Francia lovas mesterek Budapesten
Először és utoljára
Első hallásra kétkedve fogadtam az ötletet, hogy a Cadre Noir de Saumur Budapestre látogat, és a szervezők két teltházas előadásra számítanak a Hungexpón. Tévedtem, ráadásul hatalmasat, hiszen a legszebb álmainkat is túlszárnyalta az érdeklődés, ami újabb bizonyítéka, hogy valami elindult kis hazánkban a lovaskultúra területén. Mindent összegezve, felejthetetlen élményben volt részük azoknak, akik bevállalták a borsos árú belépőjegyeket, ugyanis nagy valószínűséggel először és utoljára látogattak el hozzánk a gall mesterek, akik a Telekom Szimfonikus zenekar élő kíséretében léptek fel. Az előadás különlegességéről sokat elárul, hogy ebben az esztendőben csupán kétszer mutatták be ezt a show-műsort, a budapestit megelőzően még tavasszal Brüsszelben. Általában otthon láthatjuk csak különleges lovas tudásukat, csak ritkán vállalnak külföldön fellépést.
A Cadre Noir története a XVII. században kezdődött, amikor Duplessis Morney kormányzó megalapította a lovasakadémiát Monsieur de San Vual vezetésével. Egy évszázaddal később Francois Robichon de la Guériniére a híres „Epaule en dedans", azaz a „Vállat be" gyakorlatot szolgálva a ló idomítását és lazítását a kezdő lépésektől egészen a magas szintű versenyzésig vitte. A francia lovaglás tana a XIX. században alakul ki, különböző stílusok keveredése után. Antoine Cartier, Aure grófja az ösztönös természetes lovaglást képviselte, míg Francois Baucher, a cirkusz lovasa saját módszerét hozta Saumurba, a francia lovaglás irányelveit pedig Alexis Francois L'Hotte fogalmazta meg mesterien, három szóban: Nyugalom! Előre! Egyenesen!
Átírt forgatókönyv, abszolút közönségsiker
Mindebből kaptunk ízelítőt meglehetősen professzionális előadásban. A francia programot egyébként mindkét napon megelőzte egy magyar betétműsor Kassai Lajossal, a hortobágyi csikósokkal, az Equus Lovasakadémia díjugrató show-jával, valamint Dallos Zsófia díjlovas-bemutatójával, ami vasárnap a kelleténél kicsit jobban sikerült. Az előző nappal ellentétben ugyanis a magyar bajnok nem zenés kűrt lovagolt, hanem édesapja, Dallos Gyula kommentálásában bemutatta a különböző magasiskolai elemeket. Szinte pontosan úgy, ahogy a franciáknál is szerepelt, ezért a vendégek az utolsó pillanatban átírták a forgatókönyvet, saját lovasukat leszállították a nyeregből, aki a földről irányítva is végigcsinálta a műsorszámát. Mindebből a nézők jöttek ki a legjobban, akik óriási tapssal jutalmazták a különleges produkciót, ami így az előadás egyik csúcspontja lett. A földön maradva szintén sokáig ünnepelt a közönség a duplaszáras résznél, nemcsak a látványos ugrásoknál, hanem a leheletfinom kézváltásoknál, valamint a hirtelen megállításoknál is, ami a tökéletes összhangra utalt.
Ugyanezt tapasztaltuk az együttdolgozó lovasok között is, akik olyan pontos karusszeleket mutattak be, aminél szebbet rajzolni sem lehetett volna.
Természetesen a klasszikus harci kiképzés három ugrását (Courbette, Croupade, Cabriole) is láthattuk több feldolgozásban (egyedül, csoportban, földről és nyeregből), és a magasiskolai díjlovaglás, valamint a díjugratás is többször visszaköszönt a másfél órás műsorban. Utóbbi szakág tudott csak némi mosolyt csalni a végig rezzenéstelen arcú lovasokra, akik egy pohár pezsgővel koccintottak, miután társuk hiba nélkül átugratta az asztalt, a székeket és a kantártartót, sőt a végén egy keskeny oszlopot.
Mindent összevetve, a francia vendégek igazolták, hogy a Cadre Noir nem véletlenül a világ talán legismertebb lovasakadémiája, ahol mind a mai napig vallják Danloux ezredes híres mondatát, miszerint „a hagyományok előtti hódolat nem zárja ki a fejlődés szeretetét", azaz úgy tudnak folyamatosan megújulni, alkalmazkodni a megváltozott igényekhez, hogy maximálisan ragaszkodnak a klasszikus kiképzési elvekhez.
Három híres gyakorlat
A Courbette során a ló felemeli az első lábait, azaz az elejét, miközben a hátuljára támaszkodik. A Courbette akkor sikerül tökéletesen, ha a ló szinte függőlegesen áll, és a lábai be vannak hajlítva.
A Croupade-nál a ló a pálcajelzésre farát felemelve, mindkét hátsó lábával hátrafelé kirúg.
A Cabriole során a ló a talajról felemelkedve, mindkét hátsó lábával hátrafelé kirúg, mozgása a kecskegida mozgásához hasonló, innen az elnevezés, ugyanis a Cabri kecskét jelent. Ezt az ugrást a lovasok a „Terre Á Terre" jármódból készítik elő, ami egy nagyon összeszedett, kétütemű vágta.
Cadre Noir akkor és most
A lovasok eredetileg oktatók voltak a saumuri Katonai Kiképző Iskolában. A Cadre Noir lovasai ma az Egészségügyi-, Ifjúsági- és Sportminisztérium felügyelete alá tartozó közintézmény, a Francia Nemzeti Lovasiskola tanári testületét alkotják. A lovasiskola lovasainak feladata többrétű:
• Mindenekelőtt azon francia oktatók és külföldi, leendő oktatók képzése és továbbképzése, akik szakmájuk előkészítésére érkeznek Saumurbe.
• A Cadre Noir lovasai részt vesznek a nemzeti központok működésében, ahol a nemzeti csapatok tagjai készülnek fel a hazai és a nemzetközi versenyekre díjlovaglás, díjugratás és military szakágakban.
• A lovasok maguk is a legmagasabb szinten (rendszeresen az olimpiákon is) vesznek részt ezekben a szakágakban rendezett versenyeken, valamint a lovas területen végzett különböző tudományos tanulmányokban és kutatásokban.
Természetesen a budapestihez hasonlóan lovaikat gálaműsorok keretében is bemutatják, igaz, évente csupán néhány alkalommal.
A hozzászólások RSS-csatornája
Lovastusa
