Lovasélet

A kisbéri fajta tenyésztőinek - csakúgy, mint a többi fajtának - egyik legnagyobb problémája, hogy lovaik mennyire tudnak megfelelni a mai lóhasználók elvárásainak, a sportolóknak, hobbilovasoknak. Ettől függ, hogy a tenyésztői munka eredménye, a csikó, a ló jól eladható portéka legyen, hiszen a szép ló nem elég, jól használható, jó fejű, jó képességű, jó mozgású ló kell a piacnak. Ezen fajták esetében viszont szempont az is, hogy az állomány ne veszítse el hagyományos magyar fajta voltát, ami miatt ez a tenyésztői kör nehezebb helyzetben van az ilyen kötöttségektől mentes sportlótenyésztőknél.

Nézzük, hogy állunk jelenleg ezzel a kérdéssel - mármint a sportra való használhatósággal .
A kb. 3400 bejelentett sportlóból valamivel több mint 500 kisbéri vagy kisbéri származású (de egyesületi kereteken kívül született ló). Ez közel 15%-ot tesz ki. Ez a szám természetesen kívánatos lenne, hogy még nagyobb legyen, de csak akkor tudjuk reálisan értékelni, ha összehasonlítjuk a többi magyar fajta, az import fajták részesedésével, illetve az adott fajta kancalétszámával is.
Ennek érdekében a 2004. évi sportlónyilvántartás első kiadását elemeztük (ezúttal a pótbejelentések és ideiglenes engedélyek nélkül). Az alábbi eredményt kaptuk.
A számok hűen tükrözik azt a közismert tényt, hogy a legnépszerűbb szakág a díjugratás. A bejelentett sportlovak 70%-a ebbe a szakágba (is) van bejelentve. Ezt követi mindössze 18%-kal a fogathajtás, majd 7% a díjlovaglás részesedése. A military szakágba (is) a lovak 5,8%‑a, míg a távlovagláshoz 4,8% váltott licencet. A lovastorna 0,3%-ot képvisel. (Amelyik ló több szakágba is be volt jelentve, azt mindegyiknél számoltuk.)
Elemeztük, hogy milyen származású lovakat használtak sportolóink 2004-ben összesen és szakáganként is. Az összes sportló között a két legmeghatározóbb volt a köztenyésztésből származó állomány (ennek fajta-meghatározására most nem vállalkoztunk), 35% a részesedésük! Ezt a csoportot követik a magyar sportló fajtájú lovak 28%-kal. Jelentős az importból származó sportlovak aránya, valamivel több mint 12%. A hagyományos magyar fajták közül a legnagyobb számban a kisbéri lovakat használták 2004-ben a lovassportokban. Ha a fajtába nem sorolt állományt nem tekintjük, akkor jól látható, hogy pusztán a darabszámot figyelve, egyértelmű a sportlófajták (hazai és import) fölénye, a hagyományos magyar fajták között a kisbéri vezet. A kisbéri létszám is mindössze 7% körüli arányt jelent. A magyar fajták közül a lipicai 5%-kal van jelen a sportlónyilvántartásban a vizsgált időszakban, az arab fajtacsoport 3%-kal, ugyanilyen arányban szerepelnek az angol telivérek. A Furioso-North Star részesedése nem éri el a 2%-ot, a nóniusz és a gidrán pedig 1% alatt van. A sportlóként bejelentett egyesületi pónik létszáma - a fajtacsoport specialitásából adódóan - elhanyagolható. Kb. 3%-ot tesz ki az ún. egyéb csoport, amelybe az egykori TSZ, ÁG méneseiben született lovakat soroltuk, valamint a ma is saját ménesbélyegzővel jelölt, így saját azonosítóval bíró lovakat (pl. Szilvásvárad, Bábolna, Toponár), illetve azt a néhány ügetőlovat soroltam ide, amelyek a fogatsportban szerepelnek.
Kissé más értelmezést nyernek a fenti számok akkor, ha a bejelentett sportlovak száma mellett a fajtában törzskönyvezett kancák számát is figyelembe vesszük! Képeztem egy egyszerű arányszámot, és megnéztem, hogy adott fajtában egy bejelentett sportlóra hány törzskönyvezett anyakanca jut. Vezető pozícióját ugyan megőrizte ebben a vizsgálatban is a magyar sportló, de az eltérés kisebb a többi fajtához képest, mintha csak a darabszámot nézzük. Amíg magyar sportlóban átlag 2 kancára jut egy bejelentett sportló, addig a lipicaiban 3, az arab fajtacsoportban 4, a kisbériben 4,5. A kancalétszámhoz viszonyítva a nóniusz fajtában (24 kanca/sportló) és a póni fajtacsoportban (37 kanca/sportló) jegyzik a legkevesebb bejelentett sportlovat, ami ezen fajták speciális jellegét jól tükrözi. Ami igen figyelemreméltó számadat, hogy a teljes, köztenyésztésben szereplő állomány (beleértve a sodrottakat is) arányszáma kb. 9 kanca/sportló. Ez is azt bizonyítja, hogy másfél évtizeddel az egyesületek megalakulása után még mindig igen jelentős számban ad sportlovat a különböző szakágaknak az ún. köztenyésztés (nyakon bélyegzett lovak).
Megvizsgáltuk azt is, hogy mely szakág mely fajtákat használja leginkább, illetve mely fajta mely szakágban szerepel a legnagyobb arányban. Itt túl nagy meglepetésekkel nem találkoztunk, szinte minden szakágnak megvan a speciális fajtája, amit az alábbi diagramok jól szemléltetnek.
A fogatsportban döntő a lipicai fölénye, összesen kb. 43% az aránya az összes fogatló között.
A bejelentett (egyesületi) lipicai lovak kivétel nélkül a fogatsportra váltottak versenyzési engedélyt, és ezzel a fogatlovak 27%-át tették ki. (Egy szilvásváradi lipicai a díjlovaglásba is váltott licencet). A fogatsportba bejelentett importlovak szinte kivétel nélkül szintén lipicai fajtájúak, ami további kb. 9%-ot jelent, a szilvásváradi lipicaiak kb. 7%-kal részesednek. Ez annyit tesz, hogy a fogatsportban használt lovak kb. 43%-a lipicai ! Ehhez jön 4,5%-kal a kisbéri, kb. 3%-kal a magyar sportló, a többi egyesületi ló aránya elhanyagolható. A köztenyésztés viszont 42%-kal (kb. annyi, mint a lipicai!) van jelen a fogatsportban!
A díjugratást a hazai és a nemzetközi sportlófajták uralják. A díjugratásban meghatározó 3 csoport: kb. 37% magyar sportló (!), valamivel kevesebb, 34% a köztenyésztés részesedése, és nem egészen 13% származik importból. A többi fajta közül a kisbéri aránya a legnagyobb, kb. 7,5%. Angol telivér 3%, furioso 2%, a többi ennél is kevesebb.
A díjlovaglásban szintén a hazai és a nemzetközi sportlófajtáké a főszerep, ha együvé soroljuk őket.A legtöbb egyed a köztenyésztésből származik (!), több mint 30%. Magyar sportló és import sportló 25-25%-ot képvisel (együtt meghatározó 50%), majd őket követi a hagyományos fajták közül a kisbéri 8%-kal. A többi nem éri el az 5%‑ot.
A militaryban oszlik meg a legegyenletesebben a mezőny a meghatározó fajták között. Ebben a szakágban kb. 20%-kal részesedik a köztenyésztés, a magyar sportló, a kisbéri és az angol telivér. Mindössze 13% az import lovak aránya, a többi fajta egyedszámban nem számottevő (eredményeiben emellett lehet meghatározó, ld. gidrán).
A távlovaglás természetesen az arab lovak sportja. A távlovak 56%‑a az arab fajtacsoporthoz tartozik, 24%-ot adott a köztenyésztés (feltehetően ezek is jobbára arab hátterű lovak). A maradék 20%-on osztozik a többi csoport, benne az ide igazolt - szintén valószínűleg jobbára arab - import lovakkal.
A fenti elemzéseket „kisbéris szemmel" gondosan áttanulmányozva látható, hogy azok egyértelműen alátámasztják a fajta sokoldalú használhatóságát! Ugyanis amellett, hogy a hagyományos fajták közül a legnagyobb számban vesznek részt a sportban, minden szakágban a „szakágspeciális" fajták után a második legmagasabb arányban vannak jelen! Fogatban a lipicai után a második legtöbb kisbéri, díjugratásban a hazai és külföldi sportlófajták után a második a kisbéri, díjlovaglásban ugyanígy, militaryban pedig azonos arányban van jelen, mint az angol telivér és a sportló, vagyis bátran nevezhetjük ebben a szakágban meghatározónak!
A militaryra való kiemelkedő alkalmasságát bizonyítják az alábbi számok is. A 2005. évi áprilisi létavértesi militaryverseny kezdő ló kategóriájában kilenc ló indult, ötnek az anyja kisbéri. Az A nyitott kategóriában 5 lóból egy gidrán, kettő kisbéri volt. A CNC kétcsillagos kategóriában 10 ló állt starthoz: egy gidrán (első helyezett lett), kettő kisbéri, egy pedig kisbéri származású sportló (három angol telivér).
Ezek a tények is azt mutatják, hogy ez a ló, amelyet kiváló családi lónak is ajánlunk, igenis ott van a sportban, és nem játszik alárendelt szerepet, ha a megfelelő helyen próbálják ki a megfelelő egyedeket! Bármely szakágat is választja valaki, talál arra alkalmas kisbérit.
Azt gondolom tehát, hogy a kisbérivel, mint hagyományos fajtájú sportlóval, számolni kell, sőt, több szakágban (military, fogat) kifejezetten lehet építeni egyedeire.
A teljesség igénye nélkül engedtessék meg néhány, kisbéri fajtájú lóhoz kötődő sporteredményt is megemlíteni. A 2004. évi Hortobágyi Derbyt a Hadfi nevű kisbéri nyerte, és ezen túl lovasával magyar bajnokságot nyert junior kategóriában. Szemafor Szélhámos megyei bajnokságot nyert hibaidős elbírálású döntőn, Széplak Sissy Mezőhegyesen megnyerte a 6-7 éves kanca kategóriát (jelenleg A kategóriában versenyez). A Nóri nevű kisbéri kanca pedig éveken keresztül A3 és nemzetközi versenyek résztvevője.
Eredmények a military szakágból (ismét a teljesség igénye nélkül): 2003-ban az év legjobb előkezdő lova Portos, az év kezdő lova Cinka Panna, a harmadik Mózes, kétcsillagos versenyek résztvevője Twin Peaks és Thetis. 2002-ben magyar bajnok Twin Peaks, korábban Ozora Árvácska Álmos nemzetközi versenyek állandó résztvevője. Fokos Fantom 2004-ben a military ob ifjúsági kategóriájában csak a durva sarkantyúhasználat miatt kapott büntetőpontoknak köszönhetően csúszott a 3. helyre a dobogó legfelső fokáról. Eredményesen kezdett 2004-ben My Boy Mirage is, de megemlíthetjük a díjugratásban is jól szereplő Szemafor Szélhámost, vagy az évek óta eredményes Notórius Notoszt.
Ezenkívül - mint láttuk - sok kisbéri ló versenyez a fogatsportban, és biztos vagyok benne, hogy ugyanazon jó tulajdonságaik révén, amely a militaryra alkalmassá teszi őket, a fogatsportban is megállják a helyüket. Sajnos egyelőre nem sok kisbéri fogat versenyez nemzetközi szinten, de a fajta alkalmasságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy adott ez a kisbéri többszörös világbajnokot is a sportnak: Lázár Vilmos Bella (e. Kószáló) nevű, legendás sárga kancáját!
A díjlovaglás tekintetében nagyszámú nemzetközi szintű sportló csak akkor várható e fajtából, ha sikerül mozgásán javítani, azt rugalmasabbá, lendületesebbé, elengedettebbé tenni - ami ma az egyik legfontosabb célkitűzésünk. Természetesen azért volt, és ma is van ebben a szakágban eredményesen versenyző kisbéri (pl. korábban a fekete Maxim Milord, jelenleg a még fiatal Széplak Szerecsen, vagy Athos Babilon).
Ezen túl került e fajtából a voltige szakág számára is nagyon hasznos, magas szintre képezhető ló, pl. az Igazgató nevű mén „személyében". Tény továbbá az is, hogy számtalan eredményes sportló kisbéri F1, vagy kisbéri anyai háttérrel rendelkezik.
Az elmúlt évek tapasztalatai alapján vélhető, hogy bizonyos tulajdonságok javítása érdekében „óvatosan" hozzá kell nyúlni egyéb fajtákhoz is, de a fajtát átkeresztezni, hagyományos fajtajellegéről lemondani nem kell. A fajtában nem megfelelő mértékben jelenlévő tulajdonságokat szükségszerű importálni „kívülről", a meglévő jó tulajdonságokra szelektálni kell. A legnépszerűbb szakág, a díjugratás szempontjából elengedhetetlen ugróképességet a szelekción túl kívülről is érdemes lehet bevinni a fajtába, csakúgy, mint a díjlovaglásra alkalmas mozgást - szigorúan szabályozott módon. A military- és a fogatsport, valamint bizonyos elbírálású díjugrató számok (derby, hibaidős számok) szempontjából értékes tulajdonságok viszont a fajtában jelen vannak, a fajta kitenyésztése során rögzültek, így azokat nagyon meg kell becsülnünk. Ezek a keménység, robbanékonyság, fordulékonyság, küzdősség, nagy szervezeti szilárdság.
Nagy problémája a fajtának, hogy tenyésztőinek döntő része nem tudja vállalni a sportban való kipróbálás, a versenyeztetés költségeit, a sportolók, lovasok jelentős része pedig inkább a külföldi fajtákat részesíti előnyben. Ha viszont a kisbéri lovak a sportban nincsenek kipróbálva, akkor az ilyen irányú szelekció majdhogynem lehetetlen, vagy bizonyos szempontokból nagyon kis megbízhatóságú teszteken alapul (pl. szabadonugró, ami az ugróképességre és készségre jó támpontot ad, de a nagyon fontos lovagolhatóságról semmit nem árul el). Éppen ezért minden módon arra kell törekednünk, hogy lovaink a használatban, a sportban kerüljenek minél nagyobb számban kipróbálásra. Ez a szelekció alapja!
A sportra való alkalmasság, az ehhez szükséges tulajdonságok további javítása érdekében a fajta ménparkját is „korszerűsítette" 2005-től az egyesület Tenyésztői Bizottsága.
Kikerültek a ménkatalógusból azok a nem kisbéri mének, amelyektől nem várható a teljesítmény, a mozgás tekintetében javító hatás. Lehetőséget nyitott viszont egyéb fajtájú mének használatára, de szigorúan szabályozott módon. Először is minden mén kisbéri fajtában történő használhatósága egyedileg kerül elbírálásra (beleértve a trakehnenit és a magyar fajtákat is). A használni kívánt ménnek több szempontból is meg kell felelnie: típus, mozgás, teljesítmény és származás. A típus vonatkozásában elvárás, hogy tökéletesen megfeleljen a kisbéri típusának, tenyészcéljának: nemes, elegáns, szép, szilárd szervezetű angol félvér, magas félvér hátasló típus. Mozgás és teljesítmény tekintetében egyértelmű elvárás, hogy a megszülető csikó, utódgeneráció jobb legyen, mint a fajta jelenlegi egyedei.
Származás vonatkozásában olyan kritériumokat határozott meg az egyesület, amelyek garanciát jelentenek arra nézve, hogy a megszülető csikók a kisbéri fajtába besorolhatóak lesznek, de mégsem zárják ki a sikeres sportlófajták bizonyos egyedeinek alkalmazását.
Reméljük, hogy a jövőben egyre több, sportra alkalmas kisbéri ló születik, egyre több magyar sportoló ül kisbéri lóra vagy fog be kisbéri lovat, és a kedvtelésből lovat tartók között is megőrzi népszerűségét a fajta.