Lovasélet

Pardubice. Egy varázslatos név a lóverseny világából. Olyan, amelyről minden lovasembernek eszébe jut valami. Hazánkban legtöbben még mindig egy nyaktörő pályára asszociálnak. Közel járnak az igazsághoz, de szerencsére csak közel. Ugyanis a pardubicei lóversenyek elmúlt tíz éve igazi sikertörténet. Pardubice megváltozott. Még mindig nehéz, de nem életveszélyes. Jó lovak, jó lovasok, korrekt pálya, látványos versenyek, több tízezer néző, igazi népünnepély. Ez ma Pardubice, 2003-ban.

Különleges pálya

A világon egyedülálló adottságokkal rendelkezik a pardubicei versenypálya, ahol nemcsak akadályversenyeket, hanem síkfutamokat, military és díjugrató versenyeket, valamint különböző lovasbemutatókat is tartanak egész évben. A gyep mellett 40 cm mély szántásban is kell futniuk a lovaknak, és persze a legkülönbözőbb természetes akadályokat kell átugraniuk. Mindehhez meglehetősen kacskaringós vonalvezetés is párosul, amitől Cross Country futamoknak nevezik az itt futott akadályversenyeket. 
A legismertebb akadály a Taxis, amely 150-160 cm magas, 2 m széles sövényből, illetve 5 m széles árokból áll. A résztvevőknek minimum 8 métert kell ugraniuk a sikeres landoláshoz. A különleges pszichikai és fizikai igénybevétel miatt egy évben csupán egyszer ugorják a lovak ezt az akadályt.
A 2 méter magas domb, az úgynevezett Ír Bank, valamint a Dupla ugrás és a 4,5 méter széles Kígyó-árok is igazi védjegyei Pardubicének. A nagydíjban 29 akadályt kell leküzdeni, 6900 méteres távon. Természetesen a kisebb futamokban csak ezek töredékét.

A kezdetek

A pardubicei akadályversenyek története 1874-től számítható, ám a lovak már korábban jelen voltak ezen a területen, ahol a legismertebb morva falkavadászatok folytak. A versenypálya máig őrzi a múltat, több olyan árok, sövény és egyéb természetes akadály található itt, amely már a kezdeti időkben is útját állta a lovaknak és bátor lovasaiknak. Mindjárt az elején főszerepet kaptunk mi, magyarok is, hiszen a háromszoros nyerő Brigand, a legendás Buccaneer ivadéka hazánkban született. Később sajnos nem sok vizet zavartunk a nagydíjban, a kisebb versenyekben azonban rendre eredményesen szerepeltek a magyarok, elsősorban az 1960-as években.

A két háború között

Ebből az időszakból sajnos elsősorban egy tragédiára emlékeznek a lóversenybarátok. A hazaiak nagy kedvence, Popler kapitány, miután 1930-ban Gyi lovammal megnyerte a Velkát, két év múlva pedig második lett, egy kisebb futamban olyan szerencsétlenül bukott, hogy a pályán szörnyethalt. A sors fintora, hogy a máig legkisebb akadálynál történt mindez, így a 80 centiméteres "alacsony" fakorlát azóta is az ő nevét őrzi. Érdekes színfolt a pálya históriájában az utolsó, háború előtti verseny hőse, az egyetlen női győztes, Lata Brandisova, Norma nevű kancájával. Mindez 1937-ben történt, utána pedig 11 év kényszerszünet következett.

A szocialista Pardubice

Nem úgy indult a háború utáni időszak, hogy a szocialista országok legnagyobb ugrómeeting-jévé növi ki magát a versenynap. Már a második évben érkezik a francia Rayon de Lune, és biztosan nyer. Utána majd három évtizedig kellett várni az újabb nyugat-európai résztvevőre. Jöttek azonban néhány év múlva a szovjetek, és hosszú időre átvették az uralmat. Legjobbjuk, Epigraf háromszor is megnyerte a "flúgos futamot". Mert abban az időben jobban hasonlított egy túlélő versenyre a viadal, mint lóversenyre. Aki célba ért, azt hősként ünnepelték.
Sajnos a súlyos balesetek sem voltak ritkák. Az ok prózai. A pálya nehézsége megmaradt, a lovak viszont sokat romlottak, sőt a lovasok is képzetlenebbek lettek. De ki volt adva az ukáz, menni kell, érkezik a téeszelnök (tulajdonos) a dísztribünre. Persze születtek igazi hősök is. Elsőként Václáv Chaloupka, aki triplázásával végképp véget vetett a szovjet hegemóniának a '70-es évek elején. Lova, a szép Korok, csikóként selejtre lett ítélve lábhibája miatt. Később visszahozták versenyezni. Érdemes volt. Tíz évvel később egy másik cseh sárga, Sagar kergette őrületbe az ellenfeleket. Pavel Liebechel mindhárom startjára nyert a Velkában. Az utolsó szocialista években is egy sárga, nevezetesen Zeleznik nevétől volt hangos a pálya. Jozef Vánával szinte egybeforrva négyszer lettek eredményesek, ezzel abszolút csúcstartói a nagydíjnak.

A '90-es évek

1993 hozta az igazi változást Pardubicében. A pálya magánkézbe került, az állatvédők erős nyomására pedig jelentős változások történtek az akadályparkban. Az ugrások nehézsége megmaradt, ám sportszerűbbek lettek az akadályok, így elkerülhetővé váltak a nagy bukások. Természetesen a szigorú kvalifikációs rendszer is rengeteget javított a színvonalon. Erre kitűnő példa a félelmetes Taxis, ahol napjainkban már csak elvétve hibáznak telivérek, szemben a korábbival, amikor már itt elveszett a mezőny fele. Az időszak legnagyobb ásza, Peruán sorozatban háromszor is "hazaért", pedig 1999-ben egy ír szupersztár is ott galoppozott a mezőnyben. A Sean Connery tulajdonában futó Risk of Thunder a nézők legnagyobb ámulatára hiába uralta a versenyt már a starttól kezdve, a finisben lemerevedett, és kikapott a csupaszív Peruántól. A legújabb időszakban egyre inkább kidomborodik a szponzorok jelentősége, 1997-ben például csak az ő kedvükért épült egy vadonatúj lelátó.

A jelen és jövő

A Velká Pardubická az egyre magasabb díjazásának köszönhetően már nemcsak közép-európai lovak, de a nyugatiak számára is komoly cél. Ennek ellenére túlnyomórészt még mindig a hazai telivéreket találjuk ott a startnál, bár az is igaz, hogy csupán a legjobb ír és angol lovaknak van esélyük a jó szereplésre. Mostanában a német zsoké, Peter Gehm a legnagyobb sztár, hiszen három év alatt három különböző lóval sikerült győznie. Utolsó sikere idén októberben a hétéves kancával, Registanával történt. A stílust látva 2004-ben is folytatódhat a páratlan sikersorozat.
A szponzoroknak köszönhetően egyébként úgy tűnik, hosszú ideig biztosítva van a gazdasági háttere a pardubicei versenyeknek, így a versenyszervező is tovább írhatja az elmúlt tíz év sikersztoriját.

Különleges évek

1874 - Fantome, az angol Sayersszel az első Velká-nyerő . 1878 - megvan az első triplázó, Brigand . 1896 - újabb hármas siker, ráadásul egy kanca, Lady Anne a főszereplő . 1920 - egyetlen célba érő, Jonathan, de később kizárják . 1946 - az újrakezdés első hőse, Titan és Milos Svoboda, Csehszlovákia . 1959 - a szovjet Epigraf is a háromszoros nyerők listáján . 1962 - a szovjet Gaboj elképesztő pályarekordja: 10:05 . 1972 - a hazai kedvenc, Korok és a nemzeti hős, Václáv Chaloupka, harmadszor is nyerő . 1973 - óriási szenzáció, angol ló, Stephen's Society a startnál, a nyeregben a világklasszis military lovas, Chris Collins. "Szájtátva" nyernek, új rekordban: 10:04 . 1975 - a biztos nyerőnek látszó Flangot a cél előtt fellöki egy szabadra került ló . 1977 - Václáv Chaloupka druszájával, Vaclavval negyedszer lesz első . 1982 - az angol Pahang drámai balesete az Ír Bank-nél az öreg Sandersszel, aki mindenét eladta a siker érdekében, lovával viszont nem bírt el . 1983 - Sagar, a kladrubi csoda, harmadszor is "hazaér" . 1987 - Zeleznik elindul a halhatatlanság útján, 9:56-tal először 10 percen belül . 1990 - a 100. Velkán dráma a 6-os számú akadálynál, két top favorit, Zeleznik és Dynamit egymást akadályozva felbukik . 1991 - Zeleznik felbukik a táv felénél, de lovasa, Jozef Vána a mezőny után lovagolja, és remek lefutási időben győz, immáron negyedszer . 1992 - hatalmas botrány, az állatvédők a pályán, még a start pillanatában is, Zeleznik balszerencsés bukása a Taxisnál, és búcsúja a versenyzéstől . 1993 - amikor bukás után már nem lehetett visszaülni, egy célba érő, Rigoletto . 1997 - Jozef Vána ötödször is győz, ezúttal Vronskyval . 1998 - a 6-os számú akadálynál felbukik a favoritok jelentős része, többek között a Grand National-helyezett Superrior Finish, megkezdődik Peruán diadalútja . 2000 - Peruán harmadszor első a fiatal Zdenek Matisykkel . 2003 - a legújabb idők legnagyobb sztárja, a német Peter Gehm Registanával harmadszor lesz győztes

A legnagyobb élmény

Gyermekkorom óta járok Pardubicébe, sok mindent láttam már, ám ha megkérdeznek, mi jut elsőre eszembe a futam kapcsán, biztosan 1991 fog beugrani. Először is végre először igazán jó helyről tudtam nézni a versenyt, amit az előző évben vásárolt Velká-történeti könyvnek köszönhetően szakszerűen értékelhettem. Ismertem a pályát, a lovakat, a lovasokat. Természetesen legjobban Zelezniket ismertem. A sárga "csoda" akkor már háromszoros nyerőként, aranybetűvel szerepelt a történelemkönyvekben, ám a nagy durranás még hátra volt. "Jöjjön a negyedik" - mondja Gyuszi bácsi a Sose halunk meg-ben, és mondta több tízezer néző a pályán. Zeleznik ugyanis abban az évben is abszolút esélyesként érkezett a starthoz. A Taxison szépen átrepülnek Vánával, túlvannak a Banken, a Francián, a Duplán, mindenen játszi könnyedséggel. A mini akadályhoz, a Poplerhez ér a mezőny, amikor megtörténik a baj. Zeleznik előtt elbukik Disco, és a favorit már nem tud kerülni. Ló és lovasa a földön, síri csend a nézőtéren. Vána hihetetlen lélekjelenléttel megfogja a lovat, felugrik a hátára, és a többiek után ered. A közönség, amerre elhalad, tombol, űzik, hajtják a heréltet, Vánával együtt. A cél előtt 1200 méterrel Zeleznik az élmezőny nyakán. Vána nem vár, azzal a lendülettel tovább galoppozik. Egy másik legenda, Chaloupka a nyomában, Drakkal. A nézők már bontják a tribünt, sokan egészen a pályára futnak, úgy hajtják a kedvencüket. Zeleznik borzalmasan kezd fáradni az utolsó gátnál. Szinte csak átesik, de a rutin segít. Meg Vána. Drak közelít, ám a cél is. Zeleznik "hazaér". Elszabadulnak az indulatok. A szó jó értelmében. A közönség eksztázisban. Fiatalok és idősebbek fél órán keresztül ünneplik az új rekordert, a négyszeres nyerőt. Mindenki tudja, a LEGNAGYOBBAT látták ma nyerni. Mint később kiderül, utoljára.