Lovasélet

Hazaérkeztek a Nyeregszemle Székely Túra lovasai. A három lovasból és kísérőjükből álló kis csapat szeptemberben azért kelt útra, hogy a nyári rendezvényre, az Ópusztaszerre lóháton vagy fogaton ellátogató lovas emberek erőfeszítései előtt tisztelegjenek, és hogy a legnagyobb számú határon túli közösség tagjainak személyesen vigyék el a 2012-es Nyeregszemle meghívóját. Több száz huszár várta őket a Hargita megyei Szentegyházán, ahol a VI. Őszi Erdélyi Huszártoborzót is tartották. Az Ópusztaszerről szeptember 11-én ünnepélyes keretek között útnak induló csapat három lovasból és egy kísérőautóból állt. A Közép-Európa- és többszörös magyar bajnok westernlovas, Oláh Krisztián 14 éves, Omár nevű shagya heréltjén, az erőszakmentes lókiképzéssel foglalkozó Zerinváry Szilárd 8 éves, Kumisz nevű shagya kancáján és a Nyeregszemle főszervezője, Solymosi Bertold 4 és fél éves, Csenge nevű magyar félvér kancáján indult útnak. A kísérőautóban Mészáros Gábor ült. A csapatot a gyulai határátkelőig Gecse Adrienn és Vinnay Patrícia, a bábolnai Pettkó-Szandtner Tibor Lovas Szakképző Iskola és Kollégium két diákja is elkísérte egy herélt félvéren és egy herélt arabon.

Az előre alaposan megtervezett útvonal 18 lovaglónapból és 5 pihenőnapból állt. A lovasok átlagosan 40 km-t tettek meg naponta, amit a hegyvidéki viszonyok között (!) is tartani tudtak. Hozzá kell tenni, hogy Szilárd és Bertold lovaikat már jó ideje készítették a nagy útra, és a túrát megelőző egy hónapban már napi 4-5 órát töltöttek nyeregben, illetve a kiskunsági homokvidéken a mély homokban hosszú munkavágta-szakaszokkal és 40 perces ügetőszakaszokkal trenírozták lovaikat. A lovak takarmányozásához a tréning alatt bázis lótápot és táplálék-kiegészítőt is felhasználtak, ami kiegészítette lovaik izomfejlődését és kondicionálását. A napi 4-5 óra nyeregben töltött idő pedig a két lovas kondíciójára is jótékony hatással volt.

A túra során a lovak reggeli és esti abrakadagját a kísérőautóból biztosították. Minden reggel úgy váltak el Gábortól a lovasok, hogy előtte megbeszélték, estére melyik település közelében keressen olyan szálláshelyet, ahol a lovak esti legeltetése is megoldható, ide túra-GPS segítségével találtak el a lovasok. A szálláshely-keresésnek ez volt az elsődleges szempontja! Az autóban mindig volt legalább 50 l friss víz, aminek a pótlása szintén Gábor feladata volt. A lovakat este egy egyszerű, áram nélküli mobil villanykarámban helyezték el, és a lovasok legtöbbször közvetlenül e mellé feküdtek le aludni is derékaljukra. Sátrat már csak akkor állítottak, amikor a folyóvölgyekben olyan párás-ködös volt a reggel, hogy a hálózsákok rendszeresen átnedvesedtek.

Az út során szerencsére mindennap tudtak találkozni a kísérőautóval, ami azért volt fontos, mert mindhárom lovasnak eddig ez volt a leghosszabb lovastúrája, és mivel „küldetésük" is volt (a jövő évi Nyeregszemle meghívólevelének kézbesítése), ügyeltek a lovak legnagyobb fokú ellátására és biztonságára, hiszen nem vallhattak kudarcot. Ennek az odafigyelésnek és körültekintésnek is köszönhetően (de talán legfőképpen a lószeretetnek köszönhetően) lovaik a túra végére megerősödve, jókedvűen és a lovasaik iránti bizalommal telve teljesítették feladatukat.

Bőven volt részük azért tapasztalatban és kalandban is, amit mind a Nyeregszemle weboldalán, mind lapunk következő számaiban részletesebben is közlünk.

A szervezők köszönik az alábbi személyek, cégek és intézmények túrához nyújtott segítségét: dr. Kovács Zoltán állatorvos, dr. Mészáros János, Pelczéder Zoltán, Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark, Equmins Horse Products, M P ZIPP Kft., Kiskunfélegyházi Kórházi Patika, Pettkó-Szandtner Tibor Lovas Szakképző Iskola és Kollégium.