Erdőtörvény: Lapunk előző számában KO a szabad tereplovaglásnak címmel megjelent cikkünkben foglalkoztunk az új erdőtörvény lovasokra vonatkozó aspektusaival. Az írás megjelenéséhez a lökést az adta, hogy egy Balaton-felvidéki erdőgazdaság a környékbeli lovasoknak olyan diktátumszerű szerződést küldött ki, melyben az erdei utak használatáért lovanként pénzt kért, továbbá nyilvántartott lovaglókártya bevezetését akarta elérni. Emellett az erdő látogatását is nagyban korlátozta volna napszakon belül, és egyes, vadászat szempontjából kiemelt hónapjaiban az évnek. Tette mindezt az új erdészeti törvényre hivatkozva.
A cikk nagy vihart kavart, mind a felháborodott lovasok, mind az erdészek körében. A tisztánlátás érdekében lapunk szakemberhez fordult. A törvény vitás pontjainak értelmezésében így Barátossy Gábor erdőmérnök, az FVM Erdészeti Hivatalának volt elnöke lesz segítségünkre, aki több mint 20 éves ez irányú hivatali tapasztalattal a háta mögött jobban átlátja a törvény jogi vonatkozásait.
Az új erdőtörvénnyel kapcsolatban talán három fő terület van, amely leginkább foglalkoztatja a lovasokat. Az első: lehet-e pénzt kérni az erdőlátogatásért?
Az új erdőtörvény (2009. évi XXXVII. törvény) 2009 májusában jelent meg, és talán a megalkotásában nem a legszerencsésebben került kialakításra a lovasokkal foglalkozó rész. Ennek ellenére a helyzet azért nem annyira sötét, mint ahogyan ez az előző lapszám cikkéből első látásra kiolvasható. Ami talán a legfontosabb: az erdő látogatásáért az erdő használója, tulajdonosa látogatási díjat nem szedhet! Ezt a törvény 91. § (3) bekezdése mondja ki: „Az erdőgazdálkodó és az erdő tulajdonosa az erdő látogatójától a látogatásért díjat nem kérhet. Azonban jogosult a ténylegesen felmerülő kárának és költségének megtérítésére." Tehát az erdő ingyenesen látogatható akár gyalogosan, akár lóháton is, de ha a látogató valami kárt okoz, akkor azt meg kell térítenie.
Mi a helyzet a lovas utak kialakításával?
Itt van a változás az eddigiekhez képest, mert a törvény 92. §-a szó szerint megemlíti a lovaglást, ami a régi szabályozásban nem szerepelt. Sőt, lovas utak kijelöléséről tesz említést:
„(1) Az erdőben lovagolni, illetve járművel közlekedni csak az arra kijelölt úton szabad.
(2) Az erdőben lovaglásra, valamint járműközlekedésre utat az erdőgazdálkodó javaslata alapján vagy harmadik fél kezdeményezése esetén, az erdőgazdálkodó egyetértésével, az erdészeti hatóság jelöli ki."
A törvény szerint tehát az út kijelöléséről a döntést az erdészeti hatóság hozza meg. Az erdészeti hatóság, bár 50 évig önálló hivatal volt, azonban a mai helyzet szerint nem önálló szervezet, hanem a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatalba került beolvasztásra az MGSZH Erdészeti Igazgatósága néven. Nem megyei lebontásban, hanem tíz, területi igazgatóságként látja el a feladatát az országban. Azt ajánlom tehát, hogy a lovasok az erdészeti hatósággal, vagy ahogy a köznyelvben elterjedt, az „erdészeti felügyelőséggel" kezdjenek tárgyalni a lovas utak kialakításáról. Érdemes azért a lovasok által használni kívánt utakat az erdő használójával egyeztetni, és az erdészeti térképeken bejelölni, így egyszerűsödhet az eljárás. Nyilvánvaló, és ez is a törvényből következik, hogy az erdészeti hatóság az erdőgazdálkodó véleményének a megkérdezése nélkül nem fog engedélyezni lovasút-kijelölést. Azonban az erdőgazdálkodónak nagyon alapos indoklással kell alátámasztania, ha nem támogatja az út kialakítását.
A következő vitatott pont az erdő látogatásának korlátozása...
Általánosságban kimondható, hogy egy turista vagy egy lovas az erdőben nem zavarja az erdészeti tevékenységet, de ez még a vadászattal is összeegyeztethető. Ennek ellenére a vadászat és a lovaglás között adódhatnak konfliktusok, de ezek a lovaglás által legjobban érintett településközeli erdőkben nem jellemzők. A törvény szerint azonban az erdőgazdálkodó korlátozhatja az erdő látogatását, amely érintheti a lovasokat is. Indokolt lehet az erdőlátogatás korlátozása erdészeti munkák alatt (pl. fakitermelés) vagy az intenzív vadászterületeken és a főbb vadászidényben (pl. őszi hajtóvadászatok, szarvasbőgés stb.). Az erdőgazdálkodó, illetve a vadászati joggal rendelkező személy vagy jogi személy, amennyiben a korlátozás meghaladja a 24 órát, csak az erdészeti hatóság hozzájárulásával korlátozhatja az erdő látogatását. A korlátozásról való döntést az erdészeti hatóság hozza meg, amely körültekintően jár el, és csak a dokumentumokkal kellően alátámasztott, indokolt esetekben adja meg az engedélyt. Ez gyakorlatilag egy szigorúan meghatározott államigazgatási eljárás, nem pedig az erdőgazdálkodó kénye-kedve szerint történik.
A bevezetőben említett szerződésben az állami erdőgazdaság meglehetősen egyoldalúan kezelte tehát a törvény előírásait.
Ez így van. Világosan kell látni, hogy az erdőgazdálkodó állami erdő esetén az erdő használója és nem a tulajdonosa, ezért nem is ruházza fel a törvény tulajdonosi jogokkal. Mint ahogy a törvényből az sem következik, hogy az erdőhasználó bármiféle nyilvántartást vezethetne, illetve személyre szóló engedélyt adhatna ki arról, ki mikor és hány lóval lovagol az erdei lovas utakon. A törvény szövegéből jelenleg szintén nem levezethető az erdőgazdálkodó szankcionálási lehetősége sem a lovasokkal szemben. Az viszont világos szabály, hogy az erdőben okozott károkért a lovas, éppen úgy, mint bármely más erdőlátogató, felelősséggel tartozik. Valamint, hogy az erdőlátogatást mindenki a saját felelősségére teheti meg.
Ez azt jelenti, hogy a magánerdő-tulajdonosra másképp vonatkozik az erdőtörvény?
Az erdőtörvény a tulajdonostól függetlenül mindenkire és minden erdőre érvényes, ebből a szempontból nem tesz különbséget magánerdő és állami erdő között. Azaz az erdőlátogatás ezekben az erdőkben is ingyenes. Az erdei lovas utak kialakítására pedig ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a fentebb említett állami erdők esetében. Tehát a magánerdőkben is az erdészeti hatóság jelöli ki a lovas utakat, harmadik személy (pl. a lovasok) kezdeményezésére és az erdőgazdálkodó, adott esetben a tulajdonos egyetértésével. Az erdőlátogatás 24 óránál hosszabb időre történő korlátozása a magánerdő-tulajdonosok esetében is csak alapos indokkal és az erdészeti hatóság engedélyével lehetséges. A hatóságnak egyformán kell kezelnie a magántulajdonost az állammal.
Tekinthetjük akkor lezártnak a vitákat?
Egy ideig még előfordulhatnak félreértések, hiszen a törvénynek a végrehajtási utasítása még nem jelent meg. Abban valószínűleg még részletesebben körül lesz járva minden, a lovakra, lovasokra vonatkozó szabályozás, ami így életszerűbbé teheti az erdőtörvényt.
Köszönjük a felvilágosítást.
A cikket a Lovasélet 2009. szeptemberi számának 40-41. oldalán olvashatják
A Lovasélet 2009. szeptemberi számát keresse az újságárusoknál, illetve egyes lovasboltokban vagy fizessen elő a következő számokra!
Előfizetés az újságra Megvásárolom digitális formában
