Lovasélet

2003-ban másfél évszázados múltra tekint vissza a kisbéri félvér fajta, hiszen a kisbéri ménes alapításának éve 1853. Ezt az évfordulót háromnapos rendezvénnyel ünnepelték a fajta tenyésztői és kedvelői szülőföldjén, Kisbéren, július utolsó hétvégéjén (lásd tudósításunkat a Lovasélet szeptemberi számában). E jubileum apropóján mutatjuk be e nagyon szép, nemes, és sokoldalúan használható magyar fajtát.

Ritter Ferenc, az alapító

1853-ban Gróf Batthyány Kázmérnak, Magyarország első külügyminiszterének birtokait a '48-as szabadságharcban betöltött szerepe miatt elkobozták, ő maga emigrált. Az elkobzott kisbéri birtokon I. Ferenc József császár Kolozsvárott aláírt rendeletére katonai ménest létesítettek, melynek célja a katonai pótló előállítása volt a hadsereg részére, megfelelő számban és minőségben. Ennek érdekében elrendeltetett, hogy Kisbért a nemes ló tenyészhelyévé kell formálni. "Nemes lovon" abban az időben szinte kizárólag az angol telivért értették.
A ménes alapításának munkálatait Ritter Ferenc tábornok végezte, aki öt éven keresztül lakott Kisbéren, mely idő alatt nagyon hatékonyan alkotott. Az istállók mellett kórházat, lókórházat, fedeles lovardát építtetett. Külön érdekessége volt a ménesnek az ún. Ritter falu, ahol a legértékesebb kancákat helyezték el önálló bokszaikban, külön kifutókkal ellátva.
A ménes feladata időközben a katonai pótló (remonda) előállításon túl kibővült a köztenyésztés fedezőménnel való ellátásával, valamint magántulajdonú kancák fedeztetésével is. 1860 és 1867 között versenyistállót üzemeltettek, és futtatták is a telivéreket.

Becsületrend a ménesvezetőnek

A kiegyezés után, 1869. január 1-jén a ménes a magyar állam tulajdonába került, Magyar Királyi Állami Ménes néven működött tovább. Ettől az időtől kezdve végzi a ménes irányítását Kozma Ferenc, és ettől a kortól számíthatjuk a fajta tényleges kialakulását a következetes tenyésztői munkának köszönhetően. Nevezetesen a kancaállomány rendkívül szigorú szelekciója mellett az angol telivér mének használata dominált a félvér ménesben is, néha 6-7 generáción keresztül. A tenyésztési eredményeket Európa is elismeri, 1878-ban Kozma Ferenc megkapja a Francia Becsületrend Tiszti Keresztjét, a Világkiállításon kiállított magyar lovaknak külön aranyérmet veretnek.
A kezdeti időkben (1853-tól az 1860-as évekig) nem alakult ki egységes típusú lóanyag, az induló kancaállomány és az alkalmazott ménpark is nagyon vegyes volt. Dominált az arab és az ún. angol vérű, de spanyol és percheron kanca is volt a ménesben. Ezt a vegyes állományt igyekeztek az 1860-as, 1870-es években részben norfolki ügetővel, részben angol telivérrel nemesíteni. Hamarosan a norfolki mének használata visszaszorult, és elkezdték szisztematikusan használni az angol telivért. Mivel Kisbéren működött angol telivér ménes és félvér ménes, így a telivérek közül tudták a félvér fajtában leginkább kívánatos egyedeket alkalmazni. Amikor a sokgenerációs telivérezés káros hatásait kellett ellensúlyozni, akkor vagy saját tenyésztésű félvér mént állítottak tenyésztésbe, vagy mezőhegyesi félvérhez (furioso- north star) nyúltak. Ez a tenyésztési szisztéma is Kozma Ferenc nevéhez fűződik.
Ebben az időben - felismerve a fajta jelentőségét - számos angol telivér importjára kerül sor, kancák és mének egyaránt érkeznek Kisbérre. Némelyek azután nyomtalanul tűnnek el, mások sikeresek lesznek a telivértenyésztésben, megint mások maguk vagy ivadékaik révén a kisbéri félvér fajta vonalalapítóivá válnak. Ilyenek pl. Filou, Kozma, Fenék, Dunure, Slieve Gallion, Maxim, Deutscher Michel.

Virágzó törzsek

Ennek a tenyésztési gyakorlatnak köszönhetően a kisbéri félvér külleme a jobb angol telivéreket mintázta. A félvér mének gyakoribb alkalmazására a századforduló (1900) után került sor a félvér jelleg rögzítése, a megfelelő testtömeg és kiegyensúlyozott idegrendszer érdekében.
A két világháború között még egy fajta alkalmazására került sor. 1939 és 1941 között két trakeheni mént importáltak a ménesbe, mint hasonló módon kialakított és tenyésztett rokon fajta megfelelő egyedeit. Ezek voltak Széplak és Formás (eredetileg Goldlack és Format). Ezen mének megfelelő csontozatúak, rámásak, mégis nemesek, elegánsak voltak, így a célnak megfeleltek. Mindkettő vonalalapító lett, a vonalak ma is élnek, a Széplak ma a fajta leginkább virágzó törzse.
Fentieken túl még két trakehneni mént kell megemlíteni, amelyek szerepet játszottak a fajta kialakításában: Lobogó (eredetileg Lotse), az Erdélyben működő oltszemi trakehneni ménesből került Kisbérre bérménként, és vonalat alapított. A később a fajtába került Poéta (eredetileg Poet) tenyészhatása jóval kisebb az előző háromnál.
Az 1930-as és '40-es évek környékén tehát alkalmaztak a fajtában angol telivért, trakehnenit és mezőhegyesi félvért.

Jó tudni: A fajta tenyésztése során a legutóbbi jelentős szervezeti módosulás 1989-ben történt, amikor megalakult a Kisbéri Félvér és Gidrán Lótenyésztő Országos Egyesület.

Lótenyésztők egyesületben

A II. világháború során a ménest Bergstettenbe menekítették, ahonnan az amerikai csapatok az állomány legjavát hadizsákmányként átszállították Amerikába. A maradék lóanyag 1948-ban tért haza, mintegy 150 egyed. Ezek a lovak már nem Kisbérre érkeztek, hiszen itteni istállóik már ekkor nem álltak, hanem Parragpusztán nyertek elhelyezést, amely Bábolnához tartozott. Megkezdődött az állomány, a régi vonalak regenerálása, ami azonban sajnos nem tartott sokáig.
1961-ben a kisbéri félvér ménes állományának egy részét a Dalmandi Állami Gazdaság sütvényi ménesébe, más részét a Sárvári Állami Gazdaságba helyezték. Sajnos mára a dalmandi tenyészet már nem létezik, a sárvári - kisebb létszámmal ugyan, de - még működik. Napjainkra a fajta döntő része kistenyésztők kezében van, néhány jelentősebb létszámmal bíró magánménest leszámítva.
A fajta tenyésztése során a legutóbbi jelentős szervezeti módosulás 1989-ben történt, amikor megalakult a Kisbéri Félvér és Gidrán Lótenyésztő Országos Egyesület.

A helyzet veszélyei

Ezzel elérkeztünk a jelen korba, hiszen egy bő évtized a lótenyésztésben nem túlságosan nagy idő. Rendkívül nagy viszont a különbség a korábbi ménesi körülmények között zajló lótenyésztés, és napjaink egy-két kancás állományára alapozott lótenyésztés között. Ez utóbbi esetben a nagy létszámú tulajdonos (megannyi tenyésztési koncepció által vezérelve) elszórt földrajzi elhelyezkedéssel, eltérő anyagi lehetőségekkel, más-más felnevelési és kipróbálási módszerekkel jelentősen megnehezíti a fajta egységes módon való tenyésztését, a szelekció szervezését. Csak egy a sok nehézség közül: amíg egykor egy-egy ménnek egy évjáratban 20-30 csikója is született és nevelkedett hasonló körülmények között, addig ma néhány csikót bélyegeznek egy-egy mén után, és gyakran azok is igen eltérű minőségű anyák után, más-más körülmények között nőnek fel. Ilyen módon egy mén valóságos örökítő képességéről, javító vagy rontó hatásáról soha, vagy csak későn kapunk reális képet. Ha ezután a mént favorizálni kellene, esetleg már nincs az élők sorában, ha pedig kiderül, hogy rontó hatású, talán már túl sok is a csikója...

Piaci szemlélet a tenyésztésben

Ennek a problémának a megoldására szervezik a kanca- és csikóbírálatokat, illetve próbálkoznak a kancavizsgák szervezésével a használati tulajdonságok felmérésére. A szemléken a helyezések eldöntésénél cél a fajta típusának egységesítése, a korrekt, nemes, szép küllem megőrzése, a mozgás javítása. Mindez természetesen haszontalan, ha nem párosul jó használati tulajdonságokkal, ezért kell mindenképpen a kipróbálást előtérbe helyezni. A piac talán még a nagy teljesítménynél is jobban keresi a nem lovasigényes, megbízható, feltétlen munkakészségű lovakat. A kisbéri félvérnek szilárd szervezetűnek, acélosnak, nagy vitalitásúnak kell lenni - mint ahogyan volt is kialakulása során -, emellett legyen jószándékú, könnyen kezelhető, minél több irányban hasznosítható - legjobbjai nemzetközi sportversenyeken is.
A fajta tenyésztése ma is a hagyományos tenyésztési szabályzat szerint történik, ami egyben értékét is adja a fajtának, de meg is nehezíti a tenyésztői munkát. Amíg a szintetikus sportlófajták tenyésztői több száz ezres állományból szelektálhatják a legjobbakat, addig annak, aki felvállalta egy hagyományos fajta tenyésztését, sokkal keskenyebb mezsgyén kell haladnia - hasonló cél irányába. A kisbéri félvér csak akkor őrizheti meg önállóságát, magyar sajátságát, ha megtartjuk hagyományos tenyésztési elveit, de ezzel együtt csak akkor lehet sikeres fajta, ha megfelel a mai kor, a nagyon igényes piac követelményeinek is.

Igazi hungaricum

A világban megfigyelhető tendenciák azt sugallják, hogy az egyediséget, a különállóságot, (legyen az genetikai vagy fenotípusos) nem szabad feladni. A piac a különlegeset keresi, azt, amiből kevés van. Korábban elképzelhetetlen divatja alakult ki a speciális fajtáknak: haflingi, fríz, andalúz, quarter horse stb., amíg a sportlófajtákkal, úgy tűnik, telítődött Európa. De a ló mellett az élet más területein is azt látjuk, hogy a tömegáru eladhatatlan (vagy irreálisan alacsony áron adható csak el), a szépen csomagolt és reklámozott hungaricum, ínyencség viszont talál magának vevőt. Magyar lovainknak ezt a "csomagolását", reklámját nem sikerült eddig megteremteni, ami felkelthetné az érdeklődést irántuk kül- és belföldön egyaránt.
Amellett viszont, hogy ez a fajta másfél évszázados történelmével speciális érték a sportlófajták néhány évtizedes történetével szemben, a lóhasználók jelentős részének céljait is kiválóan ki tudja elégíteni. Ideális családi ló lehet, ugyanazt a lovat fel lehet nyergelni, be lehet fogni, ráülhet a család bármely tagja, a tartással, takarmányozással szemben nincsenek különleges igényei, egyszóval megfelel a hazai viszonyoknak - és "magyar termék".

A mének három osztálya

Nézzünk néhány adatot a fajta mai állományáról. A Kisbéri félvér méneskönyv 2003-ban jelent meg, amely 1099 kancát tartalmaz (ebből mindössze 34 előtörzskönyves, 1065 főtörzskönyves), és 566 kanca már fajtabélyegzővel lett ellátva, vagyis az egyesület keretein belül tenyésztették őket. Az apai vonalak szerint áttekintve az állományt az tapasztaljuk, hogy kb. 30 százalék sorolható eredeti kisbéri fv. vonalhoz, 26 százalék új kisbéri fv. vonalhoz, 15 százalék angol telivér apa után született, míg 10 százalék trakehneni apaságú. 2-3 százalékban vannak jelen az arab, gidrán és a furioso apaságú kancák, és mintegy 10 százalékban "egyéb", a fentiekhez nem sorolható apaságú kanca is részt vesz a tenyésztésben. Az eredeti ménvonalak közül ma is jelentős a Széplak és a Maxim vonal, de él még a Formás, a Filou és a Dunure vonal is. A jelentősebbek az újabb vonalak közül: Szikrázó, Forintos, Rakéta, Hadfi, Ozora Árvácska, Bob herceg, Kürtös, Merengő.

Drága a kipróbálás

A rendezvényekről egy-két gondolat erejéig tegyünk említést. Minden évben két nagyobb rendezvénye van az egyesületnek. Az egyik májusban Nyíregyházán, a másik az ősz folyamán, októberben. Ezen túl szinte havonta több kisebb tenyészszemlére, kancabírálatra is sor kerül, valamint az utóbbi években évi egy-két alkalommal kanca sajátteljesítmény-vizsgálatot szerveznek. A "saját" rendezvényeiken túl képviselik a fajtát mezőgazdasági kiállításokon: Hódmezővásárhelyen, Debrecenben, Kaposvárott.
Ezen túl igyekeznek a lovaikat a sportban is minél inkább kipróbálni, hiszen egy fajtát leginkább a sporteredményein keresztül lehet népszerűsíteni. Sajnos a kiképzés, a versenyeztetés rendkívül drága, és kevés tenyésztőnek van erre lehetősége, mégis el kell mozdulni ebbe az irányba, hiszen enélkül nem lehet megfelelő piacot találni.

Ménkategóriák: A fajtában fedező méneket az egyesület minden évben egy ún. Ménkatalógusban megjelenteti, és a Tenyésztői Bizottság évente sorolja a méneket az alábbi kategóriákba: 1. Ajánlott mén 2. Elfogadott mén 3. Csak célpárosításra elfogadott mén. A 2003. évi katalógusban 102 mén szerepel, 41 ajánlott, és 61 elfogadott fedezőmén.
Ezek az alábbiak szerint oszlanak meg:
eredeti kisbéri vonalhoz tartozó: 33, újabb kisbéri vonal: 28, angol telivér: 8, nem vonalalapító atv: 7, trakehneni vagy trakh. F1: 8, furioso: 3, arab: 2, egyéb: 13.

Minősítés, szelekció, egységesítés

Szakemberek egybehangzó véleménye szerint az elkövetkező évtizedekben nagyon nehéz, de nem lehetetlen feladat előtt állnak a fajta tenyésztői. Azon a keskeny csapáson kell haladniuk előre, ahol a fajta megőrzi identitását, és emellett a piac igényeinek is megfelelő sportlófajtává fejlődik. Kiemelkedő egyedei a nemzetközi élsportig is eljuthatnak, másik része a fajtának az egyre szélesedő szabadidő-lovaglást, idegenforgalmat szolgálhatja. A piac által követelt igényeknek való megfelelés mellett semmiképpen sem szabad feladni a fajta történelmi értékeit: a genetikai elkülöníthetőséget, magyarságát, és a másfél évszázad alatt kialakult, jó hírét megalapozó tulajdonságait, a szervezeti szilárdságot, a keménységet, kitartást, küzdősséget, nemességet, szépséget. Ezek megtartása és fejlesztése mellett kell a fajtában javítani más, a sportszerű használathoz szükséges tulajdonságokat (mozgás, ugróképesség, lovagolhatóság) oly módon, hogy a hagyományos tenyésztési szabályzattól, tenyésztési módszerektől ne szakadjunk el.
Koncentrálni kell a kipróbálásra mind kanca-, mind ménoldalon, a használati tulajdonságok és a teljesítmény javítása érdekében. A régi vonalak megőrzése mellett fontos az újak létrehozása (elsősorban lehetőleg megfelelő angol telivérekre alapozva, de más, a tenyésztési szisztémának megfelelő fajtájú mén is szóba jöhet). Folytatni kell az állomány minősítését, szelekcióját, fenotípusos és genetikai egységesítését. Megfelelő propagandával, reklámmal meg kell találni a fajta piacát hazánkban és Európában, hogy a tenyésztők által előállított termék, a csikó és ló eladható legyen.
Ez a sokoldalúan használható magyar fajta minden bizonnyal a jövőben is megtartja tenyésztői körét, és a kisbéri félvér értéket fog jelenteni itthon és külföldön egyaránt. A jelek biztatóak, azt mutatják, hogy továbbra is fejlődni fog a fajta, és piacát is megtalálja az egyéb fajtákkal már erősen túltelített Európában. "Nemzetközi sportló" már a világ minden országában van, kisbéri félvérünk csak nekünk, magyaroknak van!

Irodalom: A Kisbéri Magyar Királyi Ménes alapításának 150. évfordulója alkalmából rendezett tudományos tanácskozás előadásai.