Lovasélet

A Pápa környéki lótenyésztést és lovassportot - sok egyéb áldásos cselekedete mellett - az Esterházy-család alapozta meg a XVIII. század második felében. Mint azt H. Szabó Lajos egy évtizede megjelent monográfiájában (Lovashagyományok Pápán és környékén) olvashatjuk, az Esterházyak Pápa melletti igali ménese lett az alapja az 1885-ben alapított devecseri angol félvér ménesüknek, ahol magasfélvér hátaslovakat, továbbá tenyészméneket neveltek.

Manapság egyedül a harmincötéves múltra visszatekintő Pápai Lovas Club - talán az utolsó ilyen jellegű szervezet az országban - az, amely, ha tenyésztésben nem is, de sporteredményekben próbál méltó lenni a nagy elődökhöz.

A dicső múlt

Az elmúlt, valamivel több mint egy évszázad alatt számos változást élt át a Pápa környéki lótenyésztés és lovassportélet. Ezen a helyen csak az idézett műből kiragadott példákkal tudjuk illusztrálni azt a fejlődést, amelynek egyik első állomása volt Batthyány Elemér gróf dákai angol telivér lótenyészetének megalapítása 1889-ben. A krónikák szerint a gróf lovaival számos díjat nyert országos és nemzetközi versenyeken. Ugyancsak az ő javaslatára indult el 1914 tavaszán az ország tizenhét városában - köztük Pápán is - a szervezett lóversenyzés és a lovaspóló. Az Esterházy és Batthyány ménesek jó hatással voltak a környékbeli uradalmakra, ahol az 1800-as évek vége felé számos, később híressé vált magánménes jött létre. Ugyancsak jótékony hatással volt a Pápa környéki lovaséletre a huszárság jelenléte (1874-1939). A kincstári lovak között ugyanis számos eredményes versenyző és lovaspólóra alkalmas egyed akadt az évtizedek során.
A második világégést követően hamar fellendült a lótenyésztés Pápán, de ez a felvirágzás csak az ötvenes évekig tartott, amikor szinte parancsszóra irtották a nagy gonddal kitenyésztett egyedeket is a "gépesítés" jegyében. A téesztagoknak még a lótartást is megtiltották. Ugyanakkor a lósport is úri passziónak minősíttetett, vagyis megkongatták felette is a lélekharangot. Mint H. Szabó Lajos írja, a második világháború után csupán néhány lóversenyt rendeztek már Pápán, vendégegyüttesek részvételével. Az utolsót 1948-ban, a szabadságharc centenáriumi ünnepén láthatta a pápai közönség. A verseny szervezésében a Pápán állomásozó gépesített tüzéralakulat egykor lovastüzér tisztjei és tiszthelyettesei segédkeztek.

Újjáéledt hagyományok

Ilyen előzmények után nem csoda, hogy amint egy kis lehetőség is nyílt rá és lazult a diktatúra szorítása, újjáéledtek az "úri hagyományok", és egyre többen kezdtek el lovagolni a városban és környékén. Termékeny talajra hullott a Pápai Mezőgazdasági Szakközépiskola ezirányú kezdeményezése is, amelynek kebelében előbb egy lovas szakosztály alakult (1967-ben), majd létrejött az önálló Pápai Lovas Club (1976). A klub ekkor 42 tagot számlált, amely még abban az évben 73-ra bővült. A megalakulást a Pápai Állami Gazdaság és számos környékbeli termelőszövetkezet is támogatta. A legújabbkori pápai lovasélet eseményeibe már Kocsis László, a klub elnöke és dr. Tóth András állatorvos, elnökségi tag engedett bepillantást olvasóinknak.
Egy verőfényes, kora őszi napon érkeztem a klub telephelyére, az istállókkal, nyári állásokkal, verseny- és gyakorlópályákkal, valamint karámokkal tűzdelt városszéli területre. Legelőször dr. Tóth Andrásba botlottam, aki elmondta, hogy Kocsis Lászlóra még várni kell, de addig is szívesen beszélget velem a klub történetéről.
Egy parányi irodában ültünk le, de alig váltottunk pár szót, megérkezett az elnök, így már "háromszögben" tudtuk folytatni a visszaemlékezést az elmúlt nagy időkre. Mert igenis volt időszak, amikor Pápára figyelt az ország, s időnként a nemzetközi lovas-közvélemény is, amikor egy-egy ifjú reménység beváltotta a hozzá fűzött reményeket. De ne vágjunk a dolgok elébe.

Példák az aranykönyvből

Dr. Tóth András meglehetősen kanyargós úton került (vissza) a lovagláshoz. Még általános oskolás volt, amikor lovagolgatni kezdett a klubban, és éppen versenyzői jövőjét alapozhatta volna meg, amikor elvégezvén a gimnáziumot, elkerült Pápáról. A lovaglóélet közeléből azonban szerencsére nem, mert egyetemistaként a galopp-pályára járt tréninglovaskodni. Az Állatorvos-tudományi Egyetem elvégzése után egy időre úgy tűnt, végleg szakít a lovaglással. A pályakezdés nehézségei és állandó elfoglaltsága a Pápai Húskombinát sertéstelepén mind ezt vetítették előre. Egy szerencsétlen baleset azonban életében szerencsés fordulatot hozott. Egy lószállító karambolozott, és sürgősen állatorvosra volt szükség.
- Felhívott Laci - mármint a jelenlegi klubelnök -, hogy sürgősen szüksége lenne rám. Jöttem, segítettem, és már közel húsz éve vagyok a klub elnökségi tagja - mondja Tóth András a legnagyobb természetességgel.
Kocsis Lászlónak ebből az időből legjobban a military versenyzés indulásának nehézségei maradtak meg. Valahogy ez az "úri passzió" bélyeg nagyon rajtaragadt ezen a sportágon, és a hetvenes évek elején a Magyar Lovas Szövetség sem ismerte el önálló sportágként. Márpedig Pápán ebben a katonai gyökerekkel rendelkező sportágban látták a jövőt, s ez a nézetük később helyesnek is bizonyult. A nyolcvanas évektől kezdve, amikor már "szabad volt" militaryzni, számos országos bajnok került ki Pápáról, nem beszélve a megszámlálhatatlan ezüst- és bronzéremről, amelyet ugyancsak országos versenyeken szereztek a klub versenyzői. Közülük is kiemelkedett Bőhm Róbert és Győr Gábor, akik 1992-ben az ifjúsági military válogatott keret tagjai lettek, illetve Győr 1998-ban felnőtt országos bajnokságot is nyert. De ne feledkezzünk meg egyik jelenlegi beszélgetőpartneremről, Kocsis Lászlóról sem, aki ugyan nem dicsekvő fajta, de - mint a dokumentumok tanúsítják - egykor igen eredményes díjugrató versenyző volt, több országos (egyéni és csapat) bajnoki cím birtokosa. Ezek azonban csak kiragadott példák a klub aranykönyvéből, amelyet az elmúlt három évtized szinte bármelyik oldalán felnyitva, elismerésre méltó teljesítményekkel találkozunk. Ismét H. Szabó Lajost híva segítségül, néhány további eredmény: Bőhm Géza a Nagyvázsonyi Lovasjátékokon a legjobb hajtó,. csapatbajnokságot nyert a Kocsis László-Kovács Imre-Bódi Zoltán-Németh László összetételű csapat, a díjugratás bajnoka Kocsis László lett (1975)., a Rádiháza, Nagyvázsony és Pápa helyszínen megtartott területi bajnokságon a pápai a legeredményesebb lovasklub, annak ellenére, hogy versenylovuk csupán tíz, abból is 2 db kezdő ló, 8 db túraló és 10 db csikó a további állomány (1976)., Hancsics Tamást és Boldizsár Józsefet, később Kirschner Tamást az Országos Military Szakbizottság a magyar ifjúsági military válogatott keret tagjainak sorába jelölte (1982)., Rádiházán júliusban, az ifjúsági military versenyen Boldizsár József második, majd októberben Debrecenben az első lett (1984)., Neumarkt városában nemzetközi military versenyen Bőhm Róbert győzött Titulus nevű lován (1991)., Wiendorfban nemzetközi military versenyen Győr Gábor a harmadik helyen végzett Hűhó nevű lova nyergében, míg Bőhm Róbert Hannibállal ötödik lett. és folytathatnánk a sort egészen Tóth Katáig, aki 2000-ben vett részt az ifjúsági Európa-bajnokságon.

A válogatott kebelében

A klublétszám a hetvenes évek végére érte el a maximumát, akkoriban több mint százan gondolták úgy, hogy ez a lovaglás legjobb módja. Közben az idegenforgalom is egyre erősödött, és szép bevételeket hozott a klubnak. Tulajdonképpen ez vezetett az önállósodáshoz is, mivel a mezőgazdasági szakközépiskola az IBUSZ-szal való jó kapcsolat eredményeként - na meg a fizikai munkától sem visszariadó klubtagság áldozatvállalásának köszönhetően - épülhetett meg 1986 nyarán egy új istálló is szociális és kisegítő helyiségekkel, valamint egy tárgyalóterem. Ebben az évben felújították a lovasfelszereléseket, és számos új eszközt - nyerget, kantárt, kabátot, kobakot - is beszereztek.
Mára a klub szolgáltatásai ugyancsak visszaszorultak, de nem tűntek el teljesen - tudom meg Kocsis Lászlótól, aki élversenyzőként, alelnökként, majd elnökként a régi idők egyik nagy tanúja, és - dr. Tóth Andrással együtt - a jelen formálója is egyben.
- Amíg a klub versenyeztetett, finanszírozott mindent, de ma már ez - a jelenlegi, szinte jelképes tagdíjak mellett - nem lehetséges. Persze, amiben lehet, segítünk, befizetjük a licencdíjat, segítünk a lovak szállításában, de ez után már minden versenyzőnek saját magának kell vállalnia a versenyzéssel felmerülő költségeket - mondja Kocsis László, aki a Megyei Lovas Szövetség elnöke is egyben. - Tudunk azonban segíteni a felkészülésben, ezért tartjuk fenn az akadálypályát, az edzőpályákat, fenntartjuk ezt a telepet, és erőnkhöz mérten versenyeket is rendezünk.
Érdekelne, folyik-e tenyésztőmunka az egykori tangazdaságban.
- Tenyésztéssel nem igazán foglalkozunk, én inkább szaporításnak nevezném - folytatja Kocsis László. - Főleg magyar félvér sport lovaink vannak és - a military miatt - angol telivérek, de ma már jelen vannak a holland és holsteini vonalak is. Ez utóbbiak utódai most két és fél évesek, de máris látszik, hogy érdemes volt "kísérletezni" velük.
A pápaiak nem járnak külön utakon, ami a nemzetközi megmérettetéseket jelenti, az általában a magyar lovasválogatott kereteiben történik. Így azonban - hála tehetséges lovasaiknak - gyakran szerepelnek nemzetközi versenyeken, Ausztriában, Romániában, Csehországban és Németországban. Kijutottak az idei felnőtt Európa-bajnokságra is, azonban Írország nagyon messze van.

Népszerű lovasbálok

Abban dr. Tóth András és Kocsis László is egyetért, hogy az utánpótlás szempontjából Pápa nincs túl kedvező helyzetben. Mire beérne egy versenyző, vagy egyetemre megy, vagy más okból hagyja el Pápát. Nem beszélve az állatok iránt tapasztalható általános érdektelenségről.
- Azoknak a gyerekeknek, akik megengedhetnék maguknak, hogy ezt az átlagosnál költségesebb sportot űzzék, nemigen fűlik a foguk a lovagláshoz. De nemcsak Magyarországra jellemző ez, a külföldieknél is megfigyelhető, hogy a fiatalabb korosztály nem igazán érdeklődik a lovaglás iránt - kesereg Kocsis László, akit kemény érvágásként ért az utóbbi 1-2 év visszaesett idegenforgalma. Ő ugyanis jelenleg saját tulajdonaként tartja a klub lovait úgy, hogy bérleti díjat fizet a telep használatáért. (Ha a szerződés megszűnik, neki az eredetileg átvett darabszámú, korú stb. lovat kell visszaszolgáltatnia.) Ez a lovasklub legjelentősebb bevétele manapság, nélküle valószínűleg megszűnne az élet a telepen.
Szerencsére vannak egyéb bevételek is. Az említett szerény tagdíj mellett szépen hoz a konyhára az évenként, a szakmunkásképző aulájában - talán már csaknem másfél tucat alkalommal - megrendezett lovasbál is, ahol a városi (és távolabbról, Győrből, Nagyvázsonyból, Szombathelyről idelátogató) polgárság általában négy-ötszáz fővel képviselteti magát.
- Minden sportnak problémája van az utánpótlással - tér vissza az "ifjúsági problémához" dr. Tóth András, a military válogatott egykori állatorvosa. - Télen ugye hideg van, szombaton is ki kell jönni, és nemcsak lovagolni kell, de a lovat ápolni, az istállót takarítani is, szóval a lovaglás macerás dolog. Megint visszatérünk oda, hogy ez csak az urak, pontosabban néhány "kiváltságos" sportja lesz, vagy inkább lenne, hogy ha éppen azok, akik kényelmes körülmények között élnek, vállalnák a szükségszerű kényelmetlenségeket.
A fogyatkozó létszámot azonban mindenképpen igyekszik megtartani a klubvezetés. Ezért szerveznek közös rendezvényeket, túralovaglásokat, és ezért fáradoznak a versenyzők felkészítésével is. Tulajdonképpen ezt célozza az együttműködés a helyi szakmunkásképző lótenyésztő szakával is, ahonnan rendszeresen érkezik egy tucatnyi leendő szakember - ha nem is a majdani virtuóz lovastudás ígéretével.

A verseny az éltető erő

A Pápai Lovas Club azért még rendelkezik bizonyos kisugárzással, hatással a környék lovaséletére. A két szimpatikus szakember egymás szavába vágva említi az elmúlt évek "lovaskalandjait". Részvételt filmforgatásokon (Napóleon, Hídember, Sacra Korona), a középkori fegyveres lovasbemutatókat, a részvételeket önkormányzatok által szervezett falunapokon, búcsúkon, egyéb rendezvényeken, amelyekből egy évre húsz-huszonöt is esett a "múlt rendszerben". Ezek nemcsak pénzt hoztak, de klubprogramnak sem voltak az utolsók.
- Az utóbbi két évben ez is jelentősen visszaesett, elfogyott az önkormányzatok pénze - kesereg Kocsis László. - Ehhez jön hozzá, hogy most már a külföldiek is egyre kevesebben jönnek, s ha jönnek, hozzák a saját lovukat. A turisztikai szövetség mostanában próbálkozik túra lovaglóutak kialakításával, de csakúgy, mint nyugaton, a földtulajdonosok részéről egyre nagyobb ellenszenv kíséri az ilyen próbálkozásokat.
- A lovasélet visszaesését a szponzori támogatások csökkenésén keresztül is megérezzük. Pápán is többen megtehetnék, hogy támogatják a rendezvényeinket, erre azonban manapság nagyon kevesen hajlandók - színezi még sötétebbre a képet dr. Tóth András.
Tegyük hozzá: a kilencvenes évek privatizációs törekvései is inkább ártottak, mint használtak a pápai lovassportnak, amely a nehézségek ellenére igyekszik magára találni. A pápaiak ugyanis az idén négy versenyt is rendeztek: május 1-jén a B kategóriás díjugrató megyei bajnokságot, június 27-29-én egy military ob-fordulót a közeli attyapusztai pályán, július 18-20-án egy regionális fogathajtó bajnokságot, és szeptember 28-án egy díjugrató megyei és meghívásos bajnokság döntőjét Döbröntén.
Szóval nincs minden veszve a Pápai Lovas Clubnál sem, sőt, búcsúzóul Kocsis Lászlóból sikerül előcsalnom egy majdnem optimista mondatot is:
- Volt azért már rosszabb is - mondja, és mintha mosolyognának mindig szigorú szemei.