Előzetes a Lovasélet júliusi számából:
Az idei aszályos esztendő jócskán keseríti a lótartókat, hiszen alig termett szénának való. Így aztán a mezőgazdaság mélyrepülése és az állatállomány csökkenése ellenére is csekély a kínálat, és méregdrága a széna ára a piacon. Az alábbiakban annak járunk utána, hogyan és meddig érdemes a szénával spórolni.
A tartósított takarmányok közül a ló számára a legtermészetesebb a fűfélék szárításával készült széna. Ebből a szakirodalom (Meyer-Coenen 2002.) napi 2,5-3 kg/100 kg testtömeg mennyiséget tart ajánlatosnak (szoptató kancáknak ennél is több ajánlható). Azaz egy átlagos lónál jó esetben minimum napi 8-12 kg széna etetésével számolhatunk. 1 kg réti széna energiatartalma betakarításkori vegetációs stádiumtól függően 6-9,5 MJ/kg DE, amely 0,5-0,8 kg zabéval egyenértékű. A magas rosttartalmú széna energiatartalmának minőségtől függően kb. 40-60%-át a vastagbélben történő mikrobiális bontás szolgáltatja. Ennek nagyon fontos tulajdonsága, hogy ez egy lassú, de folyamatos energianyerést jelent. Ha tehát csak a szénával kieső energiapótlását nézzük, azt gondolhatnánk, hogy ez viszonylag egyszerűen megoldható magas energiatartalmú gabonamagvak (abrak) etetésével. Ez azonban, ellentétben a széna energiájával, gyorsan lebomlik, ezért ugrásszerű vércukorszint-emelkedést okoz, amely nem felel meg a ló evolúciója során megszokott energianyerési módnak, amely különféle betegségek (kólika) melegágya lehet. A széna nemcsak, mint energiaforrás, hanem mint struktúrát adó rostforrás is elsődlegesen fontos szerepet tölt be.
A Lovasélet júliusi számát keresse az újságárusoknál, illetve egyes lovasboltokban június 30-tól, vagy fizessen elő a következő számokra!
Előfizetés az újságra Megvásárolom digitális formában
