Lovasélet

A sors úgy hozta, hogy április végén látogattuk meg a Lázár testvéreket a Gödöllő melletti Domonyvölgyben található birtokukon, ahol három éve nyitották meg vendéglátó komplexumukat. Amit ott láttunk, kicsit átszínezte a fogathajtó világbajnokokról eddig bennünk élő képet, de inkább mondjuk azt, hogy gazdagította. Két felelős üzletemberrel ismerkedtünk meg, akiknek kisujjában van (mellesleg hobbijuk) a fogathajtás, de tudnak igazi bohémek is lenni. Lázár Vilmos és Lázár Zoltán ezúttal vendéglátásból vizsgázott, mégpedig jelesre.

Névjegy: Lázár Vilmos

Világbajnok fogathajtó, a Lázár Lovaspark Kft. és a CBA üzlethálózat több üzletének tulajdonosa. 36 éves, nős. Felesége Tímea, kislányuk Zsófi, kilenc és fél hónapos. 1984 óta versenyez, a magyar válogatottnak 1988-ban lett tagja. Eddig hét vb-n indult, egyéniben és csapatban öt aranyérmet szerzett. A Magyar Hajtó Derbyt hét alkalommal nyerte meg.

Névjegy: Lázár Zoltán

Világbajnok fogathajtó és üzletember. A Lázár Lovaspark Kft. és a CBA több üzletének tulajdonosa. 30 éves, nős. Felesége Anikó, fiuk Zoltán, 5 éves. A magyar kettesfogathajtó válogatottnak 1994 óta tagja. Négy világbajnokságon indult, három egyéni és csapataranyérme van. A Magyar Hajtó Derbyt 1995-ben nyerte meg.

Kicsit nehezen indult a nap. Na, nem azért, mert nem találtuk volna meg könnyűszerrel a Domonyvölgy bejáratánál fekvő Lázár birtokot, mert az előzetes útbaigazításnak hála, még a fotós kollégám Audijának műszerfalára rögzített GPS-t sem kellett bevetnünk. A 3-as úttól kőhajításnyira, az egykori téeszmajor helyén összetéveszthetetlen épületegyüttes jelezte, jó irányba haladunk. Még csak nem is a biztonsági őrré avanzsált, oldalfegyver helyett metszőollót lóbáló kertész állta utunkat a lovasudvar bejáratánál, aki megtudva érkezésünk célját, mindjárt két parkolót is ajánlott a letanyázásra. Nem. Ami a némi, de áthidalható nehézséget okozta, az az volt, hogy Lázár Zoltánnak az előző este kezdődött, és nem régen ért véget a 30. születésnapi bulija.
Na most, aki Lázárékat ismeri (mi még akkor ilyen formában nem), az "másnap" reggelre nem beszél meg velük randevút. Alulinformáltságunknak köszönhetjük, hogy mi ezt mégis megtettük, de igazából nem bántuk meg. A helyzet feltérképezése után visszamenőleg is megbocsátottunk Vilinek, aki körülbelül egyórás késéssel, és Zolinak, aki valamivel jelentősebb spéttel esett be a farmra. Addig is hasznosan töltöttük az időt, hiszen látnivaló akadt bőven.

A "zú"

Először is hívogatónak tűnt az XXL-es gémeskút-káva, és mellette az óriási fatörzsből kivájt itatóvályú, amely jelentősen hozzájárult a mögötte elterülő falusi udvar imázsához. Az őshonos park délkeleti végében, a barnára beeresztett fakerítéssel körbekanyarított udvarban, ahová tekintetünk siklott, mindenütt egy-egy apró - városi, de talán falusi ember szemével is - csodát láthattunk. Külön-külön még csak-csak, de így együtt, ennyiféle jószágot ritkán hoz elénk az úristen. Balra, a bejárat mellett kisebbfajta rackanyáj karámja, odébb a szárnyasok - nem tudom, így mondják-e, de -, gatyás tyúk, pulyka, gyöngytyúk és libák, azon túl pedig már csizmaszár felett érő társaság: magyar tarka és szürkemarha. Természetesen nem hiányozhatott innen a nyúlketrec, a disznóól - benne kéjesen heverő mangalica koca -, a "szamárménes" és az egészet megkoronázó, két "fajin" galambdúc. Ez utóbbi tövében terül el a kutyakennel, ha jól sejtem, pedigrés pulikutyák szűkebb hazája. (Igen, van kukoricagóré is, benne igazi, barátságosan sárgálló kukoricacsövekkel.)
Kicsit elgondolkodtam, hogy a bejárat mellett elhelyezett háromnyelvű táblán a "falusi udvar" angolul (és németül is) miért "zoo", és miért nem "country yard", de aztán túltettem magamat a dolgon, az ide érkező vendégek többsége lehet, hogy nem is angol anyanyelvű, a nemzetközi tájékoztatáshoz pedig a "zú" nyilván sokkal megfelelőbb.

Harci szekerek

Időnk még a jelek szerint, mint a pelyva, így a "telek" északkeleti sarkában álló lóistálló felé vesszük az irányt. Mielőtt odaérnénk, felbukkan Vilmos, és mosolyogva nyújtja kezét. Rövid bemutatkozás következik, amelyet azután sűrű telefonálgatás szakít félbe. Na, nem valamelyik istálló gyulladt ki (isten ments!), nem is egy beszívott vendég ment túl közel a lovakhoz, dehogy. Mindössze egy telefonos ugratójáték lecsengő fázisának vagyunk tanúi.
Még javában tart a móka, amikor Vili bemutatja a világbajnokok termét, ahol az eddig begyűjtött trófeák és érmek tömkelege tárul elénk. A bejárat mellett megpillantjuk a világbajnoki maratonkocsikat is, amelyek már alig hasonlítanak a hagyományos szerkezetekhez, inkább harci szekereknek tűnnek. Kialakításuk, súlyelosztásuk komoly mérnöki munka eredménye. A kerekeket tárcsafék lassítja, és egy különleges késleltető berendezés gondoskodik arról, hogy a "szekér" fordulásnál ne vágja le a kanyart. Ez persze az egyenes szakaszokon okoz némi instabilitást, de ennek kiküszöbölésére egy nyomatékszabályozó van beépítve, amelyet mindig az adott pályához kell "belőni". (Mint a Forma-1-es autók légterelő-szögét.)
A "harci szekerek" melletti falon a két oktató fotója és rövid életrajza, akiknek Viliék talán a legtöbbet köszönhetnek. Egyikük dr. Várady Jenő, a magyarországi modern fogathajtó sport életre hívója, másikuk Michánszky Gyula nyugalmazott tüzérezredes, lovaglótanár és mesteredző. Tisztelet nekik.

A meglepi

Mire megérkezik a reggeli (Gábor, a fáradhatatlan főpincér tálalásában hatalmas tál rántotta, kétszer annyi zöldségkörettel), már a kies, ötszáz személyes étterem egyik félszobányi asztalánál ülünk, felidézve a hajnalig tartó szülinap néhány emlékezetes mozzanatát. A "talpalávalót" nem akárkik szolgáltatták: Charlie, Demjén Rózsi és Szikora Robi vállalkozott a hangulat emelésére. De a legnagyobb "meglepi" mégsem ez volt, hanem az, hogy az utolsó pillanatig sikerült Zoltán előtt eltitkolni, hogy mi készül. Míg ő leteremtette a személyzetet, hogy hogyan lehet így berendezni egy büfét egy miniszteri fogadásra, a háta mögött mindenki pukkadozott a nevetéstől: hiszen a saját tiszteletére tartandó fogadást rendezi. Este aztán eljött az igazság pillanata. Zoltánnak nem beszédet kellett rögtönözni a "miniszter" tiszteletére, hanem saját Zolikájának köszöntőjét kellett meghallgatnia, mikor a terembe toppant. Eltartott néhány percig, amíg magához tért.
Az emlékek felidézésének csak nem akar vége szakadni. Ilyenkor, a másnapi jeges kólához úgy látszik, hozzátartozik az élmények újra átélése. Hogy csak egyetlen további példát említsünk. Történt, hogy a Lázárok ráböktek Ausztria térképére: na, ide megyünk síelni. Életükben másodszor csatolták fel a kötést, ez azonban nem akadályozta meg Vilit abban, hogy a szomszéd asztalnál iddogáló öccsét mint a magyar síválogatott menedzserét mutassa be az osztrákoknak. Jöttek is autogramot kérni a sógorok rendesen. Zoli büszkén szólt oda Vilinek: "Nézd már, komám, ezek felismertek! Nem is tudtam, hogy ekkora királyság a fogathajtás Ausztriában!"
Zoli csak akkor szeppent meg egy kicsit, mikor Vili megmondta neki, mi az igazság, és másnapi lesiklását síelők tucatjai várták kíváncsian. Gondolta, nem okoz csalódást, leengedte egyenesben a lécet, semmi cicó, talán így a legkönnyebb elmismásolni a kezdő tudást. Nem is volt semmi baj, ment már vagy százzal, míg egy buckához nem ért, amit a hóágyú hagyott maga után. Szépen elszállt, és akkorát esett, hogy leszakadt róla a vadiúj szerkó. Nagyon vicces volt.

A lovak

Miután rekeszizmaink kifáradtak, meglátogatjuk a világbajnokok, illetve világbajnok lovak istállóját. Zsófi, édesapja karján profi módon pózol Patina mellett. Kollégám szerint már nem először csinálhatja.
Meglátogatjuk Bellát is, aki a kecskeméti vb-n a maratonban győztes csapat tagja volt. Mivel már tizennyolc éves, új szerepet kapott: naphosszat pátyolgathatja kiscsikóját, aki folyton körülötte ugrabugrál. (A csikó a család barátja, Koncz Gábor szerint hosszú lábai miatt Sharon Stone-ra emlékeztet.)
Sajnos már nem lehet itt Fabula (Favory XXXIII-16), aki 1990-ben Romániában, a Fogarasi ménesben látta meg a napvilágot, s Bellával együtt kiváló küzdőpárost alkotott. Ők ketten Zoltánt segítették abban, hogy 1997-ben Riesenbeckben világbajnok lehessen.
A Lázárok csaknem másfél évtizedes versenyzői múltjában főszerepet vállaló lovak méltatásához egy külön riport kellene, de néhány példát itt is meg kell, hogy említsünk.
Az 1989-es balatonfenyvesi vb-n Laci és Remény, a két magyar félvér repítette Vili kocsiját a csapatgyőzelembe. Az ugyancsak a Fogarasi ménesből vásárolt Mithos, Menüett és Mylord hármas az, amelynek Lázár Vilmos talán a legtöbbet köszönhet, hiszen 1997 és 2001 között két egyéni és két csapatvilágbajnoki címhez segítették hajtójukat. Mithos és Menüett négyévesen már versenyeztek, 1997-ben, ötévesen nyertek először világbajnokságot. De ne feledkezzünk meg Hadfiról, aki Bellával együtt a kecskeméti vb maratonhajtásának hőse volt. A lipicaiak méltó partnere azonban Ali, a magyar félvér is, aki már szintén büszkélkedhet világbajnoki aranyéremmel, s ma a világbajnokok istállójának megbecsült lakója ő is.
Veszélyek és változások
A kora délután az edzőpályán talál bennünket. Figyelem, ahogyan a fivérek egymás munkáját segítve tanácsokat adnak egymásnak. Laikusként nehezen értelmezem a hallottakat: "Ügesd be, aztán ügesd ki. fogd meg a fejét. hajtsd bele a kezedbe. ügetésben fog egy kicsit." - de nem ez a lényeg. Olyan elmélyült szakmai munkának lehetek a tanúja, amit sokan irigyelnének. Mintha Lékó Péter és szekundáns apósa, Petroszjan beszélgetne egy játszma elemzésekor.
A lovak tökéletes felkészítése nemcsak fizikai igénybevétel, de elmélyült szellemi munka is egyben, mással nem pótolható, ki nem hagyható.
Egy szabad pillanatban Vilinek szegezem a kérdést: milyen veszéllyel kell számolnia a fogathajtónak? Hiszen egy több mint háromszáz kilogrammos kocsin, egytonnányi élő erő mögött ülve bármi bekövetkezhet egy nehezebb fordulóban.
- Igen, a veszély benne van ebben a sportban is. Úgy szoktam mondani, hogy itt biológiai és fizikai csúcsra járatás folyik, ami mindig tartogathat kellemetlen meglepetéseket. Szerencsére azonban súlyosabb balesetek nem szoktak előfordulni. A hajtók igen ritkán sérülnek meg, és a lovak is többnyire egy-egy rándulással megússzák. Mivel összetett dologról van szó, nincs előre lefutott verseny sem. Más év, másik ló, más eredmény.
Elnézem Zoltánt, amint makacs térdsérülésével bajlódva, a fájdalom miatt néha összeszorított foggal, rendületlenül rója a köröket a stadionban. Jövő héten országos válogatóverseny, készülni kell, mese nincs.
Érdekel, várhatók-e reformok, változások a fogathajtó sportban. Vili úgy véli, igen, lassan megérnek erre is a dolgok. Valószínűleg a sportvezetők is előbb-utóbb belátják, hogy szélesebbre kell tárni a kapukat a szponzorok és hirdetők előtt, hogy lehetőség legyen a közönség jobb kiszolgálására.
A szabályok azonban változtak már eddig is. Harminc éve a fogathajtás a tenyészkipróbálást szolgálta, és a maratonhajtás távja 27 kilométer volt. Most ez a táv már csak 17 kilométer, ami elsősorban a lovak kímélését szolgálja. Egyébként a fogathajtás leglátványosabb része természetesen a maratonhajtás, a díjhajtás nem nagyon érdekli a nézőket. Jó díjhajtó nincs is sok, de Lázárék mindig kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtottak, ennek is köszönhetik sikereiket.
Legközelebb ez év szeptemberében a franciaországi Jardy ad otthont a kettesfogathajtók világbajnokságának. A Lázár testvérek bizakodnak, de nem elbizakodottak.
- Jók a portugálok, nagyon jók, és adott minden feltételük a felkészüléshez - mondja Zoltán, némi aggodalommal hangjában.

Odakinn az erdőn

Szeretném megtudni, milyen érzés egy világbajnok mögött a segédhajtó helyén utazni, még ha gyakorló, gumis kerekű kocsira pattanhat is az ember. Fotós kollégámmal felkapaszkodunk hát, és nekivágunk a környező erdőknek. Jól karbantartott, domboldalakon kanyargó, homokos utakon kocsizunk. Érezni a lovak erejét, amint nevük hallatára jobban kezdenek húzni. Közben van időnk Vilivel a vendéglátás nehézségeiről is szót váltani, ami itt a Domonyvölgyben és környékén egy különleges problémát is felvet. Hiába gondozzák ugyanis hozzáértő kezek a Lázár Lovasparkot, ha a környéken járó felelőtlen kirándulók elhajigálják a szemetüket (újságot, tejeszacskót, gumióvszert), mások pedig építési törmeléküktől szabadulnak meg a festői környezetben. Sziszifuszi küzdelemnek tűnik megszabadulni ezektől, mások után dolgozva, de a környezet megóvása megköveteli.
Vendégek pedig akadnak bőven, bár Vilit is némi aggodalommal tölti el a SARS-vírus felbukkanása, a távol-keleti vendégek elmaradása miatt.
Talán a kedvünkért, ezúttal könnyített kört kell Mithosnak és Menüettnek, a két kiváló lipicai szürkének teljesítenie. Még néhány fotó, és újra a stadion felé vesszük az irányt, ahol már gyülekeznek a délutáni lovasbemutató vendégei.

Pusztashow a dombok között

A környezet inspirálólag hat a személyzetre, a műsorszámok kiötlőire és a vendégekre is. A csodálatos látványt nyújtó domboldal szolgáltatja a pergő ritmusú bemutató hátterét, amely az Apajpusztán negyedszázadnyi gyakorlatot szerzett Patai István összeállítása. A stadionban jól felkészült hajtók és lovasok, igazi "showman-ek" és lovaik szórakoztatják a közönséget. Szemlátomást tetszik a közönségnek a robogó kocsik és a vágtázó lovak látványa. A bemutatóba olyan elemek is vegyülnek, amelyek kimondottan a magyaros virtust és vendéglátást dicsérik. A földre fektetett lovak mellett álló, karikás ostort pattogtató, nyalka, kékinges csikósok látványa valóban magával ragadó. Némi kérlelés után akad jelentkező a "butykosvadászatra" is, amikor a jó háromméteres ostor végével kell egy borosüveget a karó tetejéről leverni. A nézőből csikóssá avanzsált sikeres férfiember nagy tapsot kap, jutalma a lesodort bor. Több bátorságra van szüksége annak a hölgynek, akinek a dereka és nyaka köré suhintják a csikósok az ostort úgy, hogy csattan a vége, de fájdalmat véletlenül sem okoz senkinek. Kipirult arcú, szőke hölgy érkezik, tűri a vegzálást, majd ő is egy butélia borral ülhet vissza a helyére. Az események peregnek tovább. Érkezik Szegedi Gábor ("mellesleg" a Balatonkenesén világbajnok kettesfogathajtó csapat tagja) a világhírű pusztatízessel, és az események sorát "Sissi" zárja, dámanyeregben bemutatott produkciójával. A közönség szinte magán kívül van a gyönyörűségtől, amit az előzőleg elfogyasztott, szinte kötelező ágyaspálinka még jobban megalapoz. A programot a műsorvezető olasz nyelvű ismertetője kíséri.
Amit látunk, szinte mindennap, néha naponta kétszer is megismétlődik, de Vili és Zoltán már új programokon, a magyar lovagló- és lovasmúlt felelevenítésén töri a fejét, történelmi áttekintésben, a honfoglalástól a szabadságharcokon át napjainkig.
- Ami a fogathajtást illeti, az a hobbink, ami a munkánkon kívül kitölti a szabadidőnket - feleli kérdésemre Lázár Vili. - A sportot üzleti vállalkozásainkból finanszírozzuk. Ha kevésbé jól menne az üzlet, ugyanezt csinálnánk, de szerényebb keretek között - mutat az istálló felé, amelynek hófehér falai szinte izzanak a tavaszi naplementében.

Világbajnoki eredmények: Lázárék már eddig is szédületes pályát futottak be kettesfogathajtóként. Mondhatni, lábaik előtt hever a világ kettesfogatsport mezőnye. Talán nem érdektelen összefoglalni eddigi eredményeiket. (A számolatlan országos bajnoki címet nem tartalmazza az összeállítás.)
1989.: Balatonfenyves, csapatgyőzelem a III. Kettesfogathajtó Világbajnokságon. Lázár Vilmos újoncként (egyéniben hetedik), Fehér Mihállyal és Szegedi Gáborral az oldalán veri le a mezőnyt.
1991.: IV. Kettesfogathajtó Vb, Zwettl. Vilmos egyéniben 11., csapatban 4.
1993.: Gladstone, Amerikai Egyesült Államok, az ötödik világbajnokság. Lázár Vilmos ezüstérmet szerez egyéniben az osztrák Georg Moser mögött. A magyar csapat az 5.
1995.: Poznan, VI. Kettesfogathajtó Vb. Vilmos egyéniben 54., csapatban 5. Zoltán ugyanitt egyéniben a 7.
1997.: Németország, Riesenbeck. A VII. Kettesfogathajtó Világbajnokságon Lázár Zoltán megszerzi második egyéni aranyérmünket (az elsőt ugyanitt, 1987-ben Kecskeméti László szerezte). Vilmos egyéniben a 64. A magyar csapat az 5. helyen végez.
1999.: Kecskemét. A VIII. Kettesfogathajtó Világbajnokságon Lázár Vilmos egyéniben és csapatban is aranyérmes. Lázár Zoltán ugyancsak a világbajnok csapat tagja, egyéniben ezüstérmes. (A harmadik csapattag Hegedűs Imre.)
2001.: Riesenbeck. A IX. Kettesfogathajtó Világbajnokságon Lázár Vilmos megvédi egyéni és csapataranyérmét. Csapattársai: Lázár Zoltán (egyéniben az 5.) és Nyúl Zoltán.