Lovasélet

A parlament 2009 májusában elfogadta az új erdőtörvényt, amelyben sok szabály változik, köztük olyanok, amelyek az erdőben járó lovasokra vonatkoznak. A törvény teljes szövege a Magyar Közlöny 71. számában (2009. május 25.) olvasható. Ebből sajnos az derül ki, hogy a törvényalkotók érdemben nem vették figyelembe, a természetben lovagló ember igényeit. Így a lóra a járművekhez hasonló szabályok vonatkoznak. Az alábbiakban ebből emelünk ki néhány, a lovasokat érintő pontot.

Az erdő látogatásáról a törvény 91. paragrafusa rendelkezik:
„Az erdőben - annak rendeltetésétől függetlenül - üdülés, sportolás és kirándulás céljából gyalogosan bárki saját felelősségére tartózkodhat, amit az erdőgazdálkodó tűrni köteles, kivéve, ha
a., más jogszabály azt korlátozza, vagy
b., az arra jogosult a látogatás korlátozását az e törvényben foglaltak alapján elrendelte."
A 92. paragrafus foglalkozik az erdőben való lovaglással:
„(1) Az erdőben lovagolni, illetve járművel közlekedni csak az arra kijelölt úton szabad.
(2) Az erdőben lovaglásra, valamint járműközlekedésre utat az erdőgazdálkodó javaslata alapján, vagy harmadik fél kezdeményezése esetén, az erdőgazdálkodó egyetértésével, az erdészeti hatóság jelöli ki.
(3) Az erdészeti hatóság a kijelölést az út műszaki tulajdonságaihoz igazodva, egyes járműfajtákra korlátozhatja.
(4) Az erdőben lovaglásra illetve járműközlekedésre kijelölt utat mindenki a saját felelősségére veheti igénybe.
(5) Amennyiben lovagló- és kerékpárút kijelölésére sor kerül, állami erdőben a közérdek fokozott érvényesülése érdekében törekedni kell a regionálisan is összefüggő erdei lovagló- és kerékpáros útvonalhálózat kijelölésére."
A 93.§ (2) pontja szerint:
„Az erdőben lovas és technikai sportversenyt rendezni csak az erdőgazdálkodó hozzájárulásával és az erdészeti hatóság engedélyével lehet.
94. § (1) Az erdőgazdálkodó átmenetileg korlátozhatja és feltételhez kötheti az erdő egyes részeinek látogatását, amennyiben az ott-tartózkodás
a., az életet vagy testi épséget veszélyezteti, vagy
b., az egyes erdőgazdálkodási munkák végzését veszélyezteti vagy akadályozza.
(2) A vadászat időtartamára a vadászatra jogosult, az erdőgazdálkodó hozzájárulásával átmenetileg korlátozhatja az erdő egyes részeinek látogatását.
95. § (1) Az erdőgazdálkodó a turista-, lovagló- vagy járműközlekedésre kijelölt utat érintő korlátozást köteles minden alkalommal az erdészeti hatóságnak előzetesen bejelenteni.
(7) Az erdészeti hatóság a látogatás korlátozásának indokoltságát felülvizsgálhatja, és kötelezheti az erdőgazdálkodót a törvényben foglalt előírások betartására, illetve az általa elrendelt korlátozás megszüntetésére.
96. § Az erdő látogatásának korlátozását a helyben szokásos módon kell kihirdetni, valamint figyelmeztető táblák kihelyezésével gondoskodni kell a megfelelő tájékoztatásról."
112. § „Felhatalmazást kap a kormány, hogy rendeletben
a., jelölje ki az erdészeti hatóságot vagy hatóságokat
b., határozza meg az erdőgazdálkodási és erdővédelmi bírság mértékét és kiszámításának módját.
(10) Felhatalmazást kap a miniszter, hogy a turizmusért felelős miniszterrel, a természetvédelmi miniszterrel, valamint a sportpolitikáért felelős miniszterrel együttes rendeletben határozza meg a turista útjelzések és tájékoztató táblák elkészítésének és elhelyezésének, valamint a jelzett turistaútvonalak nyilvántartásának részletes szabályait."

Lesz még lovas nemzet a magyar?

A törvény értelmében gyakorlatilag megszűnik az országban a szabad tereplovaglás Európában eddig egyedülálló lehetősége azzal, hogy a lovasokat immár törvényben terelik kijelölt ösvényekre. Mint ismert, a lovasok, köztük a lovas szolgáltatókat összefogó Magyar Lovasturisztikai Szövetség álláspontja az volt, hogy ne a lovas utakat, hanem a lovasok elől elzárt utakat jelöljék táblával, minden más út legyen szabadon lovagolható. A törvény azonban minimális alkulehetőséget sem igen hagyott az erdőjáró lovasok számára, annál több, akár visszaélésekre is esélyt adó jogot ad viszont az erdőgazdálkodóknak. Más kérdés, hogy ezzel a törvénnyel végérvényesen bebizonyosodott - azok előtt is, akiknek korábban a parlamenti négypárti lovas bizottság felállítása, nagy ívű céljai, majd teljes bukása után esetleg még voltak ilyen illúziói -, hogy a lovas lobbi érdekérvényesítő képessége ebben az esetben is minimális volt. Az erdészet és vadászat érdekeinek messzemenő figyelembevétele viszont jól tetten érhető ebben a jogszabályban. A törvény ugyanis nem kötelezi az erdőgazdálkodót, illetve a hatóságot a lovas utak kialakítására, csupán az erdőgazdálkodó jóindulatától teszi függővé, hogy a harmadik fél kezdeményezésére, aki lehet akár egy lovas klub vagy magánszemély is, majdan kijelöl, vagy nem jelöl ki, illetve, hogy hol jelöl ki lovastúra-útvonalat. Arról, hogy az útvonal kialakításában a lovasokkal bárminemű egyeztetésre szükség lenne, ugyancsak nem rendelkezik a törvény, amely véleményem szerint ebben a formában egyértelműen diszkriminálja az erdőlátogató lovast. Sokakban talán illúziót kelt a „kijelölt lovas út", azonban nyugat-európai tapasztalatok alapján, ahol nagyon hasonló szigorú erdőtörvény van, ezek a kijelölt lovas utak csak az erdő nagyon korlátozott részére terjednek ki, ezért nagymértékben akadályozzák a tereplovaglást. Erről mesélhetnének azok a lovas szolgáltatók, akiknél megfordulnak külföldi lovasok, akik akár több éves lovas múlttal a hátuk mögött sem tudnak terepbiztosan lovagolni. Éppen a kinti korlátozott lehetőségek miatt nincs gyakorlatuk. Ez vár immár a magyar lovasokra is. Hogyan lesz így újra lovas nemzet a magyar, tisztelt törvényhozó urak? Saját tapasztalatomra támaszkodva, melyet Belgiumban, Brüsszel közelében szereztem, állíthatom, hogy ezek a lovas utak nagyon korlátozott mértékben adnak lehetőséget a terep megismerésére, ráadásul zsúfoltak, és nagyon igénybevettek. Mindenre alkalmasak, csak a szabadság érzésének illúzióját nem tudják biztosítani, azt az érzést, amelyért Európa lovasai eddig Magyarországot választották. Európa szabályainak persze érvényesülni kell, akkor is, ha azok nem jók ugyebár... Az senkit sem érdekel, ha ezzel még nehezebb helyzetbe taszítja, akár el is lehetetleníti azon keveseket, akik még komolyan gondolják a lovas vállalkozások működtetését. Sok egyéni lovas lovaglási lehetőségeit pedig, akiknek eddig sem állt rendelkezésére drága lovas pálya vagy fedeles lovarda, nagymértékben korlátozza, vagy akár ellehetetlenítheti.

Lovas, fizess?!

A törvény tehát mindannyiun­kat sújt, akik eddig szabadon lovagoltunk terepen, s hogy ez mennyire így van, arra jó példa az a sok telefonhívás, magánbeszélgetés, amelyből kirajzolódik ez az egész országot gúzsba kötő igazságtalan „megoldás". A bajt tovább tetézi, hogy az erdészetek, már amelyik egyáltalán lovas út kialakításában gondolkodik, ennek költségeit egyoldalú döntéssel a lovasok nyakába akarják varrni. Röviden (a lóútlevél, a kötelező vérvétel stb. kérdéskör után már megint): lovas, fizess! Felhívom a lovasok figyelmét arra, hogy az erdészeti törvényben egy szó sem esik arról, hogy az erdei utak használatáért, így a kijelölt lovas utak használatáért is, fizetni kellene, illetve, hogy kinek kellene fizetni. Mint ahogyan arról sincs benne szó, hogy az erdészet vagy az erdészeti hatóság (utóbbi a törvény 112. paragrafusa szerint még ki sincs jelölve, mivel még nem született meg a törvény végrehajtásáról szóló rendelet) akármilyen nyilvántartást is vezethetne arról, hogy ki, hol, hány és milyen lóval lovagol az erdőben, és ezt erdészeti engedéllyel teszi-e vagy sem. Az adatvédelmi kérdésekről nem is beszélve. Felmerül a kérdés, hogy az erdészek által oly szívesen hangoztatott lovas út használati díjnak vagy bírságnak sem lehet tehát törvény szerint érvényt szerezni? További probléma, hogy a törvényben az erdőgazdálkodó, illetve a vadászati joggal rendelkező személy, vagy jogi személy az erdőlátogatást korlátozhatja. Ebből már olyan vad dolgok is kisülni látszanak, hogy hónapokra, akár egész őszre vagy tavaszra is kitilthatják a lovasokat az erdőből. De hallottam olyan példát is, hogy napszakon belül is korlátozni kívánják a lovasok erdőlátogatását, jellemzően reggel és kora este, pont abban az időben, mikor pl. nyáron erre a legkellemesebb az idő. Sok tehát a nyitott kérdés, amely azért sem tisztázható, mert a törvény miniszteri rendeletben szabályozott végrehajtási utasítása még nem jelent meg. Ne legyenek azonban túlzott illúzióink. Szomorú jövőt festenek elénk, lovasok elé ezek a hírek. Emiatt lovas összefogásra van szükség. Azt javaslom tehát az olvasóknak, hogy ebben az exlex állapotban ne írjanak alá semmilyen egyoldalúan vállalt kötelezettséget az erdei utak, lovas utak használatáról addig, míg a törvény végrehajtási utasítása meg nem jelenik, és nem tisztázza, kinek mire terjed a hatásköre. Addig is várjuk javaslataikat, személyes tapasztalataikat, hogyan tudnánk előrevinni a tereplovaglás ügyét. Fogjunk össze, ha kell, állampolgári engedetlenségi mozgalom megszervezésével is, hogy gyermekeink részére is biztosíthassuk a természet megismerésének semmivel össze nem hasonlítható módját lóhátról az erdőben!

Észrevételeiket, hozzászólásaikat a Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. webcímre várjuk, vagy a szerkesztőség címére: 9024 Győr, Dugonics u. 16.