Lovasélet

A taposóréteg

Vegyük azokat a példákat, ahol a taposóréteg tisztán homokból áll. Hazai jó példával nemigen szolgálhatok, bár olyan, amelyik elfogadható, előfordul.
A leggyakrabban előforduló gondokat a pálya nem megfelelő vízháztartása, a vízelvezetési problémák okozzák. Jellemzően tócsákban áll a víz egy-egy kiadósabb eső után, és ebből lesz a sár, számítani lehet a finom szemcsefrakció felszín-közeli feldúsulására is, ebből pedig a kiszáradás után por lesz. Persze az ideiglenes vízelvezető árkocskák kiépítése, a helyreállítás nem nagy ügy, de a lovaglás, verseny akár néhány napig is szünetelhet.

Mivel a tisztán homokból álló taposórétegből a nyíróerők hatékony felvétele érdekében a finom szemcsékre igencsak szükség van, a por elleni védekezés és a lovagolhatóság biztosítéka a talaj nedvesen tartása.

Létezik port megkötő vegyszer, amelyet alkalmaznak kültéren is. Fedelesben egyfajta viasz alapú (másutt vaselines) oldatot permeteznek szét, egyéb nedvességtartalom híján ez az anyag egészen megfelelőnek tűnik, főleg, ha a téli fagyos éjekre gondolunk.
Használnak fedelesben még a megfelelőbb nedvességtartó képesség növelése és bizonyos fokig a fagymentesség érdekében egyszerű konyhai sót és magnézium-kloridot is, ami nem rossz, de ilyen helyeken a ló lábát különös gonddal kell tisztítani és felügyelni.
Hogy aztán mindezen törekvések után a padlat mégis mélyen süppedősnek és porhanyósnak mutatkozik, mint a Szahara, az már az adott homok nem megfelelő szemcseméreteinek, szemcsemegoszlásának a következménye, melyre legfeljebb annak bevásárlásakor lehettünk volna figyelemmel. Ugratáskor már késő.
Hollandiában a tengerpart egy bizonyos rétegéből vett homokot használnak sok helyen, ami egészen kiváló taposóréteget ad, és egyedülállóan jó tulajdonságokkal bír. Szerencsés ország.
Ez egészen finom szemszerkezetű, mintegy harmincöt százalékban homoklisztet és kevés iszapot tartalmaz, a hatvan százalékos szemnagyság 0,2 mm körül van. Ez a homok szinte gyurmaszerűen gyúrható, kellemesen rugalmas, a fellépő erőkkel szemben hajthatatlan, nem alakulnak ki hegyek-völgyek, szirtek és bércek a tartósabb használat során sem, folyvást kis rögökbe, hurkákba áll össze, így aztán nehezebben is szárad ki, ugyanakkor vízáteresztő képessége is nagyszerűnek mondható. A réteg vastagsága sem haladja meg a 8-10 cm-t. Valószínűleg ez az ideális homok taposóréteg.
Hasonló jó tulajdonságokkal rendelkezik még a nevezetes fontanebleau-i homok, ahol is a finom homokliszt-frakciókban ugyan kevésbé dúskálhatunk, de a szemcsék méretmegoszlása 0,3 és 0,1 mm szélső értékek között nagyon egyenletes.
Általában a tengerpart másutt is mesésen jó homokot ad, viszont előfordul, hogy vízelvezető-képessége túl jó, és minden vizet el is enged, úgyhogy verseny közben néhány induló után újból és újból el kell a pályát árasztani.
Nekünk ilyen homokhoz jutnunk körülményes, mivel kevés helyen van a hollandiaihoz hasonló, nevezetesen a Balaton alján és a Tisza völgyében, de ezek nem bányászhatók, vagy tele vannak természetes szennyeződéssel.
Az egyébként pályaépítésre nálunk használatos építési homokok esetében tudnivaló, hogy a benne előforduló agyagnak kitüntetett szerepe van.
Agyagnak a nagyon finom szemcse méretű, 0,002 mm-nél kisebb szemcséjű talajokat nevezzük, ha víz éri és összedolgozott, lehet jó vízszigetelő réteg is, ha arra van szükség. Duzzadékony, állandó terhelés hatására nagyon lassan, hosszú ideig tömörödik. Igen kiváló anyagnak bizonyult pl. gyorsan megépítendő alkalmi pályák aljzatának, megfelelő víztartalommal, és bedolgozás mellett kellemesen rugalmas is.
Az agyag a homok alkotórészeként teljesen megengedhetetlen, mert egyrészt a felszíni vizek elfolyását komolyan akadályozhatja, még ha kis részben is van jelen, másrészt kiszáradva nagyon keménnyé válik, összeálló göröngyei mintegy kavicsként kerülhetnek a felszínre.
Egyébként egészen jó minőségű, agyagmentes homokok kaphatók országszerte, bár ezek a mi különös szemszerkezeti igényeinket készlet szintjén egyáltalán nem, vagy csak kevéssé képesek kielégíteni, de legtöbbször egy, a céljainknak megfelelő kompozíció a szétválogatott halmokból helyben összeállítható. Azt azonban hiába várjuk, hogy a hollandiaival azonos eredményt kapjunk.
A nagyobb szemcseméretű osztályozott homokok (pl. 0-4 néven ismert) állaga még nedvesen tartva is elég laza, legalábbis egy idő után az akadályok előtt, után és a járásokon ez hamar meg is látszik, kiszáradva pedig leginkább a sivataghoz hasonló, amelyből kicsinyt se lóg ki a lóláb.
Először is legalább a 0-2, de inkább 0-1 jelű, agyagmentes osztályozott homok jöhet számításba, de itt is sok múlik az adott szemcsemegoszlási jellemzőkön és szemcsealakokon. (Nyilvánvaló például, hogy a gömbölyű szemcsék könnyebben elgördíthetők egymáson, mint a szögletesek.)
A szemcsék egymáson való elgördülését úgy is megakadályozhatjuk, ha a részek közé egy elválasztó elemet iktatunk. Tehát a taposórétegünket kis, egymáson nem elgördülő, elcsúszó adagokra oszthatjuk, így a talajban fellépő nyíróerőket nagyon hatékonyan lehet felvenni, biztosabb a lépés, elrugaszkodás, kisebb a maradó alakváltozás, és megfelelő rugalmasságot is nyerhetünk.
Ezek az elválasztó elemek a legkülönfélébb anyagokból és formával készülhetnek. Az egyik legelterjedtebb a fanyesedék, ami leginkább fenyőféléből, gyökérből apríttatik.
Fontos, hogy megfelelő hosszúságú, szélességű és vastagságú legyen (5-7, 1-2 cm, ill. 2-5 mm), továbbá legyen hegye, hogy ne a felszínnel párhuzamosan, mintegy szántalpat képezve terüljön el. Az effajta "mulcsot" külföldön termékként forgalmazzák, vagy a pályaépítő cégek saját keverékükként építik be.
A faanyagú adalékok hátránya, hogy aprózódnak, korhadnak, így a pálya többek között idővel gombák divatos szórakozóhelyeként jegyeztetik.
Jó mechanikai tulajdonságú betétek az újrahasznosított gumiféleségek. A műgumi termékek adják a legjobb eredményt egyfajta gumipehely formában.
De vigyázat! Az egyszerű gumiapríték visszavonhatatlanul fekete, és mint ilyen, igen jól képes felmelegedni a napsütés hatására.
Különböző műkaucsuk, műanyag-apríték szintén jó keveréket ad, feltéve, hogy az ultraviola sugárzásnak megfelelően ellenállók, de a vízmegtartó képesség terén ritkán segítenek (a PVC porosodása és annak egészségre ártalmas hatása még nem egészen tisztázott, de nagyon gyanús).
A PVC anyagú nyesedékeket más műanyagokkal keverni nem szerencsés, mert azokkal kémiai reakcióba léphet. (.Általában, szerintem hagyjuk a PVC-t...)
A taposóréteg összeállításán túlmenően jelentősége van még a karbantartásának is.
Nem véletlen, hogy szinte bonyolult gépeket használnak, hiszen az egyenletes keverékeloszlás biztosítása az elegyengetett, elsimított felszín kialakítása mellett nem is egyszerű feladat, csak annak látszik.
A taposóréteg vastagsága többnyire 8-10, legfeljebb 12 cm az alkalmazott anyagok függvényében (nagyobb rétegvastagság mélyebb gödröket is produkálhat). Nagyobb rétegvastagság kezdő lovasok számára külön fenntartott pálya, vagy futószárazó kör esetében indokolt, így az esés e helyütt ha nem is az öröm forrása, de mindenesetre kevesebb nyomot hagy az ifjúi kebelben és tomporon.
A díjlovasok szeretik, ha a pálya rugalmasabb, ennek a beszabályozása sem könnyű helyszíni feladat, de az adalékanyagok és a homok aránya, a rétegvastagság, továbbá bizonyos rugalmas, a taposóréteg alatti ún. elválasztó rétegek jól megválasztott alkalmazásával minden kívánságnak megfelelő tulajdonságok érhetők el.
Közbevetőleg:
Eddig a talajt vizsgáltuk az igénybevételek felől, most egy pillanatra nézzük a ló lábát.
A számunkra még felfogható eset, amikor a ló sima betonon jár. az még megy., de már amikor ott futtatjuk, bármelyik pillanatban elcsúszhat, még patkó nélkül is. Csúszik, mert a vízszintes erőket, ami az előrehaladáshoz, vagy megálláshoz kell, a vas sima felülete nem tudja átadni. Ez nagyjából olyan lehet a lónak, mintha mi zokniban próbálnánk pingpongmeccset vívni vikszolt parkettán.
A másik szélsőség a mély homok. A hozzá tartozó példa: álljunk a tisztaszobai nyoszolya dunyhahalmának tetejére, és próbáljunk csak egy fél métert felfelé ugrani. A következőt fogjuk tapasztalni: nemhogy fél méterre nem fogunk emelkedni, hanem hirtelen belesüllyedünk a puhaságba.
A mély homokú pályán hihetetlen mennyiségű energia pocsékolódik el pusztán a laza talaj összenyomására (a sérülések veszélye még ehhez adódik). Egyrészt képtelen lesz a ló akkorát és úgy ugrani, mint amekkorát és ahogyan tudna, aztán meg egyre kisebbeket, egészen, amíg tönkre nem megy. Viszont valamekkora benyomódásra szükség van, mert nemcsak a pata felületén átadódó súrlódási erőkből (amelyekből a talajban szintén nyíróerők ébrednek), hanem a keletkező kis függőleges-ferde felületeken adódnak át vízszintes irányú erők.
A fentiekből is kitűnhet, miért olyan nehéz a taposóréteg optimális anyagát, összetételét megtalálni, és mi minden múlhat ezen.

A taposóréteg alatti elválasztó réteg

Ennek a szerkezeti elemnek az elsődleges feladata, hogy a taposóréteg tartasson meg szűzi állapotában, az alsóbb rétegekből a kavicsok, kövek, egyéb alkotórészek fel ne keveredjenek, másodrendű feladata lehet a rugalmasság növelése, bizonyos mennyiségű víztartalék tárolása, egyébként pedig a felesleges víz elvezetésének útjában ne legyen.
Legegyszerűbb esetben az elválasztó réteg egy egyszerű, de nagy szakítószilárdságú, egybefüggő vízszigetelő réteg, amelynek felszínéről vezetjük el a vizet, ami csak felszíni lejtés kialakításával biztosítható (a réteg elcsúszás elleni biztosítása furfangos feladat). Ez a megoldás legfeljebb díjlovas négyszögnyi vagy mélyebb talajú tanulópálya esetében tekinthető elfogadhatónak. Itt a lejtés 20 m-es hosszon középgerinc kialakítás mellett a taposóréteg vastagságában 8-12 cm különbséget ad, ha a felszínt vízszintesnek alakítjuk ki. Szerencsésebb, ha a vizeket az elválasztó réteg alatt gyűjtjük össze, ám ekkor ennek a rétegnek vízáteresztőnek kell lenni. Erre alkalmasak a megfelelően megválasztott geotextíliák, amelyeken azonban a legapróbb szemcsék sem juthatnak át, továbbá a geotextil lyukainak eltömődésére sem kell számítani.
(A geotextilek további felhasználási lehetősége a nem megfelelő teherbírású talajok erősítése, ekkor azonban elhelyezése nem ebben a rétegben történik.)
Ez alatt egy ún. drénréteg (szűrőréteg), egyszerű esetben jól tömörített homokos kavicsréteg helyezkedjen el, amely kellő mértékben teherbíró és vízáteresztő.