Comments for Olvasói levél 2 at http://www.lovaselet.info , comment 1 to 1 out of 1 comments http://www.lovaselet.info Wed, 08 Feb 2012 17:14:48 +0100 FeedCreator 1.7.3 http://www.lovaselet.info/forum-a-lovardatorvenyrol/olvasoi-level-2.html#comment-27 Idegenforgalomban hosszú időt eltöltve, marketing szakemberként érdeklődéssel figyelem a szakmai fórumot, mely a lovardatörvény körül alakult. Örömmel konstatálom, hogy a témát minőségi turisztikai igénnyel közelítik meg. Lóska úr nem kevés energiát fordított az elmúlt évtizedekben a lovas turizmus színvonalának emelésére és úgy tűnik a kitartó munka gyümölcse lassan beérik. A törvény hiányosságként tapasztalom, hogy csak a ló ápoltságával, szerszámozásával foglalkozik a humánerőforráséval viszont nem. Kultúrember számára az ápoltság immanens motiváltságú természetes dolog. Nem arra gondolok, hogy márkához kötött westerncsizma legyen a standard azt is megkötve melyik boltban lehet megvásárolni, de ha a magyar ember még nem nőtt fel (sajnos még nem mindenki nőtt fel) a kultúrált ápoltsági szintre, akkor írásban kellene rögzíteni az ápoltság fogalmát és alapvető viselkedési normákat. Miért? Mert nincs illúziórombolóbb, mikor a „csikosch” kifakult betyárruhában és kihasadt gumicsizmában lovagolja végig a „színvonalas” bemutatót a külföldi csoport előtt. Kovács Miklóssal egyetértésben túlzásnak tartom a félnomád tartásra meghatározott területi normákat, és nem látom összhangban a 150 m2-es pihenőkarámmal. Tudom végletekig lehet opponálni, de az egy lóra megállapított 1000m2-t is túlzásnak tartom. Megfigyeléseim szerint 2-3-5 ló esetében már egyedre vetített kisebb területen is jól elvan a ló, a legelőt sem éli ki, ha a gazda odafigyel a taposási kárra és megfelelő időközönként újabb, „pihent” karámba helyezi el az állatokat. Mind a territoriális, mind a túravezetéshez kötelezően előírt min. 5 lovat előíró intézkedés mögött azt látom, hogy az a kör, mely a piacot már lényegében felosztotta, az elkövetkezendő évekre végleg be akarja biztosítani magát, hogy újabbak ne férjenek a húsos fazékhoz. Az anyagi feltételekhez kötött kezdés nem feltétlenül hoz szakmai színvonalat, a jelenlegi szolgáltatók között is széles a kör mely kilóra vette meg a pozícióját, az IQ-ja pedig monoton konvergál a békahorizonthoz. Ne essünk abba a hibába, mint a turizmus más területén tapasztalható, hogy dolgozók gimnáziumában érettségizett, nyelvet alig, vagy egyáltalán nem beszélő életfogytig bebetonozott vezetői kör határoz meg olyan képzettségi előírásokat a kezdő és gyakorló idegenvezetőknek, hogy amerikai nagybácsi nélkül esélye sincs labdába rúgni. Ugyanezt a szándékot látom abban a hozzászólásban is megnyilvánulni, mely a 3 patkónál alacsonyabb komfortfokozatú helyeket korlátozná. Azok is piaci igényt elégítenek ki, sőt erre az igény(telenség)re a tengeren túl komoly túlélőturizmust alapoznak. Barátaim, neves, jómódú cégvezetőként az anyagi jutalmak mellé jutalmul túlélő tábori üdülést kaptak az anyavállalattól olyan körülmények között, hogy az indulás előtt végrendelkezniük kellett, és közjegyző előtt írták alá a nyilatkozatot, hogy haláluk esetén nem él senki követeléssel a vállalatuk felé. Ha turistának az kell, hogy egy szúette ládán kuporoghasson petróleumlámpa fényénél, uram bocsá’ szénapadláson akar aludni, miért ne? A mongol jurta sem légkondicionált, mégsem erőlteti senki a patkóba sorolását. Képzett lovas túravezető miért nem szervezhet túrákat bérelt lovon, vagy lóval rendelkező társaságoknak. Miért kell neki anyagi terhekkel telephely, ha pl. pedagógusként, v. egyetemistaként csak évi 2 hónapos elfoglaltságban gondolkodik? Mi lenne, ha a kosáredzőnek előírnák a saját pálya építését, lelátókkal, szociális helyiségekkel, akadálymentesítéssel, az úszóedzőnek megszabnák a saját uszoda építését? (Van ilyenre is példa Magyarországon, hogy neves volt úszócsoda saját tulajdonú uszodában oktat, nem nagyobb sikerrel mint más edzők a plebsszel közösben, ergo az ilyetén megkövetelt tárgyi feltétel nem feltétlenül alapja a szakmai színvonalnak.) Összegészében örvendetesen megmutatkozik, hogy elindult a lovas szakma a pozitív, normatív minőségi változások felé, de a sokszínűségből fakadóan sokféle érdeket kell még egyeztetni. A mások által is felvetett diszkriminatív elemeket vissza kell szorítani és a normákat inkább a tisztességes, etikus, mindenki, az új piaci résztvevők számára is egyenlő piaci versenyfeltételek felé kell orientálni. A törvényt jelen formájában inkább vitaindító feltevésnek tartom, mint valódi törvénynek, mert ugyan jogszerű, de nem ésszerű. A lósport nemességéhez méltatlannak ítélem. Őri Tibor - Őri Tibor Fri, 10 Jul 2009 10:49:06 +0100