Sok fórumon elhangzott már az elmúlt években, hogy milyen fontos, hogy az ifjúság, a gyerekek számára elérhetővé váljon a lovaglás. Ám az unalomig ismert frázisok elpufogtatása után általában nem történt semmi, minden maradt a régiben. Talán ennek is volt köszönhető, hogy mikor ez év elején a Magyar Lovasturisztikai Szövetség elindította gyerekprogramját, sokan kételkedtek, hogyan válhat ez országos mozgalommá.
Orfű, 2005. június 30–július 3.
Nos, aki ellátogatott július első hétvégéjén a dél-dunántúli Orfűre, az MLTSz gyerekprogramjának idei legnagyobb szabású rendezvényére, az Első Gyerek Lovas Találkozóra, ahol több mint 250 lovas gyerek gyűlt össze az ország minden szegletéből, az megértette: hosszú elvesztegetett idő után végre megmozdult valami a gyereklovaglás ügyében Magyarországon... A találkozót Szili Katalin, az Országgyűlés elnök asszonya nyitotta meg június 30-án, az orfűi Panoráma kempingben felállított fesztiválsátorban, ahol a különböző színű lófejekkel fémjelzett, 5 csapatra osztott (kb. 50–60 gyerek/csapat) gyereksereg üdvrivalgással fogadta a bejelentést. A rendezvényre az országban mindenhol megtalálható, az MLTSz kötelékeibe tartozó lovardák ingyenesen delegálhatták legjobb gyereklovasaikat, valamint minden 8–16 éves korú gyerek minimális térítési díj ellenében jelentkezhetett a helyszínen is. A találkozó programjai közül első helyen szerepelt a lovaglás, amelynek lebonyolításában a környék lovas vállalkozói egymással összefogva (!) kiváló csapatot alkottak. Így a gyerekek tudásszintjének megfelelően (terep, karám, futószár) mindenki megtalálta a neki megfelelő lovaglási formát. Emellett érdekes programok is várták a gyerekeket, így a bemutatópályán nívós lovasbemutatók, vetélkedő zajlott, ismert sztárok, mint Nagy Bandó András vagy Jakupcsek Gabriella műsorvezetésével. Különösen felvillanyozta a gyerekeket az ERVA Kft. jóvoltából kiírt Canon lovasfotó-verseny, melynek fődíja egy értékes digitális kamera volt. Közel 4000 fotó érkezett a három nap alatt a pályázatra, közülük jó néhány szinte profi színvonalú. De sokan részt vettek a kézműves foglalkozásokon és a rajzversenyen is. Lapunk, a LOVASÉLET gyerekújságíró tehetségkutató versenyt hirdetett, melynek legjobb cikkeiből alább egy kis ízelítőt is átnyújtunk. A találkozónak azonban a gyerekek mellett egy másik főszereplője is volt, mégpedig az időjárás. Ez sajnos egy kiadós zivatar képében péntek este kissé átrendezte a találkozó forgatókönyvét. A nagy eső miatt a rendezőség úgy döntött, nem kockáztatja a gyerekek egészségét, akik zömmel sátrakban töltötték az éjszakát a kempingben. Ezért a biztonság kedvéért a helyiek és a rendezők aktív segítségével átköltöztette őket a meleg, száraz sportcsarnokba. Ez később a szenzációhajhász médiában mint „életmentés, katasztrófahelyzet, a víz elmosta a rendezvényt” stb. szerepelt a híradások élén. Szerencsére a lovas gyerekeket nem olyan fából faragták, hogy „néhány csepp” esőtől megijedjenek, így remek kalandként fogták fel a történteket, és alig várták, hogy amint kisüt a nap, újra lóhátra kerekedjenek. Az izgalom vasárnap délelőtt hágott a tetőfokára, mikor Jakupcsek Gabriella, ismert TV-s műsorvezető irányításával az öt csapat látványos, elméleti és gyakorlati vetélkedőben mérte össze tudását. S bár a végén a sárga csapat nyert, azt hiszem, minden résztvevő gyereklovas győztesnek érezte magát, hiszen barátságok köttettek, lovas kalandok születtek, és mindenki gazdagabb lett egy egyedülálló élménnyel.
Gratulálunk, és mindent köszönünk orfűiek!
A találkozó végén Lóska János MLTSz elnököt kértük egy rövid értékelésre:
Ezt a rendezvényt kezdő lépésnek szántuk az MLTSz gyereklovas programjában, amely úgy gondolom, nagyon jól sikerült. Látszik az erő mindazokban, akik velünk együtt akarnak és cselekednek. Innen remélhetően már könnyebb lesz a folytatás. Nagyon örülök azért is, mert úgy érzem, sikerült elérnünk kitűzött célunkat, és ebben óriási szerepe volt mindazoknak, akik a találkozó megrendezésében részt vettek, és a kritikus helyzetekben is, mint a vihar, annyira akarta mindenki a megoldást, hogy az végül meg is született. Ezért ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek a segítségét, munkáját. Röviden összefoglalva örülök, hogy így csináltuk, itt csináltuk, és ilyen jól fejeződött be ez a rendezvény.
Milyenek voltak a gyerekek?
Szenzációsak, de ezt eddig is tudtuk. Nekünk csak az volt a feladatunk, hogy hagyjuk kibontakozni őket, és ebben nagy érdemeik voltak a csapatvezetőinknek. A viharban különösen kitűnt, hogy mennyire fegyelmezettek a lovasgyerekek, hiszen a felnőtteknek lényegesen nagyobb problémát jelentett az eső, mint a srácoknak.
Mi lesz a folytatás, mik a jövő tervei?
A következő lépés még az idei évben, hogy bevezetjük az MLTSz gyereklovas kártyát, amelyre a gyerekek sokféle kedvezményt kaphatnak az egész lovas szektor területéről. Itt, a lovastalálkozón megalapítottuk az MLTSz diáktagozatát is, akik a jövőben segítik a munkánkat, hogy a gyerekek fejével is tudjunk gondolkodni.
Befejezhetjük ezt a beszélgetést úgy, hogy viszontlátásra jövőre, a II. Országos Lovas Találkozón?
Természetesen, melynek helyszínéről később születik majd döntés.
Így láttuk mi:
Szemelvények a gyerekújságíró verseny gyöngyszemeiből:
I. helyezés: Naményi Éva:Lovastalálkozó
Engem Évinek hívnak. A táborba úgy jelentkeztem, hogy felajánlották a lovardánkból ezt a lehetőséget. A kipostázott program nagyon megtetszett, és kedvet kaptam erre a kirándulásra.
Az első nap úgy zajlott, hogy felépítettük a sátrunkat a társaimmal. A csapatok az indulót és a csatakiáltást találták ki. Este karaokee volt, azon én személy szerint nagyon jól szórakoztam. Új emberekkel ismerkedtünk meg. A későbbi órákban már a sátrunkba mentünk. Beszélgettünk, és szép lassan elaludtunk.
Reggel, reggeli után a bemutatókra mentünk. Legjobban a fajtabemutató tetszett, közülük pedig a shagya-arabok. Rettentő sok okosságot mondtak. Közben a Canon által meghirdetett fotópályázaton indultunk. A csapatok külön-külön ebédeltek, és utaztak ide-oda. További bemutatókon vettünk részt. A tábor alatt fel lehetett iratkozni lovagolni. Barátaimmal kértünk egy terepet.
Elindultunk. Én egy fekete nóniusz kancát kaptam. Meg kell, hogy mondjam, csodálatos volt a túra. A lovam elegáns, kényelmes, aktív, mozgása teljesen kielégítette a vágyaimat. A tájról nem is tudok mit mondani, magáért beszél. A dimbes-dombos, lejtős utak isteniek voltak. Nem is érdekelt bennünket, hogy esik az eső. Visszatértünk, és rendbe raktuk a lovakat.
Sajnos egyre rosszabb lett az idő. Ez később nagy problémát okozott. Egyre jobban rákezdett az eső. Kocsival a kempingbe vittek minket. A sátrak beáztak. Kénytelenek voltunk a nagy közös sátorba menni. Elvittek minket az orfűi iskolába, a tornateremben aludtunk. Ébredés után a kempingbe visszavittek, és eldöntötték, hogy haladjon tovább a program. Mindent elhatároztak, és folytatódott minden az új sorrendben.
2. helyezés: Fekete Bernadett: Lovasportya
Akad bőven tennivaló,
Amíg hátán elvisz a ló.
Hidd el, tudja, hogy ő tesz téged naggyá,
Hálásan szeresd, de mindent mégse hagyj rá!
Simogasd, becézgesd, hogy ő is szeressen,
Nehogy még út közben hátáról levessen.
Ha sikerrel jársz, és fent vagy a nyeregben,
Jó, ha a kantárszár ott simul kezedben!
Ez még csak a kezdet, de már együtt megyünk,
Vigyázva arra, hogy végig jóban legyünk.
A lovaglás nagy öröm, de én csak arra gondolok,
A hosszú út végén leszállni majd hogy tudok.
Eljött a pillanat, szól a parancs: LÓRÓL!
Földet ér a lábam – ez már sok a jóból.
Lassan koordinálom tengerészjárásom,
Mint kis páviánnak, olyan a mozgásom.
Búcsúzom a lótól, persze nem örökre,
Már várom a reggelt, a folytatást – örömre!
3. helyezés: Kosztolányi Enikő–Veliczky Regina: A bemutató a kiscsikó szemszögéből
Reggel izgatottan vártam a bemutató kezdetét. Mikor kezdetét vette a műsor, kicsit megijedtem, mert elég sokan voltak a nézők. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy egyedül vagyok, de megláttam anyu egyik barátnőjét, aki mellett a mamámra is ráleltem. Gyorsan odavágtattam, de hirtelen megrémültem, mert mellette megláttam egy érdekes maskarába öltözött kétlábút is. De a félelmemet eltettem, és besurrantam szorosan a mamám mellett a karám kapujáig. Aztán elkezdődött a bemutató. Rájöttem a bemondó bácsi segítségével, hogy a jelmezesek az úgynevezett huszárok. Innentől kezdve már tetszett a dolog. Büszke voltam magamra, hogy ki mertem állni a huszárok mellé. Ráadásul még a gyerekek is el voltak ájulva tőlem. A fergeteges bemutató után elvitték anyukámat és társait, persze velem együtt, a karámtól kb. 80 m-re, ahol kikötötték a nálam idősebbeket. Majd rengeteg ember, főleg gyerekek körém gyűltek, és pici gépeket villogtattak körülöttem. Természetesen félszemmel követtem az előadást. Szerintem a mama társainak nagyon rémisztő lehetett, hogy a hátukról kardokkal durrantották ki a lufikat. Miután meguntam a bemutatót, nagy kedvem lett volna babzsákokat és nemezkarikákat dobálni a boszorkányok kosarába, illetve seprűjére. Ez a műsor élvezetes, de egyben fárasztó is volt.
Ferenczi Flóra és Eged Enikő: A gyereklovas találkozó lószépségversenye
Izgalommal vártuk a szebbnél szebb magyar lófajtákat, és azoknak izgalmas és humoros bemutatóját. Az első fajta a kisbéri félvér volt, két büszke csődört és egy kedves kancát vezettek fel. A következő percekben a gidrán lovakkal ismerkedhettünk meg közelebbről. Már sokan figyeltük a mellettünk levő karámból becsörtető, sötétpej furioso-north star mént. Talán azért is nyerte el a közönség tetszését, mert kicsit tüzesebb volt, mint a többi. Nemsokára láthattuk két nóniusz társát, ahogy szinte egyszerre ügettek és rövid vágtáztak a kocsiban.
Megint csak fekete szépségek következtek, talán kicsit tömzsibbek és alacsonyabbak, mint a többi versenyző. Ők a muraközi név mögött rejtőztek. De a következő minutumban már három gyönyörű shagya-arab táncolt a felvezető téren. Őket a kis huculok követték, akik nagyon filigránok voltak.
Ezután egyszerre számokkal ellátva érkeztek a versenyzők a színtérre. Ekkor mindenki fényképezett, és bemehettünk a karámba megsimogatni ezeket a gyönyörű állatokat. Az első helyezést a sötétpej mén kapta, aki már mintha tudta volna, hogy ő lesz az első. Az ezüstérmet egy shagya-arab kapta. A dobogó harmadik fokán Aramis, a kisbéri csődör végzett. A helyezéseket óriási üdvrivalgás fogadta. Köszönjük, hogy megcsodálhattuk ezeket a gyönyörű állatokat.
Budai Barbara Evelin: Az I. Lovas Találkozó (részletek)
Június 30-án elkezdődött az a tábor, ami szerintem a legígéretesebb volt. Nem is haboztam, rögtön tollat ragadtam, és felírtam az adataimat a jelentkezési lapra. Pár nappal később, csütörtökön indultam is. Mindenki a szabadban, egy sátorban aludt. De előbb azt a sátrat fel is kellett állítani! Utána lehetett csak lovagolni menni. (…)
A lelátó roskadozott a sok nézőtől, miközben folytak a bemutatók. Délben elmentünk ebédelni, és strandoltunk picit a tónál. Később visszaszállított minket a busz a sportpályára. Megnéztük az 1000 év lóháton című produkciót.(…)
Sajnos eleredt az eső, és egy közeli csarnokba vittek minket. Reggel, mikor felébredtem, már mindenki öltözött, visszafuvaroztak minket a kempingbe, és elfoglaltuk magunkat. Huhogtunk, és írtunk az újságíró versenyre. Remélem, máskor is eljöhetek!
Ui. 1.: Az egyik barátnőm ezt mondta a táborról:
„Nekem szinte minden tetszett! De legjobban a lovak és a lovaglás tetszett, kicsit fáztam a sátorban, de sok barátnőt találtam magamnak.”
Ui. 2.: Nagyon sok ajándék is van itt! Amiket egy kis munka árán könnyen meg lehet szerezni. A Canon jóvoltából egy digitális fényképezőgépet is lehet nyerni. Az viheti haza, aki a legjobb képet csinálja!
