MLTSZ hírek

Patthelyzetben
Csak a megegyezés jelenthet kiutat

Az Equifestre meghirdetett Lovas Fórum, talán a péntek délelőtti időpontnak is köszönhetően, meglehetős gyér közönség előtt kezdődött. Aztán ahogy a téma híre körbeért a kiállítási csarnokon, úgy teltek meg a szalmaszínpad ülőkéi érdeklődő lovasokkal. Vendégként Nagy Dániel, az Erdészeti Hivatal vezetője, illetve Bartátossy Gábor, a hivatal korábbi vezetője volt jelen. Sajnos a politikai felelősséget viselő, a témában leginkább érintett agrártárcát senki nem képviselte.

A bevezetésben Lóska János,
az MLTSZ-elnök rövid áttekintést adott a helyzetről, amit mindnyájan ismerünk. Kiemelte, hogy az elmúlt évtizedek során elenyésző számban merült csak fel probléma az erdészek és a lovasok, illetve a vadászok és a lovasok között. Generális szabályként leszögezte: az MLTSZ célja, hogy sikerüljön rögzíteni mind a köztudatban, mind a politikai döntéshozói körben, hogy Magyarország a szabad tereplovaglás tekintetében legyen más, mint a többi EU-s állam. Sajnos, mivel az erdészeti törvényt mindkét alkalommal, 1996-ban és idén is a lovas szakma megkérdezése nélkül hozták meg, ezt a törekvést nem sikerült érvényre juttatni. Így fordulhatott elő, hogy a jelenleg hatályos, tehát a végrehajtandó törvény a gépjárművekkel egy kategóriába sorolta a lovat.

Nincs tehát túl jó helyzet. Annyi előrelépés történt, hogy a mostani törvénynél a parlament Turisztikai és Sportbizottsága az utolsó pillanatban egy törvényben megfogalmazott változtatási (kodifikációs) javaslatot nyújtott be, amelyet elutasított a parlamenti többség. Most ott tartunk, hogy van egy törvény, ami ellentmond annak, amit szerintünk, lovasok szerint tenni kellene, de jelenleg nincs más választás, mint jogkövető állampolgárként elfogadni a helyzetet. Viszont megpróbáljuk folyamatosan a törvény módosításának elérését. Ez azonban a politika feladata, nem a jogalkalmazóké, mint pl. az erdészeti hatóság, amelynek a törvény betartásán kell munkálkodnia. Segítséget kérünk tehát az erdészektől, a vadászoktól, szeretnénk jó viszonyt kialakítani. Több olyan elképzelés is van, amelyben a lovasok szorosabb együttműködést is felajánlanak (pl. a lovas természetvédelmi őr stb.). Ne legyen tehát a lovas közellenség az erdőben, inkább tekintsenek ránk úgy, hogy mi is a természet részei vagyunk, akik ugyanúgy a magukénak tekintik és óvják a természeti értékeket.

Ezt követően Nagy Dániel, az erdészeti hatóság vezetője kapott szót:

„A jogalkotási előzményekről már volt szó. Elöljáróban leszögezném, hogy mindenki értse: abban az értelemben, hogy hol lehet lovagolni, az új erdőtörvény nem hoz új szabályokat. A '96-os erdőtörvényben is a kijelölt úton való lovaglás szerepel. Ebben a vonatkozásban nem tér el és nem is tért el a többi EU-s erdőtörvénytől. Az új erdőtörvény csak annyit módosított, hogy a régiben levő joghézagot - tekintve, hogy az nem rendelkezett arról, ki jelöli ki a lovas utat - megszüntette, és az erdészeti hatóságot bízta meg a feladattal. Innen kezdve tehát én egy irányba mennék tovább, mégpedig abba, hogy milyen módon lehet látható, illetve nem látható módon kijelölni ezeket a lovas utakat.
Arra az új törvény nem ad lehetőséget, hogy az utakról letérve, úgymond bele az erdőállományba, legálisan lovagolni lehessen. Erre a korábbi törvény sem adott lehetőséget. Hogy ez a jogalkotás és a szankcionálás szempontjából mennyire volt köztudott, egy másik kérdés. Legyünk tisztában azzal, hogy a jogalkotónak nagyon sok társadalmi csoport érdekeit kell összehangolni és figyelembe venni egy-egy törvény megalkotásánál. Önök azt szeretnék, hogy mindenhol lehessen lovagolni, ezzel szemben a magánerdő-tulajdonosok még a gyalogosokat is kitiltanák az erdejükből. Egyes természetvédelmi szervezetek még kevesebb út kijelölését szorgalmazzák, mert zavarja a környezetet.

Amit tehát most meg tudunk vizsgálni, az az, hogy ezeknek az lovas utaknak a kijelölése hogyan történjen úgy, hogy ez a lovas társadalom érdekeit is szolgálja, és hogy tudja esetleg egy látens kijelölés a vendégben azt az érzetet kelteni, hogy nem egy kijelölt úton megy a lovas. Azt, hogy az erdészeti közelítő útról letérjen a lovas, nem hiszem, hogy a törvény valaha is meg fogja engedni. Az említett módosító indítvány pedig meglehetősen nagy elutasítással bukott el a parlament előtt. Tehát látható, hogy a többi, erdőben érdekelt érdekcsoport ezen módosítás ellen van.
A legutóbbi minisztériumi egyeztetésen két megoldás vetődött fel.
1. Az egyik, hogy törekedni kell egy országosan egységes lovaglóhálózat kiépítésére, mindezt úgy, hogy ezeken az utakon ne menjen gyalogos vagy kerékpáros forgalom. Az utak kijelölésében az erdészeti hatóság biztosan nem tud önállóan lépni. Itt a lovas szervezeteknek kell az első lépésben egy koncepcionális javaslatot tenni, merre menjenek az utak, mert nyilván ezek nemcsak az erdőkben haladnak, hanem egyéb területen is. Ha sikerül ilyen helyi, majd országos gerincútvonalakat kialakítani, erre lehet felfűzni különböző lovardákat.
2.A másik kérdés az utak kijelölésének módja. Ha a lovas, akár egy külföldi, aki idejön, nem felfestett lovas úton szeretne lovagolni, mert neki a szabadságérzés a fontos, és a kijelölés neki hatalmas probléma. Elsődlegesen az erdőgazdálkodókkal kell egyeztetni. Ha az erdőgazdálkodó hozzájárul, vagy a tulajdonos azt mondja, hogy az ő erdészeti útjain lehet bármerre lovagolni, és ez így, felfestés nélkül bejelentésre kerül a hatóságnak egy-egy területi régióban, akkor ezeken a nem felfestett utakon is lehet lovagolni. Tehát nem feltétlen kell kis lovacskákkal kitűzdelni az út menti fákat. Másrészt az utak táblázott kijelölése is meglehetősen aggályos, mert ki fizeti ki ennek a költségeit? Az erdőgazdálkodók, tulajdonosok körében az az álláspont meglehetősen szilárd, hogy ők szeretnék hozzájárulásukat adni, hogy az ő erdejükben ki hol lovagoljon.
Nem szeretnék hiú reményeket kelteni, de ismerve az erdőtörvény megalkotásának korábbi folyamatát, meglehetősen nehéz dolog lesz véghezvinni a szabad tereplovaglás elfogadtatását az erdőgazdálkodókkal.

Barátossy Gábor röviden szólt:

Egy nagyon fontos dolog még a törvénnyel kapcsolatban. A törvény világosan kimondja, az erdő látogatójától díjat nem lehet szedni. Tehát törvényellenes, ha bárkitől pénzt akarnak szedni, hogy bemehessen az erdőbe. Az egyetlen kiút tehát, ha helyi szinten megegyeznek az erdőgazdálkodók és lovasok.

Az elhangzott fontosabb kérdések és válaszok:

Leszűkül az utak száma, nem lesz érdekes a tereplovaglás, ráadásul az utak fokozott használata gyakori karbantartást követel. Ki fogja ezt és miből finanszírozni?

Hogy ki tartja karban az utakat, az egy jó kérdés. Ugyanezt kérdezik az erdőgazdálkodók is. Ez megegyezés kérdése, erről a törvény nem rendelkezik. Ki lehet egyébiránt több lovas utat jelölni akár térképen, akár a Google Earth segítségével, mint ahogyan ezt nemzetközi példák is mutatják. Például Németországban is így tette a Baden-würtenbergi Lovas Szövetség, mikor egy, az egész tartományra kiterjedő lovasút-hálózatot hoztak létre. Ennek a financiális háttere a német szabályok szerint a tereplovasoknak kiadott rendszámokból befolyó bevétel volt. Még szebb az osztrák példa, ahol a turizmusból befolyó állami bevételekből a kijelölés, karbantartás költségeit átvállalja a tartományi költségvetés.

Miért került be a lovas út a törvénybe, hiszen a ló nem is okoz effektív kárt, ha mozog az erdőben, összevetve a nagyvadakkal (pl. vaddisznó)?

Az erdőgazdálkodóknak erről más a véleménye. Másrészt az erdőtulajdonosok szerint ez egy polgárjogi kérdés is, hiszen övék a tulajdon. Lehet vitatni, de pl. senki kertjén sem engednek át lovasokat. Az ebből eredő konfliktusokat így sikerült feloldani, hogy csak a kijelölt úton lehet lovagolni. Állami területen törekedni kell az összefüggő úthálózat kialakítására, ha van közte magánerdő, akkor az erdőterület tulajdonosának hozzá kell járulnia ahhoz, hogy át lehessen lovagolni a területén. A tulajdonhoz való jog ugyanolyan alkotmányos jog, mint az egészséges környezethez való jog. Meg kell tehát egyezni a lovasoknak és az erdőgazdálkodóknak. Az, hogy a korábbi erdőtörvény rendelkezéseit nem tartották be magyar módon, az nem ok arra, hogy mostantól ne építsük ki a törvényes lovasút-hálózatot.

Ki viseli a felelősséget az esetleges károkért?

Az egyértelmű, hogy az erdőgazdálkodót az erdőben lóval okozott balesetekért felelősség nem terheli. A felelősséget magánszemély esetén maga a lovas, lovastúrák esetén pedig a túraszervező viseli. Beleértve ebbe az esetlegesen az erdőgazdálkodónak okozott károkat is.

Honnan lehet majd tudni, hogy hol vannak lovas utak az erdőben?

A nyilvántartásokat az erdészeti hatóság vezeti, annak azonban semmi akadálya, hogy a mai technológiai körülmények között ez az internetre felkerüljön (pl. Google), és elérhető legyen bárki számára. Sőt, akár GPS segítségével követhető legyen.
Ha valaki külön megegyezik az erdőgazdálkodóval, és azt közösen bejelentik, hogy nem felfestett és csak az xy lovastúra-szervező által igénybe vehető utat jelöltek ki, akkor erre is van lehetőség. A hivatal ilyen esetben kiad egy határozatot, amelyből kiderül, hogy az adott lovastúra-szervező hol jogosult majd az erdei utakon lovagolni.

A vadászok miért használhatják az utakat, és a lovasok miért nem?

Egyszerű polgárjogi kérdés. Az erdőnek van egy használója, az erdőgazdálkodó. A vadászati jog egy földtulajdonhoz kapcsolódó jog, ami a vadászati törvény alapján kerül át a vadgazdálkodóhoz. Tehát őneki ott egy bizonyos rendelkezési jogosultsága van, a területre vadgazdálkodási céllal bemehet. Ilyen szolgalmi jellegű jogi lehetőséget a törvény nem biztosít a társadalom minden tagjának, lovasoknak, kerékpárosoknak stb. Gyalogosokra természetesen ez nem vonatkozik, ők szabadon járhatnak az erdőben, sok helyen Európában azonban a gyalogos is ki van tiltva az erdőből.