Lovasélet

Szunyoghy András

Ha valaki azt hiszi, hogy a művész lényeglátó képessége megáll a test felszínén vagy a lélek rezdüléseinél, nagyon téved. Ami hétköznapi értelemben látszik ugyanis, az csak a felület, az okozat, aminek oka fizikailag is sokkal mélyebben van. Az igazi lényeg a bőr alatt létezik, mint az agy vagy az izmok és csontok, mint mindennek forrásai és előidézői. A gondolatok és formák gyökere, a látvány végső magyarázata.

 

Ilyen gondolatok kavarognak fejemben, amikor körülpillantok Szunyoghy András műtermében, ahol a tiszteletünkre tartott alapos rendrakás után is számtalan "bizonyíték" marad szem előtt, a művész érdeklődését, életútját állítva pellengérre. Persze jó néhány dologról azt sem tudom, micsoda. Amit rackajuh-csontváznak vélnék, kiderül, hogy egy póni volt fénykorában. De van itt emberi szkeleton, madárcsontváz, linó-nyomógép, képkeretek, gipszből mintázott egzotikus állatok, kitömött madarak, na meg grafikák, festékek, hígítók, és ha jól látom, két kerékpár is, mint a természet szeretetének egy másfajta megnyilvánulása.
Fotós kollégámmal kényelmesen elhelyezkedünk egy sarokasztalnál (kisüsti eperpálinka, sós sütemény, sör az asztalon), és egyik ámulatból a másikba esünk. Aztán lassan kikerekedik a kép.
A fiatal Szunyoghy érettségi után kitanulta a preparátor mesterséget a Természettudományi Múzeum nagyemlős részlegénél. Sokat járt ki az állatkertbe rajzolni. A szobrászatba is belekóstolt, mint amolyan univerzális alkotóművész. A főiskolát 1970-ben végezte el. Meglepő fordulatként kis idő múlva már a Pénzjegynyomdában találjuk, amint óriási nagyító segítségével rézmetszeteket készít. Lélekölő munka lehetett ez, egy portré kimetszése három hónapig is eltarthatott. Nincs ember, aki élethosszig bírná...
Szerencsére az "átkosban" is vannak, akik tehetségét felismerik, így egy idő után szabadabban élhet és alkothat. A Derkovits-ösztöndíj, egy iraki "kiküldetés" és a Római Magyar Akadémia fémjelzik útjának további állomásait. Rómában ismerkedik meg Amerigo Tottal, aki elvarázsolja művészetével, és örök életre szóló élményt szerez neki. Ez már a nyolcvanas évek elején történik, amikor képzeletét egyre jobban kitöltik az állatok, mint a művészi alkotások lehetséges objektumai.
Nem túl sokat kiállító művész. Itthon a Magyar Nemzeti Galériában, Olaszországban pedig Firenzében, a Medici-palotában voltak láthatók képei egy-egy alkalommal. Egy idő után figyelme egyre inkább a könyvben való publikálás felé fordul. Főleg amikor munkáira "szemet vet" egy német kiadó, a Könemann, és szerződést köt vele állatanatómiai könyvek készítésére. Szunyoghy tele van önbizalommal ("Barcsay megcsinálta az emberanatómiát, én majd elkészítem az állatokét" - jelenti ki magabiztosan, és tegyük hozzá, nem minden alap nélkül).
Tehetségét továbbra is elismerik. A Mesterrel való bensőséges kapcsolata miatt szívéhez talán legközelebb álló Barcsay-díj, a Mednyánszky-díj és a honvédség ösztöndíja igazolja ezt, ami évekre szóló autonóm alkotói szabadságot biztosít számára.
Az állatanatómia azonban - foglalkozzon közben bármivel, mint a legutóbbi időkben például bélyegtervezéssel - végigkíséri alkotói életét. Már húsz éve, hogy kiadta a Könemann első állatanatómia gyűjteményét, az Anatómiai rajziskolát, amely tizenegy állat, köztük a ló és az ember felépítését mutatja meg művészeknek, orvosoknak és kívülállóknak egyaránt. A könyv már négy kiadást ért meg, és háromszázezer példányban terjed a Föld kilenc nyelvén. Ennek köszönheti, hogy a Kossuth Könyvkiadónál most nyolc évre szóló szerződése van anatómiai füzetek kiadására. "Természetesen" első a ló, mint a Föld legszebb állata. Ezt nemcsak ő állítja, de állította dr. Nagy Endre is, a család barátja, híres afrikai vadász és műgyűjtő.
Nem jelentéktelen kitérő volt a művész számára, mikor anatómiát taníthatott az Iparművészeti Főiskolán, amikor azonban tárgyát hozzáértő szakemberek tizennégy órába sűrítették, önként mondott le a megtisztelő megbízatásról. Azóta képzőművészeti szakközépiskolásokat tanít, és - mint mondja - jól érzi magát ebben a szerepében is.
Mint Szunyoghy állítja, öt újabb állatanatómiai könyv anyaga még az idén nyomdába kerül, így hozva közelebb hozzánk az oroszlánok és a madarak, majd sorban a többi állatfaj és egyed "szerkezetét", felépítését, testének legrejtettebb titkait.
Munkájában nincs egyedül, hiszen a világot hasonló módon szemlélő művészeknek külön társaságuk van, az Altamira Egyesület, amelynek tagjai Csergezán Pálnak, a perzsa sah egykori udvari festőjének nyomdokain járnak. De további szavak helyett beszéljenek Szunyoghyról képei, amelyek talán minden keresett és keresetlen szónál jobban elénk tárják a valóságot.