Lovasélet

A tartószerkezet

Ami leginkább megkülönbözteti a fedelest majdnem minden más csarnoképülettől, az az, hogy általában nincs szerkezetként figyelembe vehető padlója (pl. a Tatinak kivételesen van).
Ez nagyon fontos, mert a tartószerkezet kialakítását, ill. az alapozás megoldását elsőrendűen befolyásolja (egy lovardányi felület vasalt betonpadlóval való ellátása - azonkívül, hogy többnyire felesleges - igen drága, 20x40-es fedelesnél az anyagár 2-3 millió Ft).
A tartószerkezet anyaga legtöbbször acél, ritkábban fa (magam jobb szeretem a fát. szebb).
Acélszerkezetű fedelesek - alapvetően kétféle: nagyméretű idomacélból készült keretszerkezet, vagy rácsostartós kialakítású. Igazából ezek a szerkezetek nem hordanak nagy terheket (meteorológiai terhek és önsúly), viszont minden tervezői törekvés célja a nagy fesztávokból adódó nagy alakváltozások elkerülése, minimálissá tétele.
A faszerkezetek sajátos kapcsolatkialakítási szempontjai miatt is igen sokfélék lehetnek. Ezen belül készülhet szuperszonikus megoldás a keresztmetszetében gyakorlatilag homogén anyagú ragasztott fa tartókkal.
Ezek úgy készülnek, hogy a terveknek megfelelő sablonba rétegesen fektetik szorosan egymás mellé a kis keresztmetszetű fa elemeket műgyanta kötőanyagban "úsztatva". Így impozáns keresztmetszetű és fesztávú tartó keretelemek gyárthatók. Ezeknek a nagy kereteknek a helyszínre szállítása nem kis feladat.
Az acélszerkezethez hasonló rácsostartós kialakítása fából elég nehézkes, de nem lehetetlen, az erre a célra alkalmas - két oldalról a fába sajtolt szeglemezes - csomóponti kapcsolatkialakítás viszont nem valami szép látvány.
Tervezői gyakorlatom alapján úgy tűnik, hogy a leggazdaságosabbak az ún. aláfeszített szerkezetek, ezek a legkarcsúbbak (a hídszerkezetekkel mutatnak rokonságot). Igazából ezek a szerkezetek nem hordanak nagy terheket (meteorológiai terhek és önsúly), viszont minden tervezői törekvés célja a nagy fesztávokból adódó nagy alakváltozások elkerülése, minimálissá tétele.
Néhány ábrát mutatnék be a szerkezetek erőtani viselkedésének illusztrálására.

Az előkészítés, tervezés folyamata

Sajnos figyelemmel kell lenni arra, hogy fedeles nem mindenhol helyezhető el. Ez függ a helyi építési szabályzat előírásaitól, a rendelkezésre álló terület építési övezeti besorolásától, nem utolsósorban a rendelkezésre álló terület nagyságától (mezőgazdasági területen - ha egyébként megengedett a fedeles létesítése - a beépíthető alapterület összesen legfeljebb 3%! (900 m2-es lovarda területigénye min.: 30 000 m2, azaz 3 hektár!)
Igazából a jelenlegi szabályozások mellett lovardát nem is lehetne létesíteni, lévén, hogy a ló az előírások szerint azonos a tehénnel, és mezőgazdasági célú területen sportlétesítményt nem lehet elhelyezni, istállót, karámot, legelőt pedig általában belterületen nem. Továbbá arrafelé ritka a hektárban mért építési telek, a helyi szabályozások legtöbbször a nagytestű haszonállattartást (ló = tehén, bár az is ugrik egyhúszat) korlátozzák.
Hogy mégis létesülhetnek lovardák, az a helyi önkormányzatok "jóindulatán", belátásán múlik, illetve a helyi szabályozást kell esetenként módosítani, vagy a rendezési terveket, ami drága és időigényes eljárás.
A hatósági engedélyezési eljárás többek között magában foglalja az építési, környezetvédelmi hatósági, állategészségügyi, tűzoltósági hatósági, földhivatali eljárást (mezőgazdasági területen művelési ágból való kivonás), gazdálkodó egység esetén telephely-engedélyezési eljárást.
De mindezen bonyodalmak ne szegjék kedvünket! Költekezzünk tovább! Elsősorban tervezőnket jól fizessük meg! Sajnos abba bele kell nyugodni, hogy minden, ami a ló szóval kezdődik, az elég sajátságos, bonyodalmas, és igen sokba kerül. Ezzel szemben arra is joggal számíthatunk, hogy a gondos szaktervezés a gazdaságosság, az optimum szintjén tartja a beruházást.

Tervezési sorrend:

1. Tervezés-előkészítés, beruházói igények és lehetőségek tisztázása, önkormányzati egyeztetések
a.) méretek
b.) héjazat anyagának meghatározása
c.) szelemenezés (héjazatot közvetlenül alátámasztó szerkezet) anyagának megválasztása
d.) lovarda oldalhatároló szerkezeteinek megválasztása
e.) keret(fő)tartószerkezet anyagának megválasztása
f.) alapozás körülményeinek meghatározása (talajmechanikai szakvélemény alapján)
g.) pályatervezés (szerkezeti tervezés!)
h.) tűzvédelem kérdései
2. tartószerkezeti méretezés (statikai) tervezés
3. egyéb épületszerkezetek kialakításának a tervezése
(pálya szerkezete, csapadékelvezetés, szellőzés, nyílászárók, burkolatok, oldalhatároló szerkezetek, tűzvédelmi tervezés, balesetvédelmi berendezések - lambrin, lambrinkapuk -, korlátok, lelátók stb.)
(Lehet, hogy a fenti sorrend első látásra kicsit furcsának tűnik, de ez így működik.)
4. épületgépészeti tervezés
(vízellátás (öntözőrendszer), csatornázás)
5. világítás, villámvédelem, egyéb elektromos berendezések tervezése
Az engedélyezési és kivitelezési tervdokumentáció gyakorlatilag azonos tartalmúak azzal a különbséggel, hogy az építési engedélyezési tervek léptéke 1:100, a kiviteli tervek részletesek, 1:50 léptékű pallérterveket és szükséges mennyiségű és léptékű részlettervet, gyártmánytervet tartalmaz.

Belül

Magát a pályát legtöbbször ún. lambrin veszi körül. A lambrin elsősorban balesetvédelmi berendezés, csak másodsorban ad keretet a lovaglásnak.
A lambrin szerkezeti vastagsága legalább 4 cm-es legyen, és hátulról - kialakítástól függően - sűrűn megtámasztott.
Fontos megjegyzés: a lambrin alja és a pálya felszíne között, sem a lambrinpallók között lehetőleg ne legyen hézag, ha a ló esetleg elcsúszik, a lába ne szorulhasson, akadhasson be a talaj és a lambrin közé, illetve, ha netán belerúg a lambrinba, ott se akadhasson be a patája, patkója.
A lambrin helyett lehetne kerítést is építeni, Sóskúton pl. az van. A kerítés szerepe a fedelesben az, hogy lovat, lovast távol tartsa az épület egyéb szerkezeteitől,hiszen az azzal való ütközés nagyon veszélyes. A kerítés nem lehet pusztán jelzés értékű, igenis, a lónak még álmában se jusson eszébe, hogy azt esetleg átugorja. Ugyanakkor, ha csak a lovas perdül ki a ló hátáról a kerítés közelében, előfordulhat, hogy vagy felette vagy alatta esik, elég helynek kell lenni az épületszerkezetektől.
Kerítés (korlát): lehetőleg gömbfából készüljön.

Pálya szerkezete

A fedelesben a szabadtéri pályáktól eltérően lehet némi különbség. Például nem feltétlenül szükséges a drénréteg (vízelvezető réteg) kialakítása, hiszen a csapadékot kizártuk. Ugyanakkor nagyon ügyelni kell ilyen esetben az egyenletes és éppen elegendő mértékű "nedvesen tartásra", amelyet különböző szabályozható és automata öntözőberendezések telepítése biztosíthat.
A leggyakrabban manuális módon történik a pályák öntözése, locsolótömlővel. Ez időigényes és kevésbé precíz. A következő, leginkább használatos módszer az állványos-szórófejes öntözés, ahol a szórófejállvány ill. a csatlakozótömlő a lovardában való többszöri áthelyezésével biztosítják a megfelelő beöntözést.
A harmadik lehet a fix öntözőrendszer üzemeltetése. Ezek lehetnek a tető alá konzolos esőztető öntözők, illetve beépített több szórófejes rendszerek. Ez utóbbit szabadtéri pályákon is javasolják.
Újszerű megoldásként a manuális öntözési módszerek mobilitását, illetve a fix telepített öntözőrendszerek automata, felügyeletet nem igénylő, precíz üzemeltetését ötvözik az automata, mobil, önfelcsévélő pálya- és parköntöző berendezések, melyek kiválóan alkalmazhatóak fedeles lovardákban, illetve a szabadtéri pályákon is.
A taposóréteg homokjában (általában elég 8-15 cm-es vastagság) a kezeletlen fa alapanyagú adalékok ugyanúgy alkalmatlanok, különösen a fűrészpor, ami csak a pálya habosítására és büdösítésére alkalmas, ill. a nedvesen tartottság illúziójának keltésére, ugyanúgy, mint a szabadtéri pályán. A gumipehely (nem a gumiőrlemény!) kitűnő adalékanyag, valamint a rövid gyapjúszál, gyapjúapríték (ez jó víztartó is egyben ), vagy poliuretán alapanyagú habapríték. A taposóréteg alatt kell egy elválasztó réteg, a legjobb, ha ez erre a célra készült, víztartó-vízáteresztő kialakítású kistáblás elemekből álló, nagy teherbírású termék. Elválasztó rétegnek megfelel még a vízzáró, bitumennel fröcskölt teherhordó réteg feletti, néhány cm-es, gorombább homokréteg. Közvetlenül a taposóréteg alatt nem szabad geotextilt lefektetni, mert ha a patkó beleakad, a nagy összefüggő leplet képtelenség elszakítani, biztos a törés.
Tapasztalat szerint jó alépítményt ad a tömörített, vízzel jól össze- és bedolgozott, 6-10 cm-es agyagréteg, viszont itt vigyázni kell, hogy a taposóréteg soha, sehol se lehessen olyan vékony, hogy azt a ló patája elérhesse.
A legfontosabb a folyamatos célgépekkel történő karbantartás! (Az egyszerű borona csak felkaparja a felső néhány, már amúgy is csak por felső réteget.)
A lefagyás meggátlására lehet sózni, de akkor használat után kötelező lábat mosni (mármint a paciét). Önmagában a konyhasó nem ártalmas, de a sóval kezelt bőr érzékenyebb, sérülékenyebb.
Vannak viasz, vazelin alapú professzionális készítmények, ezeket szét kell permetezni, ebben az esetben a vizes locsolás elmaradhat, és nyáron sem lesz a pálya poros.
Pályakarbantartásra traktorra szerelhető célgépek vannak forgalomban, ezt nem lehet helyettesíteni a mezőgazdasági boronával, az csak a felszíni néhány cm-es réteget kaparja fel porképzés gyanánt, az alsóbb rétegek folyamatosan betömörödnek, megkeményednek.

A kapuk

A fedelesbe nagy gépeknek is be kell tudni jutni (traktor, földgépek, szállítóeszközök), így a kapu mérete legalább 2,60x3 m, legalkalmasabb a függesztett, kétszárnyú tolókapu-kialakítás.
A lambrinon is kell kaput (ez is kétszárnyú - lambrin magasságú - tolókapu) készíteni, ennél arra kell ügyelni, hogy a kapu alsó éle a lambrin belső síkja fölé essen, a beakadást elkerülendő.

A világításról

A természetes megvilágításon túl az egyenletes, jó mesterséges megvilágítást tervezni kell, az enegiatakarékos világítótestek fénye ritkán tiszta fehér, de ha a tervezőnk jól keveri a különböző színűeket, akkor kielégítő eredményt kapunk.

Versenyfedeles

A lényeges különbség az egyebektől, hogy nézőközönséget is el kell helyezni. A tribünök kialakítása, a menekülési útvonalak kialakítása, a tűzvédelem sajátos szabályok szerint tervezendő. Továbbá méltó helyet kell biztosítani a bíráknak a pálya mentén, vagy külön fülkékben érdemes helyet szakítani kameraállásoknak is.
Pillanatnyilag egyetlen fedeles lovardáról sem tudok, ahol akár országos szintű fedeles verseny közönsége méltó módon elhelyezhető lenne. Nemzetközi szintűről nem is beszélve. A Tatiban egy száz fős "nézősereg" már szorong, nem mindig éppen az izgalmak okán, hanem a kevés hely miatt.
Nincs mit csodálkozni a versenyek iránti érdektelenségen. Pedig lehetne etetni, itatni a közönséget - akár egy üvegfal mögött -, az sem rossz, ha nem fagy le az ember lába, szóval nem lenne olyan nagy baj, ha a nézők jól éreznék magukat, és kellemes vasárnapi családi időtöltés lenne egy-egy verseny megtekintése, és nem csak a versenyzők rokonai, barátai lennének jelen. Esetleg hallatlan módon még a televízió is közvetítene! Netán egy gyermek egyszer így szólna atyjához: vigyen el a hippodromba, hippodromba, hippodromba!