A takarmányadag összeállításánál a következő alapszabályokat kell figyelembe venni. A ló növényevő állat, tehát napi takarmányadagjából nem hiányozhat a szálas- takarmány. A takarmányadagnak mindenképpen illeszkedni kell az adott ló táplálóanyag-igényéhez, aminek maradéktalan kielégítésére kell törekedni. A növényevő ló természetes takarmányai a szálas- takarmányok. Az abraktakarmányokról ez nem feltétlenül mondható el. De fokozott igénybevétel esetén a magasabb táplálóanyag-igények csak abraktakarmányokkal elégíthetőek ki.
Magyarországon általában a lovak fő szálastakarmánya a rétiszéna, de tőlünk nyugatra és északra etetnek lovakkal jó minőségű szenázst és szilázst is, amelyek általában fűből készülnek. Az abraketetéssel, tehát a takarmányadag másik komponensével kapcsolatban feltétlenül meg kell említeni, hogy a lovak viszonylag érzékenyek a takarmányadag keményítőtartalmára, a sok és gyorsan bomló keményítőtartalom a napi takarmányadagban bizonyos anyagforgalmi problémák kiindulópontja lehet. Nem véletlen, hogy a ló esetében abraknak általában a zabot használják, hiszen a zab egy viszonylag alacsony keményítőtartalmú gabonamag, és keményítőtartalmára még az is jellemző, hogy egy olyan fehérjemátrixban van, ami a keményítő lebomlását bizonyos mértékben gátolja, lassítja.
A lovak napi maximális abrakadagja csak kivételes esetben haladhatja meg a napi szénaadag menynyiségét. Az abrak szerencsés esetben zabból, kukoricából, szükség esetén valamilyen fehérje-kiegészítőből, valamint ásványi anyagokból és vitaminokból áll, amelynek arányait tekintve harmonizálnia kell a ló táplálóanyag-szükségletével. A lovak napi abrakadagjának nélkülözhetetlen öszszetevői azok a takarmány-kiegészítők, amelyek a ló egészségi állapotának fenntartásához szükséges ásványi anyagokat és vitaminokat tartalmazzák. Az abrak kívánatos fizikai formája, ha a gabonamagvakat roppantva, a takarmány-kiegészítőket pedig granulált formában adjuk. A darált vagy dercés takarmányok is megfelelőek lehetnek, amennyiben nedvesített (nem poros) etetésük megoldható. A lovak etetésének rendjénél alapfeltétel az etetés gyakorisága, hogy lehetőleg - különösen az igénybevétel fokozódásával - napjában minél több egyenlő részre osszuk a takarmányadagot. Legalább kétszer, de inkább háromszor-négyszer, kimagasló igénybevételű lovaknál még többször etessünk, ez két okból is fontos. A ló gyomra négy óra alatt szinte teljesen kiürül, ezért a jelentkező éhségérzet zavarja az állatot, másrészt a nagy igénybevételhez járó, nagy mennyiségű abrakot több kis adagban adva csökkenthető annak káros élettani hatása. Olvasmányainkból tudjuk, hogy korának egyik neves lótenyésztője, Széchenyi István, Nagycenken napjában hétszer etettette legjobb lovait. Az etetés rendjével kapcsolatban megjegyzendő még, hogy nem szabad megfeledkezni a jó minőségű, tiszta ivóvízről sem, ami akkor megfelelő, ha hőmérséklete 10-15 °C körül van. Tiszta ivóvízből a napi takarmányadag 2-4-szeresét issza meg egy ló, függően a környezete hőmérsékletétől és a verejtékezéssel elvesztett folyadékmennyiségtől.












