Szabadonugró egyszerűen

Szabadonugró előtt a lovat mindenképpen be kell melegíteni. Ideális, ha jártatógép áll rendelkezésre, ennek hiányában nyereg alatt vagy futószáron melegítsünk be. Jó, ha a szabadonugrás előtt a ló futkározhat kissé szabadon. Rátérve a szabadonugró felépítésére, régen általánosan elfogadott volt, hogy a ló vágtaugrásai általában 3,5 m hosszúak. A mai modern, általában nagyobb testű sportlovak esetében ez inkább 3,6-3,7 m-re módosul, amit az akadályok felépítésénél figyelembe kell venni.

Aranyszabály azonban, hogy inkább kicsit szűkebb legyen az akadályok közötti távolság, mint túl széles! Ezután néhányszor átvezetjük, átengedjük a lovat földre fektetett rudakkal az akadályon, majd ismerkedésként egy kis X-et ugratunk vele, ezzel arra késztetjük, hogy középen ugorjon. A második ugrás legyen egy kis meredek vagy egy kis oxer. Az oxert azért is jobbnak tartják a szabadonugróba, mint a triplebárt, mert a ló jobban használja felette a nyakát és a hátát, a bascule jobban megítélhető. A harmadik és egyben a legmagasabb akadály is célszerű, ha inkább egy oxer, eleinte legyen meghívó, majd később emeljük a rudakat szintbe. A szabadonugró gyakorlásánál mindenképpen kerüljük, hogy a lovat csak egyik kézen (általában a bal kézen) dolgoztassuk, ezért átépítve a szabadonugrót ugrassuk meg a másik kézre is. Lehet olyan szabadonugrót is építeni, amelyet mindkét irányból ugorhat a ló. Ilyenkor persze a középső akadályelem legyen a legmagasabb. Ez különösen elrohanós lovaknál segít, mert a nagy akadály után következő kisebb arra készteti a lovat, hogy az ugrás után, ahelyett, hogy elrohanna, inkább felvegye magát.