Lovasélet

Az utóbbi időben a gidránok nemzetközi sikereitől hangos a magyar lovas sajtó. Ez a széria nem szakadt meg itthon sem az idei military ob-döntőn, ahol a CNC**-os kategóriában a győzelmet a Marócpusztai Gidran Ménes lovasa, Kaizinger Balázs szerezte meg Gidran Nimfával. A boekelói hosszú CCI***-os versenyre és a fiatal lovak vb-jére készülő lovast néhány nappal elutazása előtt kerestük fel egy kis számadásra.

A legutóbbi találkozásunkkor, kora tavasszal éppen belgiumi edzőtáborba készültél… Belgiumban egy hónapot töltöttünk, ami nem egészen úgy sikerült, ahogyan vártuk. Azután Hollandiában a Gidran Imát lovagoló Jan van Beekkel együtt folytattuk a felkészülést a szezonra. Három lovat vittem magammal, Gidran Sóhajt, Gidran Nimfát és a fiatalabb, 7 éves Gidran Noét. A tavasz során mindhármukkal indultam helyi CNC*–CNC*** szintű, egynapos nemzeti versenyeken.

Mi a különbség egy hazai versenyhez képest? Először is rengeteg az induló. Egy belgiumi versenyünkön pl. 400 startot regisztráltak. Ebben a pónikategóriától a CNC** szintig minden benne volt. Szépek, igényesen kivitelezettek az ugrások, de a korlátozottan rendelkezésre álló területek miatt (szűk, erdei, kanyargós ösvények stb.) sokkal gyengébbek a tereppályák, nem lehet akkora iramot diktálni.

A holland felkészülés után mi volt számodra a következő állomás? A kreuthi nemzetközi versenyen Gidran Nimfával CCI**-os pályán indultam, végül a 80 fős mezőnyben 5. helyen végeztem. A díjlovaglás nagyon jól sikerült, köszönhetően a holland felkészülésnek és Wim Owens edzőnek. Nagyon szeretem az edzéseit, mert nem piszkálja feleslegesen a lovasait, hagyja, hogy a magunk feje után menjünk, ha valamivel nincs megelégedve, akkor persze szól, és kijavítja. Rendkívül nyugodt, bő középkorú ember, aki maga is sikeres díjlovas volt korábban. Én nagyon szeretem, mert hagyja, hogy az edzés során teljesen a lóra koncentrálhassak.
Visszatérve a versenyhez, így az élcsoportból nyugodtan vághattam neki a terepnek, amely elég nehéz volt, elsősorban az ázott talaj miatt, de így is 4-5 másodperces időtúllépéssel, hibátlanul értem körbe. Az ugrópályán szintén hibátlanul teljesítettünk, így az 5. helyen végeztünk.
Ezután rövid hollandiai edzést követően következett Marbach, ahol Nimfával egy rövid CCI*** versenyen, Gidran Noéval pedig CCI**-on indultunk. Ez a verseny nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna. Hozzá kell tegyem, nehéz, dimbes-dombos terep volt, ahol Nimfa egyszer megállt, Noé pedig teljesen fel volt spannolva, ami két ellenszegüléssel járt a terepen, így ekkor még nem sikerült a minősülésünk a fiatal lovak vb-jére.
Júliusban Bolognában CCI**-on Sóhajjal indultam, és 8. lettem. Aztán július végén következett a lengyelországi Stregon. Itt Sóhajjal a CCI***-on indultam, Noéval pedig CCI**-on. Ezen a versenyen jöttem rá, hogyan tudok boldogulni az Andor xx apaságú Noéval, amely egy nagyon érzékeny, heves ló. Itt azonban terepen valaki felbukott előttem, így várnom kellett a starttal, ezt az időt nyugodt sétálgatással töltöttem. Ezután a máskor heves Noé simán hibátlant ment terepen. Ugyanez a taktika bevált az ugrópályán is, ami pedig elég nehéz volt Stregonben. De a bemelegítés után sétáltam vele, majd következett egy hibátlan pálya. A rá két hétre következő bredai versenyen Nimfával a CCI***-os szinten indultam, Noéval pedig CCI**-on, ahol ugyanilyen jól teljesített, mint Lengyelországban, így vele sikerült a minősülésem a franciaországi fiatal lovak vb-jére. Nimfával minden jól indult, a díjlovaglásban 9. voltam, aztán az ugrófeladatban, ami Bredáben a terep előtt volt, ütöttünk ugyan egy fát, de így is feljöttünk a 6. helyre. A terepen aztán egy vizesakadálynál kizártak, mert Nimfa megállt. Egy nehéz, vízből vízbe ugrásnál történt, egy szűk forduló következett, ahol egy kb. 1 m-es rönköt kellett volna megugrani. Máskor Nimfa egy ilyet simán átlép, de most a vízben kellett rágaloppozni az akadályra, ahol egyszerűen nem tudtam kellő lendületet venni. Nagyon bánkódtam az eset miatt, különösen annak fényében, hogy Jan van Beek és Gidran Ima, akivel együtt készültünk, második helyezett lett. Ha én is végig tudok menni, kettős gidran sikert érhettünk volna el. A szóban forgó ugrásig nekem volt a legjobb időm. De a sportban nincs olyan, hogy mi lett volna, ha…, tovább kell lépnem.

Következett a magyar bajnokság, ahol megvigasztalódhattál. A létavértesi ob-n két lóval indultam CNC** kategóriában, Hűtlennel és Nimfával. Gidran Nimfával mindjárt az első induló voltam díjlovaglásban, de hál’ istennek, jól ment a dolog, és az első helyről várhattam a terepet. Hűtlennel pedig 8. lettem. Következett a tereppálya, amely szerintem az ország egyik legjobb talajú pályája. Amin viszont lehetne még javítani, az az, hogy az ugrások lehettek volna figyelemfelkeltőbbek, díszesebbek, amit a lovak is nagyobb respekttel ugranak. Terep után maradtam az első helyen, de szoros versenyben Orcifalvi Borbálával, mindössze 3 hibapont, azaz kevesebb mint egy fa különbséggel. Az ugróban így hibátlant kellett mennem. Ez mind Hűtlennel, mind Nimfával sikerült, így megnyertem életem első országos bajnoki címét, aminek nagyon örülök. Egyszersmind szeretném megköszönni holland barátainknak és támogatóinknak, elsősorban az Agrokomplex-Central Soya Rt.-nek, hogy a takarmány biztosítása mellett anyagilag is lehetővé tették számunkra a külföldi edzéseket és a versenyzést, mert ezek az eredmények nélkülük nem jöttek volna létre.

Hogyan tovább?
Egy szusszanásnyi szabadság után hamarosan indulok vissza Hollandiába. A boekelói nemzetközi verseny egy hónap múlva, október elején lesz, addig összeszedünk minden apait-anyait Nimfával, hogy sikerüljön a tavalyi csorbát kiköszörülni. Nem lesz egyszerű feladat, elsősorban a hosszú, több mint 6 km-es vízzel, bank-kel, egyéb furfangokkal megtűzdelt terep miatt, amit 570-es iramban kell teljesíteni. Azután október végén irány Lion, a fiatal lovak világbajnoksága, ahol Gidran Noéval indulok. Bízom a tisztes helytállásban, hiszen ezért dolgoztam egész évben.

Sok sikert kívánunk!