt az edzőtáborban. Ehhez képest kellemes meglepetés ért, mert tehetséges fiatal lovak és lovasok vettek részt a kurzuson, és már ez alatt a pár nap alatt megfigyelhető fejlődést értek el. Természetesen, ha emberekkel dolgozom, az is kell, hogy ők is akarják a fejlődést, a pozitív változást, mert csak ez vezethet javuláshoz, és én éreztem az akarást a résztvevő lovasok oldaláról. Természetesen egyszerre talán túl koncentrált volt az az információ, amit átadtam, de ha ez leülepedik, megérik a lovasokban, és szorgalmasan beépítik a mindennapi edzésmunkába a tőlem kapott tanácsokat, bizonyos vagyok benne, hogy fejlődni fognak. Hamarosan folytatjuk majd a továbbképzést, a későbbiekben újra eljövök egy ilyen 3 napos kurzusra, és akkor majd értékeljük a változásokat.

Milyen tipikus hibákat észlelt? Az természetes, hogy nem minden lovas érkezett azonos tudással. Azt hiszem, és ez a pár nap bizonyítja, hogy a megfelelő alapozó munka a legfontosabb a javulás elérésében. Ide tartozik a díjlovagló elemek és az ugrógimnasztikai elemek rendszeres és alapos gyakorlása a lóval. Az alap idomítómunkánál tapasztaltam kisebb-nagyobb hiányosságokat, de ez nemcsak önöknél van így, hanem szinte mindenhol.

Nagy különbségeket lát a német és a magyar lovasok között? Németországban nagyon sok a jó lovas. Ez adódik egyrészt a nagyon fejlett német oktatási és versenyrendszerből, másrészt abból, hogy ezek a kitűnő lovasok példaképül szolgálnak a környezetükben levő, főként ifjú lovasok számára. Ez szintén hozzájárul a jó lovasok számának emelkedéséhez. Ha hiányoznak ezek a példaképek, nincs, aki a fiatalokat a lovassport irányába orientálja. Ezt feltétlenül ki kellene alakítani Magyarországon is.

Mennyire tartja fontosnak az idomítómunkát? Ez a legfontosabb. Az idomítómunka és gimnasztika hozzájárul ahhoz, hogy a ló egyensúlyérzéke fejlődjön, izomzata felépüljön, testfelépítése a kívánt módon megváltozzon, egyensúlyba kerüljön. A kellő idomítómunkában részesített ló aztán később az ugrás során is jobban tud fejlődni, még az ugrás technikájában is, másrészt az ilyen jó egyensúlyban lévő ló hátán sokkal jobb érzés ülni az akadályok felett.

Mik az új tendenciák a nemzetközi ugrósportban? Úgy látom, hogy egyre több a magas pálya mostanában. A '80-as évek elején kevésbé technikásak, de magasak voltak a pályák, aztán inkább a technikára került a hangsúly, viszont az ugrások némileg alacsonyabbak lettek. Ma pedig amellett, hogy nagyon technikásak a pályák, még magasak is az ugrások. Ez köszönhető a tenyésztésnek is, mert csodálatos lovakat adnak a sportnak. Ugyanakkor egyre több a jó lovas, korábban 30-40 éllovasból állt a nemzetközi mezőny, ma legalább 200 nagyon jó lovas van, legalább annyi csúcsképességű lóval.

Milyen ma az ideális ló? Nekem van oldenburgi, holsteini, hannoveri stb. lovam, de nem az a fontos, hogy melyik tenyészetből érkezik a ló, lehet az akár francia, belga vagy magyar is, nem ez játszik szerepet. Sokkal fontosabb a karaktere, a mozgásának minősége, az, hogy mennyire érzékeny és óvatos. Azt kell mondanom, hogy talán ma az a legnagyobb probléma, hogy kevés az ilyen ló, amelyeket mi a tenyésztőktől várunk. Elég sok az ellentmondás a sport és a tenyésztés között, aminek nagyon sok oka van.

Az ember azt gondolná innen Magyarországról nézve, hogy ideális a német tenyésztés és a sport kapcsolata... Németország nagyon széles tenyésztői bázissal rendelkezik, de legalább ekkora a minőségi különbség is a lovak között. Talán éppen az a szerencsénk, hogy ilyen nagy tenyésztéssel rendelkezünk, ezért akad mindig egy-egy kiemelkedő képességű egyed. Ugyanakkor tendencia, hogy egységesül az európai sportlóállomány, nálunk is rengeteg külföldi ló (pl. Quidam de Revel, Dia­mant de Semily, Narcos stb.) kerül tenyésztésbe. Másrészt egyre több német ló kerül külföldre. Ma már nagyon sok jó lóhoz hozzá lehet jutni, akár Magyarországon is. Ezzel az egyes fajták jelentősége csökken.

Hogy telik egy napja otthon? Van egy sportistállóm 28 lóval, ehhez két belovaglót alkalmazok. Az én feladatom az istálló vezetése, a lovak menedzselése, és természetesen a versenyzés.

Volt pályafutása alatt kedvenc lova? Szerencsés embernek érzem magam, mert az életem, a karrierem során sok nagyon jó lovam lehetett: Argonaut, Walzerkönig, Weihawej, Corrado vagy Jolie Coeur. Ezek közül egyet kiragadni nehéz feladat. Talán a karaktere miatt Jolie Coeur állt hozzám a legközelebb.