Lovasélet

Ősidők óta a legelterjedtebb, lóval etetett gazdasági abrak a zab. Nálunk így van ez máig is, azonban Európa nyugati felén korántsem. Sokfelé egyre terjed a szóbeszéd a zab lóra káros hatásairól, miszerint túlságosan felizgatja, így veszélyessé teszi a lovat, vagy nagy fehérjetartalma miatt egyenesen felborítja az anyagcserét stb. Ebben az írásunkban megpróbálunk a hiedelmek mögé nézni, és eloszlatni a sokszor alaptalan félreértéseket.

Régebben a zab bőségesen rendelkezésre állt, hiszen a hátrányosabb adottságú, kevésbé napsütéses, tápanyagban szegényebb területeken is biztos termést adott. A "szegény ember gabonája" a legolcsóbb abrakféleségként mindig fontos szerepet töltött be a kisebb-nagyobb gazdaságok állati takarmányozásában. 
Évszázadokon át az embereknek ételül is szolgált a zabkása. Az, hogy a zab eltűnt a szántóföldekről és a népélelmezésből, leginkább a burgonya megjelenésének volt köszönhető. Ezenkívül volt még egy hátránya, éspedig az, hogy a zabból nem lehetett kenyeret sütni, ugyanis kevesebb kovászolható ragasztóanyag található benne, mint a búzában, a rozsban vagy az árpában. Az idők folyamán voltaképpen ez a tulajdonsága degradálta "másodrendű, megtűrt gabonává, lótakarmánnyá". Persze ebből leginkább az állatok profitáltak, hiszen így mentesültek az árpa, a búza és a rozs nagymennyiségű, csirizszerű ragasztóanyagaitól. 
Nálunk manapság a rendszerváltást követően a mezőgazdaság struktúrájában bekövetkezett változások miatt (csökkenő állatállomány, felaprózódott birtokszerkezet, műtrágya, illetve agrokemikáliák nem megfelelő mértékű használata stb.) csökkent a zab vetésterülete is. Pedig a zab kevésbé érzékeny a szántóföldön a kártevőkre, mint egyéb gabonafélék, ezért kevesebbet is kell (kellene) permetezni.
A vetésterület csökkenéséhez hozzájárult az utóbbi évek csapadékszegény időjárása, ami a zabot és a zabtermelőket különösen sújtotta, hiszen előfordult, hogy eső csak aratásra érte a zabföldet. Ezen okok együttese és a kereslet hiánya elkedvetlenítette a termelőket, sokan felhagytak a zab termelésével. Ez odavezetett, hogy a zabárak elkezdtek felfelé, míg a csökkenő állatlétszám miatt az egyéb gazdasági abrakok árai (árpa, takarmánybúza, kukorica) lefelé csúszni. Jelenleg megtörtént az, amire még nem nagyon volt példa, a zab az egyik legdrágább abrakféleséggé vált. Mégsem mutatkozik termelői kedv. 
"A zab termesztése teljesen értelmetlen, hiszen csak a lovaknak és a müzlizabálóknak van rá szüksége. Nagy mennyiségben nehezen eladható, hektáronkénti termésátlaga is, főleg a szárazság miatt, jócskán alatta maradt az egyéb gabonaféléknek" - nyilatkozza egy elkeseredett termelő. Való igaz, világszerte tendencia, hogy az egyre intenzívebbé váló mezőgazdaság és az állattenyésztés az energiában gazdag abrakok, a kukorica, búza és az árpa termesztését részesíti előnyben. Ezekkel az érvekkel nehéz vitába szállni, pedig ezt a törékeny növényt már a bronzkor óta ismerik és termesztik Európában.
Ma a zabot a lovak mellett leginkább a sportolók, a betegek, illetve az egészséges életmód hívei fogyasztják. A zabtermés oroszlánrészét a pehely- és müzligyártók használják fel. A müzligyárak hangos reklámja nagy igazságon nyugszik. Ugyanis a zab tele van olyan oldható ballasztanyagokkal, amelyek hatásait csak a 20. sz. végének kutatásai fedezték fel. Mit tudnak ezek a ballasztanyagok, amelyet tudományosan béta-glykánnak neveznek? Nos, ezek a jótékony, nyákszerű anyagok vékony védőhártyát képeznek az emésztőtraktus nyálkahártyáján. Csökkentik a koleszterinszintet, és ezzel a szívinfarktus rizikóját. A béta-glykánok ugyanis lassítják a koleszterin felvételét, és felelősek azért, hogy az a bélben kicsapódik. Persze a növényevő lónak nem kell aggódnia a szívinfarktus miatt, ezért a ló kevesebbet profitál a béta-glykánok hasznából. A ballasztanyagok egyébként is bőven rendelkezésre állnak a ló számára a szálastakarmányban. Ennek ellenére a béta-glykánok jót tesznek a lónak. Hatásaik hasonlóak, mint az embernél. A zab béta-glykánban gazdag pelyvája, kivált egészben etetve, jótékonyan stimulálja a bélrendszert, ugyanakkor arra készteti a lovat, hogy alaposan rágjon. A zab további előnye, hogy az egészséges ló képes a zabszemet minden művi feltárás (darálás, roppantás, zúzás) nélkül, pusztán a rágás segítségével tökéletesen felvenni, és a vékonybélbe kerülve, csaknem teljesen szétmállva megemészteni. Bizonyított tény, hogy a zab emészthetősége a ló számára a legjobb valamennyi gabonamag közül. A hannoveri és a müncheni egyetem munkatársai a '90-es években érdekes kísérletben vizsgálták a különböző gabonafélék emészthetőségét lovakban. Egészben, illetve darálva, zúzva, roppantva. Ún. fisztulás módszerrel kis zacskókban (bag) a gabonamasszát a vékonybélbe, illetve a vastagbélbe helyezték, ahol lebomlásukat vizsgálták. Az eredmény: az egészben etetett zabszemek csaknem teljesen lebomlottak már a vékonybélben! Míg a feltáratlan árpa-, ill. kukoricaszemek alig. Ezek a vastagbélbe kerülve az ottani mikrobáknak szolgáltak táptalajul. A fokozott mikrobatevékenység eredményeként a hőmérséklet megemelkedik, a pH-érték csökken (tejsav), ennek következtében a mikrobák egy része elpusztul, és átkerül a ló vérébe mérgező bomlástermékeivel együtt. Ez a bélből származó mérgező szemét okozza az allergiát, a patairha-gyulladást. A zab esetében ez a veszély sokkal kisebb, mint bármely más gabona esetében. 
Ennek ellenére a lovasok soraiból egyre több kritika hangzik el nagyapáink fő lóabrakjával szemben: "Ha a lovakat zabon tartjuk, halálos mérget etetünk velük - hallom egy 'jól tájékozott' lovaglócsizmás illetőtől egy versenyen, a büfésátor árnyékából -, fehérje-túladagolást követünk el, ami halálos is lehet, nem beszélve arról, hogy a zabtól még a szelíd ló is bakoló bakkecskévé változik". És valóban, ha megnézzük a külföldi takarmánygyártók katalógusait, van már zabmentes (persze drágább) lótáp, és az egyéb lótápokban is csökken a zab felhasználása. A csökkenő zabmennyiség vajon ok vagy következmény?
Kissé furcsa ez a nézet, amely az ember számára egészségesnek, míg a ló számára veszélyes tápanyagnak tartja a zabot. A mítoszok, vélemények és félelmek számtalan okra vezethetőek vissza. Az, hogy túl sok lenne benne a fehérje, teljesen alaptalan és hamis nézet. A zabban ugyanis semmivel sincs sem több, sem kevesebb fehérje, mint akármelyik más gabonafélében (kb. 85 g emészthető nyersfehérje kilogrammonként). Ennél csak a sörárpában van kevesebb, illetve a kukorica fehérjéje szintén kevesebb, de rosszabbul is emészthető. A zab fehérjéje 20 különböző aminosavból áll, ebből 8 esszenciális aminosav! Ez azt jelenti, hogy az állati szervezet saját maga nem képes azt előállítani, pedig sejtjei felépítéséhez elengedhetetlen. Nos, a zab kétszer annyit tartalmaz ezekből az esszenciális aminosavakból, mindenekelőtt a ló számára legfontosabból, a lizinből, mint a búza, a kukorica vagy az árpa. Az igaz, hogy a ló esetenként több fehérjét fogyaszt, mint amire szüksége van, ez azonban abból adódik, hogy a fehérjeszükséglete alacsonyabb, mint az energiaszükséglete (csúnya szóval a ló "energiára eszik"), főleg, ha nagyobb igénybevételnek van kitéve. Ahogy növekszik a ló teljesítménye, vele párhuzamosan nő az energiaigénye, amit legtöbbször abrakokkal fedezünk, azonban sokszor a megfelelő energiát tartalmazó abrakmennyiségben már túl magas a fehérjetartalom. Így relatíve fehérje-túletetést követünk el. A felesleges fehérjét nem hasznosítja az állat, egyszerűen kipisili. Nagyon nagy mennyiségű fehérje bomlásakor túl sok karbamid keletkezhet, amely ammóniára eshet szét, ez okozhat allergiás reakciókat. Ezt a folyamatot a máj és a vesék szabályozzák. Azonban csak igen magas, kb. napi 1000 g emészthető nyersfehérje-bevitel okoz csak károsodást, illetve teljesítménycsökkenést! Ez azt jelenti, hogy több mint 10 kiló zabot kellene egyszerre megetetni a lóval ahhoz, hogy problémát okozzon. Gyakorlatilag tehát a zab nem okozhat allergiát. Ennél a napi stressz sokkal károsabb. Egy ló, amely napi 23 órát unatkozik a bokszban, aztán 1 óra kemény edzést kap, vagy versenyről versenyre szállítják, sokkal inkább ezek miatt a stresszhatások miatt kap allergiát, mint attól a napi 5 kg zabtól, amit megeszik!  
Egy azonban biztos, és ezt már eleink rég megfigyelték, a zab etetése feltüzeli a lovat. De vajon miért van ez? Számtalan elmélet létezik a zabban levő különleges anyagokról, doppingszerekről, hormonokról, alkaloidokról. Nézzük sorjában:  
Nos, alkaloidok már a csírázó gabonanövényben is kimutathatók, de a zabban a gabonafélék hordeninnek nevezett alkaloidja csak nyomokban van jelen. Pedig a doppingkutatók szerint ez az anyag felelős lehet a fokozott éber állapot kialakulásáért. Ha vénásan hordenint adunk a lónak, mindössze 5 percig érezhető a hatása, tehát ez az anyag nem lehet felelős a "zabosságért". Született olyan teória is, amely a zabban levő fehérjék építőköveit, az egyes aminosavakat, illetve fehérje-bomlástermékeket okolták a felfokozott állapotért. Így például tartalmaz a zab egy tyrozin nevű aminosavat, valamint ezen aminosav lebontásáért felelős enzimet is, amely a tirozint dopaminná alakítja. Ez egy, az idegsejtek közötti hírvivő anyag. Ez a teória azonban megint kiesik, hiszen a dopamin nem képes a vérkeringéssel átjutni a vér-agygáton. Megint mások a zab olyan kedvező fehérje-szénhidrát arányát tartják felelősnek a zabhatásért, ami leginkább egy szelet csokoládé emberben kiváltott hatásához hasonlít. Ezt azzal indokolják, hogy a zab, mint magas szénhidráttartalmú anyag, a csokoládéhoz hasonlóan elősegíti a triptofán nevű aminosav beáramlását az agyba, ami a boldogsághormon, a szerotonin előállításában játszik szerepet. Vannak, akik a zab saját hormontartalmát okolják a hatásért. Valóban a zab csakúgy, mint minden más gabonaféle, tartalmaz nyomokban a tesztoszteronhoz (férfi hormon) és progeszteronhoz (terhességvédő hormon) hasonló anyagokat. Nem csoda, ha az USA-ban például potencianövelő hatásúnak tartják a zabot. Az egész egy áltudományos cimkével a zab botanikai neve, Avena sativa alatt forgalomba kerülő zabkivonatot takar. Ez a hatás tudományosan nincs bizonyítva, bár a karibi térségben a potencianövelő bájital egyik fontos alkotóeleme a zabsör, amit nyerscukorlével kell elfogyasztani. Hogy valójában mi rejtőzik a zab lóra gyakorolt hatása mögött, azt német kutatók sokkal egyszerűbben magyarázzák. Véleményük szerint a zab vércukorszintre gyakorolt hatásában keresendő a megoldás. Mégpedig mivel, mint láttuk, a zab jól emészthető, ezért viszonylag gyorsan megjelenik a vérben a zabból származó cukor. Szénhidrátja azonban sokkal egyenletesebben bomlik le, mint pl. a kukoricáé. Így már rövid idő alatt energiához juttatja a lovat, amelyet az egyenletesebb lebomlás hosszabb ideig fenntart. Ezt támasztja alá - ellentétben minden más teóriával -, ha megmérjük a ló vérében a hormonszinteket, amelyet a vércukorszint határoz meg. Közvetlen abrakolás után megnő az inzulin értéke kissé, ezt követve emelkedik az ellentéthormon, a glykagon szintje a vérben. A zab csodája abban keresendő, hogy sokkal kevésbé okoz drasztikus hormoningadozást a vérben, mint mondjuk a kukorica etetése során felszabaduló hirtelen nagy mennyiségű cukor. Az egyenletesebb hormonszint folyamatosabban rendelkezésre álló energiát takar. Ezért is fogyasztják a zabtartalmú ételeket azok a sportolók, akik kitartást igénylő, hosszú távú sportokat űznek, ugyanis a zab konstans vércukorszintet, ezáltal állandó teljesítményszintet biztosít. Ez tehát a zab titka. De azért hormonok ide, energia oda, a zab hatása a ló temperamentumán is múlik!

Info - Milyen a jó zab?: A zabot márciusban vetjük, és július végén, augusztus elején aratjuk. A 12. hétnél előbb semmi esetre se takarítsuk be. Gond akkor adódhat, ha az aratás körül sok a csapadék, ilyenkor felnőheti a gaz, illetve a nedvesebb szemeket a befülledés veszélye miatt szárítani kell. 
Állapítsuk meg a zabunk minőségét! Mérjünk ki 1 liter zabot. Ezután mérjük meg a tömegét. Ha 450 gramm alatt van, akkor gyenge minőségű, ha 450-500 gramm közötti, akkor átlagos, 500 gramm felett kiváló minőségű a zabunk. Persze nem hiányozhat az érzékszervi vizsgálat sem. Világossárgás-fehéres színű, kellemes virágillatra emlékeztető szagúnak kell lennie. Akkor tökéletes, ha szalma, gyommag, pelyva, törek, fém vagy műanyag hulladéktól (pl. nikecell) mentes, és egy maréknyit feldobva a levegőbe, nem porzik. Nem szabad meleg, illetve nedves tapintásúnak lennie, fehéres, szürkés-zöldes lisztszerű penészbevonattól mentesek legyenek a szemek. A penészszag perdöntő lehet! Figyeljünk oda a tárolásra, ne tartsuk nedves helyen, semmi esetre sem az istállóban. Száraz helyen, papír, vagy jól szellőző egyéb zsákban, vagy garmadában, silótartályban tároljuk, ideálisan 10 fok körüli hőmérsékleten.

A fekete vagy fehér?

A világon a zab elég sok változata ismert és elterjedt. Mivel a termesztők részéről gyakori kritika, hogy a zab szára elég gyenge és könnyen megtörik, ezért léteznek már rövidebb szárú zabok. Vannak télálló típusok, ezek főként Angliában, illetve az enyhébb telekkel bíró országokban termeszthetők sikeresen, nálunk túl hideg van hozzá. Létezik pelyva nélküli, ún. meztelen zab is. A franciák tökéletesítették a fekete zab különböző variánsait. A svédeknek a Mathilde nevű fajtájában a vékony pelyvaréteget sikerült sokkal magasabb olajtartalommal ötvözni, amely nagyon értékes lehet a lovak számára. Itt jegyzem meg, hogy a múlt század 20-as éveiben létezett egy magasabb olajtartalmú francia fekete zabfajta is. Talán részben ez okozza ma is azokat a hiedelmeket, amely szerint a fekete zab értékesebb a normális zabnál, aminek persze semmi alapja nincs. A különbség mindössze annyi, hogy egy mutáció következtében a fekete zab pelyvája fekete színű. Ennek ellenére egyre jobban terjed az alkalmazása, rosszindulatú feltételezések szerint azért, mert a fekete zabon az sem látszik, ha penészes. Ez azonban csak még jobban aláhúzza a megfelelő betakarítási és tárolási körülményeket, különösen esős nyár esetén. Európa más részein a betegségek elleni rezisztencia, valamint a mag liszttartalmának emelése érdekében folynak kísérletek. Remény van arra, hogy ezek a robusztusabb, energiadúsabb fajták hamarosan szélesebb körben is elterjednek.

Info - Egy jó recept a zableves: Angol recept a kimerült, illetve fáradt lovak kondícióba hozásához az ún. zableves: két jó marék zablisztet hideg vízzel pépesre keverünk, majd ezt 6-7 liter meleg vízzel felengedjük. Testmelegen megitatva minden kimerült lovat talpra állít.

Info - Mindig van új a "zab alatt": A zabnak még egy rendkívül előnyös tulajdonságát szeretném megemlíteni, mégpedig a zsírtartalmát, amely kb. 4-5% körül van. Mindenekelőtt minden olajnak van egy nagyon jótékony hatása, mert beolajozza a bőrt és fényessé teszi a szőrt. A zab olajának mogyoróhoz hasonló, kellemes íze nagyon kedveltté teszi a lovak körében, de tud még mást is. A béta-glykánokhoz hasonlóan csökkenti a koleszterinszintet, ezenkívül tokoferol-tartalmánál fogva E-vitamin-aktivátor. Ezt a hatását felismerve fejlesztették ki Skandináviában a magasabb olajtartalmú Mathilde fajtát. Visszatérve a zab csodálatos hatásainak ismertetéséhez, nemrég a kozmetikai ipar is felismerte a zabban rejlő lehetőségeket. Így került a piacra egy zabkivonatból készített krém, amely hatásos a leégés ellen, mivel a zab sejtrétegei ellenállóak az UV-fénnyel szemben. Emellett különösen jó bőrnyugtató hatása van, olyannyira, hogy sokak szerint hatásosabb a viszketés ellen, mint az eddig használt kortizoltartalmú szerek. Legújabban pedig például Japánban már terjed a nyugtató hatású zabsamponok alkalmazása is. Íme, egy háttérbe szorított növényfajta új karrierje.