Lovasélet

Folytatván az ásványi anyagok takarmányozási szerepének bemutatását, ezúttal a statikai funkciót betöltő elemeket vesszük sorra. Igaz, ebből a sorból a magnézium némiképp kilóg, hiszen az leginkább a csontozatban, mint fő Mg-raktárban fordul elő, de szerepe nem annyira a statikai, mint inkább az egyéb, homeosztázis- fenntartó és enzimfunkcióiban meghatározó a szervezet számára.

A magnézium

Mint a bevezetőben is említettük, a Mg átmenetet képez a szervalkotó és a nyomelemek között. Bár több mint 50%-ban a csontokban fordul elő, statikai szerepe elhanyagolható. A fennmaradó mennyiség a szervezetben egyéb helyeken, a káliumhoz hasonlóan leginkább a sejten belüli térben található meg. A sejten kívüli térben leginkább a vérplazmában található meg, ám ez mindössze a szervezet Mg-készletének kb. 1%-a. Ennek azonban nagyon fontos szerepe van a szervezet izotóniájának fenntartásában. A vérplazma Mg-szintjének csökkenése fokozott görcskészséggel jár. Ez a magyarázata annak, hogy leginkább az elektrolitok közé sorolják, és ezért az elektrolitpótló takarmány-kiegészítő készítmények elengedhetetlen alkotórésze. További, a Mg-hoz kötődő fontos szerep, hogy elsősorban az emésztőrendszer működésében enzimaktivátorként szükség van a jelenlétére a normális emésztési folyamatok lezajlásához. Ez a magyarázata annak is, hogy a vékonybélben felszívásra kerülő Mg jelentős része az emésztőrendszerben választódik ki. Emellett a nyomelemekhez hasonlóan enzimfunkciót is betölt, főként a sejten belüli anyagforgalom enzimjeinek alkotórészeként.

Szerencsére a lovak növényi táplálékai bőségesen tartalmazzák ezt a fontos elemet, így Mg-hiány csak különleges esetekben alakulhat ki az állatvilágban. Leggyakoribb eset, az ún. legelőtetánia jellemzően a nagy tejelő képességű szarvasmarhák betegsége. Ez a kora tavaszi zsenge fű legeltetésével szokott fellépni, amelynek okaként a friss fű alacsonyabb Mg-tartalma és felszívódási anomáliák állnak a háttérben. Ennek következtében lecsökken a Mg-szint, és felborul a szervezet Ca:Mg aránya. Görcskészség és bénulás a következmény. Lovak és más, együregű gyomrú állatok esetében azonban nem fenyeget ez az eset, mert még az alacsony Mg-mennyiség is biztosítja a szükségletet. Más a helyzet a kizárólag tejen nevelt növendékállatok esetében, mivel a tej ásványianyag-tartalma a Ca-on kívül rendkívül alacsony. Így a csikó Mg-szükségletét már korán egyéb növényi táplálékokból pótolja. Mivel a ló természetes takarmányai bőséggel tartalmazzák a Mg-ot, ezért még a viszonylag alacsony hatásfokú vékonybélből történő felszívódás ellenére is biztosított a szervezet ellátása. A felesleges Mg-mennyiség a vesén keresztül a vizelettel ürül ki. Ezért egy egyszerű vizeletvizsgálat jól tájékoztat a ló Mg-ellátottságáról.

A kalcium

A kalcium a csontok építőköveként és a szervezet némely biológiai folyamatának adalékanyagaként fontos szerepet tölt be az életfolyamatokban. A legnagyobb részben, kb. 98-99%-ban a csontokban található meg, főként hatszögű kristályokat alkotó kalcium-hidroxi-apatit formájában. A csontváz amellett, hogy főként statikai szerepet tölt be, védve a lágy részeket, a szervezet legnagyobb kalcium- és foszforraktára is. A nagy, lapos csontok üregében levő mészlemezkék vérerekkel dúsan át vannak szőve, így a szervezet könnyen mobilizálható tartalékaként mindig készek a bevetésre.

A vér kalciumtartalma állandó. A szervezet a megfelelő szabályozást két hormon, a kalcitonin és a parathormon segítségével látja el. A parathormon növeli, a kalcitonin csökkenti a csont bontását, így a szabad Ca testnedvekbe kerülését.

Nézzük, hol és mire használja a szervezet még a kalciumot.

Némely enzim működése csak akkor képzelhető el, ha megfelelő mennyiségben van jelen Ca-ion. Ilyen például a fehérjebontó tripszin, illetve a véralvadáskor indító szerepet betöltő trombokináz.

Ugyancsak Ca++-ra van szükség az izomműködések idegi vezérlésének zavartalanságához. Amennyiben nem áll megfelelő koncentrációban rendelkezésre, az izmok túlérzékennyé válnak (görcshajlam). Ezenkívül a kalciumnak kulcsszerepe van a szervezet kolloidrendszerének stabilitásában, a kapillárisok és a sejtmembrán átjárhatóságának csökkentésében is.

A Ca a vékonybél első szakaszából szívódik fel, mégpedig egy különleges transzportfehérje segítségével. Ennek a fehérjének a képződéséhez elengedhetetlen a D-vitamin jelenléte. Hiányában Ca-felszívódási zavarok és Ca-hiány lép fel, a csontok ellágyulnak, szélsőséges esetben fiatal, növekedésben levő állatoknál angolkór alakulhat ki.

A transzportfehérje képződésének ütemét szintén az előbbiekben említett hormonok szabályozzák. A kalcium hasznosítása a D-vitamintól, valamint az életkortól függ. Kutatások ugyanis kimutatták, hogy az idősebb állatok Ca-hasznosulása csökken. A felesleges Ca-ot a szervezet a bélmirigyeken keresztül a bélcsatornába juttatja, illetve a lovak a vizeletükön keresztül is képesek leadni.

Amennyiben a takarmány a szükségesnél jóval több Ca-ot tartalmaz, veszélyt rejt magában, ugyanis a Ca számos más nyomelem antagonistája, azaz egy bizonyos koncentráció felett jelenlevő Ca oldhatatlan, így a szervezet számára felvehetetlen, ún. komplexeket képez számos más, nélkülözhetetlen nyomelemmel, így másodlagos nyomelemhiányt okozhat. Főként a Zn, Fe, Mn, Mg esetében.

Különösen oda kell figyelni a szervezet fokozott Ca-igényére a növekedés során, ebben a fázisban a csontok növekedése miatt a foszforigény is fokozott, illetve a vehemépítésnél a magzati csontrendszer kifejlődése idején. Legszembetűnőbben a tejtermelés során növekszik a Ca-igény. Különösen a kezdeti időszak nevezhető kritikusnak, mivel a tejjel kikerülő hirtelen nagymennyiségű Ca-ot a szervezet csak tartalékai mobilizálásával képes fedezni. Ajánlatos főképp nagytejelésű egyedek esetén az ellést megelőző Ca-diéta, így az anyaállat már előre mobilizálja csontjaiból a Ca-ot, így nem éri sokkszerűen (ellési bénulás) a laktációból adódó többletigény.

A foszfor

Legnagyobb foszforraktár a Ca-hoz hasonlóan a csontrendszer, mégis jóval több, majd 20% P található a szervezet egyéb lágyszerveiben. A foszfor fontos alkotórésze a nukleinsavaknak, egyes fehérjéknek, foszfolipideknek. Szerepe van a szervezet sav-bázis egyensúlyának fenntartásában, de talán a legjelentősebb szerepe az energiaforgalomban résztvevő foszfátésztereknek (ATP) van.

A foszfor felszívódása a vékonybélből történik, amely nem független a D-vitamin irányította Ca-felszívódástól. Ha túlságosan nagy a takarmány fölöslegben levő Ca-tartalma, akkor oldhatatlan kalciumfoszfát vegyület képződésével negatívan hat a P-hasznosulásra.

Foszfor hiányában étvágycsökkenés, energiaforgalmi zavarok és ebből adódóan ivarzási problémák, meddőség léphetnek fel.

A növényekben a foszfor legnagyobb mennyiségben (60-70%) ún. fitinkötésben található, amelyet a szervezet nem tud lebontani, ugyanakkor a ló vastagbelében levő mikroflóra könnyűszerrel bontja ezt a kötést, így a vastagbélből felszívódva is jut foszforhoz a ló szervezete, ezért a lónál foszforhiány nehezen képzelhető el.

Az előbbiekben láthattuk, mennyire függ egymástól e két elem hasznosulása és forgalma. Ezért kell odafigyelni, hogy a lovunkkal etetett takarmányban levő kalcium és foszfor ne csak elegendő mennyiségben, hanem megfelelő arányban is legyen egymással. Ez a ló esetében kb. 1,3:1-től max. 2:1-ig terjedő Ca:P aránynál optimális. Az 1:1-3:1 arányt a szervezet még képes tolerálni, de ennél jobban eltolódott arány a takarmányadagban a fentebb ismertetettek szerint anyagforgalmi zavarokat okozhat.

A legújabb kutatások azt is kimutatták, hogy a szopós csikók között sokkal gyakoribb a relatív foszforhiány, mint ahogy azt eddig gondoltuk. Ez pedig egyik oka lehet az utóbbi időben a nagy növekedési erélyű csikók között terjedő csikókori oszteokondrózis (ízületi chip) előfordulásának is. Ezért a kutatók csikók esetében némileg alacsonyabb, 1,3:1 Ca:P arányt tartanak ideálisnak.