Először is legyen jó nagy. Aztán télen-nyáron szellőzzön igen jól, azonkívül pedig ne legyen huzatos. Megemlítendő még az a természetesen elvárható igény, hogy ha fúj meg havazik, kívül a fák erősen hajladoznak és nyögnek a hó súlya alatt, nekünk belül az egész födél ne essen a nyakunkba, továbbá sehol se lebbenjen, libegjen, lengjen vagy nyikorogjon. Aztán ha éppen veri az ördög a feleségét, legalább minél kevesebbet halljunk ebből a családi eseményből, szóval ne nagyon kopogjon az eső a födélen, mert az elég idegesítő.
Továbbá legyen jó világos, egyenletes megvilágítású, a hirtelen fény-árnyék váltások nemigen tesznek jót sem állat, sem ember pszichikai egyensúlyának.
Igazán nem is nagyon szükséges az oldalirányú kilátás, a lónak kifejezetten nem szerencsés, ha az ablakokon át bámészkodik, vagy éppen megriadhat valamitől, ami kívül leledzik. Van ilyesmiből odabent is éppen elég.
Ha mégis elkerülhetetlennek ítéljük az oldalirányú kilátás igényének kielégítését, akkor az ablakok legyenek jó magasan, alsó élük legalább 2,50 m magasan.
Ha valaki szemlélődni óhajt, hát tegye. Ilyenkor még figyelemmel kell lenni a megfelelő tájolásra is, lehetőleg a tűző napfényt ki kell zárni, az alacsonyan, élesen besütő napfénytől (déli, nyugati homlokzat) szerintem meg lehet veszni.
Gyógyír: az árnyékolás
Az árnyékmentes, egyenletes bevilágítást és ugyanakkor legtöbb fényt a tetősíkon elhelyezett bevilágító felületek felől nyerhetjük. Hallottam, hogy az effajta bevilágítást aggályosnak vélik az üvegházhatás okán, nevezetesen félnek az erős felmelegedéstől. Mikor? Télen? Nem olyan nagy baj az, ha akkor egy kicsit melegebb van odabent... Nyáron meg ki van ott? Mondjuk, ha esik az eső. De ha a tér megfelelően, huzatmentesen szellőztetve van, ez nem lehet gond, s kellemesen hűvös lesz.
Megjegyezném még, hogy gyakori probléma a fedelesben, hogy bent esik az "eső". vagyis a felgyülemlett pára a hideg tető alsó felületén lecsapódik, és a nyakunkba hull. Gyógymódja ennek is a szellőztetés, a párát el kell vezetni. Amúgy is a belső tér elhasznált levegőjét huzatmentesen pótolni kell (nem lebecsülendő léghányad!) pl. a lambrin alsó részén kialakított sok kicsi szelelőlyukon bejutó friss levegővel (a tetőt hőszigetelni hihetetlenül drága és eredménytelen).
A fedeles végül is egy jó nagy téglalap alakú csarnok. Lehetne neki egyébként mindenféle attraktív formát adni, de nem nagyon érdemes. Egyrészt a nagy szerkezeti fesztávok és a pályák előírásos kötöttségei miatt, másrészt igencsak keresni kellene az értelmét.
A méreteket a használat célja határozza meg.
Hobbi- vagy edzőfedeles minimális pályamérete 20x40 m, a versenyfedelesek méretei a versenyek szintjétől és a tervezett nézőszámtól függően választandók meg (lehetőleg a FEI előírásainak megfelelően), a pálya körüllovagolhatóságát 2,5 m-ben kell számításba venni, a pálya közönségtől való előírt távolsága 5-10 m. A legkisebb szabad belmagasság edzőfedelesnél a legkülső patanyom felett legalább 4 m, versenyfedelesnél 5 m.
Külön megemlítenék egy olyan L alakú elhelyezési formát, amely formáját tekintve igen sokféle használatra ad egyszerre módot. (Kemény dió viszont statikailag megoldani, így aztán elég sokba is kerül.) Magas igényeket elégíthet ki egy ikerfedeles, ahol egy edző-, melegítőfedeles mellett egy versenyfedeles kap helyet, közöttük istállóval, ahol adott esetben a versenyzők lovai helyezhetők el, a középső rész felett - mindkét oldalra belátással - étterem, mosdók, VIP, sajtóhelyiségek kaphatnak helyet.
A hozzászólások RSS-csatornája
Lovastusa
