Egyenlőtlen személyi feltételek
Vessünk egy pillantást a rendelet személyi feltételeire. Itthon 2002-ben – az MLSZ Edzői Bizottságának javaslata szerint – a lovas idegenvezetői képzésre csak sportoktatói végzettség birtokában lehetett jelentkezni. Ez azt jelentette, hogy a végzett lovas idegenvezető tanulmányokat folytatott mind a humán, mind a lovas szakmai ismeretekből. Ma egy érettségi birtokában bárki jelentkezhet lovastúra-vezetőnek. A képzés oktatási moduljai tartalmi részének megismerése után kitűnik, hogy a hét évvel ezelőtt megfogalmazott kompetenciák jelentősen torzultak.
A rendelet 1.§ (2) szerint:
a) lovagoltatás, lovas oktatás, lovas terápia, terep- vagy túralovaglás
b) fogathajtás, fogathajtás-oktatás, fogatoztatás, lovasbemutató
tevékenységek csak akkor végezhetők, ha legalább egy lovastúra-vezetőt alkalmaz a lovas szolgáltató. A rendelet – helyesen – a lovas terápiás tevékenységet külön terapeuta foglalkoztatásához köti (2.§ (3) d)). Megmosolyogtató azonban ennek a fordítottja, nevezetesen, hogy egy lovasterápiával több éve foglalkozó intézménynek a tevékenysége folytatásához még egy lovastúra-vezetőt is foglalkoztatnia kell, noha esetleg nem is áll szándékában a tevékenységét kibővíteni. A lovas oktatáshoz szintén lovastúra-vezetői végzettséget követel meg a rendelet. Akkor a lovas oktatói végzettségével az ember mit csinálhat? Túravezetőként a túrák megszervezésére, logisztikai feladatok megoldására van inkább kiképezve, nem tanult pedagógiát, edzéselméletet stb., sőt semmi nemű oktatással kapcsolatos előképzettséghez sem kötik a tevékenységét. Németországban, a világ egyik él-lovas országában a lovas oktatói végzettség a belépő szint a szolgáltatók piacára. A német lovas oktató színvonalában sokkal többet jelent a hazainál. Hosszabb idejű előképzettség, mélyebb lovaglási ismeret szükséges a végzettség megszerzéséhez. Emellett pedig csak pedagógus végzettségűek oktathatnak – lovasokat is –, a megfelelő lovas végzettség megléte mellett. S bár a cikkből kiderül, hogy a rendelet a sport területére nem vonatkozik, a rendeletben erre való utalással nem találkoztam. Mi a helyzet például egy felsőfokú végzettségű lovas szakedzővel? Mit tegyen, ha nem kifejezetten sport célokra kívánja bevezetni a lovaglás iránt érdeklődőt a lovaglás rejtelmeibe? Neki is fel kell vennie alkalmazottként egy túravezetőt, hogy lovasokat oktathasson, vagy őt szorítják be az iskolapadba, és oktatják pl. a takarmányok beltartalmi összetevőiről? Definiálni kellene a képzettségeken belüli hierarchiát, hiszen a „legalább egy lovastúra-vezető" ebből a szempontból pont annyi információt hordoz, mint a „..királynőt megölnötök nem kell félnetek jó lesz ha mindannyian beleegyeztek..." elválasztó vesszők – ezáltal értelem – nélküli mondata.
Keveseknek teljesíthető tárgyi feltételek
A rendelet tárgyi feltételei is sok kérdést vetnek fel.
Egyebek mellett telephely meglétéhez köti a fent felsorolt tevékenységek folytatását. Nem életszerű, hogy egy oktató nem végezhet lovas oktatást a ló tulajdonosának saját kertjében, és a lótulajdonost nem oktathatja annak saját lován. Nem életszerű, hogy egy lovastúra-vezető saját telephely és/vagy lovak hiányában nem szervezhet meg egy lovastúrát, pl. egy saját lovakkal rendelkező baráti társaság felkérésére. A cikkben hivatkoznak az idegenvezetésre. A lovastúra- és az idegenvezetés szerintem is rokon szakmák. Ezzel ellentétben az elemzés alá vont rendelet nincs összhangban a 41/1995. (VIII. 31.) IKM-rendelettel, amelyik az idegenvezetést szabályozza. Az idegenvezető tevékenységének gyakorlásához nincs előírva sem saját telephely, sem saját szállítóeszköz.
A rendelet diszkriminatív, amikor az 1.§ (2)
a) „lovagoltatás, lovas oktatás, lovas terápia, terep- vagy túralovaglás
tevékenységeket öt, legalább négyéves ló rendelkezésre állásához köti. 13.§ a), míg a
b) „fogathajtás, fogathajtás-oktatás, fogatoztatás, lovasbemutató,
tevékenységeknél ettől eltekint (8.§ (1) c)).
Szintén nem érthető a különbség a 13.§ d, e esetében sem, hiszen a fogathajtás semmivel sem veszélytelenebb üzem, mint a túralovaglás. A vendégnek pedig ugyanazon kiegészítő helyiségekre van szükségük akár a bakon, akár lovon ülnek!
A lovak száma alsó szintjének meghatározása kiszorítja a piacról a kezdő, anyagilag gyenge lábakon álló vállalkozókat (13.§ a)). Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy akinek legalább öt kiképzett lova van, az számol azzal, hogy akár időszakosan is, de némelyik lova kényszerpihenőre szorul. A lovak utánpótlására is gondolni kell, így az öt, hadra fogható ló a tartalékkal, a kiképzés alatt állókkal 6-8 egyedet jelent.
Érthetetlen azon eltérés is, miszerint a félnomád tartásban élő lovak számára – tehát melyek szabadon mozoghatnak – előírt minimális terület 1000 négyzetméter egyedenként, míg a bokszban tartott lovaknak összesen kell 150 négyzetméteres pihenőkarámot biztosítani.
Összefoglalva: A szétszórt jogszabályi helyeken, szigetszerű – sport, turisztika stb. – szabályozások helyett egy koherens, egymással összefüggő, a tenyésztés, a sport, a turisztika, a vállalkozás, az oktatás területeire kiterjedő rendszert kellene bevezetni – a lovak világával kapcsolatban is. Erre a környezetünkben több jó példa is található. Ilyen például a több ország által bevezett német APO 2000-es rendszer, ilyen az itthon a Póni Klub által a gyerekek oktatására adaptált angol rendszer.
Itthon is voltak előremutató kezdeményezések a közelmúltban, melyeket érdemes lenne feleleveníteni. Ilyen volt az ország Európai Unióhoz való csatlakozása után három szövetség, (Magyar Lovas Szövetség, Magyar Lovasturisztikai Szövetség, Magyar Lovasterápia Szövetség) összefogása, mely alapján új képzési és vizsgarend megalkotását és bevezetését szorgalmazta. Eszerint a lovasszakember-képzés egységes elvek alapján, egymásra épülő módon valósult volna meg. A vizsgák képzett vizsgabiztosokkal, meghatározott követelményrendszer szerint zajlottak volna.
Egy másik kitűnő, de sajnos részben megfeneklett kezdeményezés a Magyar Lovas Szövetség szervezésében működő Edzői Szakbizottság indítványa 2002-ből. Eszerint a képzőhelyek, lovasoktató-bázisok csak akkreditáció után működhetnének, a lovas oktatást bevinnék az általános iskolai testnevelés oktatásba, az MLSZ szakmai felügyeletet gyakorolna a lovas oktatás felett, az oktatóknak rendszeres szakmai továbbképzéseken kellene részt venniük.
Szakmai érdekegyeztetést
A hazai rendelet tehát jelenlegi formájában egyoldalúan értékteleníti a lovastúra-vezetőn kívüli összes lovas végzettséget. Szakmai indokokkal nem magyarázhatóan jelentősen felértékeli a túravezetők szerepét és az irántuk való keresletet. Az ÖM miniszteri rendelet épp akkor ad jelentős félreértésre okot, amikor négy felsőoktatási intézmény (Semmelweis Egyetem, Kaposvári Egyetem, Nyíregyházi Főiskola, Szent István Egyetem) rektora és az MLSZ elnöke február 6-án konzorciumi szerződést írt alá az akkreditált lovas oktatás összehangolására a közös fellépés érdekében. A jövő csak az előbbi – szakmai alapokon szerveződő – együttműködések mentén alakítható eredményesen. Enélkül maradnak a szigetek, de ezek is csak keveseknek, s nekik is csak rövid ideig lesz működőképes a tevékenységük. A lovas szolgáltató tevékenységet jelenleg szabályozó rendelet számos érdekelt véleménye szerint felülvizsgálatra, kiegészítésre, értelmezésre szorul.
Bozzai Attila
hippológus
lovastanár és szervező
A hozzászólások RSS-csatornája
