Mit, miért, és mindezt hogyan? A külföldi minőséget megcélozni eddig szakember és - tévesen gondolva - alapanyag hiányában hiú ábránd volt. Hosszabb kutakodás után sikerült felderítenünk egy okleveles építészmérnököt, aki maga is lovas, és külön szakterülete a lovas létesítmények tervezése. Az ő szakmai szemléletével, valamint a hasonló elvek alapján épített pálya tulajdonosának tapasztalataival próbálunk segítséget adni a továbbiakban.
Nézzük, mi késztette a pályaépítésre, s milyen problémákkal kellett szembenéznie annak a lovasembernek, aki pályaépítésre adta a fejét.
Mi az ok, amiért a pályaépítés mellett döntött, amikor hatalmas, változatos terület (terep?) áll ló és lovasa rendelkezésére az ön birtokán? Ha valaki idomítással komolyan foglalkozik, akkor kell egy zárt lovaspálya. Itt lehet megalapozni a terepmunkát. Ahogy a gyereket tanítjuk úszni: kezdjük a fürdőkádban, utána a pancsoló, majd egyre nagyobb víz. Ugye itt is fontos a fokozat. A lónál sincs másképp! A kis tértől haladunk a nagyobb, egyre több ingert hordozó tágasság felé. A körkarám az óvoda, a terep az egyetem a ló számára. Szóval az első lépések megtételéhez feltétlenül egy jó pályára volt szükségem.
Hogyan indul el az ember a pályaépítés rögös útján? Először is külföldi pályákat - pontosabban a magyar pályák hiányosságainak megtapasztalása után - vizsgáltam meg. A szerkezetükre vonatkozó tudnivalókat pályatulajdonosoktól szereztem meg. A felhasználandó anyagokat külföldi kiállításokon találtam meg. Természetesen Magyarországon folytattam. S ami nagyon érdekes a kutatásban, kiállításokon és vásárokon találkoztam olyan cégek termékeivel, akik maguk nem is tudták, hogy a gyártott termék a lovaspályaépítés fontos kelléke. Ilyen volt például a geotextília vagy a geoháló, amit ezek előtt csak útépítésre, illetve mélyépítésre használtak. Nem volt rálátásuk a lovasemberekre és viszont sem.
Magyarországon közel 50 db fedeles lovarda van, s ezek közül 90%-nak rossz a talaja.
Ezért fontos megemlíteni, hogy a jó talaj fontosabb, mint a fedett pálya, hiszen a lovak sérülését, mozgásszervi problémáit lehet ezzel elkerülni. Téves az az elgondolás: "Elég néhány autó homok a pályára". Itt gondoskodni kell még a vízelvezetésről, illetve a megfelelő vízháztartás kialakításáról. Ugyanis a száraz homokszemcsék a ló és lovas által belélegezve csökkentik a teljesítményt.
Mielőtt írnánk a tervezői oldalról, szóljunk egypár szót a kialakított pályáról. Milyen anyagok kerültek beépítésre? Szerencsés helyzetben voltam, mivel adott volt a vízelvezető altalaj. Murvabányára építettem a pályát. Használtam ezenkívül geohálót, geotextíliát, dréncsövet, homokot és a támfalhoz speciális támfalelemet.
Hogy mit miért és hogyan, azt a következő részben olvashatjuk, hiszen elmondhatjuk, úgy készült a pálya, ahogy az meg van írva. Elnézést, rajzolva, tervezve, mérnök által. Ma máshogy készülne az objektum? Elégedett vagyok a pályával, ma is ezeket a lépéseket követném.
Nézzük, hogyan látja mindezt a tervező! Ezt a kérdéskört boncolgatjuk két számunkon keresztül. Sorra vesszük a pálya, a taposóréteg, az elválasztóréteg, és az alapréteg kialakításának lehetőségeit. A következőben Kovács Miklós világít rá a helyes pályaépítés fontosságára, lehetőségeire.
Habár épített lovaspályák - kisebbek-nagyobbak - majd minden lovardában megtalálhatók, ritkán vannak gond nélkül. Nemcsak a magától értetődő rendszeres karbantartás ad munkát a tulajdonosoknak, de a folyamatos, egész éven át tartó használhatóság biztosítása is. Sok gondot okoz pályát építeni, s a rossz nem sokkal kerül kevesebbe, mint a jó, még ha a lovardatulajdonosokat nem is az olcsóbbság vezérli. Mi lehet az oka annak, hogy még éppen megfelelő pályákat sem igen találunk? Nálunk előrébb járó országokban külön erre a célra szakosodott cégek vállalkoznak pályaépítésre, nem kevés esetben saját építési rendszerrel, kulcsrakész átadással, és főleg garanciával. Tagadhatatlan, hogy lovaspályát építtetni nem olcsó, de rosszat egyenesen kidobott pénz. Egész egyszerűen: minőségi pálya nélkül nincs minőségi eredmény! Mennyit fut Ben Johnson 100 m fűrészporon?... Bízvást felvehetném vele a versenyt, mert mind a ketten orra esnénk. Vagy jégen, vagy sivatagban, és szöges cipő nélkül. Melyik az a komoly lovas, aki versenyre vagy edzésre indul egy olyan pályán, ahol a sokmilliót érő vagy csak egyszerűen szeretett lovának kisebb-nagyobb homokdűnék vagy fűcsomók között kell bukdácsolnia, esetleg éppen csúszkálnia ide-oda, és ina, patája, csontjai és egyéb alkatrészei állandó veszélynek vannak kitéve.
Mindenekelőtt
A jó füves pályánál nincsen jobb. Valahogy úgy tűnik, a ló lába mégiscsak a dús mezőkre lett kitalálva.
E helyütt mégis csak a homokos pályákra térnék ki, mivel legtöbbször ezzel van dolgunk, a rendszeres edzőmunka és a legtöbb verseny ilyeneken zajlik.
A pálya
A legkényesebb és legbonyolultabb feladat jó szabadtéri ugrópályát létesíteni. Nem szabad elfelejteni, hogy a pályaszerkezet nagyon komoly dinamikus erőhatásoknak van kitéve. Ha útépítő szakembernek kellene hasonlattal ezt megvilágítani, azt mondhatnánk: mintha szökdécselő lánctalpas tankok száguldoznának keresztül-kasul. Nyilván nagy kerek szemeket meresztene.
De hát igaz. egy 1 m 50-es akadályt átugró, átlagos súlyú ló lefelé és hátra irányuló, több tonnányi erővel löki el hátsó lábaival magát a talajtól leérkezéskor, majd ugyanakkora erővel, de elülső lábaival érkezik. Ez az erő egy átlagos talaj statikus teherbírását többszörösével haladja meg. Ami a talajban ható erőket illeti, nemcsak függőleges, hanem vízszintes irányú erők is fellépnek, a kialakuló nyíróerők keresztmetszeti elhelyezkedése, iránya, mértéke bonyolult természeti szabályok szerint alakul, ezek féken tartása a legkényesebb feladat.
Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy ezek az erőhatások igen gyorsan lépnek fel, illetve enyésznek el, és hogy végképp mérnöki tudományunk dugába dőljünk, be kell ismernünk, hogy a granulált anyagok, mint a homok (és itt akkor még az egy keverékben előforduló sokféle szemcseméretről és alakról nem is szóltunk) viselkedéséről mit sem tudunk, ill. amit tudunk, arról pedig kiderült, nem nagyon igaz. Bár úgy tíz éve nagyon komoly kutatások kezdődtek, és már az egy-két frakciójú anyagokról lehet tudni ezt-azt, de például az ún. "sivatagi éneklő homokot" laboratóriumi körülmények között, még eredeti anyaggal sem sikerült reprodukálni. Apróság, de ha már a bonyodalmaknál tartunk: ha jól belegondolunk, az akadályt a ló még az előtte sokszor látható gödörből is úgy-ahogy megugorja, ám leérkezéskor a talaj már kényesebb ízléseket kell, hogy kielégítsen. Ideális esetben az akadály előtt és után nem ugyanannak a talajnak kellene lenni. ez persze nyilván képtelenség.
De ne hátráljunk meg a nehézségektől, vegyük tudomásul tudatlanságunkat, és büszkén ügessünk tovább, mert itt van a tudományok és a precíz mérnöki munka legnagyobb támasza: a példák és a nemzedékek tapasztalata. Nézzük azt, ami jól működik, és tanuljunk abból is, ami nem.
És most jórészt a pályaszerkezetnek azt a részét tekintsük, amely közvetlenül a térszínt adja, nevezetesen a taposóréteget, s bár ez mindenféle kapcsolatban áll az alatta levőkkel, mégis jól elkülöníthető és tárgyalható.
A hozzászólások RSS-csatornája
Lovastusa
