Lovasélet

A biotinnak a lótakarmányozásban köztudottan a pataszaru, valamint a szőrzet megerősítésében, rugalmasabbá, fényesebbé tételében van szerepe. A gyártó cégek reklámjának köszönhetően ezt a hasznos B-vitamin-féleséget egyfajta "divat vitaminként", sokszor, mint valódi csodaszert, nyakló nélkül használják. A szakemberek azonban többnyire fejcsóválva nézik ezt, a lótartók körében támadt hirtelen eufóriát, mivel a hatás azért nem ennyire egyértelmű. Van olyan ló, amelyiknek valóban segít ez a szer, míg némelyeknél a várt csoda elmarad. Miért? Mikor? Mennyit? Ennek járunk utána az alábbi cikkben.

Info: A jó biotinszintézishez szükség van arra, hogy az állattal etetett takarmány alkotórészei a biotin felvehetőségének szempontjából is megfelelő arányban alkossák a takarmánykeveréket.

A biotint származása szerint a vízoldékony vitaminok családjában találjuk, mégpedig a B-vitaminok között, mint a B7-vitamint. Kémiai szerkezete: karbamid kötésben két N-t és egy S-t tartalmazó heterociklusos gyűrűből és egy valeriánsav oldalláncból áll. A természetben nagyon elterjedt, megtalálható mind a növényekben, mind az állatokban. Az állati szervezetben kizárólag csak fehérjékhez kötötten fordul elő, míg a növényekben megtalálható szabadon és fehérjéhez kötötten is. Mivel a fehérjékhez kovalens kötéssel kapcsolódik, ezért a magasabb rendű állatok emésztőrendszere nem tudja lebontani, kizárólag csak a főként baktériumokban előforduló biotinidáz enzim képes ezt a szoros kapcsolatot oldani. A biotin élettani szerepe nagyon szerteágazó, mivel fontos enzimrendszerek tagja. Működése több helyen is kapcsolódik a szervezet energia-ellátásában, illetve különböző építőfolyamatok szintéziseiben kulcsenzimként szereplő acetil-koenzim A-hoz. Ahol négy lizinmolekulához kötve a biotinnak a CO2 aktiválása, szállítása és beépítése a feladata. A biotint szokás még szőr- (haj-) és szaruvédő vitaminnak is nevezni, vagy egyszerűen csak az előkelő H-vitamin névvel illetni.
A nem természetazonos tartási módszereknek köszönhetően az istállózott, tartósított takarmányokon élő lovak között sokkal gyakrabban fordulnak elő (akár 80%-ban is) a pataproblémák, mint a természetes körülmények között élő lovak esetében. Az okok - legalábbis egyes biotingyártó cégek szerint - a vér nem megfelelő biotinszintjében keresendők. Ígéretük szerint a mesterséges biotinkészítmények néhány hónapos etetésével ezek a gondok egy kézmozdulattal megoldhatók. Hat hónap elteltével garantált, hogy a sprőd és töredező paták erős és rugalmas új szaruréteget növesztenek. Olyant, amelyik már nem törik olyan könnyen. Mellesleg még csillogó fényessé is válnak a matt és fénytelen "lókörmök", valamint a ló szőrzete is. Mintha csak a tisztítóból hoztuk volna ki az új kabátot kedvenc négylábúnknak. 
Ha nem is az előbbi csodaszerű módon, de az kétségtelen, hogy a biotin hatásos. A hatásmechanizmusára azonban sajnos még ez idáig nem jöttek rá pontosan. A dolog azért komplikált, mert a vér alacsony biotinszintje nem az egyetlen oka a rossz patáknak, szaruképződési zavaroknak. Így aztán nem is tisztázott tudományosan, hogy mennyi is az ideális biotinkoncentráció a ló vérében, még kevésbé az, hogy mekkora mennyiséget kell a lóval megetetni. Normális esetben a ló önmaga képes a biotint előállítani, hiszen a vastagbelében folyó mikrobatevékenység elvileg elegendő mennyiségben szállítja a gazdaszervezetnek az összes B-csoportbeli vitaminféleséget. Egyszerű esetben a biotin a bélfalon keresztül átdiffundál a vérbe. A gyakorlatban - és itt jönnek a tartási, takarmányozási hiányosságok - ahhoz, hogy a biotinszintézis ilyen gördülékenyen működhessen, szükség van arra, hogy az állattal etetett takarmány szálas és abraktakarmány alkotórészei a biotin felvehetőségének szempontjából is megfelelő arányban és mennyiségben alkossák a takarmánykeveréket. Ennek hiányában a lovak sajnálatos módon a szükségesnél csak kevesebb biotinhoz jutnak a takarmányfelvétel során. A lucernaszénáról és az élesztőről úgy tartják, hogy magas a biotintartalmuk, pedig a valóságban ez csak mintegy 30%-os hatékonysággal hasznosul. Lovainkkal etetett takarmányaink biotinhasznosulása közül pl. az árpa biotinjának hasznosulása kb. 10-20% körüli, a zab 30%, míg a zöld fű, a kukorica, illetve az olajos magvak biotinhasznosulása csaknem 100%, mivel ezekben főként szabad formában fordul elő ez a nagyon értékes anyag.
A tudósok véleménye szerint az is hozzájárul a biotin problémakörhöz, hogy vannak lovak, amelyek valamilyen egyéni ok miatt rendkívül rosszul tudják felvenni a biotint. Ezeknek az állatoknak különösen ajánlott a biotin etetése. A mesterségesen előállított biotint por, granulátum, vagy tabletta formájában készítik a gyártók. Teljesen semleges ízű, ezért, hogy a lovak mégis szívesebben egyék, általában egy kis szőlőcukorral ízesítik. Többnyire 1-1,5 kg-os kiszerelésű vödröcskében árulják. Ez kb. 2,5-3 hónapra fedezi egy ló szükségleteit, amelyet a kutatók, jelenlegi álláspontjuk szerint, napi kb. 20 mg-nyi hatóanyag-mennyiségben határoztak meg. A tartós és látható eredményhez jó, ha legalább egy éven át rendszeresen nyitogatjuk abrakoláskor a kis vödröcskét, csak így tudja a vitamin kifejteni szaruregeneráló képességét. Az összefüggést a pataszaru növekedése és a biotin hatása között azonban úgy tűnik, még hosszú ideig nem tudják a kutatók megmagyarázni. Ehhez hozzájárul az is, hogy egy-egy kutatás a lassú hatás miatt igen sokáig elhúzódik, emiatt rendkívül drága. Ez is egyik oka annak, hogy még nem tudták tudományosan bizonyítani az összefüggést a biotin és a pataszaru gyorsabb és erősebb növekedése között. Pedig a gyakorlati tapasztalatok ezt támasztják alá. Például a zürichi egyetemen vizsgáltak 26 lipicai lovat, amelyeknek kifejezetten porózus, töredezésre hajlamos volt a patája. Ezeknek 20 mg biotint adagoltak naponta, míg a 16 lóból álló kontrollcsoport nem kapott a vitaminból. Kilenc hónap múlva megvizsgálták a két csoportot, és eléggé lehangoló eredményre jutottak. Ugyanis a biotinnal etetett csoport patái alig valamivel javultak és voltak jobb állapotban, mint a kontrollcsoporté. Csak egy év kezelési idő elteltével vált számottevővé a javulás. Ekkorra már mikroszkóppal jól felismerhetővé vált a pataszaru struktúrájának megerősödése. A biotin elsősorban mint a sejtek közötti ún. intercelluláris ragasztóanyag működött. Ez a sejt közötti ragasztóanyag összeköti a külső, kemény szaruréteget az alatta fekvő sejtréteggel, a tulajdonképpeni hámszövettel. Az egyszerűség kedvéért tehát a biotin úgy működik, mint a kőművesnél a habarcs. Ebbe a habarcsba épülnek bele aztán sejtenként a pataszarut alkotó elhalt hámsejtek, akárcsak a gondosan kötésbe összerakott téglafal téglái. Ettől a megfigyeléstől függetlenül azonban még nyitott maradt a kérdés, hogy vajon a biotin egymaga felelős-e a sejt közötti ragasztóanyag minőségéért. Ezt a kutatások jelenlegi állásánál egy tudós sem meri teljes bizonyossággal állítani.
Ettől függetlenül, ha a biotin hat, az nagyon jó dolog, de mégis vannak esetek, amikor hiába a bukszanyitogató tulajdonosi önfeláldozás, mégsem eredményes. Nos ennek, amolyan jó állatorvosi sablonválasz szerint, több oka is lehet. Először is a tapasztalatok alapján sok lótulajdonos túl hamar nyúl a biotinkúrához eszközül, ha kedvenc lovának pataproblémái vannak. Ahelyett, hogy azt tisztázná, hogy a tartási és takarmányozási körülményekkel minden rendben van-e. Ezután legjobb, ha egy szakember patkolókovács és állatorvos együtt nézi meg a kérdéses patákat, mert ha okként arra a megállapításra jutnak, hogy a pata állapotáért mégsem a szaru minősége a felelős, akkor a biotinterápiának nem sok értelme van. Különösen igaz ez akkor, ha az említett négylábú térdig jár a trágyában, ugyanis a trágya és a vizelet nemcsak nyírrothadást és kisebb-nagyobb fertőzéseket okoz, hanem csökkenti a szaru tartását és rugalmasságát is. Olyannyira, hogy a trágyaléből a patába szívódó ammónia akár 20%-kal is csökkentheti a patát alkotó szaruréteg sejtjeinek feszességét. A tartási és takarmányozási anomáliák mellett a porózus patánál okként megjelenhet az A-vitamin-hiány vagy a cinkhiány is. Az ok, hogy a lótulajdonosok többsége mégis elsőként a biotinhoz nyúl, a következő: a biotinnal nem lehet rosszat tenni, ugyanis ez legfeljebb csak a gazda pénztárcáját terheli meg, a ló szervezetét a fölöslegesen adott biotin nem károsítja. Ezzel szemben mondjuk az A-vitamin túletetése egy idő után fatális eredményekhez vezethet, a csontok törékennyé válhatnak, a bőr és a szőrzet sprőd, fénytelen lesz. Ugyanígy a cink túletetése is felesleges terheket ró az állati szervezetre. Ugyanis egy másik mikroelem, a réz hasznosulása összhangban van a cinkkel. A cink-réz viszony nem kiegyensúlyozott volta könnyen a csontok, a porcok károsodásához vezethet, illetve csontvelői vérképzési zavarokat okozhat.
Azonban a tudósok sem alszanak, így új kutatások eredménye a biotin-cink-zselatin csodamix, amely a gyorsabb szarunövekedés mellett egyszerre a szaru minőségét is javítja. Ez a kombináció a gyakorlatban nagyon hatékonynak bizonyul. Mégis vannak olyan lovak, amelyeken sem a tiszta biotin, sem az újabb csodaszerek, sem a megfelelő tartás és takarmányozás nem segít. Vannak sajnos puha és porózus szaruszerkezetű egyedek, különösen egyes fajták hajlamosak erre, pl. haflingi, néhány ausztriai lipicai vonal stb. Nos, a tudomány mai állása szerint ez valószínűleg genetikai okokkal magyarázható. Ugyanis ezek a lovak e nemkívánatos tulajdonságukat generációról generációra terjedve kapták, és ami még szomorúbb, nagy valószínűséggel tovább is adják génjeikkel. A tudomány javaslata ezekben az esetekben az ilyen tulajdonságokat hordozó egyedek kivonása a tenyésztésből. Ugyanis az örökletesen rossz patákon sem a biotin, sem pedig semmiféle csodaszer nem tud segíteni, mert ami örökletesen nem sikerült, azt a tudomány sem képes ma még kiegyenlíteni. Persze, ha ilyen léptékben fejlődik a genetika, lehet, hogy ami késik, nem múlik.

Info: Csak egy év kezelési idő elteltével vált számottevővé a javulás. Ekkorra már mikroszkóppal jól felismerhető volt a pataszaru struktúrájának megerősödése.

Info: Az örökletesen rossz patákon sem a biotin, sem pedig semmiféle csodaszer nem tud segíteni, mert ami örökletesen nem sikerült, azt a tudomány sem képes ma még kiegyenlíteni.