Lovasélet

Veszélyes hőség

A forró nyári napok sajnos életveszélyt is rejtegethetnek a lovak számára. Két fő gyakori probléma, hogy az állatok sokat izzadnak és nem isznak eleget, vagy hogy hosszú órákat kell eltölteniük a tűző napon. A ló esetleges kiszáradására következtethetünk a bőr összeráncolásán alapuló tesztből: csípjük össze a ló bőrét a vállon úgy, hogy egy ráncot képezzünk. Engedjük el, és nézzünk az óránkra: ha három másodpercnél tovább tart, amíg a bőr újra kisimul, túl kevés víz van a szövetben. Lovaglásnál a teljesítmény csökkenése utalhat a kiszáradásra. A ló hirtelen elcsigázottá válik, kólika és más emésztési problémák is felléphetnek.

További jelek az erős izzadás, a gyenge és gyors szívverés, extrém esetben 240-re is felmehet a pulzusszám. A hosszú, erős izzadással járó lovaglás után a kiszáradt ló csak lassan regenerálódik. Míg egészséges lovaknál a pulzus 10 perc szünet után egyértelműen 70 alá esik, és fél óra múlva visszaáll a nyugalmi értékre (28-40/perc), a kiszáradt lónál nem csökken tovább 60-80 alá. Míg munkában lévő lónál a 39-39,5 fokos testhőmérséklet normálisnak tekinthető, 40 fok felett kritikus a helyzet, ennél már keringési összeomlás is előfordulhat. Hőgutánál hasonlóak a tünetek, a keringési rendszer összeomlásának a veszélye pedig még nagyobb. Hirtelen tántorogni kezd a ló, felbukik, és fekve marad. Az eszméletlen állapotban lévő ló testét görcsök rángathatják. Némely állat bele is pusztul azonnal, vagy pár óra múlva.
A kiszáradás és a hőguta gyakran csak a tünetek erőssége alapján különböztethető meg. Hőgutánál a testhőmérséklet néha 43 °C-ra emelkedik. A ló riadt, gyorsan és felületesen lélegzik. A nyálkahártyák kékesvörösen elszíneződöttek. Az állat eleinte erősen izzad, bőre később száraz és forró. 
A hőgutának és kiszáradásnak egyéb következményei is lehetnek, kólika, patairha-gyulladás és keresztbénaság.

Kiváltó tényezők

A kiszáradás a vízháztartásban kialakult szükségállapot. A test több vizet veszít, mint amennyit a ló inni tud. Veszélye leginkább kánikula vagy nagy megerőltetés esetén fenyeget, amikor is működésbe lép az állat "klímaberendezése": izzadni kezd, hogy lehűtse testét. Egy négy-öt órás lovaglás alatt a ló minden további nélkül 30-40 liter izzadságot is kiválaszthat. Akkor válik kritikussá a helyzet, ha a jószág egy nap alatt testtömegének több mint 10%-át elveszíti így (egy 500 kg-os melegvérűnél 50 liter felett), és nincs lehetősége ezt vízfelvétellel pótolni.
Az izzadáson kívül a hosszantartó hasmenés is vizet von el a szervezettől, ezért is gyakori elhullási ok szalmonella és egyéb, erős hasmenést előidéző fertőzések esetén a kiszáradás.
A hőgutát, amit az állatorvosok akut hőpangásnak is neveznek, kizárólag a rendkívül forró, magas páratartalommal párosuló időjárás idézi elő. A párával telített levegő nem tudja felvenni a ló izzadságát, ez nem tud elpárologni, és így nem hűti a testet. A fülledt, forró időben történő túlzott megerőltetés mellett a helytelen elhelyezés is kiváltó ok lehet. Túlzsúfolt, szellőzetlen istállókban megreked a hőség. Esetenként a lószállítón vagy versenysátorban töltött több órás állás is hőgutaütéshez vezethet: ezeken a helyeken ugyanis elérheti a belső hőmérséklet az 50 fokot.

Veszélyeztetett egyedek

Mindenekelőtt a lovastusa- és távlovak esetében nagy a kockázat. Távlovaglások alatt óránkénti 12 literes izzadságveszteségeket is mértek. A kevésbé igénybe vett lovak is kiszáradhatnak például a lovastúrákon, ahol gyakran fennáll a veszélye, hogy nem jutnak elegendő ivóvízhez. Különösen veszélyeztetettek a rossz kondíciójú lovak, mert ők hamar kezdenek izzadni. Ha kifogytak a víztartalékok, nem izzad tovább a ló. A meleg pang a testben, az állatnál nagyobb eséllyel lép fel a hőgutaütés.
Megfigyelték, hogy robusztusabb lovak nehezebben tűrik a forróságot, mint mondjuk az arabok. Vastagabb szőrük miatt erősebben izzadnak, az izzadság nehezebben szárad, és csak lassan tudja kifejteni hűtő hatását. 
Fokozottan veszélyeztetettek a keringési problémáktól szenvedő idősebb lovak, illetve a betegség vagy kimerültség miatt legyengült állatok.

A betegség lefolyása

Kiszáradás esetén, ha a lovak testtömegük több mint 10%-át izzadás vagy hasmenés útján elveszítik, besűrűsödik a vérük. Ez megakadályozza a létfontosságú szervek kielégítő vérellátását és oxigén-ellátottságát. Előbb-utóbb felborul az egész anyagcsere, majd a keringési rendszer is.
Hőguta esetén a testben pangó meleg megbénítja a vércirkulációt. A vér nem tud eljutni a belső szervekhez, az oxigén-ellátottság és az anyagcsere összeomlik. Csak az agy telik meg feleslegesen sok vérrel. A hőguta keringési sokkhoz vezet, ha nem kezelik azonnal.

Következmények

A hőguta ki tud alakulni kiszáradás következtében, de sok ló anélkül kap hőgutát, hogy kiszáradna. Míg a gutaütés csak forró, fülledt időjárás esetén fordul elő, a kiszáradás hűvös napokon is lehetséges.
A kiszáradt lovak veséje erősen koncentrált vizeletet választ ki, vagy teljesen leáll a vizelet-kiválasztás. A fehérjelebontásból származó és egyéb mérgek alig választódnak ki, és szervi károsodást idéznek elő, pl. veseelégtelenséget. Mivel a kiszáradás a vérbőséget gátolja, a bélmozgás (perisztaltika) is zavart szenved. A táplálékszállítás megnehezedik, a bélfalon toxinok szivárognak át, és patairha-gyulladást válthatnak ki.
A szövetekben kialakult oxigénhiány miatt sejtek pusztulnak el, ami agyi ödémákat okozhat, károsodást a központi idegrendszerben vagy a tüdőben. Az erős izzadással vizet veszítenek a lovak, és naponta akár 150 gramm ásványi anyagot, nyomelemet is, főként káliumot, nátriumot és klórt. A vízben oldódó, elektromos töltéssel rendelkező ásványi anyagok és nyomelemek létfontosságú szerepet játszanak. Irányítják a vízháztartást, és kiegyenlítik a sav-bázis állapotot. A kalcium és magnézium az izomműködésben és ingerületvezetésben nélkülözhetetlen. A kiürült ásványianyag- és nyomelem-raktárakat fel kell tölteni ásványianyag-kiegészítők vagy elektrolitban gazdag takarmányok, pl. fű segítségével.

Elsősegély és kezelés

Hagyjuk abba azonnal a munkát, ha a bőrránc-teszt kiszáradást mutat. Helyezzük el az állatot nyugodt, hűvös, árnyékos helyen. Hívjuk azonnal az állatorvost. A várakozási idő alatt itassunk a lehető legtöbb folyadékot a lóval. A víz önmagában nem elég: túl kevés elektrolitot tartalmaz. Legjobbak ilyenkor az izotóniás elektrolitoldatok, melyek koncentrációja azonos az izzadságéval vagy a vérplazmáéval. Vannak pasztaszerű készítmények is, de ezek összecsomósodnak a gyomorban, és mivel magas koncentrációjúak, odavonzzák a vizet a testből. Ezen anyagok alkalmazásakor tényleg biztosnak kell lennünk abban, hogy elég vizet iszik a ló, különben még jobban kiszárad, mint a kezelés előtt. A legeltetés nagyon jó hatású, a fű 90% vízből áll, és sok elektrolitot tartalmaz.
Dörgöljük át a lovat egy lucskos szivaccsal, hagyjuk a vizet rövid ideig állni rajta, majd húzzuk le a verejtéklehúzóval, és ismételjük ezt többször. Csak akkor vezetődik el a meleg, ha a víz lekerül a testről.
A kiszáradásban szenvedő lovat takarjuk be ezután, így nem hűl ki olyan hamar, nem merevednek meg az izmai, és nyugtatólag is hat rá. A takaró legyen vízáteresztő, hogy az izzadság el tudjon párologni. Kánikula esetén elég egy könnyű necctakaró.
Hőguta esetén tilos a takarózás, mert így még jobban megreked a meleg. Fontos a vízzel, nedves földdel vagy jégpakolásokkal történő hűtés a tarkón. Bevált a hideg vizes masszázs. Fröcsköljük a lovat slaggal (hideg vízzel), és a testet masszírozzuk intenzíven egy kefével. A hideg hatására összehúzódnak az erek. A bőr alatt összegyűlt vér visszafolyik a test belsejébe. A művelet kb. 5 percig tartson, és 30-60 perc múlva ismétlendő. A lehűtés után a felborult keringésű, összeesett lovak gyakran maguktól felkelnek. Amíg viszont fekszenek, kímélik a keringési rendszerüket, ezért nem szabad erőszakkal felrángatni őket.
Az erősen kiszáradt lovaknál gyakran előfordul, hogy nem akarnak inni. Az állatorvos ekkor szonda segítségével vagy infúzióval 30-50 liter konyhasóoldatot ad. Előtte vért vesz le, hogy megállapítsa, mely ásványi anyagok hiányoznak, mivel kell kiegészítenie a konyhasóoldatot. Az eszméletlen állapotú, hőgutaütött lovak vérkeringést fokozó szert tartalmazó infúziót és szívizom-serkentő gyógyszert kapnak.

Megelőzés

Szoktassuk a lovat kezdetektől fogva arra, hogy mindenhol hajlandó legyen inni. Ha nem okoz neki gondot, hogy akármilyen vödörből, bármelyik patakból vagy pocsolyából igyon, nem valószínű, hogy fel fog nála merülni a kiszáradás veszélye. Ha viszont finnyáskodik az idegen vízzel, versenyekre, túra- vagy távlovaglásra feltétlenül vigyünk otthonról elegendő tartalékot. Szerezzük be az útra a megfelelő itatóedényt. A westernzablás vagy nagykantáros lovaknak széles és mély edényre van szükségük. Ha a zablával nekiütköznek az edény oldalának, és fájdalmat okoznak maguknak, elmegy a kedvük az ivástól.
Szállítás alatt kétóránként meg kell itatni a lovakat. Túralovaglás során minden adandó alkalommal hagyni kell a lovat inni, és minden pihenőnél ajánlatos legeltetni.
A füvön kívül a vízzel hígított korpa, a répa és az alma is sok vizet és elektrolitot tartalmaz. Mivel a lovak az izzadással három-négyszer annyi elktrolitot veszítenek, mint az ember, minden hosszabb igénybevétel után sót is kellene nyalatni velük. A nyersrostban gazdag takarmány megelőzi a kiszáradást. A széna megköti a vizet, és a bélben egy nedvességtartalékot képez - a maratonlovaglások ideális takarmánya. 
Alkalmazkodjunk a ló kondíciójához is, kerüljük a fárasztó, hosszú távú lovaglásokat a nem túl jó formában lévő lovakkal - ők ugyanis különösen hajlamosak a kiszáradásra. Túl forró napokon kora reggel vagy késő este lovagoljunk. A forró, száraz időjárást általában jól bírják a lovak, azzal a feltétellel, ha eleget isznak. Magas levegő-páratartalom esetén azonban csak könnyű munkát végeztessünk velük, vagy egyszerűen csak karámozzuk őket.

Vitatott kérdések

Az a feltevés, hogy az erősen megizzadt lovak bekólikáznak, ha sokat kapnak inni, téves. Hosszantartó lovaglások során bármennyit isznak is a lovak, nem valószínű, hogy elég nekik, hacsak nem jéghideg a víz, nincs ok aggodalomra.