Lovasélet

A vitaminok olyan kis mennyiségben igényelt, biológiailag aktív anyagok, melyek a lovak zavartalan életműködéséhez nélkülözhetetlenek, és nagyrészt a táplálékukban készen kell megkapniuk.
A mind nagyobb teljesítményekre, sportbeli eredményekre törekvés, az ezzel együtt járó felgyorsult anyagcsere miatt a vitaminellátás takarmányozástani megítélése felértékelődött. Ennek a túlhajszolt életmóddal összefüggő humán vonatkozásait is jól ismerjük. A természetbeni tartástól szinte teljesen elszakított versenylovak az utazás, környezetváltozás, verseny okozta stresszhelyzetek részbeni feloldásában - mai tudásunk szerint - a jó kondíció mellett a vitaminok fontos szerepet játszanak.

Klasszikus besorolás szerint zsírban és vízben oldódó vitaminokat különböztetünk meg.
A vízben oldódó vitaminok - a kolin kivételével - enzimek alkotórészeként fejtik ki hatásukat.
A zsírban oldódó vitaminok pontos hatásmechanizmusai kevésbé ismertek, így az általuk indukált hiánybetegségek alapján következtetünk azokra a folyamatokra, amelyet befolyásolnak.

1. Zsírban oldódó vitaminok
1.1. A-vitamin, karotinok

Az A-vitamin a természetben csak az állati szervezetben fordul elő, a növények csak előanyagait, a karotinokat tartalmazzák, ebből képződik az állatokban az A-vitamin. A lovak, mint növényevő állatok, természetszerű takarmányozás során csak karotinhoz jutnak, melyet jó hatásfokkal alakítanak át.
Csak az ember, a ló és a szarvasmarha vérében található karotin, így ezek a fajok nem csupán A-vitamint, hanem karotint is igényelnek táplálékukban, elégtelen ellátás esetén egyebek mellett reprodukciós zavarok keletkeznek. Az A-vitamin hiánya elsősorban a gyorsan szaporodó hámsejtek működését, regenerálódását gátolja, így az életjelenségek zömére hatással van, ezáltal szerepe meghatározó jelentőségű a jó egészségi állapot megtartásában. Említést érdemel, hogy a vemhes állatok A-vitamin-szükségletének megbízható kielégítésére feltétlenül igényelnek szintetikus A-vitamin-kiegészítést, mert a magzathoz az A-vitamin csak bizonyos formában (retinil-palmitát) tud eljutni. Ha a vehemépítés legélénkebb szakaszában a vitaminellátás elégtelen, úgy a magzat A-vitamin-hiánnyal jön a világra, ami jelentősen csökkenti túlélési esélyeit.
Az A-vitamin felhasználása az anyagcsere élénkségével arányos. A növekedésben lévő fiatal állatoknak emelt adagra van szükségük. A sportlovak szükségletük szerinti ellátása azért fontos, mert az A-vitamin nélkülözhetetlen a stressz oldásában, és hogy az esetleges nagyobb terhelések idejére tartalékot tudjanak gyűjteni. Az anyák ellátottságának fontosságára utal az ellés zavartalan lefolyása, és a világra hozott utódok készlete, ezáltal zavartalan fejlődése is.

1.2. D-vitamin, kalciferol

A D-vitamin hiánybetegsége fiatal korban az angolkór, kifejlett állatokban a csontlágyulás és csontritkulás. Folyamatos utánpótlása nagyon fontos, mivel a májban, a vérplazmában és a bőrben viszonylag kis mennyiséget tud tárolni a szervezet.
A természetes körülmények között, legelőn vagy kifutóban tartott állat szervezetében a napfény hatására mindig képződik annyi D3-vitamin, amennyi fedezi az állatok igényét. Az állatok zárt tartása esetén a vitaminpótlásról kell gondoskodni. A D-vitamin elősegíti a Ca és P kihasználását, és korrigálja az optimális arányok eltolódását. Ezért a fejlődésben lévő fiatal állatok, a vemhesek és a szoptatósok a nagyobb ásványianyag-szükséglet mellett D-vitaminból is többet igényelnek. Arra azonban ügyelni kell, hogy az A-és D-vitamin aránya ne legyen 10:1 fölött és 5:1 alatt.

1.3. E-vitamin

Az E-vitamin biológiai antioxidáns szerepe a legfontosabb, úgy a sejtmembrán, mint a sejtalkotók lipoidjainak oxidációs folyamataihoz kötődik, szoros kapcsolatban a szelénnel. A korábban hitt reprodukciós eredményekre gyakorolt hatása kísérletekkel nem bizonyítható. Az oxidációra érzékeny A-vitamin védelme és a sejtmembránok állapotának fenntartása tűnik a legfontosabb szerepének, ezáltal közvetve befolyásolhatja a csírahámok állapotát és azok működését.

2. Vízben oldódó vitaminok
2.1. B1-, B2-, B3-, B6-vitaminok

Szerepük mint enzimkomponensek, az anyagcsere-folyamatok katalizálásában rejlik. Úgy a szénhidrát, mint a zsír- és a fehérje-anyagcserében is fontos szerepet játszanak. A B2-, B3-vitamin az intermedier anyagcserében hidrogénátvivő szerepet is játszik.

2.2. Biotin

A lovak esetében megkülönböztetett szereppel bír, mivel patafejlődési és -szilárdsági problémák állnak elő hiányában. A takarmánnyal az állat elegendő menynyiségű biotinhoz juthat, de igazán jó hatásúnak az élesztőkben és olajos magvakban található biotin számít. Természetes ellátásáról cukoripari melléktermékek etetésével gondoskodhatunk (szárított répaszelet, melasz), mivel az ezekben található betain a biotin előanyagának tekinthető.

2.3. C-vitamin

A korábbi nézetekkel szemben a fokozott teljesítmény-orientáció a C-vitamin-kiegészítést is szükségesnek tartja. Bár az egészséges lovak képesek a vitamin szintézisére, de a stresszhelyzetek gyakran felemésztik a C-vitamin szűkös tartalékait, ezért a nagy teljesítményű lovak takarmányának szintetikus C-vitaminnal való kiegészítése nélkülözhetetlen. A lovak vitaminellátásáról összefoglalóan elmondhatjuk, hogy karotinszükségleteik zöldtakarmányokkal, jó minőségű szénákkal, sárgarépával, sütőtökkel fedezhetők, bizonyos esetekben szintetikus A-vitamin-kiegészítésre is szorulnak. A D-vitamin-ellátás szükségessége jelentősen függ a tartásmódtól, mivel a szabadban tartózkodó állatok - néhány esetet kivéve - képesek a D-vitamin endogén szintézisére. Legfontosabb természetes E-vitamin-forrásnak az olajos magvak tekinthetők. A B-vitaminok legtöbbjének endogén szintézisére létfenntartó szinten az egészséges lovak képesek. A B-vitamin-csoport pótlására a takarmányélesztők kiválóan alkalmasak. A fentiek figyelembe vételével a lovak részére készült premixek és takarmány-kiegészítők - függetlenül a takarmányokban lévő vitamintartalomtól - hordozzák a korcsoport igényének megfelelő vitamintartalmat. Ezek használatát azért javaslom, mert a lovak valós vitamin-ellátottságának mértéke csak nagyon bonyolult vizsgálatokkal lenne megállapítható. Így a szükségletek maradéktalan kielégítése látszik az egyetlen járható útnak, hogy hiánytünetek csak ritkán jelentkezzenek.