A lovas szolgáltatásokról szóló új rendelet kapcsán jutottak eszembe a következők:
Lehet, hogy sokan megköveznének érte, hogy újabb szabályozásokat szeretnék látni, mintha nem lenne elég előírás már amúgy is az életünkben..., mert ugye úgyis mindenki tudja, aki lovat tart, hogy azt hogyan kell tenni! Esköszöm, ahogy jó része nem tudja, jó része pedig visszaél a szabályozatlansággal a rövidtávú haszonért a lovak kárára, egészen az állatkínzásig. És a ló nem tud visszabeszélni, igen sokat tűr, és képes tűrni egy kis répáért, gondoskodásért, szeretetért... tűri, hogy esetleg napi 20–22 órát a cellájában töltsön, és csak a napi edzéssel legyen megmozgatva, aztán, ha már nem teljesít, legtöbbször eladásra kerül, jó esetben békés hobbiló lesz, vagy nyugdíjas lóélet a jutalma, rosszabb esetben a vágó vagy a gödör. Higgyék el, nagyon sokan nem értik a „Kis Herceg"-et. A lovak megszelídítésével az a jutalmunk, hogy elnyertük irántuk a felelősséget. Talán ezért is a lovas szolgáltatásokról szóló rendelet a lovak tartási körülményeinek előírásával kivételes kísérlet – talán még Európa-szerte is –, hiszen ún. ajánlásokkal „tele van a padlás". Kísérletnek azért nevezem, mert meggyőződésem szerint jó néhány helyen jószándékú ugyan, de életszerűtlen, pongyolán megfogalmazott, vagy éppen hibás. A rendelet pl. előírja 150 m2 „pihenőkarám" meglétét istállós tartás esetén. De nem lovanként, hanem csak úgy, globálisan. Szövege szerint eleget tesz a szolgáltató a rendeletnek akkor is, ha mondjuk 15 ló van ekkora karámban. És mi az, hogy pihenőkarám? A LOVAKNAK SOK ÉS FOLYAMATOS MOZGÁSRA VAGY MOZGÁSI LEHETŐSÉGRE, KÖRNYEZETI INGEREKRE VAN SZÜKSÉGÜK, HOGY NE VESZÍTSÉK EL TESTI-LELKI EGÉSZSÉGÜKET. Ennek, dicséretes módon, a rendelet érvényt kíván szerezni megfogalmazása szerinti „félnomád" tartás esetén is, oly módon, hogy minden lóra jusson 1000 m2 karámterület. 1000 m2 (pl. 25 x 40 m) egy lónak nem nagyon sok, de bőséges, viszont szigorúan ezt a fajta arányosságot mint minimumot figyelembe véve, 5 lónak 5000 m2 (egy nagy futballpálya) sok, illetve életszerűtlen (esetleg egyébként normális lovardát ellehetleníthet). Életszerű meghatározás lenne mondjuk (ha már szabályozunk): karám l-2 lóra: min: 18 x 35 m, 3-4 lóra min. 25 x 45 m, 5-6 lóra min. 30 x 50 m és így tovább (és ez szaladgáló, nem pedig „pihenőkarám"). Ugyanakkor az istállóban tartott lovaknak összesen nem jár több, mint – igaz, minimum – 150 m2 karám??!! A rendeletben előírt, min 2,5 x 3,6 m-es méretű bokszban egy megtermettebb ló már meg sem tud fordulni rendesen, a 2,5 m-es belmagasság vigasztalanul alacsony. Fontos, és nem értem! A bértartás és a lovaglás biztosítása miért nem lovas szolgáltatás? Ez a rendelet csak a rendeletben felsorolt tevékenységeket saját lovakkal mint lovas szolgáltatásokat szabályozza, így az előírások többek között a bértartásra sem vonatkoznak! Egyik anomália példaként: ha a bértartó saját lován szolgáltatótól lovas oktatást kapna, de az idegen ló alkalmasságáért a szolgáltató nem felelhet, ebből az következne, hogy szolgáltató „bértartót" nem oktattathat, tehát ilyen esetben egyik lovas szolgáltatása folytatásában ellehetetlenül, ugyanakkor idegen lovas oktatóhoz semmilyen felelősség nem köti. Igaz, be sem kell engednie... (Nem tartozik szorosan a mondanivalómhoz, de azért felmerül bennem, hogy a rendelet szerinti lovastúra-vezetői jogosítvány megnyugtatóan elegendő-e pl. egy 8 éves gyerek lovaglásoktatásához? Pedig ilyen esetben a szolgáltató a rendeletnek eleget tett.) A legnagyobb hiba persze az, hogy egyebekben – általában a lótartás területén – teljes mértékben hiányoznak a kötelezően betartandó minimális feltételeket előíró normatívák, és a lovak még mindig nem kerültek kivételes helyüknek megfelelő kivételes jogszabályi körülmények közé.
A hozzászólások RSS-csatornája
Idegenforgalomban hosszú időt eltöltve, marketing szakemberként érdeklődéssel figyelem a szakmai fórumot, mely a lovardatörvény körül alakult.
Örömmel konstatálom, hogy a témát minőségi turisztikai igénnyel közelítik meg. Lóska úr nem kevés energiát fordított az elmúlt évtizedekben a lovas turizmus színvonalának emelésére és úgy tűnik a kitartó munka gyümölcse lassan beérik.
A törvény hiányosságként tapasztalom, hogy csak a ló ápoltságával, szerszámozásával foglalkozik a humánerőforráséval viszont nem.
Kultúrember számára az ápoltság immanens motiváltságú természetes dolog. Nem arra gondolok, hogy márkához kötött westerncsizma legyen a standard azt is megkötve melyik boltban lehet megvásárolni, de ha a magyar ember még nem nőtt fel (sajnos még nem mindenki nőtt fel) a kultúrált ápoltsági szintre, akkor írásban kellene rögzíteni az ápoltság fogalmát és alapvető viselkedési normákat.
Miért? Mert nincs illúziórombolóbb, mikor a „csikosch” kifakult betyárruhában és kihasadt gumicsizmában lovagolja végig a „színvonalas” bemutatót a külföldi csoport előtt.
Kovács Miklóssal egyetértésben túlzásnak tartom a félnomád tartásra meghatározott területi normákat, és nem látom összhangban a 150 m2-es pihenőkarámmal. Tudom végletekig lehet opponálni, de az egy lóra megállapított 1000m2-t is túlzásnak tartom. Megfigyeléseim szerint 2-3-5 ló esetében már egyedre vetített kisebb területen is jól elvan a ló, a legelőt sem éli ki, ha a gazda odafigyel a taposási kárra és megfelelő időközönként újabb, „pihent” karámba helyezi el az állatokat.
Mind a territoriális, mind a túravezetéshez kötelezően előírt min. 5 lovat előíró intézkedés mögött azt látom, hogy az a kör, mely a piacot már lényegében felosztotta, az elkövetkezendő évekre végleg be akarja biztosítani magát, hogy újabbak ne férjenek a húsos fazékhoz. Az anyagi feltételekhez kötött kezdés nem feltétlenül hoz szakmai színvonalat, a jelenlegi szolgáltatók között is széles a kör mely kilóra vette meg a pozícióját, az IQ-ja pedig monoton konvergál a békahorizonthoz. Ne essünk abba a hibába, mint a turizmus más területén tapasztalható, hogy dolgozók gimnáziumában érettségizett, nyelvet alig, vagy egyáltalán nem beszélő életfogytig bebetonozott vezetői kör határoz meg olyan képzettségi előírásokat a kezdő és gyakorló idegenvezetőknek, hogy amerikai nagybácsi nélkül esélye sincs labdába rúgni.
Ugyanezt a szándékot látom abban a hozzászólásban is megnyilvánulni, mely a 3 patkónál alacsonyabb komfortfokozatú helyeket korlátozná. Azok is piaci igényt elégítenek ki, sőt erre az igény(telenség)re a tengeren túl komoly túlélőturizmust alapoznak.
Barátaim, neves, jómódú cégvezetőként az anyagi jutalmak mellé jutalmul túlélő tábori üdülést kaptak az anyavállalattól olyan körülmények között, hogy az indulás előtt végrendelkezniük kellett, és közjegyző előtt írták alá a nyilatkozatot, hogy haláluk esetén nem él senki követeléssel a vállalatuk felé.
Ha turistának az kell, hogy egy szúette ládán kuporoghasson petróleumlámpa fényénél, uram bocsá’ szénapadláson akar aludni, miért ne? A mongol jurta sem légkondicionált, mégsem erőlteti senki a patkóba sorolását.
Képzett lovas túravezető miért nem szervezhet túrákat bérelt lovon, vagy lóval rendelkező társaságoknak. Miért kell neki anyagi terhekkel telephely, ha pl. pedagógusként, v. egyetemistaként csak évi 2 hónapos elfoglaltságban gondolkodik?
Mi lenne, ha a kosáredzőnek előírnák a saját pálya építését, lelátókkal, szociális helyiségekkel, akadálymentesítéssel, az úszóedzőnek megszabnák a saját uszoda építését? (Van ilyenre is példa Magyarországon, hogy neves volt úszócsoda saját tulajdonú uszodában oktat, nem nagyobb sikerrel mint más edzők a plebsszel közösben, ergo az ilyetén megkövetelt tárgyi feltétel nem feltétlenül alapja a szakmai színvonalnak.)
Összegészében örvendetesen megmutatkozik, hogy elindult a lovas szakma a pozitív, normatív minőségi változások felé, de a sokszínűségből fakadóan sokféle érdeket kell még egyeztetni.
A mások által is felvetett diszkriminatív elemeket vissza kell szorítani és a normákat inkább a tisztességes, etikus, mindenki, az új piaci résztvevők számára is egyenlő piaci versenyfeltételek felé kell orientálni.
A törvényt jelen formájában inkább vitaindító feltevésnek tartom, mint valódi törvénynek, mert ugyan jogszerű, de nem ésszerű.
A lósport nemességéhez méltatlannak ítélem.
Őri Tibor
