Lovasélet

A kaszálás tulajdonképpen a széna készítés első lépcsője, amely döntően befolyásolja a széna mennyiségét és minőségét is. Itt említem meg, hogy a széna mennyiségét befolyásolja a tarló magassága is. Ideálisnak az 5 cm-es tarló tekinthető. Ez azonban feltételezi a jól elmunkált egyenletes, sima felületű a talajt. Az egyenetlen talaj, a tavaszi karbantartás elmulasztása, (vaddisznótúrások, trehány magágy kialakítás stb.) kisebb szénatermést és lassabb (drágább) munkát jelent.

A kaszálással a zöldnövény nem hal el azonnal, hanem folytatódik a szövetek anyagseréje, elsősorban a légzés, amely során a növény szénhidrátjából széndioxid, víz és hő keletkezik. A száradás folyamán a növényi légzés egyre csökken, majd kb. 30-35 %-os víztartalomnál megszűnik. A kutatások megállapították, hogy a száradási folyamat nem egyenletesen zajlik, kezdetben gyors, mert a növényi légzőnyílások (sztómák) még nyitva vannak és ezen keresztül gyorsabb a víz leadása. Később, ahogy fonnyad a fű, ezek bezárulnak és a víznek közvetlenül a leveleken és a száron keresztül kell eltávoznia, amely ezek viasz tartalma miatt sokkal hosszabb folyamat. Azt is megállapították, hogy a szárnak bár eredendően kisebb a víztartalma a levélnél, de szerkezete eltérő és jobban megköti a vizet. Ezért van az, hogy a fű levelei előbb száradnak a szárnál, a száraz levélzet viszont könnyen törik, amely főleg pillangós szénáknál (lucerna) óriási pergési veszteséget okozhat, a mozgatás során. Ennek kiküszöbölésére olyan eljárásokat dolgoztak ki, amely a szár kaszáláskori összenyomásával „felsértésével" (szárséréts) elősegíti a szár és a levél egyidejű száradását. Azaz szabad utat nyit a víz eltávozásához. Ezzel a szársértős technikával a légzési veszteség is csökkenthető, mivel gyorsítja a száradást. A modern kaszákon már alkalmazzák a szársértőket, mégis sok gazdaságban még ma sem terjedt el, pedig jelentősen csökkenthető vele a száradási idő és a veszteség is. Lucernát, egyéb pillangósokat szársértés nélkül kaszálni, technológiai hibának számít!

A száradás során 1 tonna széna mintegy 2-3 tonna vizet ad le mire eléri a betakarításhoz szükséges 20 % körüli víztartalmat. A száradást gyorsítja a magasabb hőmérséklet, az alacsony páratartalom, és a légmozgás. A meleg, de szellős idő a legjobb szénaszárító időjárás. A jó szellőzés a lekaszált rendekben is nagyon fontos, mert hozzájárul a gyors száradási folyamathoz. A rend felépítésében ezért, strukturális szerepe van a fű szárának. A korai stádiumban lekaszált fűnek ugyanis még nincs kellően erős szára, relatíve sok a levele ezért nincs a rendnek tartása, könnyen beleülepedik a tarlóba, nehezebben levegőzik, de nehezebb kezelni és könnyebben be is melegedik.