Megjelent a „lovardatörvény"

Cél a biztonságos és minőségében jobb lovasturizmus

Megjelent a „lovardatörvény"

Több éves várakozás után tavaly decemberben megjelent az Önkormányzati Minisztérium 14/2008. (XII. 20.) rendelete, amelyben a lovas szolgáltató tevékenységről rendelkezik. A törvényről a szabályozás kidolgozásában is részt vállaló Lóska Jánossal, a körben leginkább érintett Magyar Lovasturisztikai Közhasznú Szövetség elnökével beszélgettünk.

Milyen előzmények után került kibocsátásra ez a rendelet?

1999-ben kezdődött meg egy jogalkotási folyamat, amely arra vonatkozott, hogy az addig szakmai hatósági engedélyhez nem kötött idegenforgalmi lovas szolgáltatások (klasszikus bérlovardák) tevékenységét szabályozza. Kilenc évig tartottak a szakmai egyeztetések. Ennek előzménye volt az MLTSZ által elkezdett lovardaminősítési folyamat 1998-ban, mikor kb. 680 vállalkozó és cég mondta magát lovas szolgáltatónak, melynek kb. fele színvonalában elmaradt a várakozástól. Ennek nyomán nyilvánvaló volt, hogy két oldalról szükséges szabályozni a lovasturizmust. Egyik eleme a hatósági szabályozás, ami az alapkövetelményekre és a polgárjogi felelősségre terjed ki (ki az, aki lovardát üzemeltethet, és milyen módon teheti). Másik oldalról pedig szükséges volt egy piaci kategória is. Ez utóbbit fedi le az MLTSZ patkós minősítési védjegyrendszere. Ez azonban nem kötelező érvényű, hanem egy önkéntes védjegy, amely arról szól, hogy a minősítő bizottságok (akik maguk is szolgáltatók) a vendég szempontjából hogyan értékelik a szolgáltatást. A lovasturizmus fejlődését az szolgálja, ha párhuzamosan működik a két rendszer. A minőségi szolgáltatás szempontjából tehát ezt a területet iránymutatóan két oldalról kellett átfogni. Ez hat a fejlődés irányába, és ez képezhet egyfajta alapot arra, hogy a fejlesztési elképzelések, támogatások (ami elkezdődött 1999-ben az FVM és a gazdasági tárca által adott támogatással, majd a Széchenyi-tervvel folytatódott 2000-ben, most pedig az Új MagyarországVidékfejlesztési Program fémjelzi) olyan helyre irányuljanak és olyan minőségben valósuljanak meg, amit egyrészt a szakma, másrészt a mai jogi viszonyok elvárnak. Ez a rendelkezés minden idegenforgalmi lovas vállalkozásra vonatkozik, függetlenül attól, hogy minősített MLTSZ vállalkozás vagy sem.

Mik az alapkövetelmények, amelyeknek meg kell felelni?

Ez a jogszabály mindenkire vonatkozik, aki üzletszerűen idegenforgalmi lovas szolgáltatást végez. Ennek ellenőrzését első helyen a helyi jegyző végzi el, illetve ugyanúgy, mint minden más kereskedelmi, vendéglátóipari tevékenységnél, az állami közigazgatás köteles a végrehajtásra és a jogosultság ellenőrzésére. A törvényt a magyar jogrendhez igazodva az igazságügyi tárca és az önkormányzati minisztérium jogalkotó csoportja dolgozta ki és ellenőrizte. A szakmai szervezetek csak a szakmai feltételrendszer kidolgozásában vettek részt. Három alapvető feltétel mentén került kidolgozásra a törvény. Az egyik a személyi feltételek, a másik a tárgyi követelmények, a harmadik feltétel pedig a szolgáltatás működését próbálja minimálisan szabályozni. Ezek az alap- és minimumkövetelmények, amelyek kiolvashatók a törvényből. Ha ennél valaki többet tud nyújtani, az természetesen szakmai szempontból sokkal jobb, de ezt a minimumkövetelményt mindenkinek biztosítania kell, mert ez innentől kezdve alapvető jogi norma. Nem akarom itt teljes egészében a jogszabályt értelmezni, mert a követelmények teljesen világosan le vannak írva (a törvény teljes szövege letölthető honlapunkról is: www.lovaselet.info). Kiemelek azonban néhány fontos dolgot. Nincs ugyan a törvényben szó szerint leírva, de a sportegyesületek sporttevékenységére ez a jogszabály nem vonatkozik. Azt a sporttörvény szabályozza! (A sporttörvény értelmében a lovassport egyesületeknél a szakmai munkát a lovasoktató, a lovasedző és a szakedző végezheti.) Ez a rendelet kizárólag az idegenforgalmi lovas szolgáltatást végző, illetve lovasterápiás tevékenységet ellátó vállalkozásokra vonatkozik. Meghatározza, hogy vannak nyilvántartásba vételhez kötött lovas szolgáltató tevékenységek, felsorolja, hogy mik ezek. Azt mondja, hogy az általános és tárgyi feltételeket a már meglévő lovardák 1 éven belül kell, hogy teljesítsék. A képzésre vonatkozó feltételekre viszont 3 évet ad. Az idegenforgalmi szolgáltatásnál azért került be a törvénybe a lovastúra-vezetői képesítés, mert ezenkívül pillanatnyilag a lovas szakmák közül egyiknek a tematikájában sincs olyan képzés, amely idegenforgalmi, vendéglátó alapismereteket tartalmaz, amely egy bérlovarda működéséhez szükséges. Nyilvánvaló, hogy össz-szakmai szempontból mindenkinek tudnia kell a maga területét. Ilyen értelemben a lovastúra-vezető, a lovasoktató, a lovasedző és a szakedző a lovas alapokat egyformán kell, hogy tudja. Az idegenforgalomban azonban vannak sajátságos szempontok is, amelyek nem lovas szakmai szempontok. Ezért van a lovastúra-vezetői képzettség egyedüliként megjelölve a jogszabályban. Megemlítem, hogy akkor, amikor a jogszabály szakmai egyeztetése folyt, volt olyan kezdeményezés részünkről (MLTSZ), hogy a lovasoktatói szakmát idegenforgalmi és vendéglátó alapismeretekkel is egészítsünk ki (ez kb.70-80 óra lett volna). Így valósulhatott volna meg a lovasturisztikai lovasoktató-képzés. Az FVM, mint a szakképzés gazdája, be is fogadta ezt a kezdeményezést, amely már az Országos Képzési Jegyzékben (OKJ) felvétel előtti állapotban volt, mikor a lovas szakma bizonyos körei ennek a bejegyzését megakadályozták. Miután a mostani tisztán lovas szakmai képzésekben nem szerepel idegenforgalmi és vendéglátó-ipari ismeret, ezért a bérlovardáknál a felelős személy, aki részt vesz az oktatásban, illetve a vezető, jelenleg csak lovastúra-vezető végzettségű lehet. Ennek a képzettségnek a megszerzésére 3 év áll rendelkezésre. Az MLTSZ továbbra is azt kéri az FVM tárcától, legyen partner abban, hogy annak alapján, amit már egyszer közösen kidolgoztunk, illetve bejegyeztük, tegye lehetővé a lovasturisztikai lovasoktató szakma létrehozását, illetve hogy a mostani lovasoktatók kiegészítő vizsga után az idegenforgalomban is dolgozhassanak. Még egyszer mondom, nem a lovas szakmai felkészültség megkérdőjelezéséről van szó, hanem az idegenforgalom speciális ismereteiről. Erre csak azt a példát szeretném mondani, hogy egy kitűnő történelemtanár vagy angolnyelv-tanár sem végezhet idegenvezetést Budapesten, még ha a tökéletes ismeretek birtokában van is.

Van-e már a szövetségnek valamilyen terve a képzés megkönnyítésére a több éve a szakmában dolgozó, de ilyen végzettséggel nem rendelkező vállalkozók, lovagoltatók részére?

Mindent megteszünk, hogy ne érintse a szakmát hátrányosan az új szabályozás, három év van arra, hogy ezt megoldjuk. Az MLTSZ már évek óta jelezte, hogy ezeknek az oktatási programoknak a finanszírozását úgy kellene megoldani, hogy ez legalább részben állami keretekből, pályázatokból megoldható legyen, akár az OMVP negyedik tengelyének oktatási programjai közé illesztve. Több főiskola és egyetem is részt vállalna a képzésben. Mivel a jogszabály teljesen friss, most jött ki, a minisztériumoknak is most kell majd rá reagálni, és érzékelni, hogy ezeken a területeken is szükség van támogatásra. Elzárkózást nem tapasztalok, csak még kézzel fogható támogatási lehetőség nincs pillanatnyilag. Amennyiben azonban bármi konkrétum lesz, a Lovasélet hasábjain, illetve az MLTSZ honlapján(www.equi.hu) azonnal tájékoztatjuk az érdeklődőket.

Térjünk most vissza a tárgyi feltételekhez, amelyek azért nem tűnnek annyira szigorúnak...

Kicsit szerettünk volna a lovak helyzetén is javítani ezzel a törvényi szabályozással. Nem azt jelenti, hogy a jogszabály az összes állatjóléti intézkedésnek megfelel, de azok a változások, például egy minimális pihenőkarám (150 m²), legalább egy 3x3-as boksz, 2,5 m-nél nem alacsonyabb istálló, bekerített (min. 800 m² alapterületű) lovaspálya, amik a biztonság és a baleset-megelőzés elemi feltételeit nyújtják, adottak legyenek. Ezek az alapfeltételek a minősítés szempontjából az egypatkós lovarda feltételeinek megfelelőek. Ennél nyilván sokkal igényesebben is lehet lovas szolgáltatást végezni, még egyszer mondom, ez a minimum feltétel. Vannak kivételek is, pl. a bokszos tartási feltétel nem vonatkozik például az átmenő túraállomásokra, csak oda, ahol üzletszerűen végzik a tevékenységet. Még egy fontos dolgot kiemelnék, ami újszerű a szabályozásban. Magyarországon sajnos nagyon sok súlyos, akár halállal végződő lovasbaleset volt az elmúlt 3 évben. Ebből eredően a jogszabály azt mondja, hogy nem elég egy embert alkalmazni, akinek van megfelelő végzettsége, hanem jól látható módon leírja, hogy egy megfelelő végzettséggel rendelkező embernek a szolgáltatás teljes időtartama alatt jelen kell lenni. Ez egy újszerű, szigorításnak látszó feltétel, ami egyébként a szakmai elvárásoknak is megfelel. Miután rengeteg gyerek jár a hazai lovasiskolákba, ezért úgy gondolom, hogy a lovas szolgáltatónak saját felelőssége érdekében is be kell ezt tartani. Szintén fontos eredmény, hogy a lovasterápiás szolgáltatást is külön szabályozza a rendelet, aminek szintén megvan az alapos szakmai indokoltsága.

A lovas fogatozásra mintha némileg megengedőbb szabályozás vonatkozna...

Azért gondoltuk, hogy enyhébbek legyenek a szabályok, mert a falusi turizmusban is előfordulhat, hogy a vendéget fogatoztatják, itt a hajtás tekintetében a KRESZ szabályai a mérvadók. A jogszabálynak nem az az érdeke, hogy kizárja a szolgáltatókat, hanem az, hogy egy biztonságos és minőségében jobb lovasturizmust teremtsen. A feladatokat szakmailag is megfelelően felkészült emberek végezzék. Fontos, hogy életszerű legyen a szabályozás, erre jó példa a fogatozás, illetve a lovasbemutató kérdése, ahol passzívan vesz részt a szolgáltatásban a vendég.