Lovasélet

Tartalomjegyz�k
Munka a körkarámban
2. rész
3. rész
4. rész
5. rész
6. rész
7. rész
8. rész
9. rész
10. rész
11. rész
Minden oldal

A körkarám (round pen, round corral) hasznos segédeszköz a lovak kiképzésénél. Mielőtt azonban nekilátna a lovas a körkarámmunkának, érdemes kicsit foglalkozni e témakörrel, nehogy többet ártsunk, mint használjunk vele a lónak. A körkarámban történő munkával megkezdődik az a tevékenységi sorozat, melynek során lovunkat kontroll alá vonjuk, és megalapozzuk a jövő tréningjének sikerét.

A körkarám rendeltetése nem a futószárazás vagy a kondíciótréning, hanem ez egyike a kiképzés során igénybe vehető hasznos segédeszközöknek. Egyes tréningprogramok kevésbé preferálják a körkarám futószárazó célú használatát, helyette inkább a körkarám engedelmességre való oktatásban betöltött szerepét hangsúlyozzák. A körkarám ugyanis nem arra való, hogy abban körbe-körbe hajtva lefárasszuk a lovat. Ez úgy is egyre nehezebb, minél jobb kondícióba kerül a kiképzés során a ló. Ha valaki mégis ragaszkodik a futószárazáshoz, ennek sincs akadálya, később úgyis minden lónak szüksége lehet erre a tudásra is.

Nem fog elszaladni

A körkarám legfontosabb szerepe mégis inkább az, hogy lehetővé teszi számunkra, hogy a lovat kontroll alá vonjuk anélkül, hogy közben egy 500 kg-os élősúlyba kapaszkodnánk futószáron, ami könnyen hátrányunkra Oválhat. A futószárnak ugyanis két vége van, az egyiken a lovas tartja a lovat, a másikon a ló a lovast. Mivel egy ilyen nagy állatot, ha bezárunk, megkötünk, vagy bármilyen más módon (pl. futószárral) korlátozunk, nagy valószínűséggel megpróbál majd ettől az érzéstől megszabadulni, ami a lovasra nézve nem jár sok haszonnal. A körkarámban folyó munka során biztosított számunkra a ló figyelme, ez az, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy egyáltalán valamit taníthassunk neki. A körkarámban nem tud minket kiiktatni, így előbb-utóbb egy fokozott figyelmességgel járó pózt vesz fel. Ha a ló hallgat ránk, egyszerűbbé válik az idomítás, és meg fog próbálni ránk hangolódni, ha észreveszi, hogy ellenőrzésünk alatt tartjuk. A körkarám ezenkívül segítséget fog nyújtani abban, hogy kialakítsuk vagy felelevenítsük a lónak a tanuláshoz való pozitív hozzáállását. Ha meg tudjuk akadályozni, hogy megkérdőjelezzen minket, illetve pozíciónkat, lovunk azt fogja tenni, amit mi akarunk. Ha a körkarámban lovagolunk, nem tud velünk elrohanni. Nem kell azzal törődnünk, hová fut, ezért nem kell a szájánál fogva húznunk, és a tulajdonképpeni tréningre fordíthatjuk teljes figyelmünket.

Mindig működik

Az is igaz azonban, hogy a körkarámra lovunk életében nincs túl gyakran szükségünk. Csak az alapmunka és az első lovaglási kísérleteink zajlanak itt. Addig használjuk a körkarámot, amíg bizonyossá nem válik, hogy a ló figyelmet szentel nekünk, és amíg azt nem gondoljuk, hogy uraljuk őt. Ez három-öt napig fog tartani, attól függően, mennyire intenzíven tréningezünk. Egy vadló, vagy emberekkel nem sok kontaktust megélt négylábú számára a körkarámban folyó munka különösen fontos, mert ez - nem lehet eléggé hangsúlyozni - a figyelem elnyerésének legbiztosabb módja. A körkarámlecke minden lónál működik fajtától, tenyészvonaltól, nemtől, temperamentumtól, az emberhez szokottság mértékétől vagy a megelőző tapasztalatoktól függetlenül. A körkarám ezenkívül hasznos segédeszköz új lovak ránk hangolásához, mégpedig úgy, hogy kezdettől fogva figyelmesek, nyitottak legyenek ránk, ahelyett, hogy veszekednének velünk, vagy kiiktatnának minket. Ha egy idősebb lónak rossz szokásai vannak, általában abból adódik, hogy megtanulta, lovasát nem kell komolyan vennie, és ismétlődően érvényesítette ezt a szándékát nemkívánatos viselkedéssel.

Kalapács és szög

A körkarám egy biztos hely a lovas számára, hogy benne is bizalom alakuljon ki a ló iránt, miközben az lassan felé fordítja figyelmét. Ha a földről sikerült elérni a lóban egy alapvető hajlandóságot a személyünkre való reagálásra, sokkal nagyobb lesz a valószínűsége annak, hogy akkor is kívánatos formában működik együtt velünk, amikor nyeregbe szállunk. Érdekes téma a lovak vadménesen belüli szociális kapcsolatrendszere, illetve a rangsor kérdése. Nos, vegyük hasznát ezen ismereteknek a körkarámon belüli foglalkozásnál. E szerint fontos tehát, hogy a tréner (a ló szemszögéből nézve) rangsorban felette álljon. Általánosságban kijelenthető, hogy mikor két lény, két ember vagy két állat, vagy egy ember és egy állat találkozik, egyik kalapács lesz, a másik a szög. A kalapács fogja mindig a végső döntéseket hozni. Vagy mi kontrolláljuk a lovat, vagy õ bennünket. Hogy melyikünk a kalapács, nem titok, mert ahogy mi tudjuk, úgy a ló is, hogy kinek a szava döntő. Abban a pillanatban, ahogyan elvesztjük az irányító szerepet, megérzi a ló. Másrészről viszont a gondolat, hogy mienk a ló feletti kontroll, az emberben egy aprócska pillanattal előbb tudatosodik, mint a lovaknál. Tehát a mindenkori tréning alapja a ló feletti száz százalékos kontroll, vagyis mindig biztosnak kell lennünk benne, hogy mi vagyunk a „kalapács". A körkarámmunka a legbiztosabb módja ezen kontroll megerősítésének.

A körkarám kialakítása

Ha saját körkarámot akarunk építeni, válasszunk 15-18 m átmérőt. A tapasztalat inkább a 18 m átmérőt részesíti előnyben. Ez elég kicsi ahhoz, hogy testhez álló legyen a földről végzett munka, és elég nagy ahhoz, hogy ne tegye kényelmetlenné egy nagyobb ló számára sem a vágtát. Ha 18 m-nél nagyobb átmérőt választunk, fennáll a veszélye annak, hogy elvesztjük az uralmat, mert a ló egyik oldalról a másikra tud szaladni, vagy megállhat. Ha a körkarám túl kicsi, szerencsétlen esetben a ló megpróbálhatja tesztelni a stabilitását. Különösen egy vadon felnőtt, emberekkel még keveset érintkezett ló érezheti magát fenyegetve, és előfordulhat, hogy a palánkon keresztül, vagy felette próbál elmenekülni. Ezenkívül a kicsi körkarámban nehéz a lovat mozgásba lendíteni, mert olyan érzete támadhat, hogy nincs hová mennie. 15 méteres átmérő esetén 48 méteres, 18 méteres átmérő esetén 57 méteres kerülettel rendelkezünk. A karám oldalának átláthatatlan kialakítása megfelelő anyagokból (az anyagnak nincs szerepe, fa, fém, tégla stb.), és főleg annak stabilitása fontos kritérium. Ha a ló egy zárt palánkot lát maga körül, nem lesz kedve kiugorni vagy kitörni a mögötte levő bizonytalanságba. A karám falai függőlegesek legyenek, ne ferdék, és 1 ,8 m magasságig masszívnak kell lenniük. Ló legyen a talpán, amelyik megpróbál ezen a magasságon is átjutni, kitörni. Az egybe függő fal további előnye abban rejlik, hogy a lovas lábára gyakorolt nyomás, ha véletlenül a ló és a fal közé szorulna, nagyobb területen egyenletesebben oszlik el. Vékony rudak esetén ez nyomáspontokra korlátozódik, és sokkal veszélyesebb. A farudaknak, vékony csöveknek további hátrányuk is van: a ló patája, vagy akár lovaglás közben a lovas lába is beszorulhat közéjük.

A talaj

A körkarám talaját ajánlatos 10-15 cm mély, laza és puha anyagból kialakítani. Ez lehet föld, homok és faforgács keveréke. A túl kötött, kemény vagy sáros talaj károsítja a ló lábait. A túl mély homokban hamar elfárad a ló, ezenkívül az inakat nagyon igénybe veszi, ínhúzódást, károsodást okozhat. Ezért a patanyomra különösen ne halmozzunk túl sok anyagot. Gyorsabb mozgásoknál, különösen vágtában figyeljünk arra, hogy a ló ne dőljön túlságosan a belső vállára, mert ezzel a belső lábait és annak ízületeit túlterhelheti!

Felszerelések a körkarámhoz

Nem kell felszerelési tárgyak özönét a körkarámba hordani. Ha első alkalommal dolgozunk a lovunkkal, elég csak a józan eszünket magunkkal vinni, ezenkívül legfontosabb eszközünk a karunk végén mindig „kéznél van". Egy kényelmes viselet hozzájárul, hogy a munka során jó legyen a közérzetünk. Egy kötelet, lasszót, ostort vihetünk még magunkkal. A kötél puha legyen, erőssége, vastagsága olyan legyen, ami könnyen kezelhető számunkra (hossza kb. 10 m legyen). Legjobb, ha a ló lábát ínvédőkkel és pataharangokkal védjük. Ezek a biztonsági óvintézkedések megakadályozzák az inak, csontok, szalagok akár életre szóló sérüléseit. A ló dolgozzon szabadon, kantár, kötőfék nélkül.

 

 

A körkarámban történő munkával megkezdődik az a tevékenységi sorozat, melynek során lovunkat kontroll alá vonjuk, és megalapozzuk a jövő tréningjének sikerét.

Megkezdődik a munka

Azzal kezdjük, hogy a lovat mozgásra szólítjuk fel. Egy 18 m-es karámban kb. 6 m-re álljunk a lótól. A lehető legfinomabban, de határozottan adjuk a jelet. Egy vadlónak elég egy felemelt kéz a kívánt mozgás eléréséhez. Ha emberekkel már gyakrabban találkozott tréningben levő lovunk, valamivel erősebben kell nyomatékosítanunk, mert gyakorlatilag nem fél tőlünk. Az is lehet, hogy kötelünket felé kell dobnunk, vagy a kötél végét a hátsó lába felé kell pattintanunk, amíg meg nem mozdul. Mind közül a legveszélyesebbek azok a lovak, amelyek nem akarnak megmozdulni. Ezek általában kemény diók a tréning során is. Ilyenkor közelebb kell menni hozzájuk, és valamivel agresszívebben kell késztetni őket a mozgásra. Fontos a legnyugodtabb lónál is, hogy engedjen követelésünknek. Meg kell szabnunk egy viselkedésmintát, ami az általunk feltett kérdésekből, követelésekből, és az erre várt válaszokból áll. Rá kell vennünk a lovat, hogy körbehaladjon a körkarámban. Két dolog nem vitás: ha a ló menni akar, nem tudjuk megakadályozni ebben, viszont mi döntjük el, hogy mikor állhat meg. Ha nem is tudjuk megállítani a lovat, a mozgásában lehetőségünk van irányítani. Megakadályozni nem tudjuk, ha menni akar, de kontrollálhatjuk a mozgás irányát és a jármódot. Meghatározhatjuk, mennyi ideig kell haladnia, valamint, hogy mikor állhat meg. Ha a ló egyszer már konstatálta, hogy mi átkozottul komolyan vesszük a parancsainkat, miszerint mozognia kell, két lehetősége van. Először is átgázolhat rajtunk. Még ha legritkábban is hozzák a lovak ezt a döntést, legyünk felkészülve, és helyezzük készenlétbe a kötelet, lasszót vagy az ostort, hogy távol tudjuk tartani magunktól a lovat, és hogy ezt a kibúvási módszert a lehető legkellemetlenebbé tegyük számára. Lovunkat uralnunk kell, mint egy fuldoklót a menteni akarója. Uraljuk a lovat, hogy ne tudjon keresztülszaladni rajtunk.

A másik lehetséges reakció, hogy csak áll és bámul ránk. Ez megint csak nemkívánatos döntés. A ló nem mondhatja, hogy ma péntek van, és nincs kedvem megmozdulni. Ha a ló nem akar elindulni, hajtsuk a kötéllel, ostorral, míg elérjük, hogy mozgásba lendüljön. Annak érdekében, hogy mozgásban maradjon, folytassuk tovább az akciónkat. Ha magától is megy már, hagyjuk abba a zavaró molesztálást. A ló végül is előre tud menekülni a zavaró hatások elől, és amikor elindult, pontosan a kívánt módon reagált, megkezdhetjük vele a munkát.

Érjük el nála, hogy vágtázzon. Ebben a jármódban jobban megerőlteti magát, mint ügetésben, és hamarabb elfárad. Saját maga ellen dolgoztatjuk a testét. Amikor már fájni kezd a tüdeje és az izmai, végül ezt fogja gondolni: „Hogy jutok ki innen élve?"

Mikor mozgásban van a ló, vegyük szemügyre, hogyan viszonyul hozzánk. Az is kellemetlen, ha túl gyorsan közeledik hozzánk. Az a jó, ha engedelmes tisztelettel közeledik. Ha ez amozdulatsor túl heves, újra felédobjuk a kötelet. Ezzel azt fejezzük ki: „Nem tetszik, ahogyan közeledsz hozzám." Ha túlságosan megriad és az a veszély fenyeget, hogy átugrik a palánkon, hagyjuk abba a noszogatását, egyszerűen ne hajtsuk tovább, engedjük, hogy visszaváltson ügetésbe.

Fontos mérlegelések

Ha a lovas lovával a körkarámban, más néven palánkkal, illetve kerítéssel körbevett futószáras körben dolgozik, tudatalattijában gondolnia kell egyes rizikófaktorokra. Egyik ezek közül a hőség. Ha a hőmérséklet 30 fok fölé emelkedik, ezt figyelembe kell vennie a lóval szembeni elvárásainál, mert a ló esetleg hőgutát kaphat.

A három legfontosabb testrész, ill. szerv, amire a körkarámmunka során tekintettel kell lenni:

1. A ló tüdeje. Ez az a szerv, amely először károsodhat.
2. A ló lábai. Vegyük figyelembe, hogy nem minden aljazat ideális. A mély homok hamar kifárasztja a lábakat - mindenekelőtt az inakat -, és minél megerőltetettebbek az inak, annál nagyobb a sérülésveszély. A kemény talaj pedig úgy hat, mint egy kalapács, amely minden talajjal való érintkezés alkalmával enyhén a lábakra üt.
3. A folyadékveszteség. Vegyük figyelembe mind a hőmérsékletet, mind a levegő nedvességtartalmát. 40 fok feletti hőmérséklet esetén a lónak már kemény munkát kell végeznie ahhoz, hogy testhőmérsékletét normális szinten tudja tartani.

Ha a ló izzad, és egész teste habos, tudomásul kell venni, hogy rendkívül keményen dolgozik. Ebben a tempóban nem tudjuk vele sokáig folytatni a munkát. Adjunk neki lehetőséget néhány percenként, hogy légzését rendezze. Ha pedig szükséges, tegyük meg ezt gyakrabban.

Gondoljunk arra, hogy a lovak sok vizet veszíthetnek anélkül, hogy különösen feltűnően izzadnának. Semmi esetre sem szabad húsz percnél hosszabb ideig izzadniuk.

Egyébként is, ha felmerül bennünk, hogy a ló a további munkához túl kimerült lehet, hagyjuk abba azonnal. Végül is nem akarunk kárt tenni lovunkban.

Ezek mindenesetre csak általános irányvonalak, ha kétségeink vannak, kérdezzük meg inkább az állatorvostól.

Ha a körkarámban dolgozunk, soha ne engedjük, hogy valaki más folytassa a megkezdett munkát - mindegy, mennyire vagyunk fáradtak. Ha pihenni akarunk, hagyjuk lovunkat is pihenni. Ha valaki más folytatja a munkánkat, nem érzékeljük lovunk állapotát, ami forróság esetén növeli a hőguta veszélyét. Gondoljunk arra, hogy ha nekünk már nem esik jól a munka folytatása, akkor a lónak sem.

Nincs pontos szabály, mennyi ideig szabad dolgozni a ló épsége veszélyeztetése nélkül. Lehet, hogy a munkát egy órán keresztül minden érzékelhető probléma nélkül végezzük, a ló tüdejében mégis komoly kár keletkezhet, ha edzetlenül egy órát dolgoztatjuk. Mindig újra és újra lehetőséget kell adni neki a szusszanásra. Tehát még egyszer: soha ne ártsunk a lónak a körkarámban folytatott leckék során.

Hogy lehet motiválni a lovat?

Motiválnunk kell a lovat ahhoz, hogy megváltoztassa beállítottságát.

Minél erősebb a motiváció, annál hamarabb érünk el változást. Hozzátartozik még: minél természetesebb a motiváció, annál könnyebben és tartósabban érjük el a ló kívánt reakcióját.

Szép lenne, ha csak etetéssel és jutalommal rá tudnánk venni a lovat, hogy minden helyzetben azt tegye, amit mi szeretnénk, de ez sajnos általában nem így van. Többnyire ez arra sem elég, hogy megszüntessük a ló tőlünk való félelmét. Még ha a motiváció ezen módja a tréning során nagy szerepet játszana (és játszik is), akkor sem vezetne a végső, általunk megkívánt eredményhez.

Amit mi akarunk, az egy változás a ló gondolkodásmódjában, ami egy viselkedésváltozást eredményez. A motiváció közvetlenül változáshoz vezet. A ló változására irányuló motivációjához a tüdejét és izmait használjuk - ha üget, dolgoznak izmai, ha galoppozik, még erősebben működnek.

Először elfut tőlünk a ló. Arra gondol: „Hogy a csudába fogok innen kikeveredni?" Ezután észreveszi, hogy a futásának irányával kapcsolatosan speciális kívánságaink vannak. Mialatt köröket tesz meg, tüdeje elkezd jeleket küldeni az agyba. Felszólítja az agyat, gondoljon ki valamit, ami az erősen igénybevett tüdőnek megkönnyebbülést okoz. Ez okot ad a lónak, hogy megváltoztassa viselkedését, mert amit abban a pillanatban tesz, nem alkalmas arra, hogy a tüdejét vagy akár az izmait „megváltsa".

Elkezd hát az agy más lehetőségek után kutatni. Megszabadulhatna a kellemetlenségektől, ha megfordulna? Esetleg megállhat? Ki tud talán a kerítés felett vagy alatt menekülni? Vagy esetleg megrúghatná vagy másként támadhatná gyötrőjét?

A lónak számtalan lehetősége van, nem csak kettő, és fontos, hogy ezt figyelembe vegyük a tréningprogram során.

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy lovunk csak jobbra tud fordulni, ha a jobb szárat húzzuk. A valóságban azonban van még egy-két variáció: Két lábra állhat, lefeküdhet, tolathat, előre mehet, földre vetheti magát, foroghat bármely irányba stb. A jobbra fordulás tehát közel sem az egyetlen alternatíva a számára. A körkarámban történő munka során sincs ez másként.

Ha a lovat körbehajtjuk, elkezdjük neki tanítani, amit tulajdonképpen akarunk tőle. Gyorsan meg fogja érteni, hogy abban az esetben, ha ránk néz, nem kell tovább futnia, tehát dolgoznia. Így megkönnyebbül, tüdeje visszaigazolja számára döntése helyességét.

Tehát a tüdején keresztül elérjük, hogy kifulladjon. Mivel természetesen nem akarunk kárt tenni a lóban, óvatosan és meggondoltan kell cselekedni. Ha a ló tüdeje fáj, meg fogja változtatni viselkedését. Figyeljük meg azonban a különbséget: ha fáj a tüdeje, nem jelenti azt, hogy elfáradt.

Félreértések elkerülése végett tisztázzuk: a fájdalomnak különböző megjelenési formái vannak, és amiről itt most beszélünk, a ló számára sokkal kevésbé fájdalmas, mint sok más edzési procedúra. A fájdalom, amire most gondolok, ugyanolyan, mint amikor futunk, és alig kapunk levegőt. Ez a fajta fájdalom a lónak elegendő alkalom (vagy motiváció) arra, hogy megváltoztassa velünk szembeni beállítottságát.

Ha ez megtörtént, a tanulási folyamat mindkét résztvevő számára egyszerűbb lesz.

Ha a ló 15 km/h sebességgel egész kényelmesen fut, emeljük tempóját jó 20 km/h-ra. Fontos, hogy sebességét kontrollálni tudjuk mi is és a ló is.

Ezen folyamat alatt elkezdünk egy nagy állatot kontrollálni, anélkül, hogy bármikor is megfogtuk volna. A ló és az edző számára ez egy időben válik világossá. A tanulás idején a ló végül egyre több és több kontrollt ad át nekünk, az idomárnak - egyre magasabbra kerülünk a rangsorban. Lovunk ugyanúgy, ahogy a természetben, egy rangosabb fajtársnak a szükséges figyelmet szenteli, nekünk is megadja azt.

Ezek a leckék annál erősebben vésődnek be, minél inkább lépésről lépésre tanulta meg a ló. És ennél biztosabban és tovább maradnak a tudatában, mert õ maga jött rá a jó megoldásra.

 

Most nekilátunk a következő cél megvalósításának, mégpedig a ló mozgása ellenőrzésének. Meghatározott mozdulatokat fogunk elvárni tőle, és nem engedjük meg többé, hogy céltalanul bolyongjon a körkarámban.

A ló mozdulatainak kontrollja

A tréningprogram minden fázisára nézve fontos, hogy ne hagyjunk ki lépcsőfokokat - a mozgáskontroll szakaszban pedig ez különösen mérvadó. A lovat lépésről lépésre vezetjük egy olyan edzésprogramon át, ami világossá teszi számára, hogy „a gyeplő mindig nálunk van". Ez a teljes program legjelentősebb pontja.

A világ legegyszerűbb dolgával kezdjük: a mozgásirány megszabásával. Ennek a lényege, hogy a ló abba az irányba fusson, amelyikbe mi akarjuk, mert ez erősíti benne azt a tudatot, hogy nálunk a döntés joga. Vegyük most példának a bal kézen való munkát. A ló döntött úgy, hogy fut, de mi határoztuk meg a haladás irányát. Először még félelemből rohan, és azt gondolja, övé a kontroll, mert el tud előlünk menekülni. Ebben a pillanatban a ló még nagy valószínűséggel különböző dolgokra irányítja a figyelmét, és lehet, hogy kifelé, és nem felénk figyel. Hagyjuk kb. 4 kört egy irányba futni, mielőtt úgy döntünk, hogy ideje az irányváltoztatásnak.

Irányváltoztatás

Az irány változtatását úgy végezzük, hogy elmegyünk a lótól a körkarám másik oldalára. Ha az állat a körön közeledik hozzánk, gyorsan és határozottan induljunk meg felé, majdnem a palánkig (kerítésig). Ez még mindig több lehetőség elé állítja a lovat: keresztülrohanhat rajtad, megállhat és rád nézhet, vagy megfordulhat, és elkezdhet futni a másik irányba.

Ha észrevesszük, hogy át akar nyargalni rajtunk, lépjünk inkább egyet oldalra, és engedjük el. Ha a következő körnél újra jön, inkább irányt fog változtatni, minthogy konfrontálódjon velünk. Idővel javul a kommunikáció közted és lovad közt, és a megfelelő reakciói hamarabb mutatkoznak. Egyre gyorsabban érti meg és teljesíti, amit vársz tőle. Ha reagál ugyan, de csak levágja a fél kört, és ugyanazon a kézen marad (a mi esetünkben a bal kézen), forduljunk meg, hogy újra a ló mögé kerüljünk, és próbáljuk meg újra jobb kézre átfordítani. Az irányváltoztatások akkor is hasznosak, ha egy ló rendkívül idegesen száguldozik a körkarámban. Mialatt megállítjuk és fordítjuk, egyúttal esélyt is adunk neki, hogy szusszanjon egy pillanatot.

A következő részcél az lesz, hogy a lónál újra érjük el az irányváltoztatást. Abból indulunk ki, hogy a ló most már jobb kézen megy. Újra hagyjuk négy kört tenni, mielőtt felszólítjuk a fordulásra. De ha már három kör után magától - a mi követelésünk nélkül - az irányt balra akarja változtatni, amilyen gyorsan csak lehet, korrigáljuk ezt, és dolgoztassuk még pár kört jobb kézen. Csak ezután fogjuk balra fordulásra késztetni.

A ló kezdi megérteni, hogy nemcsak, hogy ő fut előlünk, hanem mi még hajtjuk is. Ez nagy különbség.

Azt mondja erre magában: „A mindenit, hiszen a pasas kerget engem." Aztán a harmadik körben végül ezt gondolja: „Oké, én menekülök, te meg hajtasz. Akkor legalább megválaszthatom szabadon, melyik irányba haladok?"

Ha a ló az irányt felszólítás nélkül megváltoztatja, siessünk az általunk kívánatos irányba tessékelni. Ezzel a következőket mondjuk neki: „Vigyázz, erről nem volt szó! Én szabom meg az irányt, nem te."

Ezzel válaszolsz a kérdésére. És ezzel megkezdődik párbeszéded a lóval.

Fontos, hogy elég időt adjunk neki arra, hogy megértse, mit várunk el tőle. Ugyanis nem mindegy, hogy valahogy rávesszük, hogy azt tegye, amit mi akarunk, vagy önállóan tanulhatja meg, hogyan viszonyuljon az elvárásainkhoz.

Folytatjuk egy ideig az irányváltoztatást, addig, amíg megbízható reakciót nem kapunk tőle, tehát amíg mindig nem akkor fordul, ha felszólítjuk rá. Gondoljunk azonban arra, hogy nem arról szól az egész, hogy kergessük a lovat, hanem, hogy mozgását kontrolláljuk.

Most egy további részcélt tűzhetünk ki. Valamivel specifikusabb követeléseket támasztunk: mindig egy adott helyen várjuk el tőle az irányváltoztatást. Ehhez kinézünk egy oszlopot, hogy kipróbáljuk, milyen pontossággal tudjuk ennél elvégeztetni a kívánt fordulatot.

Ezt hasonlóképpen csináljuk, mint eddig, csak itt magunknak is kijelölünk egy pontot. Ha a ló idő előtt fordul, azt jelenti, hogy túl korán utasítottuk. Ha csak 5 méterrel az oszlop után változtat irányt, világos, hogy túl későn szólítottuk fel. Egy bizonyos fordulópont előzetes kijelölésével tesztelhetjük, mennyire jól értjük meg egymást lovunkkal.

Fordítás befelé

Időzítésünk korrigálása érdekében előfordulhat, hogy az oszlophoz közelebb kell kerülnünk vagy távolabb kell maradnunk, ha lovunkat fordulásra szólítjuk fel. Ha megtaláltuk azt a ló és magunk közti távolságot, aminél a ló biztonsággal a kinézett oszlopnál fordul, menjünk egy lépéssel távolabb, és ne csak irányváltoztatást követeljünk, hanem várjuk el azt is ráadásként, hogy közben felénk forduljon. Ha azt akarjuk, hogy befelé forduljon, ne menjünk az oszlop irányába. Minél közelebb vagyunk az oszlophoz, annál kisebb helye van a lónak a befelé fordulásra. Másrészről ha azt várjuk el, hogy kifelé forduljon meg, menjünk közvetlen vonalon az oszlophoz. Tegyük fel tehát, hogy kiválasztottunk egy oszlopot, aminél azt akarjuk, hogy befelé forduljon, ehelyett azonban kifelé fordul. Ha ez történik, érjük el a lehető leggyorsabban, hogy az eredeti irányba forduljon.

Ezzel folytatódik a dialógus. A ló ezt kérdezi: „Ez az, amit akarsz?" Mi erre reakciónkkal válaszolunk: „Nem, nem erre gondoltam."

Ha újra balra fordult, hagyjuk két kört tenni, válasszuk ki újra az oszlopunkat, és indítsunk egy új próbálkozást.

Állítsuk meg újra a lehető leggyorsabban, ha kifelé fordul, és küldjük vissza abba az irányba, amelyikbe a sikertelen manőver előtt futott. Minél előbb késztetjük irányváltoztatásra, annál hamarabb válaszolunk neki. A ló meg fogja érteni, mit kell tennie, ha egyértelműbben fejezzük ki magunkat. Minél félreérthetetlenebbül kommunikálunk vele, annál többet fog felfogni. Amikor első alkalommal fordul kifelé jobb kézre (ahelyett, hogy befelé végezné el), hagyjuk egy egész kört tenni, mielőtt újra megállítanánk az oszlopnál, a második helytelen fordulatnál még egy fél kört. Folytassuk, egy fél kör után újra állítsuk meg, ha továbbra is kifelé fordul. Követeljünk tőle továbbra is irányváltoztatást befelé, és pár perc múlva végül befelé fog fordulni a ló.

Ismételjük át újra: A részcélunk az, hogy a ló befelé forduljon, és jobb kézen haladjon tovább. Amikor nekilát a fordulatot befelé végezni, menjünk vissza, és adjunk neki elég teret, hogy be is tudja fejezni a fordulatot.

Vigyázzunk, hogy ezt a gyakorlatot mindkét kézre egyforma gyakran gyakoroljuk.

Nem kell először tökéletességig fejleszteni egyik kézen a feladat elvégzését, de egyszerűbb ezt tenni.

Minél biztosabban tudjuk késztetni a lovat, hogy hozzánk forduljon, annál inkább nálunk az irányítás. Bizonyosodjunk meg, hogy lovunk megértette ezt a leckét, mert erre épülnek a tréningprogram következő leckéi - minden lépés a következőnek az alapja. Nos, elértük hát, hogy a lovat jobbra és balra és magunkhoz tudjuk fordítani - és még mindig hozzá sem értünk. Még nem is vezethető kötőfékkel, de már egész jól ellenőrzésünk alatt áll.

Következő részcélunk az lesz, hogy a lovat megállásra késztessük. Tudatában kell lennünk, hogy a lónak sokkal fárasztóbb az irányváltás, mint mindig csak előre haladni. Az irányváltoztatásnál először meg kell állítani, és utána a másik irányba újraindítani. A megállás, amit a ló eközben kivitelez, lehet, hogy csak egy másodperc töredékéig tart, a lényeg, hogy végezze el a feladatot. Tovább kell ezt most fejlesztenünk, hogy a megállás eltartson egy, végül kettő vagy három másodpercig. Minél gyakrabban válttatunk irányt a lóval, annál előbb lesz hajlandó egy hosszabb szünetet beiktatni. Mindig, amikor irányt változtat és megáll, menjünk egy lépést vissza, és hagyjuk békén - mindegy, melyik irányba néz éppen. Eközben megtanulja, hogy helyes, ha megáll. Gondoljunk arra: nem érdekünk, hogy elfárasszuk a lovat, csak kontrollálni akarjuk.

Egy beleidomított választ kapunk a lótól - ez edzési programunk magja. Ha egy (akár csak rövid) reakciót következetesen el tudunk érni, erre építve rávesszük a lovat, hogy a stopnál egyre tovább és tovább maradjon megállva.

Megállítás

Következő részcélunk lesz, hogy olyan megállást érjünk el, melynél a ló a fejét már nem a kerítés felé fordítja. Amíg újra és újra kifelé néz, még spekulál, hogy el kellene hagyni a helyszínt. Ha befelé tekint, vagy legalább egyenesen, akkor edzőjének szenteli figyelmét, amíg azonban fejét lógatja kifelé a kerítés fölött, nem érdemes ebbe beleélnünk magunkat. Még egyszer: egyik legfelsőbb edzési szabályunk, hogy a célok érdekében mozgásra bírjuk a lovat. Ha azt kívánjuk, hogy befelé nézzen, akkor arra késztetjük, hogy a nyakát és fejét fordítsa befelé. A mozdulat elérése érdekében adjunk ki egy csettintő erős hangot. Az akusztikus segítséget fogjuk a jövőben alkalmazni, amikor mozgást várunk el tőle. Ha csettintünk, és a ló nem fordítja felénk a fejét, akkor tegyünk valamit, amivel elérjük, hogy valamilyen mozdulatot produkáljon. Rácsaphatunk combunkra, legyezhetünk karjainkkal, vagy bármit tehetünk, amitől megijed. Erre az ingerre esetleg megiramodik a ló. Ha ezt teszi, nyomatékosítsuk kicsit a dolgot, ezt mondva neki: „Ha már nem figyelsz, akkor legalább ügess." Utána újra megállítjuk, amilyen gyorsan csak tudjuk, és újra próbálkozunk. Hagyjuk egy negyed kört haladni, ha ekkor nem vagyunk képesek elérni, hogy befelé fordítsa a fejét, lendítsük mozgásba újra az egész testét, mielőtt újra elölről kezdenénk.

Addig ismételjük a procedúrát, amíg el nem érjük, hogy befelé fordítsa a fejét, ha csettintetek. Mindig, amikor befelé fordul, menjük egy lépést hátra, és viselkedjünk nyugodtan. Álljunk egyszerűen csendben. Hangsegítségekkel is lehet dolgozni - dicsérjük a lovat.

Ismétlésként: Kommunikálunk lovunkkal - viselkedésünkkel és hangunkkal közöljük vele, hogy helyes volt, amit tett.

Ha megkaptuk a megfelelő reakciót, elkezdhetjük javítani az eredményt.

A javítás azt jelenti, hogy a kívánt reakciót mind hosszabb ideig várjuk el. Ha kifelé néz a ló, jelet adunk neki (mint a csettintő hang), hogy fejét és figyelmét újra magunk felé irányítsuk.

Ha mindig sikerül befelé fordított fejjel megállítani, nekiállhatunk a következő lépésnek.

A következő részcél legyen az, hogy a ló nyugodtan megálljon, és ránk tekintsen.

Ennek elérése érdekében a lehető legegyszerűbbé próbáljuk tenni számára a feladatot. Ha orrával befelé áll, közeledjünk az eleje felé, és maradjunk kb. 3-6 méterre attól függően, milyen távolságnál jobb a ló közérzete. Ezután törekedjünk arra, hogy a ló minél tovább ránk nézzen. Hogy mennyi ideig sikerül ott állni, a lótól függ. Ennél a feladatnál az a fontos, hogy nézzen mindig ránk, amikor ezt kérjük tőle.

Előfordulhat, hogy ezen lecke elsajátítása után azt gondolja, hogy mindig meg kell állnia, és ránk kell néznie. Ha el akarjuk küldeni magunktól, és ehelyett ránk néz, újra alkalmazhatjuk a mozgásba lendítés eszközét.

Fontos, hogy a ló száz százalékig reagáljon kívánságainkra, ahelyett, hogy önálló döntéseket hozzon.

 

Érintés

Következő közbülső célunk annak elérése lesz, hogy közelebb férkőzzünk a lóhoz és meg tudjuk dörzsölgetni, simogatni fejét. Hogy mennyire enged közel magához az állat, esetről esetre különböző lehet. Természetesen sokkal gyorsabban elérhető ez a cél olyan lónál, amelyik már hozzászokott az emberhez és kötőféken vezethető, mint mondjuk egy vadon felnőtt háromévesnél, amelyiknek még nem volt kontaktusa emberrel. Nyers ló esetében igencsak nagy valószínűséggel előfordulhat, hogy 10 méternél nem tudunk közelebb kerülni hozzá anélkül, hogy megijedne és elfutna. Az a cél lebegjen szemünk előtt, hogy most nem mozgásba lendíteni szeretnénk a lovat, hanem azt kellene elérnünk, hogy egy helyben megálljon. Ha mondjuk 6 méterre tudjuk megközelíteni az állatot anélkül, hogy mozogna, akkor ez lesz most kiindulási pontunk.

A feladat gyakorlása alatt nem szabad semmi olyan tárgyat a kezünkben tartani, amivel kapcsolatban a ló fenyegetettséget érezhet. Kezünket nem nyújtjuk felé, mintha etetni akarnánk, és nem próbáljuk megsimogatni, mert mindezen akciók kellemetlen, fenyegetett érzést válthatnak ki belőle.

Ekkor még nem tudja a ló, mit akarunk tőle. Ha elindulunk felé, ő pedig elindul vagy megfordul és elrohan, kétely marad benne azzal kapcsolatban, hogy mi a szándékunk vele. Viszont, ha elérjük nála, hogy tőlünk 6 méterre állva maradjon és ekkor mi fordulunk és megyünk el, minden kétséget kizáróan meg fog lepődni a ló és ezt fogja gondolni: Hát csak ennyit akar? Egyszerűen csak közelebb jönni hozzám?

Nos, ekkor tréningünk egy olyan fejezetéhez jutottunk, amelynél azt a reakciót váltottuk ki amit akartunk. Most lássunk hozzá a reakció tökéletesítéséhez, úgy, hogy újra megteremtjük az előző körülményeket, tehát újra megközelítjük 6 méterre, megfordulunk és újra eltávolodunk. Ha ennél a távolságnál mindig sikerül a feladat, tehát a ló nem akar elmenni amikor 6 méterre vagyunk tőle, próbáljunk meg egy lépéssel közelebb kerülni, mondjuk úgy 5-5,5 méterre, mielőtt újra eltávolodnánk.

Ha a ló a lecsökkent távolság miatt elmenekül, azért teszi, mert nem biztos benne, hogy mit várunk el tőle. Ekkor megadjuk neki a lehetőséget, hogy magától megálljon, felénk forduljon és ránk tekintsen, majd visszatérhetünk a már elfogadott távolsághoz és megismételhetjük a megállás, megfordulás, eltávolodás rituálét addig, amíg úgy nem tűnik, hogy a ló bizalmatlansága alábbhagyott. Ezután újra megpróbálkozunk az 5 ,5 méteres megközelítéssel. Minden pontnál, ahol úgy érezzük, hogy a lónak megfordul a fejében a szökés gondolata, húzódjunk inkább vissza, mielőtt megelőz minket és valóra váltva szándékát elhagyja a színhelyt.

Mindig amikor megközelítjük, fokozzuk benne a feszültséget és bizonytalanságot, hogy ellazulást eredményezzünk amikor eltávolodunk. Ez a cselekedet nem hat fenyegetően a lóra és kivált egy változást a beállítottságában, mert egyre inkább felkelti az érdeklődését szándékunkkal kapcsolatban.

Közeledési kísérleteinket a fenti módszer alapján folytatjuk addig amíg ott nem állunk fél méterre közvetlenül a ló előtt. Ha közben elfordítja tőlünk a fejét, eltávolodunk és csettintő hangot adunk, ezzel vesszük rá, hogy fejét és ezáltal figyelmét felénk irányítsa.

Ha érzem, hogy a ló már nem akar elfutni, kinyújtom a kezem, hogy megsimogassam, de nem az orránál, hanem a szemei között. Az orr érzékeny - és ha ott érintjük meg, nagyobb a veszélye, hogy visszariad és elfut. Tehát 1-2 másodpercre megérintjük a szemei közti tájékon mielőtt megfordulunk és elmegyünk. Rá kell jönnie, hogy ez minden amit akartunk tőle. Ezt a lépést ismételjük párszor. Gondoljunk a simogatásszabályra amit az első fejezetben tárgyaltunk- ne csapjunk rá és ne csiklandozzuk. Egy határozott dörgölés a legmegfelelőbb.

Fontos, hogy a ló fejét kezünkkel ne kövessük, ha megmozdítja, mert ha ezt tesszük, egyre távolabb fogja fordítani tőlünk, mígnem egyszer csak egész testével odébb nem lép és a végén újra csak a "körkarámos üldöző" szerepe fog ránk hárulni. A tréning ezen stádiumában a ló mindig mindkét szemével nézzen ránk.

Nos, most már hosszabb ideig simogathatjuk érintgethetjük a lovat a szemek közti tájékon. A ló megtanulja, hogy annál kevesebbet kell dolgoznia, tehát futnia, minél hosszabb ideig áll nyugodtan és engedi nekünk fejét simogatni. Ez erős motiváció arra, hogy nálunk megállva maradjon. Még egy előnye van, ha már meg tudjuk érinteni a lovat, mégpedig, hogy a simogatást elismerésünk kifejezésére is alkalmazhatjuk. A kiképzés minden területén megkönnyíthetjük a ló tanulási folyamatát, ha egyértelműsítjük benne amikor megfelelően reagál az elvárásra, és nem hagyjuk kételyek között. Egy simogatás kifejezi, hogy örülünk, elégedettek vagyunk reakciójával.

A hangsegítségek is hasznos eszközök. Vannak akik szívesen beszélgetnek a lovukhoz, mások nem. Ha beszélni akarunk lovunkhoz, tegyük ezt, nagy segítséget jelent. A ló hozzá fog szokni és könnyebben tisztába jön szándékunkkal.

A világ legerősebb kötőféke

A kiképzés ezen stádiumában az utolsó részcélunk annak elérése, hogy a ló ránk fixálja figyelmét - akárhol vagyunk akárhová megyünk.

Ugyanúgy járunk el, mint abban a fázisban amikor a ló kifelé nézett a kerítés felett. Megsimogattuk a lovat és pár lépéssel a feje előtt állunk. Mindig amikor fejét leengedi a talaj felé vagy tőlünk elfordítja tekintetét, csettintsünk egyet, hogy visszanyerjük figyelmességét. Ezen mód megtanulja, hogy nem kell dolgoznia és nem molesztáljuk, ha a fejét felénk fordítja.

Ha elértük, hogy erről a távolságról folyamatosan ránk tekint, kezdünk eltávolodni tőle a körkarám közepe felé. A ló dolga az lenne, hogy állva maradjon a kerítésnél és egész idő alatt minket nézzen. Ha elfordítja a fejét mialatt távolodunk, csettintsünk jelet adva neki ezzel, hogy fordítsa fejét és figyelmét újra felénk.

Végül el kellene érnünk, hogy amikor kb. csípője vonalában, 3-5 méter távolságra állunk , nyakát hátra hajlítva egyre hosszabb ideig ránk nézzen.

Ha így helyezkedünk el, el fognak fáradni a ló nyakizmai egy idő után és meg fogja próbálni a nyakhajlítást a vállon át kiegyenlíteni. Ha ezt teszi, lábait fogja megmozdítani miközben fordul és (újra) ránk néz. Felesleges az 500 kg-os lovat teljesen kontrollunk alá helyezni - csak egy részét szükséges uralnunk. Ha orrát sikerült fél méterre bevezetni elképzelt célunk kapuján, viszonylag nagy az esélyünk, hogy hamarosan az egész lóval átkelhetünk.

Az ebben a fejezetben elsajátított leckék sokkal kellemesebbé teszik a lóval való bánásmódot. Megtanítottuk neki, hogy mindig forduljon meg és nézzen ránk, ha erre utasítjuk. Tehát ha a bokszába lépünk vagy bemegyünk a karámba, nem fog hátat fordítani nekünk és eloldalogni. Ez az első lépés azon az úton, aminek a végén hagyja magát befogni. Megadja számunkra a lehetőséget, hogy ne kelljen hátulról megközelítenünk amikor meg akarjuk fogni a karámban. Ez a gyakorlat egyébként a Ground Tying és a nyergelés alatti nyugodt megállás alapja. Ezen kívül megerősíti a lovat abban a tudatában, hogy mindig és mindenhol a mi kezünkben van az irányítás. Fejleszti azt a képességét, hogy figyelmes, érdeklődő legyen és megtanulja, hogy ne iktasson ki minket figyelméből, ha belépünk a bokszba vagy a karámba. A körkarám fontos segédeszköz ebben - bár nem fog kivétel nélkül minden későbbi, a lovaglás során esetlegesen fellépő problémát megelőzni.

A tárgyalt módszert, amivel a lovat arra késztetjük, hogy mindig nézzen ránk, később is alkalmazni fogjuk amikor a lónak a félelem legyőzését tanítjuk - pl. lábak adásánál, fülek kiborotválásánál vagy a locsolócsővel történő lespriccelésnél.

Amikor pl. a paták felemelésénél adódik problémánk, mert a ló el akar inalni, a csettintés fog segíteni abban, hogy újra ránk koncentráljon. Emlékezni fog erre a hangsegítségre, meg fog fordulni, ránk néz és végül ott marad.

Ezzel kialakítottuk a „legerősebb kötőféket és vezetőszárat" amit csak el lehet képzelni - legalábbis jó úton haladunk, hogy elérjük: A ló teljes figyelméről van szó és testi és szellemi értelemben vett emberhez való fordulásáról.

8 lépés az ellenőrzés elérésére

Átismételjük azt a 8 közbülső célt, amit el kell érnünk ahhoz, hogy megszerezzük az uralmat a ló felett.

1. Képesek vagyunk a lovat rávenni, hogy mozgásba lendüljön.
2. Kontrollálni tudjuk mozgásának irányát.
3. Parancsunkra irányt változtat.
4. Felszólításra megáll és egy helyben marad.
5. Fejét felénk fordítja.
6. Hosszabb ideig ránk néz.
7. Megengedi, hogy közeledjünk.
8. Ránk irányítja figyelmét attól függetlenül, hol vagyunk vagy merre tartunk.

A kötőfékhez való szoktatás, vezetés

Miután tisztában vagyunk azzal, hogy a lovak, akár az emberek, különböző gyorsasággal képesek dolgokat elsajátítani, nyugodtan feloszthatjuk a következő leckéket több fejezetre, akár több napra is. Hagyjunk magunknak elegendő időt.

A vezethetőség megtanítása fiatal lónak

Ha még leválasztás előtt álló fiatal csikóval dolgozunk, végezzük a gyakorlatot a körkarámban.

Kössük ki a kancát a körkarámon kívül. Így nem fogja a csikó az egész körkarámot benyargalni, hanem az anyja közelében fog tartózkodni. Ha nem engedi kikötni magát a kanca, vezessük el a körkarámtól, és helyezzük el máshol.

A fiatal lónak kellemesen kell éreznie magát, amikor foglalkozunk vele. Hozzá kell szoktatni a simogatáshoz, egész testének átdörzsölgetéséhez.

Amikor lovainkkal dolgozunk, nem használunk orruk, álluk alá, vagy akármelyik testrészükre helyezett láncot, mert ezzel csak felesleges problémát okoznánk ember és ló számára.

A kontroll elnyerésére irányuló, előzetesen begyakorolt feladatoknak biztosan kell sikerülniük, mielőtt felkötőfékezzük, és vezetni kezdjük a csikót.

Ha emberrel még túl kevés kontaktusba került lóval dolgozunk, különösen fontos a későbbi fejezetekben tárgyalt „ kizsákozás" (kötéllel, nyeregalátéttel történő finom ütögetés az egész testen). Ebben a fejezetben tehát két döntő lépést írunk le, amit ajánlatos megtenni a kötőfékre való szoktatás megkezdése előtt.

1. A ló egész testét meg kell tudnunk simogatni.

2. Tűrnie kell, ha egy kötéllel vagy lasszóval egész testén megérintjük.

Csak akkor érkezett el a kötőfékhez való szoktatás ideje, ha a fent említett érintések alatt a ló teljesen elengedett.

Kezdetnek pár kör erejéig körbehajtjuk a csikót a körkarámban. Fiatal lovak esetében fontos, hogy ne erőltessük meg őket túlzottan, mert a tüdő és a lábak még nem terhelhetők annyira, ezért a lovat ne futtassuk 3 körnél tovább anélkül, hogy lehetőséget adnánk a pihenésre. A terhelhetőség mértéke függ a kortól, kondíciótól és az időjárástól is. Magas hőmérséklet és páratartalom esetén korlátozni kell az igénybevételt.

A kötőfék először történő felhelyezésénél ne tegyünk heves mozdulatot, ne próbáljuk meg lerohanni a lovat. Az állat legyen elengedett, nyugodt, ez még annál is fontosabb, mint hogy egyből sikerüljön pontosan feltenni a kötőféket. Lóghat ferdén, egyik füle kimaradhat belőle, vagy bárhogy helyezkedhet el rajta. Ha ekkor nem válunk feszültté, és továbbra is óvatosan tevékenykedünk, nem fog félni vagy ellenkezni a csikó.

Ha már rajta van a kötőfék, elkezdjük gyakorolni a vezetést. Ehhez a gyakorlathoz egy úgynevezett csomózott kötőféket használunk, mellyel finomabb jeleket tudunk átadni a lónak. Nagy húzóerő kifejtése esetén a kötél kis keresztmetszetéből adódóan nagy nyomást fog érezni a ló, mely a kiképzés folyamán kerülendő.

Minden, a tréning során tapasztalt fájdalomérzés késlelteti célunk elérését, mert eltereli a csikó figyelmét a tanulásról.

Ha a csikó mégis a kötél ellenébe indul el, akkor engedjünk a kötéllel, akár úgy is, hogy mozgunk a csikóval, de egy kis húzást tartsunk fenn a ló tarkóján, hogy kényelmetlenül érezze magát. Így el tudjuk kerülni a csikó tarkójára nehezedő fájdalmasan nagy nyomást.

Kb. 2 méterre állunk a ló mellett - nagyjából egyvonalban testének középpontjával. Ekkor megkezdünk egy olyan gyakorlatsorozatot, amelynél azt szeretnénk elérni, hogy a kötél lassú húzására a ló hajlítsa nyakát a húzás irányába. Mindig akkor dicsérjük, ha enged ennek az erőnek. A jutalmazás abból áll, hogy megszüntetjük a húzást, és elengedjük a kötelet. (Mint később a lovaglásnál a Pull and Slack, húzás és engedés.) Ha olyan csikónál végezzük a gyakorlatot, amelyiknek még nem volt dolga kötéllel vagy más korlátozó tényezővel, akkor nem fogjuk azonnal azt követelni, hogy hozzánk forduljon és ránk nézzen - megelégszünk annyival, hogy ismerkedik a nyomással és elfogadja azt.

Eleinte jutalmazzuk az engedelmesség legenyhébb jelét is, akkor is, ha csak egy kicsit enged a húzásnak a ló. Ha helyesen reagál, lehetőséget kell adnunk neki nyaka ellazítására és kinyújtására, mielőtt újból húzóerőt gyakorlunk rá. Ha már biztosan reagál a húzásra, nagyobb erőt fejtünk ki, hogy elérjük a nyak még nagyobb fokú hajlítását. Ekkor elkezdi lábait is használni a ló, felénk fog fordulni és lépni. Ha ezt teszi, megszünteti a tarkóra gyakorolt nyomást.

A gyakorlatot mindkét oldalon gyakoroljuk. Miután jutalomként engedünk a húzáson, feszítsük meg azonnal a kötelet, mielőtt teljesen kiegyenesíti a ló a nyakát.

Következő részcélunk annak elérése lesz, hogy ne a kötél húzza a lovat, hanem ő kövesse a kötél húzását. Lazán tartjuk a kötelet, és amikor el akar távolodni tőlünk a csikó, óvatosan „felvesszük" a kötelet, és engedjük, hogy a csikó beleszaladjon ebbe az enyhe húzásba. Érezni fogja a fékezőerőt, és megáll. Ajánlatos hosszabb kötéllel dolgozni, ezzel elég időnk van a finom reagálásra, ha el akarna inalni a csikó. Nagy lehet a kísértés, hogy erővel bírjuk jobb belátásra, és megmutassuk, hogy ki a főnök, de így nagy a veszélye, hogy fájdalmat okozunk neki. Legyünk türelmesek, és viselkedjünk úgy, mintha valóban el tudna valamennyire húzni minket.

A következő gyakorlatok bemutatják lépésről lépésre, hogy taníthatjuk meg a csikónak a vezethetőséget, és arra is alkalmasak, hogy javítsák a ló vezetés közbeni engedelmességét.

Először nem az előre, hanem az oldalra hajlást követeljük meg. A ló bal oldalán állva húzzuk a kötelet, amíg a ló enged, majd ugyanezt elvégezzük jobb oldalon is. Az előre irányuló mozgást akkor kezdjük el, ha ez már nagyon jól megy. Minden apró, engedelmes mozdulatot a kötél meglazításával, a ló simogatásával jutalmazunk.

Amikor már több lépést tesz irányunkba, leírunk végül egy kört, miközben mind tovább fordulunk, és megpróbáljuk a húzást egyenesen végezni. Mindig a lehető legkevesebb erőt fejtsük ki a kívánt reakció elérése érdekében. Követeljünk mindig pár lépéssel többet, nagyobbítsuk a kört, és végül velünk együtt előrehalad a ló.

Ekkor menjünk egy picit hátrébb, és vegyük rá, hogy előttünk menjen. Ha megteszi, hagyjuk a kötelet egy darabig lazán, hogy utána újra megfeszítsük („felvegyük"), amíg nem reagál, és újra hozzánk nem fordul. Ekkor szüntessük meg a húzást. Végül késztessük óvatosan, hogy kicsit gyorsabban haladjon előttünk. Ezzel a gyakorlattal elérjük, hogy ellenkezés helyett engedjen a ló a nyakat vagy kötőféket érő húzó-, illetve nyomóerőknek. Elkerülendő, hogy húzassa magát, vagy rángassa a kötelet, érjük el, hogy meglehetősen messze előttünk menjen (kb. 3-5 m-re). A már elvégzett leckékből megtanulta a ló, hogy bizonyos jelekre távolodjon előre tőlünk. Ezt a távolságot később csökkentjük, ha rájön, hogy tempójával alkalmazkodnia kell ahhoz, hogy előttünk maradjon, ha hátulról hajtjuk.

Ahhoz, hogy a lovat a végső kívánt pozícióban tudjuk irányítani, álljunk válla mellé, és menjünk az orra felé, forduljunk szűk körben először jobbra, majd balra, és vegyük rá, hogy körbejárjon, ill. kikerüljön minket.

Aközött, hogy nem engedte megfogni magát, és hogy végül mellettünk üget, jó esetben 2 óra telik el, de ez esetenként változó lehet. Legyünk türelmesek, és ha kell, fordítsunk akár több napot is a cél elérésére.

A következő részben többek között arról lesz szó, hogy miként sajátíttathatjuk el az idősebb lóval a korrekt vezethetőséget.

A csomózott kötőfék és a kiképzéshez való ideális vezetőszár megrendelhető a 70/319-3465-ös telefonszámon.

7, eddig megtett lépés:

1. A ló hozzászokott a kötőfékhez.
2. Elfogadta a vezetőszár húzóerejét.
3. A kötél húzását érezve reagál, és hozzánk fordul.
4. Elkezd követni minket, ha enyhe húzást érez a kötélen.
5. Előrefelé távolodik tőlünk parancsra.
6. Végül vállunk mellett tudjuk vezetni.

 

 

Tanítsuk meg az idősebb lónak, hogy hagyja magát vezetni

Néha találkozhatunk olyan idősebb lóval, aminek már van tapasztalata emberekkel, és hiányzik az alapnevelése, valamint a kötőfékes és vezetési tanulmányai. Ilyen lónál a Lovasélet szeptemberi és októberi számában leírtakat kell végig csinálni, majd a kötőféket feltenni.

Ha nem tetszik neki, hogy fel akarjuk tenni a kötőféket, akkor ez egyelőre nem gond. Dolgozzunk tovább a körkarámban azon, hogy jobbra és balra forgassuk, és felszólítsuk, hogy felénk forduljon ahelyett, hogy a fejével a karám szélén "lógna". Egy idő után a ló meg fogja unni ezt, és azt gondolja magában: "Istenem, bárcsak hagyná már, hogy megálljak, és tenné már rám a kötőféket."

Ha az idősebb ló már elfogadja a kötőféket, akkor úgy folytatjuk, mint a csikóknál. Oldalra állunk, lassan húzást építünk fel a kötéllel, és azonnal lazára engedjük, ha a ló először a fejével, később az egész testével követ minket. Gyakran fog az idősebb ló ellenkezni, amikor előre kellene lépnie, és ellen fog húzni, ha húzást érez a kötőféken. Ennek a reakciónak az erőssége attól függ, hogy mennyire érzi magát a ló "csapdában". Persze nem akarunk kötélhúzási versenyt rendezni vele. Ez nagy hiba lenne, hiszen egy kötélhúzási harc csak azt érné el a lónál, hogy ellenkezzen, és rohanva hátrahúzzon, ha megkötve érzi magát.

Emlékeznünk kell rá folyamatosan, hogy a gyakorlatok, amiket csinálunk, mind-mind építőkocka. Minden építőkocka fontos, és alapul szolgál a következőnek. Ha véletlenül megmutattuk a lónak a kiképzés valamelyik fokán, hogy elrohanhat, akkor a későbbi tréning során is elő fog jönni ez a hiba. Gyakran a problémák gyökerei a rossz alapozásban vannak.

Mindig, ha egy ló hátrahúz vagy megmerevedik, el kell téríteni azonnal, azzal, hogy - valahogy - rávesszük, hogy mozogjon. Ezután figyeljünk arra, hogy a kellő irányba mozogjon. Miközben megkapjuk a mozgást, figyeljünk rá, hogy a ló ne forduljon ellenünk.

Ha a ló húzódozik attól, hogy előremenjen, vegyük kiskörre.

Mint ahogy az emberek sem, a lovak sem reagálnak egyformán. Vannak olyan lovak, amik a kötélen azonnal elszaladnak, ha lehet, és így könnyű a kötél húzását felépíteni náluk, vannak olyan lovak is, amik nem hajlandóak egy lépést sem előre megtenni.

Az alapozó körkarámos tréning megtanítja a lónak, hogy forduljon, és a trénerre nézzen. Ha ezt már megtanulta, egy idősebb lónál lehet, hogy nehezebb lesz elég távolra elküldeni elég ideig ahhoz, hogy megtanulja a nyakát hajlítani, és a kötél húzására engedni. Próbáljuk meg minden eszközzel a lovat elhajtani magunktól - hangos zajokkal, a futószárazó ostorral, lasszóval, vagy ami éppen az eszünkbe jut. Ha a ló eltávolodik, fejtsünk ki enyhe húzást a kötéllel. Ha a ló ezt megérzi, előfordul, hogy néhányat bakol. Ha ez történik, akkor valószínűleg pár bakolás után meg fog állni, felénk fog fordulni, és ránk fog nézni. Miért teszi ezt? Mert már megtanulta, hogy békén fogom hagyni, ha ezt teszi. Ha ebben a szakaszban nem tudjuk rávenni a lovat, hogy mozduljon, és megfeszülve állva marad, akkor a következő alkalommal sokkal nagyobb problémánk lesz. Anélkül mozgassuk meg a lovat, hogy a kötélen húznánk közben. Ne felejtsük el: csak mozgásban tudjuk rávenni, hogy reagáljon a kéréseinkre.

Ha a ló nem akar mozdulni a kötéllel, akkor távolítsuk el azt, és térjünk vissza a tréning előbbi szakaszára, amikor mozgattuk, fordítottuk, és elküldtük jelre. Ebben az esetben a következőképpen kell eljárni:

1. Térjünk vissza a tréning azon részére, ahol "jó válaszokat" kapunk a lótól. Ebben az esetben ez azt jelenti, hogy a lovat kötőfék nélkül rá tudjuk venni, hogy a felszólításunkra mozogjon.

2. Kapjuk meg a "jó reakciót" újra és újra.

3. Ezekre a reakciókra tudunk építeni a későbbiekben. Ebben az esetben ez azt jelenti, hogy a lovat kötőfékkel és kötéllel is rá tudjuk venni, hogy mozogjon el tőlünk. Ha ezt elértük, akkor a következő lépést is megpróbálhatjuk. Ez az lesz, hogy a lovat a kötél végéig el tudjuk küldeni, és ott meg tudjuk állítani. Ezen a ponton kis húzást fejtünk ki a kötélre, hogy a ló a nyakát meghajlítsa felénk.

Gyorsabb, jobb reakciót érhetünk el a lónál, ha egy gyorsabb jármódban tudjuk elküldeni magunktól. Ha ekkor túl erősen húzna, térjünk vissza egy lassabb jármódra.

Ezután azt kérjük a lótól, hogy előttünk menjen a körön. A ló valószínűleg a húzás ellen fog dolgozni, és megpróbál minket elhúzni. Miközben így körberohan, megfigyelhetjük, hogy végül felénk hajlítja a nyakát, és abbahagyja a fejével való csapkodást is. A húzás a kötélen is kisebb lesz, ha felénk hajlítja a nyakát. A gyakorlat ismételgetése után a ló el fog lazulni, meg fogja szokni a kötél húzását, és enged neki.

A vezetés tehát csak azt jelenti, hogy a ló a kötőfék nyomására enged. Minden gyakorlatunkat úgy kell felépítenünk, hogy a ló meghajlítsa a nyakát, és engedjen a nyomásnak.

Haladó gyakorlat lesz, amikor a kötelet átvezetjük a ló nyaka felett. Amikor húzzuk a kötelet, aló enged a nyomásnak, és követi a húzás irányát a fejével és testével (elfordul tőlünk). Ez nehéz lesz a lónak, hiszen megszokta, hogy a nyomásra felénk forduljon.

Kezdjük el először arra az oldalra húzni, amerre a kötél vezet, aztán menjünk a másik oldalra a ló mögött, és húzzuk tovább arra. Ha a ló jól csinálja, akkor már nem kell közben oldalt váltanunk, hogy vezessük vele a lovat, hogy kövesse.

Ha ezeket a gyakorlatokat végig csináljuk, akkor a ló hagyni fogja magát minden gond nélkül vezetni. Minél többször gyakoroljuk ezeket a feladatokat, annál jobb lesz az eredmény.

Visszahúzás - ha nem hagyja magát kikötni

A legtöbben közülünk már találkoztak olyan lóval, ami a kikötőszár ellen harcolt, és hátrafelé húzott. Olyan lovakat is, amik éveken át így viselkedtek, meg lehet tanítani, hogy hagyják magukat kikötni, és nyugodtan álljanak. A leckét ehhez úgy kell felépíteni, hogy a ló megértse, és senki - se állat, se ember - ne sérüljön.

Meg kell határoznunk, hogy mi a probléma oka. Ez segít, amikor a lóval meg akarjuk értetni, hogy nem szeretjük, ha az oszlopot, fát, vagy akár minket "gyökerestül tép ki".

Ha egy ló a kikötőszár ellen húz, akkor a nyomás, illetve húzás ellen harcol, amit a kötőfék által érez. Nincs különbség, hogy mi húzzuk a lovat előre, vagy ő húzza magát hátra. A ló számára mindkettő egyforma érzés.

A célunk az, hogy rávegyük a lovat, hogy megkötve nyugodtan álljon. Nem jó, ha az ellenkező lovat egyszerűen egy elég erős oszlophoz kötjük ki, amit nem tud elhúzni, mert így a tanítási leckét a végénél kezdjük. Ha mégis ezt tesszük, akkor csak azt érjük el, hogy egyre erősebb kötőféket, kötelet kell beszereznünk, és egyre erősebb oszlopokat kell keresnünk, és csak nőni fog a ló ellenkezése. Ehelyett meg kell értetnünk a lóval, hogy nem kell ellenkeznie, ha nyomást érez a tarkóján a kötőfék által. Meg kell tanulnia, hogy engedjen ennek a nyomásnak.

Mielőtt ezt a leckét elkezdenénk tanítani, már az összes vezetési gyakorlaton túl kell esnünk, ami idősebb lovakhoz van. Akkor is, ha már jól vezethető, de nem hagyja magát kikötni, menjünk át újra a vezetési alapgyakorlatokon. Koncentráljunk az első körkarámos leckére. Ezután, ha kötőféket és vezetőszárat használunk, vegyük újra azt a gyakorlatot, ahol elküldjük a lovat, majd felénk fordítjuk.

Végül hajtsuk a lovat úgy, hogy mögötte megyünk, onnan irányítjuk, és fordítsuk úgy, hogy a kötelet a háta fölött húzzuk. Mindegyik gyakorlatnál meg kell várnia a lónak a jelet, hogy mikor forduljon meg, vagy mikor forduljon felénk, és nézzen ránk. Figyeljünk arra, hogy először a nyakát hajtsa meg a kívánt irányba, mielőtt a lábait mozgatná, és felénk fordulna. Miközben ezeket a gyakorlatokat csináljuk, olyanok vagyunk, mint egy mozgó oszlop, amihez a ló ki van kötve. A következő lépés, hogy fokozzuk egy kicsit a tempót, mielőtt a lovat felénk fordítanánk. Egy enyhe húzásnak is elégnek kell lennie végül, hogy a ló ügetésben meghajlítsa a nyakát és elengedett legyen, amikor a fordulatot végrehajtja.

Amikor elkezdjük húzni a kötelet, tegyük ezt a ló háta mögött, hogy a nyomás hátulról jöjjön, és a ló erősebben érezze. Ez segít abban, hogy a lovat a gyorsabb és hirtelenebb megállásra tanítsuk. Ez a hirtelen megállás elő fogja készíteni a lovat arra az érzésre, amit akkor érez, hakikötve ránt egyet az oszlopon.

Miközben a ló kivitelezi a fordulatot, a fejét a húzás irányába fordítja, amivel jelzi, hogy kész fordulni. Ez jó, mert azt is mutatja, hogy kész a megállásra. Később, amikor kikötjük, akkor is azt akarjuk, hogy abbahagyja a mozgást és megálljon.

A következő gyakorlathoz ismét a ló hátán vezessük át a kötelet, hogy húzásnál elforduljon tőlünk, mint a vezetési leckénél. Kérjük a lótól ugyanezt a gyakorlatot, csak most nagyobb sebességgel. Ha a ló megáll, de nem hajlítja a nyakát a húzás irányába, és nem fordul, akkor fent kell tartanunk a húzást addig, míg enged és fordul. Ne féljünk attól, hogy van-e a húzáshoz elég erőnk. Egy 5 kilós húzás ugyanannyira hat, mint egy 100 kilós, csak lassabban. Egyszerűen nem szabad feladni. Egy ló, amelyik hátrafelé rángat, az ideges. Ez azt jelenti, hogy "áram alatt" van, és feszült. Ezért építjük fel ezt a gyakorlatot tudatosan úgy, hogy amikor enged, ellazulhasson, ekkor abbahagyja a húzást, és végül abbahagyja a mozgást is. A gyakorlat során a ló végül is a megállásra gondol, mi pedig arra, hogy mozgassuk. Ha végül a kikötőoszlophoz megyünk, a ló még mindig a megállásra fog gondolni - és pont ezt akartuk elérni.

Ha a ló már a legkisebb húzásra is nyakból enged, akkor mehetünk a karámhoz. A karámnál azt fogjuk szimulálni, hogy a ló ki van kötve. Ehhez a kötelet átvezetjük az oszlop mögött úgy, ahogy a 2. képen is szerepel. Ne kössük még ki a kötelet az oszlophoz, és ne is hurkoljuk úgy körbe, hogy megfeszülve maradhasson. Fontos, hogy szabadon csúszhasson.

Nem kell, hogy valami nagyon stabil oszlop legyen - csak az fontos, hogy a ló ne sérülhessenmeg, ha nekiugrana, nekimenne. Semmiképpen se csináljuk ezt a gyakorlatot szögesdrótnál, vagy bármilyen más drótos kerítésnél.

Eleinte hagyjuk a kötelet olyan lazára, hogy a ló 3-5 méteren szabadom mozoghasson az oszlop előtt. Ezután vegyük rá, hogy mozogjon. Ha ezt teszi, akkor egy kevés húzással vegyük rá, hogy odaforduljon a kerítéshez és ránézzen. Ha a ló nem fordul, hanem hátrafelé rángat, akkor engedjük el a kötelet, és térjünk vissza a megkötöttség gyakorlathoz oszlop nélkül. Ha ez már jól sikerül, akkor ismét megpróbálhatjuk a kerítésnél.

Ha a ló a kerítés mellé befordul, akkor menjünk át a ló másik oldalára, közben a kötelet lengessük a teste és a feje felett át úgy, hogy a másik oldalról ismét húzhassuk. Ha a ló a kötélbe akadna vagy félne, akkor engedjük el a kötelet, és kezdjük elölről. Ha a ló elkezdene hátrafelé húzni, akkor engedjük el a kötél végét, menjünk a lóhoz, és fogjuk meg a kötelet az oszlop másik oldalánál, amikor átcsúszik. Tartsuk a kezünket legalább másfél méterre a kerítéstől, miközben a kötelet tartjuk. Így el lehet kerülni a sérüléseket.

Vegyük rá újra a lovat, hogy a kerítésnél/karámnál újra ide-oda mozogjon. Gondoljunk közben arra, hogy azt szeretnénk, ha a ló elmenne a kötél végéig, ott egy enyhe nyomásra/húzásra megfordulna és megállna. Ha végrehajtjuk a gyakorlatot, akkor ismét mozgassuk a lovat, majd hajtsuk végre a másik oldalról, majd megint erről. Ha már jobban megy a gyakorlat, és a kötél húzására gyorsabban reagál, akkor rövidítsünk a kötélen, és vegyük rá a lovat, hogy a kerítéshez közelebb hajtsa végre. Ismételgessük ezt a gyakorlatot, és ha a ló kész egy-egy lépést előre, az oszlop felé is engedni, akkor rövidítsünk a kötélen mindig egy kicsit addig, mégel nem érjük, hogy a ló az oszlop közelébe nem kerül. Csak ha már az oszlopnál is nyugodtan és ellazultan tud állni, akkor kössük ki.

Csináljuk meg többször ezt a gyakorlatot így, és észre fogjuk venni, hogy mekkora különbség lesz a lovunk viselkedésében kikötés, vagy vezetés közben.

Haladó vezetési leckék

A haladó vezető leckék a ló vezethetőségét nagy fokban fogják javítani. Nagyon fontos, hogy minden, előzőekben leírt gyakorlat száz százalékosan jól menjen, mielőtt ezeket a záró gyakorlatokat csinálnánk. Ezek a gyakorlatok különösen fontosak a ménekkel való foglalkozás során a fedeztetési szezon előtt és alatt. Nehezen kezelhető mének is levetkőzik rossz viselkedésüket, és ezekkel a gyakorlatokkal tréningezni és javítani lehet őket. Ha ezeket a feladatokat végezzük, nagyon pontosan kell dolgoznunk.

A haladó vezetési leckékkel a céljaink:

1. A ló orrának a jobb vállunknál kell lennie.
2. Ha megállunk, a lónak is meg kell állnia, és két lépést kell hátrálnia.
3. Ha hátrálunk, a lónak is hátrálnia kell.
4. Ha a ló jobb elülső lába felé indulunk, akkor a hátulsó lába körül kell fordulnia.
5. Ha balra fordulunk, akkor a lónak körbe kell mozognia anélkül, hogy nekünk jönne, elütne.
6. Ha szembefordulunk a lóval, és felkérjük, hogy a hátulsó lábát mozdítsa, akkor a csípőjével el kell mozdulnia.

Ha megtanítjuk a lónak, hogy sose előzzön le minket, akkor jó esélyünk lesz rá, hogy ne rohanjon el, és ne húzzon el minket. Biztosnak kell lennünk benne, hogy a ló mindig enged, ha vezetjük. Ha előremegy a ló, akkor a hátulsó lába nyomja a elülső lábait előre. Ha hátralép, akkor a elülső lábai hajtják a hátulsókat hátra.

Könnyebb megtanítani a lovat, hogy hátrafelé engedjen, mint rávenni arra, hogy kövessen minket előre. Ezért kezdjük a hátrafelé engedés tanításával.

Ha a kötőféket használom, azon lógok, akkor a ló fel fogja emelni a fejét, így fog a nyomásra reagálni. Ha erősen húzom, akkor az elejét addig fogja emelni, hogy a végén ágaskodni fog.

Ha valaki meg akarja tanulni a haladó vezetési leckéket, akkor egy rövid pálcát kell használni, hogy a lábtő alatt a ló elülső lábait megkopogtassuk. A pálca fel fogja kelteni a ló figyelmét, de nem okoz neki fájdalmat, ha gondosan használjuk. Lehet a ló lábát lábszárvédővel is védeni, ha akarjuk. Ha a mellső lábait „fenyegetjük", akkor le fog jönni a ló feje. Ha hátraléptetni akarjuk a lovat, akkor nem szabad a lábtő felett ütögetni. Általános szabályként kell követni: legfeljebb háromszor ütögessünk a pálcával, aztán hagyjuk abba, simogassuk meg a lovat, és hagyjuk, hogy végiggondolhassa, mit akarunk tőle.

Gyakran elég csak a pálca hangja is, hogy reakciót váltsunk ki.

Ne legyünk türelmetlenek, és ne kapkodjuk el. Ne kérjünk túl sokat, hanem kis eredményekkel is legyünk elégedettek, és dicsérjük vagy jutalmazzuk gyakran simogatással.

Az első célunk, hogy a ló orra a tréner válla mellett legyen. Ez az ideális pozíció vezetésnél.

Elképzelhetünk egy háromszöget, és a lovat ebben igazítjuk fel bizonyos lépésekben.

Először nem akarunk túl sokat. Nem korrigáljuk a lovat addig, míg a háromszögön belül van. Idővel a terület, amit elfogadunk, egyre kisebb lesz, és nemsokára a ló orra (b) a vállunk mellett (a) lesz.

A háromszöget gondolatban két részre osztjuk. A rajzon látható módon, mint a világos és a sötét két fél. Nem szabad, hogy a ló a sötét részre menjen. Ha az orrával a felezővonalon túlhalad, a trénert megelőzi, akkor korrigálni kell. Ha a ló kint van a világos háromszögön kívül, akkor túl messze van, hogy korrigáljuk. Álljunk meg, irányítsuk a lovat a háromszögön belülre, és kezdjük elölről.

Eleinte használhatunk egy kerítést, hogy a ló egyenesen menjen hátra.

Tartsuk a vezetőszárat a bal kezünkben, és kérjünk pár lépést hátrafelé a lótól. Ezután állítsuk meg, és jutalmazzuk. Ha jelezzük a lónak, hogy menjen hátra, és nem teszi, akkor a jobb kezünkben tartott pálcával csapkodjunk a földre vagy a csizmánkra. Ha erre sem megy hátra, akkor kopogtassuk meg a lábát a lábtöve alatt. Nekünk kell eldönteni, hogy használjuk-e a pálcát, de ha használjuk, akkor legyünk egyértelműek.

Ha előre próbál indulni, akkor maradjunk mellette, és tegyük elé a pálcát, míg meg nem áll. Ezután tegyünk róla, hogy menjen pár lépést hátra.

Addig kell ezt gyakorolni, míg nem hajlandó készségesen hátramenni. Tartsuk közben a kötelet lazán, ne feszüljön meg.

Ebben a stádiumban keveset, vagy egyáltalán nem célszerű előrefelé vezetni, hanem általában hátrafelé dolgozzunk. Ha a ló megtanulta, hogy az orrát a vállunk mellett tartsa, akkor jön el az ideje, hogy előrefelé vezessük - szintén úgy, hogy az orra a vállunk magasságában legyen -, így tréningezzük.

A vállunkkal jelezzünk a lónak, ne a kötéllel. Így nem kell, hogy magunk mögött húzzuk a lovat. A vállmozgásunk megmutatja szándékunkat: induljunk tehát el. Ha megtanítjuk a lónak, hogy vegye fel a mi tempónkat, akkor egy-két lépéssel lesz mögöttünk. Nem szabad, hogy a kötél megfeszüljön. Ha eldöntjük, hogy 3 kilós húzásra induljon a ló, akkor ezt kell mindig használni, nagyobb erővel húzni nem szabad.

Rövidítsük meg a kötelet annyira, hogy a kötőfék alatt 10-15 centire fogjuk, így elég közel van, ugyanakkor megvan a távolság, hogy elérhessük a csípőjét is. Ha túl közel jön az orrával, akkor a pálca fenyegetésével hajtsuk odébb. Engedjük viszont meg a lónak, hogy szabadon jöjjön mellettünk, ne legyen túl behatárolva. Ebben a stádiumban a háromszögön belül mozoghat, ugyanakkor ne hagyjuk, hogy teljes kört tegyen meg körülöttünk. Ha elkezdene körözni, akkor tudassuk vele a pálca jelzésével a lábtő alatt, hogy túl messzire ment.

Ha a ló már nem esik vissza, és a mi előremozgásunkra ő is előrejön, akkor csökkentsük a háromszög területét. Ha a ló már jól dolgozik egy behatárolt területen, akkor javítsunk rajta azzal, hogy a területet, ahol előre- és hátradolgozunk, lecsökkentjük. Ha a ló már megtanult előrefele ellépni, megállni, és két lépést hátralépni, úgy, hogy közvetlenül a vállunknál marad, akkor készen áll a következő gyakorlatra.

Menjünk jobbra szűk körön a ló orra felé - a lónak kissé hátra kell helyeznie magát, és a hátulsó lábai körül el kell fordulnia tőlünk az elejével.

Ez a gyakorlat segít, ha a ló túl közel jön hozzánk vezetés közben, vagy, ha a ló ferdén jön mögöttünk úgy, hogy a feje túl közel van, a fara viszont oldalra eltávolodik. Ha a ló nem akar mozdulni, akkor a pálcával kopogtassunk az orra oldalára vagy a nyakára, hogy elforduljon tőlünk.

Minél érzékenyebben reagál a ló a tréner mozgására, annál inkább közel fog jönni hozzánk, vagy nekünk is jön. Gyakoroljuk e három gyakorlatot folyamatosan, amíg a ló meg nem érti. Ha már határozott minden reakciója, akkor megpróbálhatjuk ügetésben is.

A következő gyakorlat az, hogy engedjük a lovat körülöttünk menni anélkül, hogy nekünk jönne. A feladat végrehajtásánál elvárás, hogy a ló engedjen, hajlítsa meg az egész testét, ha kész a fordulat, álljon meg, és két lépést lépjen hátra. Vegyük le a vezetőszárat és kötőféket a lóról, és gyakoroljuk ugyanezt szabadon a körkarámban. Eközben nagyon pontos jelzéseket kell adnunk a lónak, ugyanúgy, mintha meg lenne kötve.

Most menjünk egy nagyobb területre, és próbáljuk meg újra ugyanezt a feladatot. A gyakorlatok után remek kontrollunk lesz a ló felett. Ha a feladatokat begyakoroljuk, akkor meg tudjuk csinálni azt, hogy előredöntjük a felsőtestünket anélkül, hogy a lábunkat mozdítanánk, és a ló is előre fog dőlni velünk, anélkül, hogy előrelépne.

A következő nehézségi foka a vezetésnek, hogy egy kis ugrást végre tudjon hajtani a ló.

Kezünkben a kötéllel álljunk az akadály egyik oldalára, és hagyjuk, hogy a ló felénk ugorjon. Persze csak akkor csináljuk ezt a gyakorlatot, ha az előző feladatokat már száz százalékosan végre tudjuk hajtani. Ez a gyakorlat megtanítja a lónak, hogy elég messze landoljon tőlünk, ha valamit át kell ugrania, vagy át kell kelnie valamin.

A legtöbb ló - fajtától függetlenül - kis akadályokat probléma nélkül át tud ugrani. Sok ló nagyobb akadályokon is jól és szívesen ugrik. A kézen ugratás nemcsak egy jó vezetési gyakorlat, hanem a lónak is, és nekünk is sok örömet okozhat.

 

 

Félelemlegyőzés. Megtanítani a lónak, hogyan kezelje a félelmét

Értelmetlen azt kérni egy lótól, hogy ne féljen. Ez ugyanolyan lenne, mintha én azt kérném valakitől, hogy éjjel két órakor menjen végig a város legrosszabb hírű negyedén, és közben egyáltalán ne féljen.

Nem tudjuk megszüntetni a ló félelmét, de meg tudjuk tanítani neki, hogyan kezelje azt. Minden lovat lehet tréningezni arra, hogy a félelmén felülemelkedjen. Ezt már éves csikókkal el lehet kezdeni.

Az lesz a célunk, hogy a lovat megtanítsuk arra, hogy ahhoz a tárgyhoz, amitől fél, odaforduljon, és megnézze. A ló ezalatt meg fog nyugodni, és sokkal biztonságosabb lesz ülni a hátán, mintha pánikszerűen elrohanna, ha fél valamitől.

Tételezzük fel, hogy még nem foglalkoztunk ilyen tréninggel. Kint lovagolunk az erdőben, és halljuk, hogy jön egy motor, bár még nem látjuk. Fordítsuk a lovat abba az irányba, ahonnan a zörgés jön. Ezután rajtunk múlik, hogy ezt az eleve nehéz szituációt megoldjuk, de semmi esetre se forgassuk úgy a lovat, hogy a motor hátulról bukkanjon fel, ahol nem láthatja. Az a régi mondás, hogy amit elképzelünk magunknak, az mindig félelmetesebb, mint a valóság, a lovaknál is így van.

Ha nem tudom kontrollálni a lovam félelmét, akkor legalább hozzam olyan helyzetbe, hogy lehetőleg mind a négy lába a földön maradjon. A legijedtebb ló sem annyira veszélyes, ha „földbe gyökerezik" a lába a lovas szempontjából, mint egy fejvesztve menekülő.

Nem tudunk mindent megmutatni a lónak, amitől valaha életében félhet, ezért kell találnunk egy módszert, amivel nyugodtabbá tehetjük, mielőtt gondjaink lennének.

A lovak minden lehetséges dologtól félhetnek. Egyszer néztem egy díjlovagló vizsgát, és volt ott egy helyes pej ló, ami elég szépen is ment, de félt egy napernyőtől, ami a bírói asztalnál állt. Ha ezzel a lóval végezték volna az én módszeremmel a tréninget, akkor lehet, hogy ugyanúgy félt volna, de mégis minden gond nélkül elment volna a napernyő előtt, mintha az ott sem lett volna.

Ha megtanulta a lovunk, hogy a félelmét kontrollálja, akkor nem az ernyőt, a babakocsit, az ugató kutyát stb. kell szidnunk azért, mert a lovunk teljesen megvadul, hiszen ez nem fog bekövetkezni.

Tavaly eljött hozzám pár ember egy arabbal, amivel versenyeztek. Ez is egy pleasure ló volt. (Egy alapvizsgaszerűség, ahol csoportosan mutatják be a lovasok az alapjármódokat.) Ez a ló is nagyszerűen dolgozott a versenyek alatt a ringben, de ugyanakkor egy időzített bomba is volt érzelmileg. Ha egy zacskó megzörrent a nézőtéren, átrontott mindenen, ami menekülés közben az útjába került.

Bementünk a körkarámba a lóval, és bevittünk egy nagy fóliát. A tulajdonosok nagyon idegesek voltak, mert tudták, hogy gond lesz a nejlon miatt. Elkezdtem lovagolni a lovat, és pár perc munka után többször átlovagoltam a fólián laza szárral, a ló feje mélyen volt, nem kapta fel. Megtanulta kontrollálni a félelmét, és sokkal biztonságosabb hátasló lett belőle.

Rávenni a lovat, hogy a félelme ellenére egy helyben állva maradjon, sokkal nehezebb feladat, mint normális körülmények között állítani, mert a félelme miatt sokkal idegesebb és kiszámíthatatlanabb lesz.

Ahhoz, hogy kezeljük a félelmét, először a körkarámban dolgozunk vele. Ha nincs körkarámunk, akkor megfelelhet egy négyszög alakú karám is, de ez ne legyen túl nagy, hogy a ló ne tudjon a végére elfutva kibújni az irányításunk alól. Mindig tudnunk kell a karám bármelyik pontján a ló haladási irányát kontrollálni.

A hátránya a négyszögletes karámnak az, hogy a ló be tud „ékelődni" a sarokba. A karám erősségét is inkább tesztelni fogja egy négyszögletű karámnál.

Ha négyszögletű karámot használunk, akkor meg kell tanítanunk a lónak, hogy ne ékelődjön úgy be a sarokba, mert amikor menekülni akar, az egyetlen menekülési út előrefelé az, ha a karámot átugorja. Ha bemenne a sarokba, akkor menjünk a ló mögé, és próbáljuk újra mozgásba hozni. Ha a következő sarokba rohan, akkor tegyük ugyanezt, majd a következő saroknál megint, és így tovább. Amíg a ló meg nem tanulja, hogy a sarokban nem tud megmenekülni, addig újra és újra próbálkozni fog vele. Ahogy említettem már, nehezebb és veszélyesebb egy négyszög alapú karámban dolgozni.

A lovon ne legyen kötőfék. Tegyük fel magunknak a kérdést, amit már korábban is feltettünk, hogy hol vagyok nagyobb biztonságban: közvetlen kapcsolatban a lóval, vagy 10 méterre tőle? Hol veszélyesebb: ha kikötöm egy mozgó helyhez, vagy ha szabadon van? Hol vagyok nagyobb biztonságban: a hátán vagy a földön? Ennél a gyakorlatnál sokkal nagyobb biztonságban vagyok a földön, mint a hátán. Ha ezt a gyakorlatot már jóval azelőtt elkezdjük végezni, mielőtt először felülnénk a lóra, akkor az első lovaglás sokkal kevésbé lesz veszélyes.

Mielőtt elkezdjük a gyakorlatot, bizonyosodjunk meg róla, hogy a ló már tudja, hogy felénk kell fordulnia, ha felszólítjuk erre.

Nagyon fontos, hogy ez már jól működjön a körkarámban, mielőtt a gyakorlatot először elkezdenénk vele. Mind a két oldalra egyformán jól kell csinálnia, akár jobbra, akár balra megy.

Tehát a körkarámban vagyunk, a ló kötőfék nélkül, szabadon mozog, és most egy játékot fogunk játszani vele. Az én feladatom, hogy megijesszem a lovat annyira, hogy menekülni kezdjen, a ló feladata viszont, hogy egy helyben maradjon, és rám nézzen.

Van egy szabály ebben a játékban. Nem üthetem meg a lovat. A legrosszabb, amit tehetek, hogy egy kötelet dobok a ló felé úgy, hogy a hátán landoljon a vége. Ha valahogy megérintem a lovat, akkor mozognia kell. Ütni szükségtelen. Mi mit tennénk, ha valaki hirtelen a hátunkra ütne? Ha a ló valamilyen fájdalmat érez, akkor el akar menni onnan, nem fog egy helyben maradni, éppúgy, ahogy mi sem tennénk.

Először csak egy kicsit megijesztjük. Valami olyat használunk hozzá, amitől a ló alig fél - ezáltal a félelem legyőzése sokkal könnyebb lesz. Ha egyből egy nagy nejlonponyvával kezdenénk, akkor a ló valószínűleg egyből kiugrana a karámból. Lehet, hogy először csak egy rágógumi papírjával kell kezdenünk, és szépen fokozatosan kell feldolgozni magunkat a ponyváig.

Tehát először óvatosan kezdjük egy kis zizegő zajjal. Közben figyelnünk kell rá, hogy a ló felénk forduljon, és ránk nézzen. Ha balra elugrik tőlünk, akkor tennünk kell róla, hogy balról jöjjön vissza hozzánk. Ha menekül, akkor ugyanazon az útvonalon kell visszajönnie, amerre menekült.

Ha zörgünk, és a ló állva marad egy helyben, akkor hagyjuk abba a zajkeltést, menjünk oda hozzá, simogassuk meg. Zörögjünk többször egymás után, és mindig simogassuk meg, ha állva marad egy helyben.

Ha a ló egy-két ideges lépést produkál oldalra, és látszik rajta, hogy a menekülésre gondol, de mégsem rohan el, akkor is használjuk a pozitív megerősítést ugyanúgy. Ilyenkor kezdi kontrollálni a félelmét.

Ha a ló egyfolytában menekül minden zajnál, akkor hagyjuk, hogy pár percig körbefusson, hogy végiggondolhassa a dolgot. Vigyázzunk közben, a ló nehogy azt higgye, hogy azt kívánjuk tőle, hogy a zaj hallatán körbefusson a karámban. Ez a félreértés elkerülhető azzal, hogy mindig egy fél kör után megállítjuk, és másik irányba mozgatjuk a lovat. Így több lehetőséget adunk neki arra is, hogy megálljon, felénk forduljon, és ránk nézzen.

Ha így kimozogta magát, akkor újra jöhet a zörgés, a ló lassan át fogja gondolni, hogy nem lenne-e egy egyszerűbb válasz, mint a rohangálás fordulatokkal. Ha a ló felénk fordul, azonnal abbahagyjuk a zörgést. A ló meg fogja így tanulni, hogy a félelmetes dolog vagy hang azonnal eltűnik, ha nem rohan el, hanem megáll.

A gyakorlat alatt végig figyeljünk a lóra. Ha megfordulunk vagy hátrálunk, miközben a ló menekül, akkor azt fogja gondolni, hogy ezt várjuk tőle.

Amikor folytatjuk a játékot, fokozatosan nagyobb nyomásnak tesszük ki a lovat. Ne zörögjünk többet, hanem legyünk egyre hangosabbak, kiabáljunk, és végül lengessük a karunkat is. Végül bármit használhatunk, amivel megfélemlíthetjük a lovat - egy idő elteltével akármit csinálunk, akármilyen tárggyal, már nem fog semmilyen szerepet játszani, mert a ló egy helyben fog maradni, nem fog elmenekülni. Ezeknél a gyakorlatoknál mindig beviszem magammal a kötelet. A ló már ismeri az előző vezetési gyakorlatokból, és megszokta. Most finoman a lóra dobom a kötelet, és ha nem menekül el az érintésre, akkor odamegyek hozzá, és megsimogatom. Kipróbáltam már mindenfélét lovakkal, a láncfűrésztől kezdve a zörgő bádogig. Nem várom el a lótól, hogy minden hangot és szituációt megszokjon, csak azt akarom, hogy megtanulja a félelmét kontrollálni. Tegyük félre azokat a dolgokat, amitől a ló már nem fél, és keressünk új, ijesztő dolgokat.

Az idő előrehaladtával a lovunk egyre erősebb idegzetű lesz. Végül lesz egy nyugodt és biztonságos hátaslovunk, ami nem könnyen hagyja magát kibillenteni a nyugalmából. Ha nem is tanult meg minden dologgal szemben nyugodt maradni - akkor is megtanulta kezelni a félelmét.

 

 

A kizsákolás

Régebben a cowboyok egy gabonatároló zsákot használtak arra, hogy hozzászoktassák a lovat a félelmének kezeléséhez. A zsákkal úgy dolgoztak, hogy könnyedén a teste felett lengették, ezzel hozzászoktatták, hogy hagyja magát megérinteni; ez volt a kizsákolás. Manapság is fontos gyakorlat ez, mert hozzászoktatja a lovat, hogy a kezünket, a kötelet, a nyeregalátétet érezze a testén, és segít abban is, hogy megbízzon bennünk, ha rajta vagy vele dolgozunk.

Mielőtt a kizsákolást elkezdenénk, nagyon fontos, hogy a második leckében leírtakat ne csak elolvassuk, hanem meg is tanítsuk a lónak az ott leírt körkarámos gyakorlatokat. A kizsákolás a fejdörzsölés utáni logikus lépés. A gyakorlat célja, hogy a ló a hátán lévő nyeregalátéttel is el tudjon lazulni, és megszokja a nyerget.

Megérinteni a lovat

Mivel a gyakorlat során a legkevesebb agresszióval kell közeledni a ló felé, először a kezünket használjuk a kizsákoláshoz. A körkarámos gyakorlatok végén a ló fejét simogattuk a kezünkkel. Most erre építkezünk.

Az első részcélunk, hogy a lovat az egész testén dörzsölni tudjuk. Ezt a részcélt kisebb lépésekkel is elérhetjük. Dörzsöljük először a ló két nyakoldalát, aztán a szügyét, majd az elülső lábait és így tovább.

Ha érezzük, hogy a ló jól érzi magát, miközben előtte állunk, és dörzsöljük a fejét, akkor térhetünk át a nyakára, majd a szügyére, az oldalára és a hátára. Beszéljünk a lóhoz, miközben ezt csináljuk. Mondhatjuk például, hogy „jó fiú", vagy hogy „minden rendben van".

Fontos, hogy időről időre elforduljunk a lótól, eltávolodjunk tőle, majd visszatérjünk, és megérintsük mindenhol újra. A ló így megtanulja, hogy mindig nyugodtan álljon, ha közeledünk felé. A közeledésnek ki kell váltania egy olyan reakciót, hogy erre a ló nyugodtan állva maradjon. Ha mindig a ló mellett állunk, és csak így simogatjuk, akkor nem ismételjük elégszer a szignált. Ha közeledünk a nyeregalátéttel, és előtte csak néha közeledtünk a ló felé, akkor nagyobb problémánk is lehet, mint akkor, ha hússzor közeledtünk a lóhoz, hogy megérintsük. Ha eltávolodunk, akkor kitöröljük a ló fejéből, hogy valamit akartunk vele tenni.

Még egyszer: ha érezzük, hogy a ló el akar menni tőlünk, akkor távolodjunk el mi (mielőtt a ló mozdulna). Ezzel megválaszoljuk a kérdését. Ezt fogja gondolni: „Ó, hát csak ez minden, amit akart tőlem? Hát ez sokkal jobb, mint a hülye körkarámban körberohanni!"

Minél többet kérdez a ló, annál több bizalma lesz magában és bennünk. Megemeljük egy kissé a félelemszintjét azzal, hogy közeledünk, ezután megfordulunk és eltávolodunk. A ló megtanulja, hogy uralkodjon a félelmén. Ezenkívül azt is megtanulja, hogy mindig békén hagyjuk, ha nyugodtan, egy helyben áll.

Ha eljutunk oda, hogy öt vagy tíz percig is tudjuk egyfolytában simogatni, akkor egyre több bizalmat tudunk felépíteni. Így folytatjuk, de az orrot és a füleket egyelőre hagyjuk még ki.

Lépésről lépésre közelítsük meg a lovat, szisztematikusan. Ahhoz, hogy rávegyük arra, hogy feladja a patáját, meg kell tudnunk érinteni először a vállát. Érintsük meg a vállat, majd távolodjunk el. Közeledjünk újra, és érintsük meg a mellső lábát, majd forduljunk meg, és hagyjuk ott. Ha a ló ideges lesz, vagy rúgással fenyeget, hagyjuk abba. Emlékeztessük magunkat, hogy nem az a cél, hogy a lovat mozgásra, menekülésre vagy rúgásra késztessük - tehát fontos, hogy ne tegyünk olyat, ami ezeket kiváltja, vagy ráveszi a lovat, hogy harcoljon ellenünk.

A mozdulatainknak természetesnek kell lennie. Ne legyenek túl gyorsak vagy tétovák. Ha nem vagyunk biztosak benne, hogy hagyja a csípőjét megérinteni, akkor töltsünk inkább több időt az oldalánál. Ha a hastájék érintésére a ló felhúzza a hasát, vagy hátrafelé kitér, akkor reagáljunk a problémára úgy, hogy ezt a területet óvatosan megdolgozzuk egészen addig, míg meg nem nyugszik, és el nem lazul.

Dolgozzuk így meg az egész testet, beleértve a farkat, a sörényt és a has alsó oldalát is. A ló mindkét oldalát egyformán érintsük, dörzsöljük. Ha a kezünket a háta fölött átvezetve a másik oldalát is simogatjuk, hozzászoktathatjuk a nyeregalátéthez. Készüljünk fel arra is, hogy a ló erre esetleg egy ugrással megpróbál megszökni, és átgázol rajtunk, hogy megszabaduljon a kezünktől.

Ha mind a két oldalát átdolgozzuk, és váltogatjuk az oldalakat, sőt a háta felett átnyúlva is dörzsölgetjük, akkor elkerülhetjük, hogy a ló „egyoldalas" legyen, és egyszer csak meglepődjön, hogy mit is keresünk a másik oldalán. Ha csak egy oldalával foglalkozunk, akkor a ló hozzá fog szokni, hogy azt az oldalát kínálja fel nekünk, és lehet, hogy bizonyos körülmények között nem is fog odaengedni minket a másik oldalára.

A ló fülei

A ló fülének érintése több szempontból is fontos a tréning során. Ha lovagolni akarunk a lovon, és nem szoktattuk rá a fül érintésére, lehet, hogy megijed, és bakolni is fog, ha a füléhez érünk. Ezenkívül a kantárt vagy fejzőt is át kell valahogy húznunk a fülén. Egy olyan lónál, amelyik félti a fejét, ez probléma lehet. Ha a ló a kantározásnál rázza a fejét, akkor további problémáink is adódhatnak, mert előfordulhat, hogy a zabla a fogának ütődik. Veszélyes egy olyan ló mellett állni, ami vagdal a fejével. Ha odavág nekünk a fejével, fel is boríthat minket, vagy eltörheti az orrunkat.

Hogy megszokja a ló a fül érintését, kezdjük megint a homlok dörzsölésével a két szem között. Húzzuk át röviden a kezünket a fülén a tarkójára, majd a nyakára. Ha ezt elérjük anélkül, hogy a ló mozdítaná a fejét, akkor lassítsuk le a kézmozdulatot a fülek felett. Ha a ló már megszokta, hogy megérintjük a fülét, akkor egyre tovább időzhetünk ott.

Ha a ló megijed a kézmozdulattól, és felkapja a fejét, akkor ne akarjunk a füle vagy a feje után kapni. Ne akarjuk a fejét erőszakkal tartani. Ugyanúgy sose akarjuk kezünkkel megtartani a lovat, ha nem akar mellettünk maradni.

Ehelyett ismételjük a gyakorlatot egy egész gyors, lágy érintéssel a fül tájékán addig, míg a ló ezt hagyja, és már nem veszi el a fejét, ha hozzáérünk a füléhez.

Ezt a szisztémát használjuk minden olyan lónál, amelyik félti a fejét vagy a fülét.

 

 

Előkészítés a zablára

Most elérkezünk a ló orrához. Kezdjük el a homlokát dörzsölni a szemek között, és dolgozzunk lefelé lassan az orr felé úgy, hogy végül a ló egész fejét megérinthessük.

Úgy készítjük elő a lovat a zablára, hogy a kezünket használjuk. Oldalt a szájzugba bedugjuk egy ujjunkat, és megérintjük a nyelvét. Felesleges, hogy az állcsontra vagy a nyelvre nyomást fejtsünk ki, hogy rávegyük, nyissa ki a száját. Ha a mutatóujjunk a nyelvén lesz, meg fogja próbálni kiköpni, és így magától ki fogja nyitni a száját. Masszírozhatjuk az ajkakat is kívülről és belülről - ennél a gyakorlatnál az egyik ujjunkat dugjuk finoman a szájába az ínyéhez a metszőfogaknál. Ez hasznos, mert ezt a részt meg fogjuk érinteni, amikor a zablát behelyezzük a ló szájába.

Tegyük a jobb karunkat a ló fejére, a két füle közé - eközben a kezünk a ló homlokára kerül. A könyökünk a tarkón marad, miközben a ló homlokát dörzsöljük a két szeme között. Amikor a kantárt feltesszük, akkor is kb. ilyen pozícióban lesz a kezünk. Így sokkal egyszerűbb lesz az első kantározás, ha a kézmozdulatot már megszokta a ló.

Ha a ló hajlamos arra, hogy felemelje a fejét, vagy a ló magas, akkor megtaníthatjuk, hogy egy bizonyos jelre odatartsa a fejét. Tegyük a kezünket a tarkóra a fülek mögé, és fejtsünk ki enyhe nyomást lefelé. Ha a ló emeli a fejét, akkor erősítsünk egy kicsit a nyomáson. Abban a pillanatban, amikor egy kis mozdulatot tesz lefelé, azonnal hagyjuk abba a nyomást, és a kezünket tartsuk ugyanabban a pozícióban, pár milliméterrel a tarkó felett. Ismételjük a gyakorlatot addig, míg a ló meg nem tanulja, hogy lehajtsa a fejét, ha a tarkójára tesszük a kezünket. Hogy ezt megtanítsuk a lónak, szükség van tizenöt-harminc percre.

Ha a ló már megbízhatóan válaszol erre a jelre, akkor továbbléphetünk. Tegyük a karunkat úgy a tarkójára, mintha a kantárt szeretnénk felhelyezni. Csináljunk úgy a bal kezünkkel, mintha a zablát tartaná. Csúsztassuk a mutatóujjunkat a ló felső ajka alá, tegyük a bal hüvelykujjunkat közben a ló nyelvére, és várjuk meg, hogy kinyissa a száját. Amikor kinyitotta a száját, vegyük el a kezeinket.

Ha a ló vonakodik kinyitni a száját, tegyük be négy ujjunkat a szájába (a metszőfogak és rágófogak közé), és masszírozzuk a nyelvét. A fél kézfejünkkel a szájában biztosan ki fogja nyitni. Ahogy megteszi, húzzuk ki a kezünket, és jutalmazzuk meg, hogy tudja, csak ennyit akartunk tőle.

Egy nyers csikóval ez a procedúra eltarthat harminc perctől három óráig is.

Ezzel elértük a következő célokat:

1. A lovat az egész testén megérinthetjük.
2. A ló közben jól érzi magát.
3. Az egész fejet, beleértve az orrot és a füleket is, megérinthetjük.
4. A ló lehajtja a fejét, ha a tarkóját megnyomjuk.
5. A ló kinyitja a száját, ha úgy teszünk, mintha kantározni akarnánk.

A ló követ minket

A következő részcélunk az lesz, hogy a ló kövessen minket a körkarámban. Ha egy lasszóval, nyeregtakaróval vagy nyereggel a körkarám közepére megyünk, a lónak követnie kell minket, mert így kisebb az esélye, hogy egy idegesebb ló esetleg nekiszorít a karámnak. Ezenkívül elég helyünk lesz kitérni a ló útjából, ha bakolni vagy ágaskodni akarna.

Amikor a ló egész testét simogattuk, megszokta, hogy amíg mellettünk áll, nem kell dolgoznia. A ló, ami alapvetően egy lusta állat, előnyben fogja részesíteni a „semmittevést". Ezt kihasználhatjuk úgy, hogy odajöjjön, és kövessen minket, ha eltávolodnánk.

Mielőtt megtaníthatnánk a lónak, hogy kövessen minket, meg kell tanítanunk a lábait mozgatni. Miközben simogatjuk, eltávolodunk 2-3 lépést oldalra, és rávesszük, hogy ránk nézzen (a már ismert kattogással).

A ló meg fog fordulni, és ránk néz, ahogy már a körkarám-gyakorlatoknál megtanulta. Emlékezzünk rá, hogy a ló ránk tud nézni anélkül, hogy a lábait mozgatná. Ha már elfárad a nyaka, mozgatni fogja a lábait, hogy ránk nézzen, és a vállát egyenesen tarthassa. Ezt a procedúrát ismételjük egymás után többször, és közben egyre inkább a hátulsó láb irányában mozgunk: így rávesszük arra, hogy egyre nagyobb fordulatot kelljen megtennie, hogy velünk maradhasson.

Ha a ló háta mögé tudunk állni, és rá tudjuk venni, hogy megforduljon, hogy ránk nézhessen, akkor egy lépéssel továbbmehetünk.

A ló feje mellett állunk - úgy egy méterre tőle -, és elindulunk a ló feje felé, hogy elmozdítsa előlünk. Eközben valószínűleg az elülső lábait is fogja mozgatni. Az ok, hogy el akarja kerülni, hogy nekiütközzünk a fejének.

A ló tehát tesz egy fordulatot, miközben elmozdul tőlünk. Ugyanabba az irányba nézünk, mint a ló, és továbbmegyünk felé, miközben így megteszünk egy kis kört. Eközben a ló tarkója van egyvonalban a vállunkkal. Ha a ló eközben mellettünk marad, megváltoztatjuk a mozgásunk irányát, és lassan elkezdünk egyenesen előremenni.

Ha a ló megállna vagy lassulna, akkor újra elindulunk a feje felé, és rávesszük, hogy még egypár lépést tegyen meg jobbra.

Tehát újra körön mozgunk. Egy idő elteltével a ló az egyeneseken is mellettünk akar majd lenni. Ha el akarna távolodni tőlünk, akkor használjuk a kattogást.

Mivel a kattogás jelentését érti, meg fog állni, és ránk fog nézni. Ekkor a lovat visszavisszük a kiindulási pozícióra, és újra kezdjük a gyakorlatot.

Hogy a ló felé mozgunk, és ezzel felszólítjuk, hogy körben mozgassa az elülső lábát, segítségünkre lesz a vezetés tanítása során. Gondoljunk rá: ahhoz, hogy a lóval dolgozni tudjunk, tudnunk kell mozgatni.

Figyeljünk rá, hogy eleinte érjük be kisebb részeredményekkel is. Ha a ló elkezd majd mellettünk menni, ne kérjünk tőle egyszerre sok lépést, mielőtt megjutalmaznánk. Ha egy vagy két lépést követ minket, már elég ok rá, hogy jól megjutalmazzuk. Egy idő után el tudjuk érni, hogy az egész körkarámban kövessen.

 

 

A „kizsákolás" lasszóval

A következő részcélunk, hogy a ló egész testét megérinthessük egy lasszóval. Ha a ló fél a lasszótól, akkor minden bizonnyal félni fog a nyeregtől is. Használjunk egy puha kötelet erre a célra, amilyet a 2. fejezetben már ismertettem. Ne használjunk nagyon kemény, vagy merev kötelet. A pálca a lónak túl fenyegető, ezért nem igazán megfelelő erre a célra. Használhatunk egy törlőkendőt, puha gyapjú vagy nejlon kötőféket, vagy esetleg egy vezetőszárat is. A következő lépéseket lasszóval írom le, de ugyanígy kell eljárni más segédeszközökkel is.

Ugyanazzal a technikával kezdjük a kizsákolást, mint amit az első közeledésnél használtunk a körkarámban. Ha a lasszót feltekerjük, a lónak kisebbnek és kevésbé veszélyesnek fog tűnni.

Kezdhetjük azzal, hogy a ló nyakát megérintjük a lasszóval. Vegyük figyelembe, hogy a lovat úgy akarjuk megérinteni a lasszóval, hogy egy helyben maradjon! Ha megérintjük a ló nyakát a lasszóval, és érezzük, hogy 3 másodpercen belül el fogja hagyni a helyét, akkor 2 másodperc után vegyük el a lasszót a nyakától, és lépjünk pár lépést hátra.

Ha a ló elkezd elmozogni a helyéről, és érzem, hogy sikerülhet, akkor némely esetben vele együtt mozgok én is. Abban a pillanatban akarom elvenni a kötelet a lótól, amikor egy helyben marad, hogy ne tanulja meg, hogyan lehet a szituációból kihúzni magát. Felkínálom neki, hogy nem kell mennie. Néha ez nem sikerül, és a ló elmenekül. Ha ez megtörténik, hagyjunk időt a lónak, hogy mozogjon egy kicsit, mielőtt lehetőséget adunk neki a megállásra.

A játékot, hogy közeledünk - dolgozunk a lasszóval -, távolodunk, csináljuk egy ideig. Érintsük meg a ló egész testét a lasszóval, kivétel a fej, a fülek és a végtagok. Mind a két oldalon csináljuk addig, míg a ló nyugodtan nem áll, akár kissé unottnak is tűnhet.

Amikor a lábait érintjük a lasszóval, letesszük az alapokat ahhoz, hogy később felkérjük a ló patáit. Erről bővebben a 9. fejezetben. Ha a lovat már az egész testén meg tudjuk úgy érinteni, hogy közben nyugodt maradjon, akkor elkezdhetjük egészen finoman paskolni a lovat a lasszóval. Ezt is addig csináljuk, míg nyugodt nem marad.

Hogy az előzőekben leírtakat elérjük, tizenöt-harminc perc kell. Ezután továbbléphetünk.

A nyeregalátét

A lovaimhoz én puha, Navajo nyeregalátéteket használok pamutból vagy gyapjúból. Persze nincs eredetim, amit a Navajo indiánok kézzel készítenek, de valami hasonló. Azért használom ezeket, mert átengedik a levegőt a ló hátához.

Egy vastagabb nyeregalátét segítségével egy nem teljesen passzoló nyereg fekvését is bizonyos fokig javítani lehet. Persze sokkal jobb, ha a nyereg passzol a lóra, és nem szükséges a különleges tömés alá. Minél közelebb ülünk a lóhoz, annál erősebb a kontaktusunk, és annál jobb a reakciója.

A nyeregalátétnél legfontosabb dolog a tisztaság. Egy tiszta nyeregalátét kellemesebb a lónak, mert meggátolja a nyomást vagy feltörést.

Néha kérdeznek az ortopédiai alátétekről is. Én személy szerint nem kedvelem őket túlságosan, mert szerintem túl melegek a ló hátának. Ennyit a nyeregalátétről magáról, most pedig következzen a következő részcélunk - tegyük fel az alátétet a ló hátára.

Mint mindent az egész procedúra alatt, ezt is csinálhatjuk kisebb lépésekben. Először ismételjük meg a kéz érintését, aztán a lasszóét. Ezután hajtsuk a Navajo alátétet kb. 30 négyzetcentiméteres négyzetté. Itt az elején használhatunk törölközőt, pokrócot stb.

Közeledjünk a körkarám közepénél a lóhoz az alátéttel. Hagyjuk, hogy a ló megszagolja - hagyjunk neki időt, hogy alaposan szemügyre vehesse. Dörzsöljük meg az orrát az alátéttel, később a fejét, füleit, nyakát, vállait és a lábait is. Az egészet persze mind a két oldalon.

Ha a ló elhagyja a helyét, küldjük el „büntetésképpen", hogy nem tartotta kontroll alatt a félelmét, és mozgassuk egy ideig, mire újra engedélyt adunk a megállásra. A következő alkalommal meg fogja gondolni, hogy elszaladjon-e, ha közelítünk a nyeregalátéttel. Figyeljünk arra, hogy értsük a ló viselkedését, nehogy azt tanítsuk meg neki ezzel, hogy el kell rohannia, ha jövünk az alátéttel. Ha az az érzésünk, hogy a ló így félreértette a dolgot, akkor állítsuk meg, és fordítsuk meg néhányszor, mielőtt hagyjuk bejönni középre.

Amikor a ló elszalad a feladat közben, ez azt mutatja nekünk, hogy nem érzi magát jól, amikor csinálunk vele valamit. Többet kell dolgoznunk addig, míg a ló el tud lazulni mellettünk. Ez a viselkedés meggátolja, hogy ló vagy ember sérüljön a folyamat alatt.

Ha a ló a „büntetőkörök" után megállhat, lépjünk egy-két lépést hátra, hajtsuk az alátétet még kisebbre, és kezdjük elölről. Ha közel tudunk menni a lóhoz az alátéttel anélkül, hogy ideges lenne, akkor kezdjük dörzsölni az egész testét. Ezután újra hajtsuk ketté az alátétet az előző méretre, közelítsük meg a lovat, és kezdjük a gyakorlatot újra. Ha a nyeregalátétet újra széthajtjuk, akkor távolodjunk el egy kissé a lótól közben.

A következőkben hajtsuk egyre széjjelebb az alátétet, míg a tényleges méretét el nem érjük. Közben persze minden mérettel dörzsöljük a lovat. Akkor jó, ha a végén mind a két oldalról közeledni tudunk a lóhoz úgy, hogy csak az alátét egyik sarkát fogjuk. Tegyük a nyakára, a füleire is, és mind a két oldalról dobjuk is fel a hátára. Hagyjuk a hátán egy kicsit, és közben a kezünkkel dörzsöljük a ló hasát ott, ahol később a heveder lesz majd, hogy hozzászokjon ott a nyomáshoz. Érintsük meg a mellső lábak belső felét is, mert a heveder majd azokhoz is hozzáérhet.

Paskoljuk meg a nyeregalátétet. Mozgassuk meg a ló hátán. Vegyük le, majd fektessük ismét fel. Ezt addig ismételjük, míg a ló teljesen ellazult nem marad közben. Az előkészítés miatt a ló nyugodt marad akkor is, ha több alátétet teszünk fel rá.

Figyeljünk rá, hogy a ló végig jól érezze magát a nyeregalátétes játékok közben, mielőtt először nyergelnénk.