Lovasélet

H. B. írja: "A közelmúltban olvastam egy külföldi újságban arról, hogy lovakkal élesztőt is etetnek, hogy néz ki ez a valóságban?"
Különbséget kell tenni a takarmányélesztő és az élő élesztőkultúrák között. A takarmányélesztők régóta használatosak a lovak takarmányozásában. Ezek az élesztők elsősorban tápláló értékkel bírnak, nem élő kultúrák, hanem fermentáció során keletkezett melléktermékek. Elég sok, szerves kötésben levő ásványi anyagot tartalmaznak, valamint a B-vitamin-csoportnak szinte az összes elemét, ezért kedvező étrendi hatásúak.

Újabban az úgynevezett élő élesztő kultúrák takarmányozásbeli használata is elterjedt. Ezeknek a megítélése különböző.
Általában az élesztőkultúrák zöme, amit a takarmányozásban használnak, abba a csoportba tartozik, amelybe például a pékélesztő vagy a borélesztő. Fontos élettani hatásuk az, hogy táplálkozási konkurensei az állati emésztő- rendszerben élő tejsavtermelő mikróbáknak. Ez a lovak esetében rendkívül kedvező, hiszen a termelődő tejsav általában káros hatású, a szervezetben súlyosabb estekben allergiás reakciót is kiválthat (patairha-gyulladás). A lovak labilisnak mondható emésztő- rendszere meghálál minden olyan külső beavatkozást, amelyik működését stabilizálja. Ilyen lehet az élesztő etetése is.
A lovakkal végzett élesztő- etetési kísérletek általában pozitív eredménnyel végződnek. Mivel az élesztőknek számos jó hatása van, elsősorban a szénhidrátbontásban játszott szerepe miatti tejsav- visszaszorulás, emellett az ún. kelatképző képessége, melylyel a szervetlen ásványi anyagok egy részét szerves kötésűvé alakítja, illetve konszolidálja az emésztőrendszerben a viszonyokat, ezzel az immunállapotra is jó hatással van.
Az élesztő használatának lovak takarmányozásában - költséges volta miatt - csak akkor van értelme, ha egyébként a takarmányozás alapszabályait betartjuk.
Az élesztők etetése a lovak esetében is - mint a többi állatfajnál - elsősorban a növendék állatoknál, illetve a jelentős teljesítményt produkáló állatoknál juthat szerephez. Ugyanis ezekben az esetekben szükséges leginkább a takarmányadag oldható szénhidrátmennyiségének egy olyan, a lovak takarmány- adagján belül szinte az élettani határmezsgyékre való felvitelére, ami már anyagforgalmi zavarokat okozhat. Nincs szükség, és semmi jelentősége nincs az élesztő használatának azokban az esetekben, amikor egy kifejlett, keveset mozgatott lóról van szó, hiszen itt nem fontos ezt a drága takarmánykomponenst használni a megfelelő minőségű takarmányadag összeállításához.