Lovasélet

Kőnig Róbert

Valahol ezt írták róla:
"Nagy képességű illusztrátor, kitűnő pedagógus, a Képzőművészeti Főiskola tanára, művelt, több nyelvet beszélő, hiteles és hittel élő ember. Lovas és lótenyésztő, a magyar lovas hagyományok továbbvivője."

 

Ebben a rovatunkban olyan művészeket mutatunk be, akik valamilyen formában kötődnek a lóhoz. Festik, rajzolják, kőbe és bronzba mintázzák, vagy éppenséggel fel is ülnek a hátára. Úgy gondoljuk, a Lovasélet olvasóitól nem áll távol a művészet világa, így joggal bízhatunk abban, hogy a művészeket és munkásságukat bemutató sorozatunk értő szemekre és lelkekre talál. Rovatunk nem titkolt célja egyúttal az is, hogy a művészek és alkotásaik bemutatásával segítsük olvasóinkat családtagjaik, üzleti partnereik megajándékozásához való ötletadással. Hiszen az ajándék elsősorban mindig arról beszél, aki adja, s csak másodsorban arról, akinek szól. Ugyanígy számítunk a lovas-vendéglátással foglalkozók figyelmére is, akiknek panzióját, éttermét biztosan "feldobná" egy-egy itt bemutatandó mű vagy sorozat.
Fontos tudnivaló, hogy az itt látható alkotások nagy része azonnal megvásárolható, de a "műfajból" adódik, hogy egy-egy különleges, egyedi darab csak valakié és nem valakiké lehet. Arra biztatjuk tehát Önöket, hogy ha kérdésük van a bemutatott művekről, esetleg szívesen meg is vásárolnák valamelyiket, bővebb információért hívják a 06-70/319-3470-es telefonszámot! Ha rendszeresen olvasnak bennünket, és figyelemmel kísérik Ló-ART rovatunkat, nem fognak csalódni bennünk.

Két mondat, amelynek minden szava hosszabb kifejtést igényelne, mert önmagában is lefedhetne egy-egy gazdag életpályát. De most csak egyetlenegy ember, az 1951. november 3-án, sváb-frank-osztrák eredetű családban született Kőnig Róbert jellemzésére szolgálnak. Nem tudhatjuk, csak sejthetjük, hogy meddig tartott, és milyen tartalmas volt az út, mi volt "azelőtt", mielőtt feleségével, Lelkes Mária belsőépítésszel (akinek jóvoltából illatos tea gőzölög most asztalunkon) leültünk beszélgetni dolgozószobájában. Abban a műteremlakásban (genius loci - a hely szelleme lebeg felettünk), ahol korábban Szőnyi István is lakott.
Az életrajzi adatokban nem kell sokáig keresgélnünk, hogy felbukkanjanak a lovak. Róbert az érettségi után már egy "huszonhat csődörös ménesben" szívja magába a nemes állatok kipárolgását és látványuk gyönyörét. Később a fővárosban is vállal munkát a lovak mellett, a BRFK-nál - ahogyan ő mondja - "munkalovas".
1983-ban talál rá a Törökszentmiklós és Mezőtúr közötti Szenttamás Imre majorjában arra az angol telivér tenyészetre, amelyik végleg rabul ejti szívét, eszét és ecsetet tartó kezét. Ez utóbbit azért fontos kiemelnünk, mert az ugyanitt található kastély falaira több éves, hangyaszorgalommal és alkotói elmélyültséggel végzett munkával napjainkig mintegy 80-90 millió forint(!) eszmei értékűre becsült szekkókat, falfestményeket sikerült festenie.
De vissza "lovas művész" alakjához. Kőnig Róbertnek tíz évvel Szenttamásra érkezte után már saját kancája volt, s ez idő szerint már hat lovából kettő Alagon versenyez. Idén tavaszra már három csikóval szaporodott a "királyi" tenyészet. De a lovakból sohasem elég. Róbert, ha csak teheti, munkalovas az ügetőn is, néha még versenyen is beleül a sulkyba. Az biztos, hogy ő a legjobb ügetőlovas a grafikusok között, de felteszem, az ügetőlovasok között sincs jobb grafikus nála.
El ne feledkezzünk másik nagy szerelméről, a grafikáról. Pályája ezen a téren ha lehet, még gazdagabb. Ha csak felsoroljuk a műveiből kiadott grafikai gyűjteményeket és albumokat, a különböző művészeti díjakat és akadémiai meghívásokat, kívülálló könnyen mondhatja rá: szép hosszú a sor. De nem ez a lényeg, hanem az, ami a "sorok között" van. Az ember, akinek a lovakról, a falusi életről és a bányászokról ugyanúgy képekbe öntött véleménye és kisugárzása van, mint magáról a technikáról, az anyaggal folytatott meg-megújuló küzdelemről, a megszerzett tudás és tapasztalat átadásáról. Órákat tudna mesélni (és munkahelyén, a Képzőművészeti Főiskolán meg is teszi) a finom kézmozdulatokról, az ujjbeggyel is alig érezhető, rézlemezbe metszett vonalakról, vagy a több négyzetméteres, lenyűgöző textilnyomatokról. Szerelmeinek gyümölcseként foghatjuk fel, hogy fél évtizedes kitaró munkával életet lehelt a szenttamási Almásy-kastély falaira, ahol szekkói lenyűgözik a nagy ritkán arra tévedő fellegjáró kritikusokat is, akik ha ugyanitt a kastélykápolna monumentális - millenniumi - képeit is megnézik, valószínűleg egyik ámulatból a másikba esnek.
Kőnig Róbertnek vitán felül a kisujjában vannak a lovak, azaz minden, ami a lóval kapcsolatos. Ezért nemcsak tiszteletreméltó, hogy DLA (a doktori fokozatnak megfelelő) dolgozatát, amelynek Organikus dinamika a címe, teljes egészében lovaknak szenteli, de egyenesen el is várható tőle ez az életmű-súlyú cselekedet.
Beszélgetésünket azzal zárjuk, amivel elkezdtük:
- Nagyon örülök a Lovasélet kezdeményezésének - mondja Róbert -, mert óriási űrt érzek ott, ahol a közéletben, és a mindennapi kommunikációban a lovakkal kellene foglalkoznunk. Nem kell bizonygatnom, hogy a lovas kultúra az egyetemes kultúra része. Többezer év irodalma, zenéje, képzőművészete szól a lovakról, az ember és a ló kapcsolatáról.
Saját eszközeimmel én is szeretnék hozzátenni valamit ehhez a kultúrához, és talán gyakorlati tapasztalataim fel is jogosítanak erre. Nagyon szeretném, ha a lovas kultúra újra integrálódna a társadalomba, és valódi értékének megfelelő helyére kerülne. Ehhez a mai technikai és kommunikációs színvonalon minden lehetőségünk megvan.
Annak is tudatában kell lennünk, hogy a lónak egyre nagyobb szerepe van az ember és a természet közötti kapcsolat ápolásában. Pontosabban ennek a kapcsolatnak a sérülékeny voltára mindig a lovaknak kell emlékeztetniük bennünket.

Godolphin Barb
Kőnig Róbert képein, mint lovakat ismerő és szerető emberén, megjelenik Godolphin, a legendás mén és vetélytársa, Hobgoblin motívuma. Minden bizonnyal nem véletlenül, hiszen Godolphin Barb története talán a legkalandosabb mindhárom, az angol telivér fajtát megalapozó keleti mén (Darley Arabian, Beyerly Turk, Godolphin Barb) közül. Az 1720-as évek közepe táján született gyönyörű mént Marokkó szultánja küldte ajándékba XIV. Lajos francia király számára. A hosszú hajóút azonban annyira megviselte a tüzes állatot, hogy kondíciója teljesen leromlott. A kikötőbe érve nem merték a király elé vinni az "ajándékot", inkább eladták egy kereskedőnek. Kis idő elteltével egy Cook nevű, jószemű angol meglátta a vízhordó taligába fogott nemes mént. Hetvenöt forintért megvette, és Angliába szállította. Ott egy kávéház-tulajdonos barátjának ajándékozta, aki nem sokkal később továbbadta Godolphin márki részére.
A márki Cambridge melletti ménesében próbaménként használták egészen 1731-ig, mikor is a következő elhíresült eset történt. Egy jól sárló, Rosina nevű kancát vezettek a ménes első számú ménjéhez, Hobgoblinhez. A mellőzött Godolphin Barb eltépve köteleit, rátámadt rivális társára. Harcképtelenné tette, majd befedezte a kancát. Az így született ménutódján, Cade-on, és ennek nagyszerű fián, Matchemen keresztül Godolphin Barb máig fennmaradt, és sikeres ménvonalat alapított. Hazánkban ismert, e vonalból származó mén volt például Pioneer és Sapano is.

Ember és ló
"Nem kell bizonygatnom, hogy a lovas kultúra az egyetemes kultúra része. Többezer év irodalma, zenéje, képzőművészete szól a lovakról, az ember és a ló kapcsolatáról."