Lovasélet

A Lovasélet korábbi számaiban számos, érzelmi töltéssel is bíró írás jelent meg a lovak „chipeléséről". Ezúttal nem szeretnék a chip ellen vagy mellett állást foglalni, sem a vonatkozó hazai és európai előírások és készülő jogszabályok értelmezését illetően bonyolult okfejtésekbe bocsátkozni, csupán a lovak különböző jelölési megoldásait, azok előnyeit és hátrányait tekinteném át. Mindenekelőtt azonban Szenti Tibor és Bicsérdy Gyula Állatjelölések című, 1998-as munkáját felhasználva tekintsünk vissza a jelölések, elsősorban az állatjelölések történetére. Az állatok, ezen belül a lovak azonosítása, egymástól való biztonságos megkülönböztetése nem új keletű igény. Korábban (történelmi léptékekkel értve a korábbant) elsősorban tulajdonvédelmi okokból volt rá szükség, míg napjainkban a jogszabályok főként a járványvédelmi okokat említik, és nem mellesleg elengedhetetlen az egyed azonosítása állattenyésztési, törzskönyvezési szempontból is. A „jelek" használata a történelem során mindig nagy jelentőséggel bírt, a legkorábbi jogi formulaként tartják nyilván.

- De melyik századból származik a legrégebbi írásos adat az állatok tulajdonjeggyel való ellátásáról?

- A bélyegzés elterjedése előtt milyen jelölést alkalmaztak?

- Magyarországon hogy alakult az állatok nyomon követéséra szolgáló jelölés szokása?

- Napjainkban milyen módszerek ismertek a lovak azonosítására?

Választ kaphat a fenti kérdésekre, ha elolvassa a Lovasélet szeptemberi számában megjelent cikkünket.

Kíváncsi rá?

Lapozzon bele! Előfizetés az újságra Megvásárolom digitális formában

A Lovasélet 2011.szeptemberi számát keresse az újságárusoknál, illetve egyes lovasboltokban vagy fizessen elő a következő számokra!